Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Apolló


Csel 18, 23-28
A mai szentleckében Apollóról hallottunk, aki egy nagyon értelme, képzett ember volt, és. bár nagyon jól ismerte a Szentírást, nem tartotta magát az igazság birtokosának. hanem nyitott volt a Jézusról szóló tanítás befogadására. Akvilász és Priszcilla, mint jó keresztszülők, felkészítették Apollót arra, hogy keresztény legyen. Utána, Apolló nagy tudását és képességeit az evangélium szolgálatába állította, olyannyira, hogy az első keresztény közösségek életében majdnem olyan fontos személyiség volt, mint Pál apostol.
Az ő példájából megtanulhatjuk, hogy azokat a képességeket, amelyekkel Isten megáldott minket, nem pazarolhatjuk el fölösleges dolgokra, mert felelősek vagyunk azért, amit kaptunk, és azért, ahogy azt felhasználjuk. Fejleszteni kell állandóan az értelmi képességeinket, a tudásunkat, mert, amint még mondtam, a képzett emberek mozdítják elő leginkább az Egyház ügyét ebben a világban.

2017-05-27


______________________________

Emberséges ember lenni


Csel 18, 9-18
A mai szentleckében Pált Koritusban találjuk. A városban élő zsidók ellene fordultak. Úgy akarták eltenni láb alól, mint annak idején Jézust: a római hatóságok elé viszik, és azt kérik, hogy ítéljék el.
Gallio volt a helytartó. Erről a Gallioról tudjuk, hogy Seneca testvére volt, és Seneca úgy beszél róla, mint egy szelíd, bölcs, és kedves emberről. Nem hitt Krisztusban, de igazságos ember volt. Nem várta meg, hogy panaszaikat feltárják, hanem a zsidók szemére veti a képmutatásukat. Ők a rómaiakat ellenségüknek tartották, és gyűlölték, de nem riadtak vissza attól, hogy a római törvényeket használják fel arra, hogy a számukra kellemetlen embereket tegyék el láb alól.
Mi is gyakran találkozunk olyan emberekkel, akik nem tartják magukat vallásosnak, nem dicsekszenek azzal, hogy ők mennyire hisznek, mégis becsületesek, szavahihetők, segítőkészek, önzetlenek tudnak lenni. Ugyanakkor találkozunk olyan emberekkel is, akik imádságosoknak, elkötelezett keresztényeknek tartják magukat, de megbízhatatlanok, a jámborság mögött rosszindulat, gyűlölet lappang.
Látva Gallio példáját, önmagam számára is fontosnak tartom emberséges ember lenni mindenkivel szemben, hogy az én vallásosságom ne képmutatás, a hitélet karikatúrája legyen.

2017-05-26


______________________________

Szent Ferenc Bazilika


Jel 21, 1-5a
A szentleckét a jelenések könyvéből olvastuk. Ez Krisztus végső eljöveteléről, végső győzelméről szól. Ezzel majd egy új világ veszi kezdetét. Új Jeruzsálemről hallottunk, amely olyan emberekből áll, akik teljesen részesültek a megváltásban, teljes egységben vannak Istennel.
Szent Ferenc Taoval akart megjelölni mindenkit, mert Isten angyala ezzel jelöli meg mindazokat, akik eljutnak az üdvösségre. Nekünk is ez a feladatunk. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy az emberek pillanatnyi gondjaikon segítünk. El akarjuk segíteni őket a Krisztussal való teljes egységre. Templomaink, melyek között első helyen áll az Assisi-beli Szent Ferenc bazilika, ahová Szent Ferencet temették, kiváltságos helyei az üdvösségre való felkészülésnek: a közöttünk lévő Krisztus köré gyűlve megtanuljuk egymás javát akarni, elővételezve azt a közös örömet, amely a mennyei Jeruzsálemben vár reánk.

2017-05-24


______________________________

N rémüldözz!


Csel 16, 22-34
Pál és Szilás a börtönben ültek, és egy börtönőr vigyázott rájuk. Ez emlékeztet bennünket arra, hogy a sírban fekvő Jézust őrizetére is őröket rendeltek. Jézus feltámadásakor ezek az őrök rémülten rohantak el, és itt is, amikor kinyílott a börtön ajtaja, az őr annyira megrémült, hogy öngyilkos akart lenni. Miért rémültek meg az őrök mindkét esetben? Elsősorban azért, mert őket fogják hibáztatni, és számukra a másoknak való megfelelés, és a munkájuk látható eredményessége mindennél fontosabb volt, még az életüknél is.
Ezzel szemben Pál és Szilás szabad emberek voltak. A börtönben sem azon síránkoztak, hogy mennyire elbántak velük, mennyire megalázták őket. Nem azon aggódtak, hogy mi lesz velük, hanem Istent dicsőítették. És amikor lehullottak a bilincseik és kinyílott az börtön ajtaja, nem kezdtek menekülni, hanem arra figyeltek, hogy mi az Isten terve mindezzel, és megragadták az alkalmat, hogy a börtönőrnek és családjának hirdessék az evangéliumot. Ezt a szabadságot szeretnénk mi is megtanulni, hogy ne függjünk, ne rettegjünk az emberek véleményétől, ne a látható eredmények alapján értékeljük önmagunkat, hanem engedjük, hogy az Úr vezérelje életünket, és arra tudjunk figyelni, hogy az egyes helyzetekben mit szeretne Isten általunk megvalósítani.

2017-05-23


______________________________

Az első templom


Csel 16, 11-15
Húsvéti időben hosszan olvassuk az Apostolok Cselekedeteit. Szt. Lukács részletesen elmeséli az első keresztény közösség életének eseményeit. Szó van benne Péterről, Pálról, Barnabásról, de más személyekkel is megismerkedünk, akik kiemelkednek a többiek közül. Ilyen Lidia is. Ő egy különleges asszony. Egy olyan társadalomban, amelyet férfiak uraltak, őt önálló asszonyként ismerjük meg, ő a családjának a feje, és egy kis vállalkozást is vezet, szöveteket árul. A diaszpórában élő honfitársaival együtt találkoztak szombatonként, de nem volt zsinagógájuk, hanem a folyó mellett összegyűltek imádkozni. Pál beszéde hatására egész háza népével együtt megkeresztelkedett. Ekkor Lídia felajánlotta a maga házát, hogy azok, akik Tiatira városából keresztények lettek, ott találkozzanak. Lidia háza lett az első európai keresztény templom.
Ha Krisztus evangéliuma a szívünkbe hatol, mi is megnyílunk testvéreink felé. Nem nekünk kell embereket megtérítenünk. Azt Jézus Krisztus evangéliumának az ereje teszi, de az nekünk is feladatunk, hogy testvéreinkként, hozzátartozóinkként viszonyuljunk azokhoz, akikkel együtt alkotunk egy közösséget.

2017-05-22


______________________________

Jézus neve és Szent Bernardin


Csel 4, 8-12
Ma, sienai Szent Bernardin ünnepén, mivel, hogy ő nagy buzgalommal terjesztette Jézus neve tiszteletét, ezért választották a mai ünnepre ezt a szentleckét, melyben Péter, a béna meggyógyítása után kijelenti, hogy nincs más név az ég alatt, amelyben üdvözülhetnénk, csak Jézus Krisztus neve.
Sienai Szent Bernardin, amikor Jézus neve tiszteletét terjesztette, számára nem egy monogram, vagy egy ájtatosság volt a lényeg, hanem ezek emlékeztetnek arra, amiről a mai szentlecke beszél: Jézus neve nélkül nincs üdvösség.
Valakinek a nevét viselni hozzátartozást jelent. Aki Jézus nevét viseli, az Jézushoz tartozik. És aki hozzátartozik, azt Jézus üdvözíti.
Az üdvösség nem a halál után bekövetkező esemény, hanem már elkezdődött. Ez egy gyógyulás, felszabadulás, mint ahogy ez a béna ember, amikor meggyógyult, nem valami pluszt kapott, hanem teljes lett. A betegség addig meggátolta abban, hogy kiteljesedjék. Az üdvösség azt jelenti, hogy igazi önmagunk leszünk, és ez más most folyamatban van.
Jó tudatosítani, hogy mi az, ami miatt félszegnek, nyomoréknak érezzük magunkat, ami miatt nem teljes a mi életünk, és ezekkel Jézushoz menjünk, mert egyedül ő tud bennünket meggyógyítani, felszabadítani.
És amikor Jézust akarjuk hirdetni másoknak, akkor van hitele a mi szavunknak, ha látják az emberek a mi életünkön azt a gyógyulást, amelyet a Jézushoz való tartozásunk megvalósított bennünk.

2017-05-20


______________________________

Mi és a Szentlélek


Csel 15, 22-31
Miután Jeruzsálemben döntést hoztak az első apostoli zsinaton, Barnabással és Pállal együtt Júdás és Szilás is jött Antiochiába, hogy a zsinat döntését ők közöljék az ottani testvérekkel. Nekik kellett felolvasniuk azt az írást, amely a zsinaton született. Szép és megnyugtató e levél tartalma.
Mi és a Szentlélek úgy láttuk jónak. Összhang van Isten akarata és az ő dontésük között. Bár azelőtt viták voltak, most mindenki felismeri Isten akaratát ebben a döntésben és megszűnnek az ellentétek. Isten akaratát ma is csak közösen tudjuk felismerni. Könnyen becsapja magát az, aki azt hiszi, hogy Isten csak hozzá szól.
Nem akarunk több terhet rakni rátok, mint amennyi szükséges - mondja tovább a levél. Úgy látszik, hogy bizonyos mennyiségű teher szükséges. Jézus is azt mondja: az én terhem könnyű. Már az terhet jelent, hogy ne magunkat imádjuk, hanem Istent, hogy ne kihasználjuk és tönkretegyük testvéreinket, a teremetett világot, hanem szeressük. Ezek az alapkövetelmények, amelyekről a tegnep is szó volt. De ilyenek vagyunk mi, emberek, hogy újabb és újabb szabályokat találunk ki, és rakunk egymás vállára. Szent Ferenc, amikor arra kérték, hogy írjon regulát, tiltakozott, mondván, hogy a Szentlélek minden testvért vezeti, de aztán neki is be kellett látnia, hogy szükség van szabályokra. De vigyázzunk, hogy ne a szabályok határozzák meg az életünket, hanem engedjük, hogy a Szentlélek megtanítson arra, hogy mit jelent ma, ami körülményeink között szeretni Istent és testvéreinket.

2017-05-19


______________________________

Csak három dolgot


Csel 15, 7-21
A tegnap arról hallottunk, hogy Pál és Barnabás elmentek Jeruzsálembe, hogy az ügyet megvitassák az Egyház vezetőivel és döntést hozzanak arra vonatkozóan, hogy a pogányságból megtértek számára kötelező a mózesi törvény megtartása, vagy nem. Ez az első apostoli zsinat Pálnak és Barnabásnak adott igazat. Nem kérik azoktól, akik pogányok voltak a mózesi törvény megtartását, de Jakab apostol felsorol néhány dolgot, amit mégiscsak kérnek tőlük is.
Négy, illetve három dolgot kívántak meg ezektől a keresztényektől: a bálványoktól való tartózkodás, a paráznaság kerülése, és a fojtott állatok, valamit a vér fogyasztásától való tartózkodás. Lehet, hogy ha nekünk kellett volna feltételeket szabnunk a pogányságból megtértek számára, más dolgokat kértünk volna tőlük, például, legalább a tíz parancsolatot tartsák be. De ha közelebbről megnézzük a Jakab apostol által felállított elvárásokat, felfedezzük azok mélységét. A bálványoknak bemutatott áldozatok fogyasztása egyet jelentett a bálványimádásban való részesedéssel. A bálványimádás lényege pedig az, hogy Isten helyett valamely teremtényt állítunk életünk központjába. Ezektől pedig elvárjuk, hogy telejesítsék a mi kívánságainkat annak fejében, hogy nekik áldozatot mutatunk be. Tehát valójában mi vagyunk a középpontban, a magunk kívánságaival. minden más a mi vágyaink teljesítését szolgálja, beleértve Istent is. Ez a bálványimádás.
A paráznaság ehhez hasonló: szintén én vagyok a központban, és a többi ember arra van, hogy nekem örömet okozzon.
A fojtott állatot azért nem szabadott megenni, mert benne maradt a vér, és szemita ember számára a vér az életető elemet jelentette. Úgy gondolták, hogy a vér ad életet az állatoknak és az embereknek. Mi ma léleknek nevezzük ezt az elemet. Amikor tönkretesszük a természetet, lehetetlnné tesszük más emberek életét, akkor a vérét isszuk.
Nos, ezek a magatartásformák azok, amelyeket kerülnie kell a keresztényeknek, az első keresztényeknek úgy, mint nekünk, ahhoz, hogy az evangélium gyökeret verhessen a lelkünkben.

2017-05-18


______________________________

Egységben maradni


Csel 15, 1-6
Elég kényes témán különböztek össze az atiochiai keresztények. Egyesek azt állították, hogy ha valaki keresztény akar lenni, előbb a zsidó vallást kell magára vállalnia, aminek a jele volt a körülmetélés, mert a keresztény hit maga is a zsidó vallásra épül. És ez nem is annyira buta álláspont, mert a mai napig sem tudunk Jézus Krisztusról beszélni anélkül, hogy ne tennénk utalásokat az Ószövetségre, a zsidó nép vallásos szokásaira. Maga a Tízparancsolat is, melyet útmutatóként használunk a lelki életben, a zsidó vallás fő pillére.
Persze, Pálnak és Barnabásnak is igaza volt, hisz maga Jézus fel akarta szabadítani követőit a zsidó vallás rengeteg szabályai, előírásai rabságából.
Érdekes, hogy az antiochiaiak nem hoztak egy döntést a maguk szakállára ebben a témában, hanem elküldték Pált és Barnabást Jeruzsálembe, hogy az Egyház vezetői hozzanak döntést ebben a kérdésben. Akoriban ezt az utat megtenni nem volt könnyű, de az egységhez annyira ragaszkodtak, hogy vállalták ezt az áldozatot.
Megtanulhatjuk Páltól és Barnabástól, hogy bár ők meg voltak győződve arról a maguk igazáról, megvolt bennük az alázat, hogy alávessék magukat azok döntésének, akikre bízta Krisztus az Egyház vezetését.
Ugyanez a hit él bennünk is, hogy az Egyházat ma is a Szentlélek vezeti, és még ha nem is értünk egyet minden döntéssel, amit az Egyház vezetősége meghoz, mégis készek vagyunk áldozatokra is, azért, hogy egységben maradjunk. Nem betyárbecsületből, hanem a béli meggyőződésünkből, hogy az egymás iránti szeretet többet ér, mint az, hogy kinek van igaza, és hogy Isten nem engedi, hogy az ő Egyháza tévútra jusson.

2017-05-17


______________________________

Vissza merek menni?


Csel 14, 19-28
Számomra Pál és Barnabás történetében megdöbbentő az ő bátorságuk. Vissza mernek menni azokba a városokba, ahol bűntalmazták őket, és nem is akárhogy. Lisztrában nem csak egy-két sértő szót hangzott el, hanem addig hajigálták kövekkel Pált, amíg elájult, és azt hitték, hogy meghalt. Mégis visszatértek Lisztrába és Ikoniumba, meg Antiochiaba, ahonnan előbb el kellett menekülniük.
Visszatértek, mert az ottani testvéreknek szükségük volt vigasztalásra, bátorításra. Sok viszontagságon keresztül fogunk eljutni az Isten országába - mondotték nekik.
Nekünk is nagy szükségünk van erre a lelki erőre, bátorságra, mert hajlunk arra, hogy ha valahol megbántottak, vagy nem megfelelőképpen viselkedtek velünk szemben, azt a helyet, azt a házat kerüljük. És még inkább így vagyunk egyes testvérekkel szemben, akik, szerintünk, nem megfelelőképpen viselkedtek velünk szemben. Hajlamosak vagyunk elszigetelődni tőlük, kerülni a társaságukat. Pedig bennük is sok jóság van, melynek bátorításra, vigasztalásra van szüksége, hogy növekedjen. A testvéreink iránti szeretetből vállalt áldozatok árán jutunk be mi is az Isten országába.

2017-05-16


______________________________