Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Évközi 27. vasárnap


A mai evangélium elején a tanítványok Jézustól azt kérik, hogy növelje a hitüket. A hit, amint már többször mondtuk, nem egy értelmi tevékenység csupán, nem valami igazságok elfogadása, hanem egy szeretetkapcsolat. Mint ahogy a házastársak egymásra bízzák az életüket, mi is, amikor azt mondjuk, hogy hiszünk Istenben, ezzel kifejezzük, hogy rábízzuk magunkat. Nos, ez a hit, ez a bizalom néha meginoghat. Ezért jogos a tanítványok kérése, hogy növelje a hitüket. És nem csoda, hogy ezt kérik a tanítványok, hisz Jézus nehéz dolgokat kér tanítványaitól. Hogy a szűk kapun menjenek be, ne a tág kapun, hogy szakítsanak a családi kötelékekkel is, ha azok akadályozzák a hívatásukban. Hogy, a javaikat osszák ki azok között, akiknek szükségük van rájuk, és ne tartsanak meg maguknak semmit, és, hogy minden feltétel nélkül bocsássanak mindenkinek meg, bármilyen nagyot vétettek ellenük. Érthető tehát, hogy gyengéknek érzik magukat, mindezen kérések teljesítésére.
Jézus erre nem azt mondja, hogy persze, jó hogy szóltok, megfogom növelni a hiteteket, mert a hit az embernek a válasza Isten szeretetére, nem Isten kell azt növelje. Csak mi tudjuk kitárni a szívünket, és nagylelkűen igent mondani Isten hívására.
Jézus hasonlatokkal próbálja érzékeltetni, hogy milyen csodás dolgokat tud megvalósítani egy kis hit, egy kis önátadás Istennek. Nyilvánvaló, hogy ilyen csodát sem Jézus, sem a szentek nem tettek, hogy egy fát gyökerestől kitépjenek a hitükkel és a tengerbe vessék. A mélyen földbe gyökerező fa, azokat a rossz tulajdonságokat jelzik, amelyektől az ember nem tud megszabadulni, lehetetlennek látszik, és mégis a hit ki tudja tépni és a tengerbe vetni. A tenger a Szentírásban a gonosznak a lakóhelye. Máté és Márk nem fáról és tengerről beszél, hanem nagy hegyekről, amelyeket el tud mozdítani a hit. A mondanivalója ugyan az.
Mit jelent hinni? Sokan azt mondják, hogy ha elég erős a hitem, Istentől azt kérem, hogy tegyen csodát, és ő megteszi. Kérem, hogy gyógyítson meg valakit, kérem, hogy változtasson meg egy helyzetet, kérem, hogy történjen meg valami, ami számomra fontos lenne, és ha elég erős a hitem Isten teljesíti a kérésemet. Nos nem ez a hit. A hit ellenben képessé tesz bennünket olyan dolgok megvalósítására amelyek lehetetlennek tűnnek. Például lehetetlennek tűnik, hogy az emberek szeretetben éljenek. De mi hisszük, hogy ezt Isten megtudja valósítani, és azon dolgozunk, hogy ez meg is valósuljon, és meg is valósulhat, de ha nem hiszünk akkor fegyvereket gyártunk, hogy védekezzünk egymással szemben. Hitünk képes lenne megszüntetni a háborúkat, az éhínséget, a nyomort a világban. Ha ezek nem szűnnek meg, azért van ez mert nem hiszünk. És ha a rossz szokásainkat, gyengeségeinket nézzük, ott is úgy érezzük, mintha ezeken lehetetlen lenne váltóztatni. De hisszük, hogy Jézus kegyelmével megtörténik a csoda.
Aztán Jézus mond egy kissé furcsa példabeszédet, ami nem nagyon tetszik nekünk, mert, zavarja a szociális érzékünket. Miután a szolga egész nap dolgozik, haza jön és ki kell, hogy szolgálja még az urát, és csak azután ehet. Jézus ezzel nem azt akarja mondani, hogy ez így van rendjén, hanem csak azt, hogy ez így van a mindennapi életben. A szolga természetéhez hozza tartozik, hogy ő szolga minden körülmények között, úgy ahogy az almafa csak akkor igazi, ha almát terem, ha nem terem akkor kivágják és eldobják. A szolga akkor szolga, ha szolgál, és a keresztény ilyen szolga, ez az ő szerepe ebben a világban. Ahogy Jézus nem azért jött, hogy uralkodjon, hanem azért, hogy szolgáljon, nekünk is az a feladatunk, hogy szolgáljuk embertársainkat, anélkül, hogy ezért jutalmat, vagy elismerést várnánk. És az igazi csoda, amit a hit megvalósíthat ebben a világban, éppen az, hogy mindenki testvéreinek a szolgája lesz. Ez az új élet, amire meghív bennünket Jézus, ellentéte a jelen világ törekvéseinke, ahol mindenki úr akar lenni és mások fölött uralkodni. Olyan világ fog létre jönni, amelyben mindenki szolgálni akarja a testvérét. És ez az új világ elkezdődött, amikor Mária a mi nevünkben is azt válaszolta Istennek „Íme, az Úr szolgáló leánya.”

2016-10-02


______________________________

Örülünk


Lk 10,17-24
Örömteli a mai evangélium. Örvendenek az apostolok, akik lelkesen térnek vissza Jézushoz beszámolni a missziós munkájukról. Látták a gonoszt meghátrálni, az emberek életét jóra fordulni.
Örvend Jézus velük együtt. Örvend, amikor látja, hogy tanítványai munkája által kezd növekedni az Isten Országa.
Jézus azonban figyelmezteti őket, hogy ne az eredmények miatt örvendjenek, hanem amiatt, hogy a nevük be van Irva Isten szívébe, hogy Isten szereti őket.
Örül az Atya, látva, hogy a kicsinyek, a legyőzőttek, a vesztesek, a szenvedők elfogadják az Isten Országát.
Mi minek tudunk örülni? Az örömünket gyakran bizonyos feltételek teljesedéséhez kötjük. Tudunk örülni, ha eredményeket érünk el, ha dicsérnek, értékelnek az emberek, ha uralkodni tudunk mások felett. Pedig az igazi okunk az örömre az, hogy Isten szeret minket, és az ő szeretete ott él a mi szívünkben is, mikor vágyunk segíteni a gyengéken, az elesetteken, a kitaszítottakon, anélkül, hogy ebből bármi hasznunk, előnyünk származna.

2016-10-01


______________________________

Mindig új


Lk 10, 13-16
Jézus eljött, hogy meghirdesse az üdvösséget, de a választott nép fiai, akiket Isten különös módon szeret, akiket kiválasztott a többi nép közül, nem akarják meghallgatni. Úgy gondolják, hogy ők már mindent tudnak Istenről, a vallásról, nem kell semmin változtatniuk, nincs amire készülniők. Másoknak, a pogányoknak, a bűnösöknek kell megtérniük, és félniük Isten büntetésétől. Jézus figyelmezteti őket: jaj annak, aki azt hiszi, hogy neki nincs szüksége megváltásra.
Milyen nehéz a keresztényeknek Krisztusról beszélni, mert azt hiszik, hogy ők már mindent tudnak. Erre nevelték őket, ők már voltak elsőáldozók, bérmálkozók, ők vasárnaponként járnak templomba. Ennél többet Isten sem kérhet tőlük. A vallás egy szép szokás, amit meg kell őrizni, és ennyi az egész.
Jézus arra szólít fel, hogy vegyük komolyan őt, aki minket komolyan vesz, és engedjük, hogy Isten szava kérdéseket ébresszen bennünk a magunk életéve kapcsolatban. Ne úgy fogadjuk az evangélium szavait, mint amit már ismerünk, amit már sokszor hallottunk, mert igazából ugyanazok a szavak ma, a jelen körülmények között új üzenetet közvetítenek számunkra, amit csak akkor hallunk meg, ha nyitott szívvel hallgatjuk azt.
Ugyanakkor Jézus bátorít bennünket, akiknek feladatunk az evangélium hirdetése. Ha elutasításban van részünk, ha megnemértéssel találkozunk, ne ijedjünk meg ettől. Jézust sem mindenki hallgatta meg.
És ha meghallgatnak, és ha megváltozik az életük, ez nem a mi ügyességünknek köszönhető, hanem Isten szava erejének a hatása, és annak a kegyelemnek, amely képessé tette az illető személyt, hogy befogadja Isten szavát. Ezt a kegyelmet kérjük a magunk számára, és azok számára, akiknek hirdetni fogjuk az evangéliumot.

2016-09-30


______________________________

Igényes az Úr


Lk 9, 57-62
Nem annyira egyszerű és magától értetődő, hogy valaki Krisztus tanítványa legyen. Jézus nem gyűjt össze mindenkit, hanem vannak bizonyos elvárásai tanítványaival szemben. A mai evangéliumi szakasz rövid epizódjai rámutatnak arra, hogy milyen tanítványokat akar Jézus.
Először is nem akar olyan tanítványokat, akik kímélik magukat. Nem lehet a mi életformánk menekülés a mocskos, bűnös világ elől. Az emberfiának nincs hová lehajtania a fejét, és aki a tanítványa akar lenni, az nem keresheti a maga kényelmét, a maga előnyeit.
Aztán Jézus azt kéri, hogy elszakadjunk azoktól a kötelékektől, amelyek gátolni tudnak bennünket. Nem köthet minket gúzsba a szeretetre való éhségünk.
Jézus olyan tanítványokat akar, akik nem visszasírják a múltat, a régi szép időket, hanem előre néznek, és a jelen körülmények között követik az Urat.
Igényes az Úr, de nem is csoda, mert nem akármilyen feladatot szán nekünk: Isten álmainak megvalósításán dolgozunk.

2016-09-28


______________________________

Milyen lélek van bennetek?


Lk 9, 51-56
Jézus Jeruzsálem felé tart. Még messze van a várostól, ahol életét adja, de a szenvedései már elkezdődtek. A tanítványok nem tudják elfogadni, hogy ő, aki a szemük láttára csodákat tett, betegeket gyógyított, halottakat életre keltett, ne győztesként vonuljon be Jeruzsálembe.
Jakab és János, kiket nem hiába neveztek a mennydörgés fiainak, értetlenségükben megnehezítették Jézusnak az útját. Elmentek a szamariaiakhoz, és arról beszéltek nekik, hogy érkezik a Messiás, akinek ők is alá kell, hogy vessék magukat. Nem követhetik tovább a maguk ferde vallásos szokásait. Persze, hogy a szamariaiakat feldühítették és azok elutasították Jézust.
Jakab és János feljogosítva érezték magukat arra, hogy Isten büntetését kérjék a szamariaiakra. Bizonyára ezzel fenyegették a szamariaiakat előbb, hogy Isten tüze fog rájuk csapni.
Jézus szigorúan megszidja őket: nem tudjátok milyen lélek van bennetek! Milyen lélekről beszél Jézus? Arról a lélekről, aki a pusztában arra próbálta rávenni, hogy hatalommal legyen messiás és király. Az a lélek, amely azt követeli Jézustól a kereszten, hogy ha ő a Messiás, szálljon le a keresztről, hogy higgyenek benne.
Ez a lélek van bennünk is, amikor Isten nevében kényszeríteni akarunk valaki arra, amit mi helyesnek gondolunk. Hatékonyabbnak, eredményesebbnek tűnhet parancsolni, kötelezni, kényszeríteni, de nem ez az Isten útja, hanem a szeretetteljes párbeszéd, amely sose mond le arról, hogy a testvérét a jóra segítse.

2016-09-27


______________________________

Infantilis tanítványok


Lk 9, 46-50
Infantilisek ezek a tanítványok. Jézus arról beszél nekik, hogy ő kész meghalni azért, hogy az emberek megértsék, milyen igazából Isten. Egy ilyen fontos pillanatban Jézusnak a legközelebbi tanítványai mit tesznek? Arról vitatkoznak, hogy ki közöttük a nagyobb. Mintha nem is hallották volna meg, amit Jézus mondott. Nem bátorítják, nem próbálnak együtt érezni vele. Jézus nem csügged, látva, hogy a három év képzés nem soka hatással volt rájuk, hanem felhasználja újra az alkalmat, hogy nevelje őket, hogy megétesse velük az Isten Országának a logikáját, melyben aki igazán nagy, az szolgálatára van másoknak.
Infantilisek a tanítványok, mert nem akarják megenegedi másoknak, hogy Jézus nevében jót tegyen, mert úgy gondolták, hogy egy kizárólag az ő kiváltságuk. Az Úr figyelmezteti őket, hogy vegyék észre azokat a pozitív dolgokat, melyeket Isten lelke ébreszt mindenki lelkében, aki Istent keresi, és örüljenek nekik.
Ilyen infantilisek vagyunk, amikor azon vitatkozunk, vagy azon emésszük magunkat, hogy ki a jobb, ki a nagyobb, kinek van igaza, kinek mire van joga. Még mindig nem értettük meg Isten Országának a logikáját, hogy akkor vagyunk igazán nagyok, ha egymásnak, testvéreinknek a szolgálatára tudunk lenni, és örvendeni tudunk a bennük lévő jónak számigálás, hasonlítgatás, méricskélés nélkül.

2016-09-26


______________________________

Fény hordozói


Lk 8, 16-18
A fény mindenikünk életében fontos szerepet tölt be.Világít, örömet ad. Megbámuljuk a tüzijátékokat, a szivárvány ragyogását, a felkelő napot. Világosságban biztosabbak a lépteink, mert észrevesszük az akadályokat.
Mikor megkereszteltek, mindenikünknek átadtak egy égő gyertyát, melyet a húsvéti gyertyáról gyújtottak meg, hogy a világosság fiaiként éljünk. A fény nem tölünk ered. Nem vagyunk sztárok, csillagok, sem napok. Nem körülöttünk forog a világ. Krisztus fényét kaptuk. Az igazi tanúságtétel Krisztus mellett az a fény, amelyettőle kaptunk, és amelyet hordozunk. A legfontosabb a jelenlétünk, csak utána következnek a teteink és a szavaink. Nem vagyunk feleslegesek, nem vagyunk teher, az embereknek szüksége van arra a fényre, melyet mi hordozunk. Legyünk tehát a fény hordozói egymás számára, és azok számára, akikkel találkozni fogunk.

2016-09-19


______________________________

Szent Ferenc stigmatizációja


Ma a Verna-hegyi keresztre feszítettet, Szent Ferencet ünnepeljük, aki a szegény és keresztre feszített Úr Krisztust szemlélve az ő követésére indult fenntartások nélkül. Szent Ferencnek sikerült elérnie azt, hogy akik véle tálákoztak, akik őt látták, úgy érezték, mintha Krisztussal találkoztak volna.
Akkor vagyunk mi is Szent Ferenc igazi fiai, ha az embereket valamiképp Krisztusra emlékeztetjük.
Sebhelyeket ünneplünk, pedig a sebek nem kívánatosak. Mégis, ezelőtt a harcosok, egy -egy csata után dicsekedtek a sebeikkel, mert a seb annak volt a jele, hogy ő magát nem kímélve küzdött a szent ügyért, melyet felvállalt.
Ha Krisztus sebhelyeit látjuk a kereszten, arra emlékeztetnek minket, hogy mennyire igazán, halálosan szeret minket Isten. Azzal nem dicsekedhetünk, hogy mi milyen nagyon tudunk szeretni, de azzal igen, hogy minket mennyire szeret az Isten. Erre büszkék lehetünk. Nem akárkik vagyunk, ha Isten ennyire fontosnak tart minket. Ahogy mondja Szent Pál apostol is: nem akarok mással dicsekedni, mint a mi urunk Jézus Krisztus keresztjével.
Szent Ferenc testén Krisztus sebhelyei ennek a dicsekvésnek a látható megynilvánulásai.
A mi testünkön nincsenek Krisztus sebhelyei, és nem is kívánjuk azokat, de Isten szeretete a mi szívünket is megsebezte. Ez késztet minket arra, hogy Isten iránt hálás szeretettel legyünk, és törekedjünk testvéreinket is szeretni, akkor is, ha ez néha nehéz, néha áldozatba kerül.

2016-09-17


______________________________

Meg akarunk gyógyulni?


Lk 8, 1-3
Amint hallottuk, Jézus az evangélium hirdetését nem egy plébániai irodán bonyolította le, nem zárkózott be egy biztonságot nyújtó kolostorba, hanem elindult, és megkereste azokat az embereket, akik vágynak a megváltásra. Őket megérintette és meggyógyította. Véle volt a 12 apostol, és néhány asszony. Nem a legszentebbeket, a leghibátlanabbakat választotta ki. Olyan személyek ezek, akiket Jézus meggyógyított, megszabadított a gonosz lelkektől, és ők minden képességükkel, és mindennel, amivel rendelkeztek, Jézus szolgálatára álltak.
Nos, nem csak itt a templomban, vagy a szentáldozásban találkozhatunk Jézussal, hanem az életünk minden helzyetében keres minket. Meg akar gyógyítani a bennünk bujkáló kis ördögöktől, olyan érzésektől, indulatoktól, melyek irányítanak tetteinkben, magatartásunkban: a rosszindulattól, az irígységtől, a féltékenységtől, a birtoklásvágytól. Ezek tönkre tudják tenni a közösségünket, mert arra indítanak, hogy egymásról rosszat mondjunk, egymásnak rosszat tegyünk.
Jézus képessé tesz arra, hogy mindenünkkel az ő ügyét szolgáljuk.
Hisszük, hogy Jézus minket is meg tud gyógyítani, vagy nem is akarunk meggyógyulni, hogy ne kelljen többet adnunk Jézusnak magunkból, és abból, amink van, mint amit eddig adtunk?

2016-09-16


______________________________

Fájdalmas Szűzanya


A kereszt tövében ott áll néhány ember: Jézus anyja, annak nővére, és Mária Magdolna, és a szeretett tanítvány. A legfontosabb pillanatban, amikor Jézus az életét adja érettünk, mindenki más a maga bőrét félti, menekül, csak azok tartanak ki Jézus mellett, akik szeretik. A Jézus iránti szeretet, és a közös fájdalom közösséggé formálja őket. Ezt akarja Jézus is, ezért ajándékul adja öket egymásnak: íme a te anyád, íme a te fiad.
Mi vagyunk ez a közösség, akiket a Jézus iránti szeretet és az ő érzéseivel való egyesülés köt össze. Íme a te anyád - mondja nekünk Jézus, rámutatva az Egyházra. És mi vagyunk az Egyház is, és az Úr a testvéreinkre mutat: íme a te fiad. Igen, a mi testvéreink Jézus szeretett tanítvűnyai. Ha Jézus keresztjére nézünk eszünkbe jut, hogy ő szereti a mi testvéreinket, ezért nem lehetünk mi sem ellenségesek velük szemben. Jézus azt akarja, hogy szeretetközösség legyünk.

2016-09-15


______________________________