Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 |

Napi gondolatok

Ma is vannak írástudók és farizeusok


Lk 6, 6-11
Jézus a kafarnaumi zsinagógában tanít szombati napon. Az ő szava isteni szó, nem úgy tanít, mint az írástudók.
A jelenelevő írástudók és farueusok nem Jézus szavaira figyelnek, hanem azt lesik, hogy miben fog hibázni, hogy vádolhassák. Még a szemük láttára történő csoda sem tudja megválzoztatni a lelkükben lévő rosszindulatot.
Jézus belelát gondolataikba, és világosságot szeretne vinni sösét lelkükbe. Rászól az ott jelenlévő bénakezű emberre: kelj fel és jöjj ide a közpére. Ezzel kijelenti, hogy a szevedő, megváltásra szoruló ember áll figyelme középpontjában és nem azok a szabályok, amelyekhez kicsinyesen ragaszkodnak.
Nyújtsd ki a kezedet - mondja az embernek, és annak a keze meggyógyul. Sajnos, nem tudnak ennek sem örvendeni. Nem adnak hálát Istennek, hanem dühösek lesznek, és azon tanakodknak, hogy mit tudjanak Jézus ellen tenni.
Jézus szava ma is isteni szó, mai is hatalommal tanít. Képes meggyógyítani bennünket, de ehhezh nyitott szívvel kell azt fogadni. Ma is vannak farizeusok és írástudók, akik a hibákat keresik abban, aki Isten nevében beszél, és emiatt nem képesek örülni annak a jónak , melyet Isten szava testvéreik életében megvalósított.
Jézus ma minket is a középre állít, és mi bizalommal feléje nyújtjuk béna, beteg tagjainkat, és együtt adunk hálát Istennek azért a jóért, amelyet körünkben megvalósított.

2016-09-05


______________________________

23. évközi vasárnap


A mai evangéliumban azt hallottuk, hogy Jézust sokan követik. Valójában ez a nagy tömeg olyan emberekből áll, akik a lelkük mélyén vágyat éreznek valami szépre, valami nemesre, és Jézus szavai, Jézus tanítása vonzza őket. Ez azonban még nem jelenti, hogy Jézusnak ilyen sok követője van.
Mikor nagy tömeget látunk a templomban, egy-egy zarándoklaton, jeles ünnepen, mint pl. a csíksomlyói búcsún, vagy az ifjúsági világtalálkozón, azt gondolnánk, hogy milyen sokan akarják Jézust követni, milyen sok tanítványa van ma is Jézusnak. Pedig kevesen vannak, akik rá is szánják magukat, hogy úgy éljenek, ahogy Jézus tanítja, és életével mutatta.
Ezt Jézus is tudta, ezért mondta az összegyült embereknek, és ma nekünk is, hogy az ő követésének feltételei vannak. Mindenkit örömmel fogad, aki hozzá jön. Sokan azt sem tudják, hogy mi vitte őket Jézushoz. Kerestek valamit, ami a lelküket megnyugtatja.
Elég vegyes társaság vagyunk mi is. Lehet, hogy egyesek nagyon keveset tudnak a hitünkről, mégis itt vannak. Lehet, hogy valami rendkivüli kegyelemben remélnek, valami csodában, azt hiszik, hogy a szenteltvíztól meggyógyulnak, vagy azért jön valaki, mert ide jár a barátja, barátnője, vagy csak azért, hogy találkozzon másokkal, és ne üljön otthon egyedül. Olyan is van, aki csak karácsonykor jön el. Mindegy, Jézus mindenkit szeretettel fogad, aki hozzá jön, senkit nem űz el. Ugyanakkor kéri tőlünk, hogy tegyünk meg egy következő lépést. Egyikünk sem elégedhet meg azzal, ahogy a hit terén áll. Újabb lépés megtételére ösztönöz Jézus minket.
Mielőtt Jézus elvárásairól beszélnénk, érdemes tisztázni, hogy abban, amit Jézus kér, nem a lemondás, az áldozathozatal a lényeg. Szükség van áldozatra, lemondásra, de Jézusnak nem az a célja, hogy minél nehezebbé tegye az életünket, hogy aztán, aki a próbát kiállta, jutalomban részesüljön, a többi pedig büntetésben. Jézus azt akarja, hogy örüljünk, ünnepeljünk. Ha valamire azt mondja, hogy ne tedd, nem az örömtől akar megfosztani, hanem figyelmeztet, hogy ha megteszed, nem leszel igazán boldog. Amit tőlünk kér, az mind a javunkat szolgálja.
Aki nem gyűlöli apját, anyját, mindenkit, még önmagát is, - mondja Jézus, - nem lehet a tanítványom. Legyen világos, Jézus nem azt kéri, hogy elutasítsuk a hozzánk közel állók szeretetét. A Krisztussal való kapcsolat kissé hasonlít a házastársi kapcsolathoz. A házas ember továbbra is szereti a szüleit, de már nem ők irányítják az életét. El kell utasítaniuk őket, amikor bele akarnak avatkozni a családja életébe. A Krisztussal való kapcsolatunkban is Krisztus a legfontosabb, és aki a véle való kapcsolatunkat megzavarná, azt akkor elutasítjuk, bármennyire kedves nekünk. Abban a helyzetben úgy viselkedünk véle, mintha gyűlölnénk őt.
Jézus korában a család azonos volt a hagyomány őrzésével. A kerszténynek szakítania kellett a zsidó vallás hagyományaival, hogy Krisztus tanítványa lehessen. Emlékezzünk, Jézusnak is szembe kellett helyezkednie a maga családjával, még édesanyjával is, mikor utána jöttek Kafarnaumba, hogy hazavigyék. Kijelentette, hogy már új családja van, mely azokból áll, akik Isten szavát hallgatják, és életre váltják.
Még önmagát is kell, hogy útálja, aki Jézus tanítványa akar lenni, - hallottuk. Ezt is így kell érteni. Miként szembe kell helyezkedni a családi kapcsolatokkal, ha azok gátolnak hitünk élésében, a saját természetes ösztöneinkkel is szembe kell fordulnunk, amikor azok gátolnak Krisztus követésében.
Miután ezt Jézus világosan elmondta hallgatóinak, és nekünk is, döntést kell hoznunk: ilyen körülmények között akarunk-e Jézus tanítványai lenni, vagy megelégszünk azzal, hogy néha meglátogatjuk őt?

2016-09-04


______________________________

Szeress és tégy amit akarsz


Lk 6, 1-5
A vitatott téma a mai evangéliumban a szombat megtartása. Ez a szabály, melyet a zsidók oly aggályosan igyekeztek megtartani a babiloni fogság, idején szilárdult meg. Azért, hogy ne veszítsék el idegen földön, idegenek között a nemzeti és vallási hovatartozásuk tudatát, szombatonként összegyültek, együtt imádkoztak, olasták a Bibliát.
Az idők során ez a szép szokás merev szabállyá torzult, melyben már azt is megszámolták, hogy hányat szabad lépnie szombatonként egy zsidónak.
Jézus nem eltörölni akarja a törvényeket, hanem az eredeti értelme szerint használni azokat. Ő egy szabad ember. Nem rabja a szabályoknak, mert az Atyával való mélységes kapcsolat fényében értelmezi azokat.
Mi is szabadok akarunk lenni, de nem a szabályoktól, hisz nem lehet szabályok nélkül élni. Azt szeretnénk, hogy szabadok legyünk a szeretetre. Ez legyen a legfőbb szabályunk, amint Szent Ágoston mondta: szeress, és tégy, amit akarsz.
Mi nem szombatot ülünk, hanem vasárnapot, de a lényege ennek is ugyanaz. Az Istennel, és testvéreinkkel való kapcsolat elmélyítését szolgálja a vasárnap ünneplése.
Ha élő a kapcsolatunk Istennel és a testvéreinkkel, szabályok nélkül is tudjuk, hogy mit tegyünk, vagy mit ne tegyünk.

2016-09-03


______________________________

Könnyebb imákat mondani


Lk 5, 33-39
A Jézus evangéliuma az új ruha, az új bor. Jézus, mikor ezeket mondta, a régi ruha, a régi tömlő alatt az ószövetségi vallásosságot értette. Az nem volt képes befogadni azt az új életet, amelyet Jézus evangéliuma hozott.
A kísértés azonban most is megvan, hogy ebből az új életet mi is szokásokká, szertartásokká alacsonyítsuk, ami unalmas ugyan, de legalább nem kéri tőlünk, hogy megváltozzunk. Könnyebb imákat mondogatni, mind szeretni, de ha kívülűllók látnak minket, gyakran kritizálnak emiatt.
Haragszunk, ha valaki azt mondja, hogy a vallás unalmas szertartásokból áll, idős asszonyoknak való, akik únják magukat és valamive el akarják ütni az időt, azért járnak templomba. Joggal haragszunk, mert mi tudjuk, hogy ez nem így van. mi nem vagyunk a szokások, unalmas szertartások rabjai, hanem Jézus tanítványai, aki nem unalmat, hanem örömet hoz a z életünkbe. Mi önnepelünk, örvendünk, mert Jézus velünk van.
Vagy mégsem?
Van még sok minden a mi egyházunkban, a mi szertartásainkban, abban, hogy részt veszünk a szertartásainkon, ami nem segít, mert formasággű alacsonyítottuk. Mondjuk, énekeljük a szent szavakat, de nem mindig sikerül arra figyelni, ami történik, ezért unjuk. Pedig van, aminek örülni, van amit ünnepelni. Isten közénk jött, és arra készít fel, arra hív, hogy vele együtt ünnepeljünk vég nélkül azon a lakomán, amit nekünk készített.

2016-09-02


______________________________

Bízunk Jézusban


Lk 5, 1-11
Milyen jó a gyerekeknek, mert gondtalanul élnek, a szülők mindent biztosítanak számukra, amire szükségük van, ők pedig rájuk bízzák magukat.
Mi felnőttünk, már nem a szüleink gondoskodnak rólunk, hanem Isten segítségével mi magunk, de a bizalmat nem veszítettük el. Továbbra is bízunk Istenben.
A mai evangéliumban arról halottunk, hogy Jézus tanította az embereket, utána pedig az apostoloknak azt mondta, hogy evezzenek a mélyre, és vessék ki a hálót. Az apostolok nem látták ennek semmi értelmét, hisz egész éjjel próbáltak halat fogni, de nem sikerült. Mégis, Jézu szavára ismét nekilendültek. Jobban bíztak Jézus szavában, mint a saját tapasztalatukban, a saját tudásukban. Bíztak abban, hogy Istennek minden lehetséges. Ők nem csak hallgatták Jézus szavát, hanem készek voltak tetteikkel bizonyítani, hogy megértették tanítását, és bíznak benne.
Nap mint hallgatjuk Jézus szavait. Bizonyára a mi életünkön, a mi teteinken is látszik, hogy Jézus tanítványai vagyunk. Megértettük tanítását, és szavára készek vagyunk kivetni a hálót, a szeretet hálóját, akkor is, ha már sokszor próbálkoztunk eredménytelenül. Ha bízunk Jézusban számos csodának vagyunk a tanúi.

2016-09-01


______________________________

Imádság és szolgálat


Lk 4, 38-44
Isten velünk együtt egy csodálatos ország építésén dolgozik. Ebben a munkában mindenkinek megvan a maga szerepe, a maga szolgálata. Az Atya teremt, életet ad, a Fiú megvált, gyógyít. Jó, ha mindenikünk tudatosítja, hogy ő mivel építi ezt az Isten országát. Fontos ezt tudatosítani azért, hogy ne azért kérjük Isten segítségét, hogy jól érezzük magunkat, hogy megszabaduljunk a gondjainktól, hanem azért, hogy a szolgálatunkat, az Istentől kapott feladatunkat teljesíteni tudjuk.
Így történt Péter anyósával is, aki, amint Jézust meggyógyította, azonnal felkelt, és végezte a szolgálatát.
A mai evangéliumban arra is felfigyelhetünk, hogy Jézus, miután egész nap, és egész éjjel embereket gyógyított, reggel elvonult csenben imádkozni. Számára az Atyával való beszélgetés, imádkozás erőforrás. Ebből merít erőt ahhoz, hogy a szolgálatát teljesíteni tudja. És ez mindenikünkkel így van. Nem akkor kell imádkozni, amikor időnk van, amikor elép pihentek vagyunk hozzá, vagy amikor kedvünk van, hanem mindig. Nem kötelességteljesítés az ima, hanem erőforrás. Minél több a feladatunk, annál több imára van szükségünk. Úgy képezeleme ezt el, mint a mobil telefonomnak az akumulátorát. Ha sokat használom a telefont, hamarabb lemerül, és többször kell feltölteni. Ugyanígy, ha több a feladatom, több imára van szükségem, hogy az Istentől kapott szolgálatomat az ő akarata szerint tudjam végezni.

2016-08-31


______________________________

Évközi 21. vasárnap


A mai evangéliumban Jézus, arra buzdít, hogy törekedjünk bejutni a szűk kapun. Nem könnyű bejutni abba az életbe, amelyre meghívást kaptunk. Jó, ha időnként feltesszük magunknak a kérdést, merre haladunk, mi az életünk célja?
Jézus korában a farizeusok úgy vélték, hogy majd mikor elérkezik a Messiás országa, minden zsidó polgára lesz ennek az országnak, még a halottak is életre kelnek. Voltak, akik ellenben azt állították, hogy csak kevesen fognak éltre kelni, azok, aki megtartották a törvényeket. Ezért kérdezték meg Jézustól, hogy ezek sokan vagy kevesen lesznek?
Mi is hasonlóképpen gondolkozunk. Azt mondjuk, hogy ha valaki az Isten parancsolatait megtartja, az a mennyországba kerül, a többi pedig nem. És minket is érdekelne, hogy sokan vannak vagy kevesen akik eljutnak oda, azért, hogy nekünk van e esélyünk vagy nincs.
Jézus nem válaszol a kérdésre. Arra akar megtanítani, hogy miként juthatunk el az üdvösségre. És az első feltétel, hogy küzdjünk, hogy bejussunk a szűk kapun. Belső küzdelem nélkül nem lehet üdvözülni. Mivel kell küzdenünk? A bennünk lévő hajlammal arra, hogy a világ kritériumi, a világ értékrendjei szerint éljük az életünket. Ösztönszerűen élvezni akarjuk az életet. Jézus pedig azt mondja, hogy igazán az él aki szeret.
Szűk a kapu, kicsinek kell lenni, hogy beférhessünk. Emlékszünk, Jézus ezért, állította példaként tanítványai elé a kisgyermeket.
Sokan követik Jézus, de kevesen igazi tanítványai.
Aztán jön a házigazda és becsukja azt a kis szűk kaput is. Egyesek megpróbálnak bejutni, mert úgy gondolják, hogy joguk van hozzá. Veled ettünk, ami világosan a szentmisére vonatkozik, amelyeken részt vettek. Tehát ezek keresztények. A tereinken tanítottál: hallgatták az evangéliumot, hallgattuk az igehirdetést. Lukács ezt az evangéliumot, körülbelül 55 évvel Jézus feltámadása után írta. A keresztény közösségekben hanyatlott a lelkesedés. Sokan csak külsőleg voltak keresztények. Részt vettek a szentmiséken, de a világ kritériumai szerint éltek, és azt hitték, hogy rendben van a hitéletük. Ma is hasonló a helyzet.
Megfigyelhetjük, hogy csak a Jézussal való kapcsolatokra hivatkoznak, és kimaradt a hittestvérekkel való kapcsolat. Tehát Jézus tanítását hallgatták ugyan, de az nem változtatta meg szívüket, nem szerették testvéreiket. Hiába vagyunk vallásosak, ha nem szeretjük egymást.
Jézus nem elűzni akar magától, de figyelmeztet, hogy távol vagyunk tőle, és nincs köze a mi képmutató vallásosságunkhoz. Ne bízzuk el hát magunkat, hanem törekedjünk. Nem ez a fontos, hogy templomba járunk, szentáldozáshoz járulunk, ezek csak segíteni akarnak abban, hogy megtanuljunk, szeretni.

2016-08-21


______________________________

Mindent kér


Mt 19, 23-30
Szomorúan távozott a gazdag ifjú. Vágyakozott az igazi életre, de nem eléggé. Nem merte megengedni, hogy az életét felborogassa. Megtartotta a parancsokat, de nem volt hajlandó önmagát odaadni.
Jézus szavai keményen hangzanak: nehezen jut be a gazdag a mennyek országába. Nem az ellen van Jézusnak kifogása, hogy sok vagyona van, hanem azzal, hogy amije van, azt jobban szereti, mint Istent.
A vagyon jó szolga, de kegyetlen úr, mert lefoglalja önmagának az embert. Nem tud mással foglalkozni, mint a vagyonával. Azt számolgatja, biztonságba helyezi, felvigyáz rá, szaporítja.
Jézus nem elégszik meg azzal, hogy valamit adunk neki, hogy betartunk szabályokat, hogy részt veszünk szentmiséken, elmondunk imádságokat. Mint a gazdag ifjútól, tőlünk is azt várja, hogy mindenünket odaadjuk, és úgy kövessük.
De ha ez még nem sikerül nekünk, de valamennyire szeretjük őt, és megengedjük neki, hogy szeressen minket, akkor már most megtapasztaljuk a megváltás ajándékát, a százannyit, amit ígért.

2016-08-16


______________________________

Nagyboldogasszony


Már az első századoktól kezdve az egyház Máriára úgy tekintett, mint minden keresztény előfutárára. Azt az utat kell nekünk is bejárnunk, és oda kell eljutnunk, mint Mária. Amint Szent Ireneusz mondja, Isten emberré lett, hogy az ember megistenülhessen. Ebben volt kulcsszerepe Máriának azzal, hogy Istent méhébe fogadta, majd pedig, amit ma ünneplünk, eljutott Istenhez, Isten fogadta őt magába.
Először Konstantinápolyban kezdték el ünnepelni Mária mennybevételét a 7. században. Az ünnepe hamar elterjedt nyugaton is.
Az első olvasmányban a jelenések könyve a napba öltözött asszonyról szól, aki szűlni készül. Ez az asszony Isten népét jelképezi, amely vajúdik, mert bűnös, szüksége van a megváltásra, de belőle születik a Messiás. Ekkor megjelenik egy alkalmatlankodó alak, a vörös sárkány, a gonoszság jelképe, amely meg akarja ölni a gyermeket, melyet Isten arra szánt, hogy őt pusztítsa el. A gyermeket Isten megmenti, és az asszony a pusztába menekül. Mária is Isten népének a jelképe. Ő is elszenvedte a pustzta kegyetlenségét, a kereszt elllentmondását, de ma örök életet adó anyánkként ünnepeljük.
Az evangéliumban a mai ünnepre vonatoznak Erzsébet szavai, és Mária imája, a Magnificat.
Erzsébet szavai az Üdvözlégy Mária ima részévé lettek, míg a Magnificatot naponta elimádkozzuk. Ez az egyik legszebb Istendicsérő ima, amit a Szentírásban találhatunk. Ezen kívül Mária az evangéliumban még csak egyszer szólal meg, és azt mondja, bármit kér, tegyétek meg.
A mai evangéliumban Mária meglátogatja Erzsébetet. Ez egy lelki út, és jelzi az egyház útját. Amint az örömhírt megkapta, azonnal útra kell, hogy másokat is részesítsen benne.
Máriát ünnepeljük, mert hozzá hasonlóan mi is be akarjuk fogadni Jézust az életünkbe, és arra készülünk, hogy mi is eljussunk oda, ahova ő eljutott, az Istennel való egyesülésre. Addigi is feladatunk testvéreinket részesíteni abban az örömhírben, amellyel Isten megörvendeztet minket.

2016-08-15


______________________________

Évközi 20. vasárnap


Jézus azt mondja a mai evangéliumban, hogy tüzet hozott a földre.
A Szentírás gyakran beszél a tűzről, és legtöbbször Istent hasonlítja a tűzhöz.
Néhány példa:
Annak idején, mikor Ábrahám szövetséget kötött Istennel, Isten tűz alakjában vonult végig a kettévágott áldozati állatok között.
Mózesnek az égő csipkebokorban jelent meg az Úr.
A választott népet a pusztai vándorlás alatt éjszaka tűzoszlop alakjában vezette Isten.
Mikor elérkeztek a Sinai hegy lábaihoz, Isten leereszkedett a hegyre és az füstölgött, mindaddig amíg Isten ott tartózkodott.
Isten szava maga is tűz. Jeremiásnak azt mondja az Úr, hogy az ő szavai a próféta ajkain olyanok lesznek, mint a tűz.
Mi jellemzi Isten tüzét?
Először is, hogy a rosszat elégeti, megsemmisíti:
Tűz emésztette meg Szodomát és Gomorát,
Keresztelő János azt mondta: én vízzel keresztelek, de utánam jön az, aki Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni, jelezve, hogy aki meg nem tér, azt megégeti a tűz.
A Máté evangéliumában Jézus arról beszél, hogy majd Isten angyalai összeszedik a konkolyt, és olthatatlan tűzben elégetik.
Jézus a büntetés, a bosszú tüzét hozta? Földre hozta a pokol tüzét? Akkor nem mondaná, hogy várja, mikor lobban végre lángra. Káromkodásként hangzik azt gondolni, hogy Jézus alig várja, hogy pokolra juttassa a rosszakat.
Jézus tüze valóban elégeti a rosszat, de nem az embereket, hanem az ő szeretetének tüzével kiégeti belőlük azt, ami rossz, ami bűnös, azért, hogy helyet teremtsen mindenkiben az új élet számára.
Azután azt mondja Jézus, hogy meg fog keresztelkedni. A megkeresztelkedés eredetileg azt jelenti, hogy elmerülni. Itt Jézus a halálára gondol. Ő tüzet hozott a földre, de vannak, akik ezt a tüzet ki akarják oltani vízzel, vagyis meg akarják ölni Jézust.
Jézus azt is mondja, hogy nem békét hoz, hanem megoszlást. Ez ellentmond azzal, amit a próféták a Messiásról jövendöltek, hogy a béke fejedelme lesz, és békét hoz a világba: Az oroszlán a báránnyal együtt fog legelni, a fegyverekből földműves szerszámokat kovácsolnak. És nem tévedtek a próféták, ám az a béke, amelyet Jézus hoz akkor valósul meg, amikor az emberek megtanulnak szeretni, és egymással megosztani azt, amijük van.
Aki azonban a régi világot védi, annak nem békét hoz Jézus. Ahogy az öreg Simeon jövendölte, amikor a kis Jézust elvitték a templomba: sokak épülésére, és sokak romlására lesz ez a gyermek.
Akik kártyavárakat építettek magunknak, igazságtalan rendszert hoztak létre, és a maguk önző érdekeit védik, azok félnek Jézus tüzétől, féltik a kártyavárukat, mert az könnyen meggyúl.
Tőlünk is ezt kéri Jézus, hogy legyünk az ő tüzének a hordozói. Ez a tűz ne hagyjon nyugodni, míg nem égetjük ki magunkból, közösségünkből, családunkból azt, aminek el kell égnie. Merjük felvállalni ha kell a békétlenséget, a konfliktust, a feszültséget is annak érdekében, hogy Isten igazsága érvényre jusson.

2016-08-14


______________________________