Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Szent Klára


Szent Klára egész élete a szegénységről beszél. A szegény nővérek rendjének is nevezték az ő közösségét. Olyannyira ragaszkodott a szegénységhez, hogy amikor a pápa próbálta meggyőzni, hogy enyhítsen a nővértarsai számára előírt szegénységen, és engedje meg, hogy a nővéreknek legyenek birtokaik, amelyke biztosítsák a megélhetésüket, határozottan nemet mondott. Végrendeletében is ezt hagyogatta a nővéreknek, hogy a Krisztus szegénységét gondosan őrizzék, bármi történik is.
Ma nekünk nehéz megérteünk ezt a szegénység iránti szeretet, mikor a legtöbb ember arra törekszik, hogy minél több minden tulajdonának mondhasson.
Klára szegénysége a Krisztus iránti szeretetből forrásozik. Nem az anyagi javakkal van neki baja, nem azokat tartja rossznak, hanem el akar távolítani mindent, ami a Krisztussal való találkozásban akadályozhatná. Egy hasonlattal élve, ha valakivel beszélgetek, de az közben a telefonját nyomogatja, akkor az a telefon a mi kapcsolatunknak akadálya, épp ezért, olyan gazdagság, amelyről le kell mondania az illetőnek, amikor velem beszélget, ha igazi kapcsolatot szeretne építeni.
Isten nem mindenkit hív arra az életformára, amelyre Klárát, és az ő nővértársait hívta. Nekünk nem kell monostorba bezárkózva élnünk egy életen keresztül, de Klára szegénységének a lényege mindenikünk számára érvényes. A mi életformánkhoz hozzátartozik, hogy több mindenre szükségünk van, mint a klarisszáknak, de a szegénységünkre nekünk is vigyáznunk kell. Ezért mi is örömmel mondunk le mindenről, ami a Krisztussal való találkozásban, a Krisztussal való együttlétben akadályt jelenthet.

2016-08-11


______________________________

Szent Lőrinc


Szent Lőrinc diakónus Valérián császár uralkodása alatt élt Rómában. Bár időben nagyon távol áll tőlünk, mégis közel érezzük magunkhoz, mert az volt a fő elfoglaltsága, ami a keresztény élet lényege, a testvéri szeretet ápolása. A császár megparancsolta neki, hogy az egyház kincseit adj át neki. Meg is ígérte, hogy elmegy, és elhozza az egyház kincseit. El is ment, összegyőjtötte a keresztény közösség szegényeit, és azokat vitte a császár elé. Az egyház igazi kincse a tagjai közötti szeretetteljes bizalom, mely lehetővé teszi azt, hogy egymás előtt merjék feltárni szükségleteiket, ls merjék egymástól elfogadni a segítséget. Általában azt gondoljuk, hogy csak aztok tesznek jót, akik segítenek a részorulókon, pedig a rászoruló is jót tesz azzal, hogy legyőzve büszekségét, elfogadja a segítséget, és ezzel lehetőséget ad arra, hogy a múló földi javak átalakuljanak örökre megmaradó kincsekké.
Nem attól erős egy egyházközség, hogy mennyi a jövedelme, hanem, hogy a tagjai mennyire tudnak egymásra, mint értékes kincsekre tekinteni.

2016-08-10


______________________________

Szent Benedikta


Edit Stein, a Szent Keresztről elnevezett Benedikta nővér ünnepe van. Európa társvédőszentje ő. Filozófus volt, egyedtemi tanár. Kereste az igazságot, mígnem Jézusban rátalált. Kereszténnyé, és kármelita szerzetesnővé lett. Zsidó származása miatt, a második világháború idején a nácik elhurcolták a kolostorból a koncentrációs táborba, és ott halt meg.
Felismerte az igazságot és elkötelezete magát, keresztény lett, mégis zsidó mivolta miatt ölték meg. Torz ideológiának, emberi önkénynek lett az áldozata, akárcsak Jézus.
Az, hogy Krisztushoz tartozunk nem óv meg minket sem az erőszakaosak, a fanatikusok kezétől. De nem félünk, mert a mi reményünk túl mutat ezen a földi életen.
Benedikta nővér boldog, és örül, hogy odaadhatta az életét Krisztusért.
Az ő példája minket is bátorít.

2016-08-09


______________________________

Szent Domonkos


Guzman Szent Domokos a 12. század végén, a 13. század elején élt. Ő a Prédikáló rendnek, az egyház egyik legfontosabb szerzetesrendjének az alapítója.
Fiatal papként szeretett volna a pogányok közé menni, és hírdetni nekik az evangéliumot, ám a pápa azzal bízta meg, hogy az Albi eretnekek, vagy más néven a Katarok közé menjen, és őket próbálja visszatéríteni az igaz hitre. A katarok szerint az egyház hűtlenné vált Krisztus evangéliumához, míg ők az igazi keresztények, akik tisztán élik azt. Ezt jelenti a katar név is. Különösen a szegénységre helyezték a hangulyt, és prédikáltak.
Domokos úgy látta, hogy az egyháznak abban a helyzetben prédikátorokra van szüksége. Pedig addig is prédikáltak a papok, és a püspökök, de az ő beszédeiknek nem volt ereje az eretnekek prédikációival szemben, mert ezek szavai hitelesebbnek tűntek, látva szegény életvitelüket.
Domokos ellenben épp olyan szegényen élt, mint a katarok, és minden szava sok imádság, és komoly készülés eredménye volt. Amit az imádságban megsejtett, annak utánanézett a teológiában, és úgy adta át az embereknek, számukra érthető nyelvezetre fordítva mondanivalóját.
Ma úgy tűnik, nincs szükség prédikátorokra. Az embereknek elegük van a sok beszédből. Mégis, szívesen odafogyelnek annak a szavaira, aki sokat imádkozik mielőtt megszólalna, és előbb ő maga igyekszik megtenni azt, amire másokat bíztat.
És ma nem csak prédikációra van szüksége az egyháznak, hanem hiteles életű keresztényekre, akiknek tettei és szavai mély imádságból forrásoznak.

2016-08-08


______________________________

Évközi 19. vasárnap


A múlt vasárnap Jézus figyelmeztetett arra a veszélyre, amelyet az anyagi javakhoz való ragaszkodás jelent az ember számára. Minden fáradozása kárba vész, mert az örök életbe semmit se vihet ezekből magával. A mai evangéliumban Jézus arra ad választ, hogy mit tehetünk az anyagi javak értelmetlen gyűjtése elkerülése érdekében. Bátorító szavakkal kezdi Jézus a mondanivalóját „ Ne félj te kicsiny nyáj”. Jézus tanítványai kevesen vannak. Bár sok ember keresztény a nyilvántartások szerint, de a valóságban kevesen vannak, akik igazán megértették és életre is váltják Jézus evangéliumát. Kevesen tudják átadni magukat teljesen Istennek. Ez az első lépés tehát, nem félni. Amint mondtam, a félelem miatt gyűjt az ember, biztosítani akarja magának az örök életet. Nem kell félnünk, mert Isten megadja azt nekünk. „Adjátok el amitek van és osszátok ki a rászorulóknak” – mondja Jézus a mai evangéliumban. Jól meg járnánk, ha szó szerint teljesítenénk ezt a tanácsot. Hisz Jézus nem azt mondja, hogy adogassunk alkalmanként a koldusnak, hanem, hogy mindenünket adjuk el és osszuk szét. A kulcsszó ennek megértéséhez a „rászoruló”. Jézus arra tanít, hogy ne akarjunk birtokolni semmit. Eladni annyit jelent, hogy lemondunk arról, hogy magunkénak tekintsük a dolgokat, amelyeket kezelünk. Minden az Istené, Ő bízta ránk, és felelősek vagyunk, hogy miként bánunk velük. Ezért nem kihajigáljuk az ablakon, nem elpazaroljuk azokat, szétosztva az ingyenélők között, hanem felelősségteljesen annak adunk belőle, akinek szüksége van rá. Természetesen nekünk is szükségünk van dolgokra, és azokat mi is használjuk. Ilyen társadalmat álmodott meg Jézus, és ilyen az Isten országa amelybe meghívást kaptunk „ahol a kincsed ott a szíved”. Ha Isten országa fontos számunkra és nem az anyagi javak, oda készülünk, és mindent szeretetté alakítunk. Ez pedig olyan kincs, amelyet sem rozsda nem tud tönkre tenni, sem tolvaj ellopni. Erről szól az evangéliumban szereplő három példabeszéd is. Mi vagyunk a szolgák, akik uruk érkezésére várnak. Ki az Úr aki váratlanul érkezik? Maga az Úr Jézus a szükséget szenvedő emberben. Ébereknek kell lennünk, hogy észrevegyük amikor megérkezik, és kiszolgáljuk, adjunk neki amire szüksége van. Boldogok vagyunk ha ezt megtesszük mert az Úr a maga asztalához ültet.

2016-08-07


______________________________

Színeváltozás


Isten szép, és szép vele lenni. Ha valamelyik testvér elmegy, részt vesz valamilyen rendezvényen, mint amilyen volt most Krakkóban a katolikus fiatalok nemzetközi találkozóján, vagy a ferences zarándoklaton, mikor hazatér, lelkesen meséli mindazt, ami szép volt, jó volt. Valami hasonló történt a három apostollal, Péterrrel, Jakabbal és Jánossal. Csodálatos, felejthetetlen élményben volt részük.
Mágis külömbség van az ő tapasztalatuk, és a testvérek élményei között. A testvérek részt vettek egy-egy rendezvényen, amely elkezdődött és véget ért, csak visszaemlékezni lehet rá, de a három apostol valami olyat látott meg, fedezett fel, ami addig is a szemük előtt volt, csak nem ismerték fel, és utána is, bár rejtve, ott volt továbbra is előttük. A Mátyás királyról szóló történetek jutnak eszembe, amikor a király álruhában járt az emberek között. Egy adott pillanatban fény derült az igazságra, és sokan örültek, hogy az igazságos király velük van. Itt ennél is nagyobb öröm éri a tanítványokat, mert felismerik, hogy maga Isten volt eddig is velük, és ezután is velük lesz.
Fontos számunkra ez az élmény, felfedezni, hogy Isten velünk volt, és ezután is velünk lesz, és szép, öröm Vele lenni.
Sajnos erről gyakran megfeledkezünk és így a lelki életünket leszűkítjük kötelességekre: ha keresztény vagyok, imádkoznom kell, templomba kell járnom, el kell végeznem a szentgyónásomat, türelmesnek kell lennem, meg kell bocsátanom, nekem mindig jónak kell lennem. Pedig a lényegről feledkezünk meg. Ha valakit szeretek, szívesen vagyok vele.. Persze, hogy vannak ezzel járó kötgelességeim is, de a fontos, hogy öröm, boldogság vele lenni, és kötelességeimet is szeretetből teszem. Istennel méginkább így van. Senki nem tud boldogabbá tenni, mint Ő, senkivel sem szebb, mint Vele, és iránta való szeretetből szívesen teljesítem keresztény kötelességeimet is.
Erre az élményre akarunk mindig emlékezni, míg örökre részesei lehetünk.

2016-08-06


______________________________

Vedd fel a kereszted!


Mt 16, 24-28
Ha valaki követni akar engem - mondja Jézus. Milyen udvarias, tiszteletteljes szavak! Jézus nem akar senkit kötelezni arra, hogy kövesse.
De mit is jelent Jézust követni? Ő megy elől az óton, és a többiek utána? Ezt megteheték az apostolok, míg Jézus közöttük élt, de mi hogyan követhetjük? Világos, hogy Jézust követni akkor is, és ma is azt jelenti, hogy hozzá hasonlóvá válni, úgy viselkedni, mint ő.
Jézus felvette a keresztjét, így nekünk is fel kell vennünk azt, ha őt követjük.
A kereszt nem a szenvedést jelenti. Isten nem akarja, hogy mi keresztények a szenvedők társasága legyünk. A szenvedések, a bajok tőlünk, gyenge, mulandó természetünktől származnak, nem Istentől.
Felvenni a keresztet azt jelenti, hogy szeretni, akkor is, ha ez lemondást, áldozatot, vagy akár halált hordoz magában: annyira szeretni, hogy életünket is odaadni azért, akit szeretünk. Ezt tette Jézus, ezt jelzi a kereszt, és erre hív meg minket is Jézus, ha követni akarjuk őt. Senki nem jut be a Menyországba, amíg meg nem tanul így szeretni.
Túl nehéznem érezzük? Nem is lehetséges ez ember számára. Mi is tudunk szeretni, főleg azokat, akik minket szeretnek, érettük áldozatokra is készek vagyunk, de olyant is szeretni, akinem szeret minket, aki rosszat akar nekünk, lehetetlen. Mégis sokan képesek voltak rá, és mi is képesek leszünk mert Isten képessé tesz, de csak ha mi is törekszünk. Ha megpróbáljuk, akkor csodálkozunk rá, hogy sikerül. Érdemes már ma tanulgatni hordozni ezt a keresztet.

2016-08-05


______________________________

Péter és sátán


Mt 16, 13-23
Hosszú időn át követték Jézust a tanítvényai. Most Jézus elékezettnek látta az időt arra, hogy szembenézzenek a körülöttük, és bennük felemrülő kérdésekkel. Ki is tulajdonképpen Jézus? Mi lesz azokkal, akik követik őt?
Péter válasza tanusítja, hogy nem volt hiába a Jézussal való együttlétük. Jézus nem olyan Messiás, mint amilyent az emberek vártak, Péter mégis felismeri benne Isten fiát. Nem voltak képesek erre a képzett írástudók, a buzgó farizeusok, az Isten dolgaiban jártas papok, míg egy tudatlan halász igen. Nem azért, mert rendkivüli képesságekkel bírt, hanem, mert a Jézussal való együttlét átalakította. Most már nem Simon, hanem Péter beszél.
A Jézussal való együttlét minket is átalakított. Felismerjük Jézust olyan helyzetekben, is, ahol másoknak eszükbe sem jut. Felismerjük Jézus működését testvéreinkben, sokszor olyanokban is, akik ők maguk sem ismerik fel az általuk cselekvő Urat.
Péter azonban még nem minden téren alakult át. Nem tudja elfogadni Isten tervét, neki mások az elképezelései arról, hogy mi lenne jobb, célravezetőbb Jézus számára, és számukra is. Itt is magunkra ismerhetünk. Tudnánk mi is egy-két tanácsot adni Istennek. Ha azonban végól Péter is képes volt odasimulni Isten teréhez, nekem is sikerülni fog, csak igyekeznem kell minél többet Jézussal lennem.

2016-08-04


______________________________

Nem méltó


Mt 15, 25-28
A kánaánai asszonynak beteg volt a kislánya. Azt hallotta, hogy van egy zsidó rabbi, aki sok beteget meggyógyít. Őt nem érdekli a zsidók vallása, csupán az, hogy most szüksége a segítségre. Kiabálva követelőzött, hogy Jézus azonnal hallgassa meg a kérését. Jézus azonban nem méltatta figyelemre, nem is válaszolt neki. Még az apostolok kérésére sem volt hajlandó szóba állni vele, mondván, hogy nem illik elvenni az eledelt a gyermekektől, és a kutyáknak adni. Ha nekem mondott volna ilyet, azonnal hátat fordítottam volna neki és sértődötten távóztam volna onnan. Nagyon durva kutyának nevezni valakit, azért, mert nem zsidó.
Ez az asszony azonban igazat adott Jézusnak. Most már nem követelőzött, hanem beismerte, hogy nem érdemelné meg a segítséget. A római százados szava is megérintette Jézust, amikor kijelentette, hogy nem méltő arra, hogy betérjen a házába, mert ez az igaz hitnek a jele, amikor úgy állunk Isten elé, mint aki semmit nem érdemel, mégis remél, mégis bízik.
Olyanok vagyunk, mint a kánaáni asszony, ha csak akkor érdekel Jézus, amikor szükségünk van a segítségére, azon túl nem érdekel a véle való kapcsolat. Pogányok, idegenek vagyunk számára, arra sem vagyunk méltók, hogy szóbálljon velünk. Mégis kérjük, hogy gyógyítson meg minket is, legfőképp a hitetlenségünkből.

2016-08-03


______________________________

Csoda


Mt 14, 13-21
Ezek az okos apostolok, figyelmeztetik Jézust, hogy tulságosan belemerült a tanításba, és nem tudja hagyni abba, pedig az emberek már fáradtak, éhesek. Úgy gondolják, hogy szívesebben mennének enni és pihenni, mint, hogy tovább halggassák Jézust.
Nem elég, hogy Jézus ezt nem vette észre, még azt kéri a tanítványaitól, hogy ők adjanak enni ennek a rengeteg embernek. Erre szoktuk mondani, hogy nem él két lábbal a földön. Nem képes felmérni a helyzetet, a fellegekben jár. Elképzelem, ahogy mosolyogva tudtára adják Jézusnak, hogy csak öt kenyerük, és két haluk van. Erre Jézus nem azt mondja: bocs, azt hittem hoztatok legalább ezer kenyeret, hanem azt kéri, hogy amijük van, azt osszák szét. Istennek semmire nem volt szüksége ahhoz, hogy ezt a világot megalkossa. Istennek most sincs szüksége semmire, hogy enni adjon 5000 embernek. Nem az a csoda, hogy ennyi embernek jutott az öt kenyérből és a két halból, hanem, hogy a tanítványok odaadták, amijük volt.
Ebben a csodában akar minket is részesíteni Jézus. Ha Jézus szavára, és Jézus szeretetével szívünkben oda merjük adni azoknak, akiknek szükségük van, amink van, az megsokasodik, és bőven jut mindenkinek.

2016-08-01


______________________________