Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Nézzenek, de ne lássanak


Mt 13, 10-17
Jézus példabeszédekben beszél. A példabeszédeket könnyen megértik a hallgatói, mert a mindennapi életből ragad ki példákat, melyek mindenki számára ismerősek, hogy általuk az Istennel való kapcsolat kevésbbé ismert oldalai is érthetőkké váljanak. Mégis ma úgy beszél Jézus, mintha a példabeszédek által el akarná rejteni mondanivalóját, hogy hallják, de ne értsék, nézzék, de ne lássák. Az Izajás idézet, melyet használ megvilágítja, hogy nem ez a célja, hogy ne értsék meg, amit mond, hanem ellenkezőleg, a példabeszédre nem mondhatják, hogy nem értették meg, és nyilvánvalóvá válik, hogy nem akarják meghallani, meglátni, megérteni Jézus szavait. A példabeszéd mondanivalója annyira világos, hogy nem marad más hátra, mint életre váltani azt. Ez az igazán nehéz oldala a Jézus példabeszédeinek. Vannak, akiknek megkeményedett a szíve, és akiknek Jézus fölöslegesen beszél. Pedig ez az egyetlen út a boldogságra.
Boldogok vagyunk, még ha nem is sikerült életbe ültetni Jézus tanítását, mert Jézus még nem ábrándult ki belőlünk, napról napra ismét szól hozzánk, mert látja őszinte törekvésünket, és tudja, hogy a szívünk nyitott szavaira.

2016-07-21


______________________________

Igazán Jézus anyja?


Mt 12, 46-50
Az az én anyám, mondja Jézus, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Azt szoktuk mondani, hogy Máriára illik ez legjobban, hisz senki más az emberek közül nem bizonyult annyira késznek Isten akaratának teljesítésére, mint ő. A mai evangélium azonban mintha ellentmondana ennek, hisz Mária itt Jézus rokonaival együtt azért jött Galileába, hogy hazavigyék Jézust. Feladatuknak érezték, hogy Jézust erővel is hazavigyék, mert nem értettek egyet azzal, amit tesz, és amit beszél. Máriát is magukkal vitték, remélve, hogy Jézus hallgat az édesanyjára, velük hazatér Názáretbe. A Makkabeusok könyvében szereplő hét fiú édesanya jutott eszembe, akit a pogány Antiochus király azzal bízott meg, hogy próbálja fiait meggyőzni a zsidó vallás elhagyásáról. Az anya azonban arra bíztatta a fiait, hogy inkább haljanak meg. Itt Mária nem szólt egy szót sem, nem próbálta semmire rávenni Jézust, de ott volt azok között, akik el akarták téríteni útjától. Máriának is fejlődnie kellett Isten akaratának megismerésében, hogy a kezdeti lelkes igenje a maga teljességében megvalósuljon.
Velünk is előfordul, hogy szem elől tévesztjük Isten akaratát, elfelejtjük megkérdezni őt, és csupán azt nézzük, hogy mi tűnik ésszerűnek, előnyösnek. Nekünk is fejlődnünk kell a lelki életben. Ehhez azonban nap mint nap emlékeztetnünk kell magunkat, hogy az köt össze minket Jézussal, és egymással, akkor vagyunk egymásnak és Jézusnak testvérei, ha vele együtt keressük szüntelenül a mennyei Atya akaratát.

2016-07-19


______________________________

Lehetetlennek tűnik


Mt 12,38-42
Jeleket, folyton jeleket kérünk. Sok ember él úgy, mintha Isten nem létezne, de amikor bajba kerül, hirtelen hívő embernek tartja magát, és azonnali segítségért könyörög, még zsarolni is próbálja Istent: "Isten, mutasd meg, hogy létezel, és tedd meg, amit kérek tőled." Miért is volna szükségünk jelekre? Hogy elhiggyük végre, hogy Isten létezik? És Istennek mi haszna lenne abból, ha mi méltóztatnánk elhinni ezt?
Istent nem lehet zsarolni. Nincs szüksége arra, hogy mi elismerjük a létezését. Az egyetlen jel, amelyet küld, az ő szeretete győzelmének jele. Bár lehetetlennek tűnik, mégis Jónás három nap után élve kikerült a hal gyómrából, és Jézus harmadnapra feltámadt a sírból. Ugyanígy, bár hihetelten, a szeretet győzedelmeskedni a fog a rossz, a bűn felett. Ennek jeleit kell felfedeznünk embertársaink, és a magunk életében. Ha ezeket a jeleket felismerjük, képesek vagyunk még inkább átadni magunkat Istennek.

2016-07-18


______________________________

Évközi 16. vasárnap


Betánia, Jeruzsálemtől 3 kilométerre fekszik. Ide látogat el Jézus egy családhoz. Kissé furcsa ez a család, csak testvérek, nincsenek szülők meg gyermekek. A keresztény közösség jelképe ez amely befogadja Jézust. Jézus közénk is el akar látogatni, és a mai evangélium, felkészít arra, hogy milyen lelkülettel fogadjuk Jézust.
Úgy látszik Jézus szükségét érezte annak, hogy szeressék, megértsék. Ilyen a mi Istenünk. Neki is vannak érzelmei, igazi mély érzelmei, Ő mélyebben és igazibban szeret mint mi. Be akar lépni a mi házunkba, a mi közösségünkbe.
Mária, Jézus lábánál ült és hallgatta Jézust. Ha a lábainál ül, ez azt jelenti, hogy Jézusnak a tanítványa. Szent Pál is azt mondja, hogy ő Gámálliel lábainál ült, vagyis, hogy Gámálielnek volt a tanítványa. Jézus korában, egy rabbi sohasem fogadott volna egy nőt tanítványai közé. Egyik rabbi azt írja, hogy inkább égessük el a Bibliát, mint hogy egy nő kezébe adjuk azt. Jézus ezeken a megrögzött előítéleteken túl tudta tenni magát. De lehet, hogy még mi mai követői túlságosan férfias egyházat képviselünk, ahol a nőknek csak másodlagos szerepet biztosítunk.
Mária, tehát mint Jézus tanítványa hallgatta Jézus tanítását. Márta azokat az embereket képviseli, akik fontos dolgokkal vannak elfoglalva, sokat dolgoznak, de ha megkérdeznék őket, hogy mi értelme a sok munkának, nem biztos hogy tudnának válaszolni. Mindig foglaltak, de elégedetlenek, sokszor idegesek. Ha nem értjük meg, hogy amit teszünk, amivel dolgozunk egy nagyobb terv része, sokszor feszültek elégedetlenek leszünk.
„Márta, Márta ”- mondja Jézus. A Szentírásban, amikor valakinek a nevét kétszer is kiejtik, ez Isten részéről jövő meghívást jelent. Így hívta meg Isten annak idején Sámuelt. ’’Sámuel, Sámuel…”, vagy Mózest „Mózes, Mózes…”, vagy Ábrahám- „Ábrahám, Ábrahám…”, „Saul, Saul…” Itt Jézus Mártát meghívja, hogy legyen tanítványa, és ne csupán kiszolgálja őt.
Ideges vagy? Lehet azért, mert nem látod világosan, miért dolgozol. Nem a tevékenység távolít el Istentől, hanem a lényeg szem elől tévesztése. Nem látod világosan mire jó az amit teszel.
Rossz a fordítás, hogy Mária a jobbik részt választotta, mert úgy lehet érteni, hogy van egy jó és egy jobbik rész, és erre alapoztak azok, akik azt mondták, hogy az egyházban van a laikusok részére fenntartott lelkiélet, akiknek a fő feladatuk a munka, a társadalom építése, és a jobbik rész, azoké, akik elvonulnak kolostorokba, és csak Jézussal vannak. A szöveg nem erről szól, hanem azt mondja, hogy Mária választotta a jó rész, a helyes részt, nincs jó és jobbik, csak helyes és helytelen. És Mária választotta a jó részt azt ami helyes: Isten szavára figyelni, hogy minden egyébnek megértsük az értelmét. Ha ez a fény hiányzik, minden egyéb zavaros marad, amivel foglalkozunk.
Itt véget ért az elbeszélés, nem tudjuk mit válaszolt Márta. Mária sem mondott egy szót sem. Nem tudjuk, hogy Mária végül is felkelt-e segíteni Mártának? Ha igen, bizonyára örömmel tette. A János evangéliumában még szerepel egy helyen Mária, ahol nárdusz olajjal keni be Jézus lábait. Ő megértette, hogy az életben a lényeg, a szeretet. Ezt jelenti a jó részt választani.
Mi is ehhez akarunk igazodni, temérdek feladatunk végzése közepette, Előbb Isten szavának a világosságát keressük, hogy a munkánkat szeretetből tudjuk végezni.

2016-07-17


______________________________

Szenved


Jézus szenved. Nem számított ennyi elutasításra, ennyi kicsinyességre. Azért jött, hogy örömhírt hirdessen, azt, hogy Isten meg akarja újítani az életünket, és velünk akar lakni, boldoggá akar tenni minket. Az emberek azonban nem akarnak változást. Nem akarnak a maguk szennyétől megszabadulni. Nekik így is jól van.
Nagyon szenved az Úr, mint ahogy a szülő szenved, mikor azt látja, hogy gyermeke tönkreteszi az életét, és nem engedi, hogy segítsenek rajta. A Bibliában szereplő pogány városok példáját hozza Jézus, melyek tönkrementek, de ha ők részesültek volna abban a kegyelemben, hogy Jézus az ott élő bűnös embereket hívja meg Isten Országába, azok nyitottabbak lettek volna befogadni az örömhírt, mint a választott nép fiai.
Vajon, mit mondana nekem az Úr? Nem hat meg semmi, sem ima, sem prédika, mert azt hiszem, mindent tudok már, és másoknak kell változniuk nem nekem. Mennyi kegyelemben részesített, és még mindig nem akarom engedni, hogy átalakítsa az életemet, hogy igazibbá tegye az imáimat, önzetlenebbé a szeretetemet.
Minket is megtérésre szólít fel az Úr, hogy a hitünk ne puha párna legyen, amit a templomban a székre teszünk és ráülünk a szentmise alatt, de aztán itt hagyjuk a széken, és éljük a magunk életét.

2016-07-12


______________________________

Évközi 15. vasárnap


Szent Lukács evangéliumából, az egyik legismertebb példabeszédet hallottuk, az irgalmas szamaritánusét. Egy írástudó a törvény ismerője, lépett Jézushoz, hogy Jézust próbára tegye. Meggyőzze arról, hogy téves a tanítása.
Mit kell tennem, kérdezte, hogy elnyerjem az örök életet. Fontos kérdés. Ez az írástudó nem egészséget, hosszú életet, gazdagságot, szerencsét, sikert akart elnyerni, hanem az örök életet.
Jézus kérdéssel válaszol, hogy aki kérdez ő maga adja meg a választ a maga kérdésére. Az írástudó a szentírásban lévő parancsokat idézi az egyiket a második törvénykönyvből , a másodikat a leviták könyvéből: szeresd Uradat Istenedet és szeresd felebarátodat mint önmagadat. Jézus megdicséri, valóban a szeretet a legfontosabb. De az írástudó tovább kérdez: Ki az én felebarátom? A zsidók vitatták, hogy a zsidókat kell felebarátnak tekinteniük, azok közül is csak azokat akik a törvényt tiszteletben tartják, vagy más emberek is felebarátjaik. Jézus példabeszédben válaszol.
Jerikóból Jeruzsálembe menő úton történik a példabeszéd története. Egy 27 kilométeres út szakasz ez, elég meredek, átvezet Júda pusztáján, és sok volt a rabló az úton. Jeruzsálem szent város, Jerikó pedig a jólétben élő emberek városa, a bűnfészek. Jeruzsálemből, ha valaki Jerikó felé tartott, azt jelentette, hogy eltávolodott Istentől, így történt ezzel az emberrel is. Semmi egyebet nem tudunk róla, megverték magára hagyták. Egy pap arra járt, látta de tovább ment. Ez a pap nem tudott Isten szemével nézni, Isten szívével érezni, bár Istennek szolgált a templomban, ez őt nem alakította át. Egy levita is arra ment, ő is hasonló képen járt el. Ott hagyta.
Meglepő lehetett hallgatói számára, hogy Jézus harmadik személyként, egy szamaritánust szerepeltetett a példabeszédben. A szamaritánusokat a zsidók lenézték, mert összevegyültek a pogányokkal és a maguk vallásos szertartásaik szerint éltek. Sirák fia könyve azt mondja, hogy nem érdemlik meg azt sem, hogy népnek nevezzék őket.
Mit tesz az a szamaritánus? Ugyanazt, amit Isten tesz velünk szemben. Meglátta, észrevette és oda ment hozzá. Ha összhangba akarunk lenni Istennel, mi is arra felé nézzünk amerre ő néz. Hiába fürkésszük az eget, tekintetünk nem találkozik Isten tekintetével, míg nem látjuk meg a testvérünk szükséghelyzetét, mert Isten észrevette, és segíteni akar rajta, általunk.
Jézus az a szamaritánus, akit nem fogadnak el, pedig Ő az aki az elesett emberiséget fölemeli és elvezeti az irgalmas Atya házába, akiért kifizette a megváltás árát. Két dénár két napra a fogadóban a szállás árra. Ő a harmadik napra visszatér, feltámad és mindent kifizet értünk. Nekünk is Ő az igazi felebarátunk, és mi is akkor vagyunk egymás igazi felebarátjai ha törődünk egymással és egymás segítségére sietünk.

2016-07-10


______________________________

Érték nélküli világban


2016-07-09


______________________________

Ne legyünk farkasok


2016-07-08


______________________________

Kissé másképp


Mt 10, 7-15

2016-07-07


______________________________

Évközi 14. vasárnap


A 72 tanítvány szétküldéséről hallottunk az evangéliumban. Feladatuk az volt, hogy előkészítsék az embereket Jézus érkezésére. Azután küldte szét őket, miután tisztázta velük, hogy mire számítson az, aki követni akarja Jézust. Erről hallottunk a múlt vasárnap.
Hetvenkettőt küldött szét, ez jelképezi a pogány nemzeteket. A teremtés könyve szerint 72 pogány nép van. Azt jelenti, hogy minden néphez küldi az Úr a tanítványait és minket is.
Kettesével küldi, nem egyéni kezdeményezés az evangélium hirdetése, hanem a keresztény közösség munkája. Hogy ketten vannak ez a szavahihetőséget is jelenti, mert az Ószövetség azt kéri, hogy két tanú tanúskodjon valamiről ahhoz, hogy azt el lehessen hinni. Az is megvalósul tanítványaiban, amit Jézus mond, hogy ahol ketten vagy hárman az Ő nevében összegyűlnek ott van velük.
Mit kell hirdetniük? Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, nem vetniük kell, hanem aratni, azért, hogy a learatott búzából kenyér legyen. Jézus azt várja el tanítványaitól, hogy kenyérré váljanak testvéreik számára, miként Jézus élete táplálék lett számunkra. Azért küldi Jézus, hogy egyre többen legyenek, azok akik készek testvéreik számára kenyérré lenni.
Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába. Ezek a munkások nem papok, hanem minden megkeresztelt ember. Az ima összhangba hoz Istennel, és felismerjük a magunk hivatását. Ima nélkül nem lehet az evangéliumot hirdetni.
Úgy küldi tanítványait mint bárányokat a farkasok közé. A farkas a régi világ jelképe, amely erőszakkal akar magának igazat szerezni. A bárány pedig mindenét oda adja, miként Jézus is tette, s erre akar minket is meghívni.
Ne vigyünk se erszényt, se tarisznyát, se botot, se pénzt. Ne gyűjtsünk, amire nincs szükségünk az nem a miénk, azt adjuk tovább. Ne abban bízzunk, amink van, csak Isten szavának az erejében.
Ne köszöntgessünk senkit, ez csak azt jelenti, hogy sürgős az üzenet továbbadása. Nem illetlenségre akar Jézus tanítani minket.
Ha beléptek egy házba, így köszöntsétek az ott levőket: „békesség e háznak”. Sajnos, a mi igehirdetésünkből az emberek azt jegyezték meg, hogy tilos a válás, kötelező a szentmisére járás, és így tovább… parancsok, tilalmak halmaza született és a lényeg elmarad. Pedig a lényeg az lenne, hogy Isten meg akar hívni, arra, hogy örüljünk, boldogok legyünk. Ezt jelenti a béke, a salom.
Ne menjetek házról, házra, vagyis ne keressük, a jobb, kényelmesebb körülményeket, azt egyétek amit elétek tesznek, tiszteletben tartjuk az emberek kultúráját, szokásaikat. Csak úgy tudjuk nekik hirdetni az evangéliumot, ha elfogadjuk őket.
Persze, elutasításokban is részük lesz a tanítványoknak. „A port is rázzátok le a lábatokról” mondja Jézus. A zsidók mikor pogány földről hazatértek Izrael földjére mindig lerázták a lábukról a pogány port. A világgal való találkozásban a pogány élet pora ránk is rakodik. Mikor ismét az Úrral vagyunk, ezeket igyekszünk lerázni magunkról. Isten erejével megyünk, eltapossuk a gonosz erőket, és Isten lesz életünk legnagyobb öröme.

2016-07-03


______________________________