Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Nagyboldogasszony


Már az első századoktól kezdve az egyház Máriára úgy tekintett, mint minden keresztény előfutárára. Azt az utat kell nekünk is bejárnunk, és oda kell eljutnunk, mint Mária. Amint Szent Ireneusz mondja, Isten emberré lett, hogy az ember megistenülhessen. Ebben volt kulcsszerepe Máriának azzal, hogy Istent méhébe fogadta, majd pedig, amit ma ünneplünk, eljutott Istenhez, Isten fogadta őt magába.
Először Konstantinápolyban kezdték el ünnepelni Mária mennybevételét a 7. században. Az ünnepe hamar elterjedt nyugaton is.
Az első olvasmányban a jelenések könyve a napba öltözött asszonyról szól, aki szűlni készül. Ez az asszony Isten népét jelképezi, amely vajúdik, mert bűnös, szüksége van a megváltásra, de belőle születik a Messiás. Ekkor megjelenik egy alkalmatlankodó alak, a vörös sárkány, a gonoszság jelképe, amely meg akarja ölni a gyermeket, melyet Isten arra szánt, hogy őt pusztítsa el. A gyermeket Isten megmenti, és az asszony a pusztába menekül. Mária is Isten népének a jelképe. Ő is elszenvedte a pustzta kegyetlenségét, a kereszt elllentmondását, de ma örök életet adó anyánkként ünnepeljük.
Az evangéliumban a mai ünnepre vonatoznak Erzsébet szavai, és Mária imája, a Magnificat.
Erzsébet szavai az Üdvözlégy Mária ima részévé lettek, míg a Magnificatot naponta elimádkozzuk. Ez az egyik legszebb Istendicsérő ima, amit a Szentírásban találhatunk. Ezen kívül Mária az evangéliumban még csak egyszer szólal meg, és azt mondja, bármit kér, tegyétek meg.
A mai evangéliumban Mária meglátogatja Erzsébetet. Ez egy lelki út, és jelzi az egyház útját. Amint az örömhírt megkapta, azonnal útra kell, hogy másokat is részesítsen benne.
Máriát ünnepeljük, mert hozzá hasonlóan mi is be akarjuk fogadni Jézust az életünkbe, és arra készülünk, hogy mi is eljussunk oda, ahova ő eljutott, az Istennel való egyesülésre. Addigi is feladatunk testvéreinket részesíteni abban az örömhírben, amellyel Isten megörvendeztet minket.

2016-08-15


______________________________

Évközi 20. vasárnap


Jézus azt mondja a mai evangéliumban, hogy tüzet hozott a földre.
A Szentírás gyakran beszél a tűzről, és legtöbbször Istent hasonlítja a tűzhöz.
Néhány példa:
Annak idején, mikor Ábrahám szövetséget kötött Istennel, Isten tűz alakjában vonult végig a kettévágott áldozati állatok között.
Mózesnek az égő csipkebokorban jelent meg az Úr.
A választott népet a pusztai vándorlás alatt éjszaka tűzoszlop alakjában vezette Isten.
Mikor elérkeztek a Sinai hegy lábaihoz, Isten leereszkedett a hegyre és az füstölgött, mindaddig amíg Isten ott tartózkodott.
Isten szava maga is tűz. Jeremiásnak azt mondja az Úr, hogy az ő szavai a próféta ajkain olyanok lesznek, mint a tűz.
Mi jellemzi Isten tüzét?
Először is, hogy a rosszat elégeti, megsemmisíti:
Tűz emésztette meg Szodomát és Gomorát,
Keresztelő János azt mondta: én vízzel keresztelek, de utánam jön az, aki Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni, jelezve, hogy aki meg nem tér, azt megégeti a tűz.
A Máté evangéliumában Jézus arról beszél, hogy majd Isten angyalai összeszedik a konkolyt, és olthatatlan tűzben elégetik.
Jézus a büntetés, a bosszú tüzét hozta? Földre hozta a pokol tüzét? Akkor nem mondaná, hogy várja, mikor lobban végre lángra. Káromkodásként hangzik azt gondolni, hogy Jézus alig várja, hogy pokolra juttassa a rosszakat.
Jézus tüze valóban elégeti a rosszat, de nem az embereket, hanem az ő szeretetének tüzével kiégeti belőlük azt, ami rossz, ami bűnös, azért, hogy helyet teremtsen mindenkiben az új élet számára.
Azután azt mondja Jézus, hogy meg fog keresztelkedni. A megkeresztelkedés eredetileg azt jelenti, hogy elmerülni. Itt Jézus a halálára gondol. Ő tüzet hozott a földre, de vannak, akik ezt a tüzet ki akarják oltani vízzel, vagyis meg akarják ölni Jézust.
Jézus azt is mondja, hogy nem békét hoz, hanem megoszlást. Ez ellentmond azzal, amit a próféták a Messiásról jövendöltek, hogy a béke fejedelme lesz, és békét hoz a világba: Az oroszlán a báránnyal együtt fog legelni, a fegyverekből földműves szerszámokat kovácsolnak. És nem tévedtek a próféták, ám az a béke, amelyet Jézus hoz akkor valósul meg, amikor az emberek megtanulnak szeretni, és egymással megosztani azt, amijük van.
Aki azonban a régi világot védi, annak nem békét hoz Jézus. Ahogy az öreg Simeon jövendölte, amikor a kis Jézust elvitték a templomba: sokak épülésére, és sokak romlására lesz ez a gyermek.
Akik kártyavárakat építettek magunknak, igazságtalan rendszert hoztak létre, és a maguk önző érdekeit védik, azok félnek Jézus tüzétől, féltik a kártyavárukat, mert az könnyen meggyúl.
Tőlünk is ezt kéri Jézus, hogy legyünk az ő tüzének a hordozói. Ez a tűz ne hagyjon nyugodni, míg nem égetjük ki magunkból, közösségünkből, családunkból azt, aminek el kell égnie. Merjük felvállalni ha kell a békétlenséget, a konfliktust, a feszültséget is annak érdekében, hogy Isten igazsága érvényre jusson.

2016-08-14


______________________________

Ilyeneké, nem ezeké


Mt 19, 13-15
Jézus korában a gyerekeket tisztátalanoknak tartották, mert még nem tudnak eléggé vigyázni, mindennel matatnak. A felnőttek ezért igyekeztek távol tartani magukat a gyerekektől, hogy ők maguk is ne váljanak tisztátalanokká. Ezlrt nem akarták a tanítványok odaengedni a gyerekeket Jézushoz.
Jézus azonban, nem csak átklpte ezt a szabályt, hanem példaképp állította a gyerekeket tanítványai elé. Az ilyeneké a mennyek országa - mondta. Nem azt mondta, hogy a gyermekeké a mennyek országa, hanem, hogy az ilyeneké. Hisz Jézus nem gyerekeket h0vott meg apostolainak, sem gyerekotthont, sem óvodát nem hozott létre, hanem az Istennel szembeni gyermeki magatartást akarja tanítványai lelkére kötni. Ő maga is Istent Atyának szólítja, és ugyanarra tanítja apostolait is.
Lelki életünknek fontos eleme, hogy Istent Atyánknak tekintsük.
Ige, Isten nem jóbarátom, haverom, akivel jól szórakozunk együtt; nem kollégám, akivel együtt dolgozunk; nem munkaadóm, aki feladatot ad nekem, és utána számonkér; nem biztosítóm, aki baleset után mindent helyrehoz; nem is mentő, vagy tüzoltó, aki sürgöos esetben segítségemre siet, hanem Atyám.
Istentől, Atyámtól várom mindazt, amire szükségem van, tőle várom a nevelést, tanítást, útmutatást, tőle várom a szeretetet, és tőle kérek minden nap bocsánatot.

2016-08-13


______________________________

Magas mérce


Mt 19, 3-12
Jézust a farizeusok folyton próbára akarják tenni. Olyan kérdést tesznek fel neki, amelyre ők sem tudnak megnyugtató választ adni: milyen esetben megengedett a házastársak közötti válás?
Jézus a válaszában szembeállítja az Isten tervét az ember meskerdedéseivel: amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza. Pedig milyen megnyugtató lett volna sokak számára azt hallani, hogy ha a kapcsolat kellemetlen, egy válólevéllel el lehet intézni az ügyet. És ezt még szentesíteni is akarták, mondván, hogy már Mózes ezt írta elő.
Jézus válasza, hogy a szeretet örökre szól.
Még a tanítványok is megijedtek Jézus szigorú szavaitól: ha így áll a helyzet, nem érdemes megházasodni. Ráéreztek arra, hogy ilyen önfeláldozó szeretetre ember nem képes. És mégis, Jézus ezt várja el a házastársaktól. És ezt várja el a szerzetesektől is, hogy ugyanilyen önfeláldozó szeretettel legyenek testvéreik iránt. És ezt várja el minden kereszténytől, hogy ilyen szeretettel legyenek egymás között.
Bár Jézus ilyen magasra emeli a mércét, az evangéliumokból azt is láthatjuk, hogy sosem ítéli el azt, aki ezt nem tudja teljesíteni. Nem haragszik a házasságtörő asszonyra, és ugyanígy nem haragszik a botorkáló szerzetesre, sem a gyáva, még mindig önmagát kereső keresztényre. Újra és újra megbocsát nekik, és bízik bennük, hogy eljutnak arra a szeretetre, amellyel ő szeret minket.

2016-08-12


______________________________

Szent Klára


Szent Klára egész élete a szegénységről beszél. A szegény nővérek rendjének is nevezték az ő közösségét. Olyannyira ragaszkodott a szegénységhez, hogy amikor a pápa próbálta meggyőzni, hogy enyhítsen a nővértarsai számára előírt szegénységen, és engedje meg, hogy a nővéreknek legyenek birtokaik, amelyke biztosítsák a megélhetésüket, határozottan nemet mondott. Végrendeletében is ezt hagyogatta a nővéreknek, hogy a Krisztus szegénységét gondosan őrizzék, bármi történik is.
Ma nekünk nehéz megérteünk ezt a szegénység iránti szeretet, mikor a legtöbb ember arra törekszik, hogy minél több minden tulajdonának mondhasson.
Klára szegénysége a Krisztus iránti szeretetből forrásozik. Nem az anyagi javakkal van neki baja, nem azokat tartja rossznak, hanem el akar távolítani mindent, ami a Krisztussal való találkozásban akadályozhatná. Egy hasonlattal élve, ha valakivel beszélgetek, de az közben a telefonját nyomogatja, akkor az a telefon a mi kapcsolatunknak akadálya, épp ezért, olyan gazdagság, amelyről le kell mondania az illetőnek, amikor velem beszélget, ha igazi kapcsolatot szeretne építeni.
Isten nem mindenkit hív arra az életformára, amelyre Klárát, és az ő nővértársait hívta. Nekünk nem kell monostorba bezárkózva élnünk egy életen keresztül, de Klára szegénységének a lényege mindenikünk számára érvényes. A mi életformánkhoz hozzátartozik, hogy több mindenre szükségünk van, mint a klarisszáknak, de a szegénységünkre nekünk is vigyáznunk kell. Ezért mi is örömmel mondunk le mindenről, ami a Krisztussal való találkozásban, a Krisztussal való együttlétben akadályt jelenthet.

2016-08-11


______________________________

Szent Lőrinc


Szent Lőrinc diakónus Valérián császár uralkodása alatt élt Rómában. Bár időben nagyon távol áll tőlünk, mégis közel érezzük magunkhoz, mert az volt a fő elfoglaltsága, ami a keresztény élet lényege, a testvéri szeretet ápolása. A császár megparancsolta neki, hogy az egyház kincseit adj át neki. Meg is ígérte, hogy elmegy, és elhozza az egyház kincseit. El is ment, összegyőjtötte a keresztény közösség szegényeit, és azokat vitte a császár elé. Az egyház igazi kincse a tagjai közötti szeretetteljes bizalom, mely lehetővé teszi azt, hogy egymás előtt merjék feltárni szükségleteiket, ls merjék egymástól elfogadni a segítséget. Általában azt gondoljuk, hogy csak aztok tesznek jót, akik segítenek a részorulókon, pedig a rászoruló is jót tesz azzal, hogy legyőzve büszekségét, elfogadja a segítséget, és ezzel lehetőséget ad arra, hogy a múló földi javak átalakuljanak örökre megmaradó kincsekké.
Nem attól erős egy egyházközség, hogy mennyi a jövedelme, hanem, hogy a tagjai mennyire tudnak egymásra, mint értékes kincsekre tekinteni.

2016-08-10


______________________________

Szent Benedikta


Edit Stein, a Szent Keresztről elnevezett Benedikta nővér ünnepe van. Európa társvédőszentje ő. Filozófus volt, egyedtemi tanár. Kereste az igazságot, mígnem Jézusban rátalált. Kereszténnyé, és kármelita szerzetesnővé lett. Zsidó származása miatt, a második világháború idején a nácik elhurcolták a kolostorból a koncentrációs táborba, és ott halt meg.
Felismerte az igazságot és elkötelezete magát, keresztény lett, mégis zsidó mivolta miatt ölték meg. Torz ideológiának, emberi önkénynek lett az áldozata, akárcsak Jézus.
Az, hogy Krisztushoz tartozunk nem óv meg minket sem az erőszakaosak, a fanatikusok kezétől. De nem félünk, mert a mi reményünk túl mutat ezen a földi életen.
Benedikta nővér boldog, és örül, hogy odaadhatta az életét Krisztusért.
Az ő példája minket is bátorít.

2016-08-09


______________________________

Szent Domonkos


Guzman Szent Domokos a 12. század végén, a 13. század elején élt. Ő a Prédikáló rendnek, az egyház egyik legfontosabb szerzetesrendjének az alapítója.
Fiatal papként szeretett volna a pogányok közé menni, és hírdetni nekik az evangéliumot, ám a pápa azzal bízta meg, hogy az Albi eretnekek, vagy más néven a Katarok közé menjen, és őket próbálja visszatéríteni az igaz hitre. A katarok szerint az egyház hűtlenné vált Krisztus evangéliumához, míg ők az igazi keresztények, akik tisztán élik azt. Ezt jelenti a katar név is. Különösen a szegénységre helyezték a hangulyt, és prédikáltak.
Domokos úgy látta, hogy az egyháznak abban a helyzetben prédikátorokra van szüksége. Pedig addig is prédikáltak a papok, és a püspökök, de az ő beszédeiknek nem volt ereje az eretnekek prédikációival szemben, mert ezek szavai hitelesebbnek tűntek, látva szegény életvitelüket.
Domokos ellenben épp olyan szegényen élt, mint a katarok, és minden szava sok imádság, és komoly készülés eredménye volt. Amit az imádságban megsejtett, annak utánanézett a teológiában, és úgy adta át az embereknek, számukra érthető nyelvezetre fordítva mondanivalóját.
Ma úgy tűnik, nincs szükség prédikátorokra. Az embereknek elegük van a sok beszédből. Mégis, szívesen odafogyelnek annak a szavaira, aki sokat imádkozik mielőtt megszólalna, és előbb ő maga igyekszik megtenni azt, amire másokat bíztat.
És ma nem csak prédikációra van szüksége az egyháznak, hanem hiteles életű keresztényekre, akiknek tettei és szavai mély imádságból forrásoznak.

2016-08-08


______________________________

Évközi 19. vasárnap


A múlt vasárnap Jézus figyelmeztetett arra a veszélyre, amelyet az anyagi javakhoz való ragaszkodás jelent az ember számára. Minden fáradozása kárba vész, mert az örök életbe semmit se vihet ezekből magával. A mai evangéliumban Jézus arra ad választ, hogy mit tehetünk az anyagi javak értelmetlen gyűjtése elkerülése érdekében. Bátorító szavakkal kezdi Jézus a mondanivalóját „ Ne félj te kicsiny nyáj”. Jézus tanítványai kevesen vannak. Bár sok ember keresztény a nyilvántartások szerint, de a valóságban kevesen vannak, akik igazán megértették és életre is váltják Jézus evangéliumát. Kevesen tudják átadni magukat teljesen Istennek. Ez az első lépés tehát, nem félni. Amint mondtam, a félelem miatt gyűjt az ember, biztosítani akarja magának az örök életet. Nem kell félnünk, mert Isten megadja azt nekünk. „Adjátok el amitek van és osszátok ki a rászorulóknak” – mondja Jézus a mai evangéliumban. Jól meg járnánk, ha szó szerint teljesítenénk ezt a tanácsot. Hisz Jézus nem azt mondja, hogy adogassunk alkalmanként a koldusnak, hanem, hogy mindenünket adjuk el és osszuk szét. A kulcsszó ennek megértéséhez a „rászoruló”. Jézus arra tanít, hogy ne akarjunk birtokolni semmit. Eladni annyit jelent, hogy lemondunk arról, hogy magunkénak tekintsük a dolgokat, amelyeket kezelünk. Minden az Istené, Ő bízta ránk, és felelősek vagyunk, hogy miként bánunk velük. Ezért nem kihajigáljuk az ablakon, nem elpazaroljuk azokat, szétosztva az ingyenélők között, hanem felelősségteljesen annak adunk belőle, akinek szüksége van rá. Természetesen nekünk is szükségünk van dolgokra, és azokat mi is használjuk. Ilyen társadalmat álmodott meg Jézus, és ilyen az Isten országa amelybe meghívást kaptunk „ahol a kincsed ott a szíved”. Ha Isten országa fontos számunkra és nem az anyagi javak, oda készülünk, és mindent szeretetté alakítunk. Ez pedig olyan kincs, amelyet sem rozsda nem tud tönkre tenni, sem tolvaj ellopni. Erről szól az evangéliumban szereplő három példabeszéd is. Mi vagyunk a szolgák, akik uruk érkezésére várnak. Ki az Úr aki váratlanul érkezik? Maga az Úr Jézus a szükséget szenvedő emberben. Ébereknek kell lennünk, hogy észrevegyük amikor megérkezik, és kiszolgáljuk, adjunk neki amire szüksége van. Boldogok vagyunk ha ezt megtesszük mert az Úr a maga asztalához ültet.

2016-08-07


______________________________

Színeváltozás


Isten szép, és szép vele lenni. Ha valamelyik testvér elmegy, részt vesz valamilyen rendezvényen, mint amilyen volt most Krakkóban a katolikus fiatalok nemzetközi találkozóján, vagy a ferences zarándoklaton, mikor hazatér, lelkesen meséli mindazt, ami szép volt, jó volt. Valami hasonló történt a három apostollal, Péterrrel, Jakabbal és Jánossal. Csodálatos, felejthetetlen élményben volt részük.
Mágis külömbség van az ő tapasztalatuk, és a testvérek élményei között. A testvérek részt vettek egy-egy rendezvényen, amely elkezdődött és véget ért, csak visszaemlékezni lehet rá, de a három apostol valami olyat látott meg, fedezett fel, ami addig is a szemük előtt volt, csak nem ismerték fel, és utána is, bár rejtve, ott volt továbbra is előttük. A Mátyás királyról szóló történetek jutnak eszembe, amikor a király álruhában járt az emberek között. Egy adott pillanatban fény derült az igazságra, és sokan örültek, hogy az igazságos király velük van. Itt ennél is nagyobb öröm éri a tanítványokat, mert felismerik, hogy maga Isten volt eddig is velük, és ezután is velük lesz.
Fontos számunkra ez az élmény, felfedezni, hogy Isten velünk volt, és ezután is velünk lesz, és szép, öröm Vele lenni.
Sajnos erről gyakran megfeledkezünk és így a lelki életünket leszűkítjük kötelességekre: ha keresztény vagyok, imádkoznom kell, templomba kell járnom, el kell végeznem a szentgyónásomat, türelmesnek kell lennem, meg kell bocsátanom, nekem mindig jónak kell lennem. Pedig a lényegről feledkezünk meg. Ha valakit szeretek, szívesen vagyok vele.. Persze, hogy vannak ezzel járó kötgelességeim is, de a fontos, hogy öröm, boldogság vele lenni, és kötelességeimet is szeretetből teszem. Istennel méginkább így van. Senki nem tud boldogabbá tenni, mint Ő, senkivel sem szebb, mint Vele, és iránta való szeretetből szívesen teljesítem keresztény kötelességeimet is.
Erre az élményre akarunk mindig emlékezni, míg örökre részesei lehetünk.

2016-08-06


______________________________