Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Évközi 29. vasárnap


A mai evangéliumi rész elején, az első mondat fordítása félrevezethet minket. Azt hallottuk, hogy Jézus egy példabeszédet mondott, annak a szükségletéről, hogy szüntelenül imádkozzunk, és abba bele ne fáradjunk. Szakemberek azt mondják, hogy a helyes fordítás valahogy így szólna: Jézus arról mondott példabeszédet, hogy szüntelenül kell imádkozni, hogy gonoszokká ne váljunk. Lukács az első keresztény közösségnek ír, akik a pogányság részéről, sok igazságtalanságot kellet, hogy elviseljenek. Kinézték maguk közül a keresztényeket, ha természeti csapások történtek, a keresztényeket okolták. Nem adták meg nekik a jogaikat. Fennállt a veszély, hogy ők is erőszakkal fognak nekik válaszolni, bosszút állnak. Ezért mondta Lukács ezt a példabeszédet, melyben arra indítja őket, hogy imádkozzanak szüntelenül, hogy ne váljanak gonoszokká, hogy Krisztus tanítványaihoz méltó módon viselkedjenek az igazságtalan helyzetekben is.
Nekünk is szólnak az evangélium szavai, amikor igazságtalansággal találjuk szemben magunkat. Könnyen gonoszokká válhatunk mi is, és akár a hitünket is elveszíthetjük, mert az ószövetségi gondolkozás még most is él bennünk, hogy Isten megjutalmazza azokat akik igazságosak, azoknak jól meg a soruk, és akik szenvednek, akiknek nincs szerencséjük az életben, azokat Isten bünteti, mert gonoszak voltak. A mindennapi élet azonban rácáfol erre. Láthatjuk, hogy sok csaló, gonosztevő jól él, az emberek dicsőítik. Ilyen helyzetben nagyon fontos az imádság, hogy ne váljunk gonoszokká.
Amint már mondtam, az imádság nem arról szól, hogy mi addig mondunk valamit Istennek, amíg Ő megteszi azt, amit követelünk tőle. Ez lenne a téves értelmezése a mai beszédnek. Az imádságban felemelkedünk Istenhez és az Ő szemével kezdjük látni a dolgokat. Valamit megértünk abból, ami emberi szemmel nézve érthetetlen, mert innen a földről csak azt látjuk, hogy az igazságtalanságok megtörténnek, és Isten mégsem lép közbe, mintha nem is érdekelné, hogy mi van velünk. Ezért kell szüntelen imádkoznunk.
A példabeszéd első szereplője az igazságtalan bíró. Hozzá hasonló emberekkel tele van a világ. Néhányat letartóztatnak, de helyüket hasonlók veszik át. Kit jelképez ez az igazságtalan bíró? Eddig úgy magyarázták nekünk, hogy Istent jelképezi, akit meg kell győzni az imánkkal, hogy igazságot szolgáltasson nekünk. Szó sincs róla. Az igazságtalan bíró azt a társadalmat jelképezi amelyben a keresztények élnek. Ilyen elviselhetetlenül igazságtalan társadalomban élünk ma is. Nem olyan ez a társadalom amilyent Isten szeretne építeni. Ezt tapasztalva felmerül a kérdés bennünk, hogy a világ sorsát Isten irányítja vagy az istentelen igazságtalan emberek kezében van a sorsunk?
Ezt látva arra gondolunk, hogy nem érdemes jónak lenni, ha Isten nem törődik velünk, mi sem törődünk vele. Ha nem imádkozunk, ebbe a kísértésbe esünk.
A második szereplője ennek a példabeszédnek az özvegy. Kit jelképez ez az özvegyasszony? Világos, hogy jelkép, hisz Jézus korában egy asszony nem mehetett a bíró elé, csak férfiak mehettek. Persze nem volt neki férje, mert özvegy de, valaki férfi hozzátartozója csak volt, az ment volna a bíróhoz, nem maga az özvegy. Az özvegy a Bibliában Isten népét jelképezi az üldöztetés a szenvedés idején. Gondoljunk csak Jeremiás siralmaira. Már az első sora azzal kezdődik, hogy özveggyé vált Jeruzsálem. Jézus példabeszédében tehát, az új Izraelt, Isten új választott népét, a keresztény közösséget jelenti, amely igazságtalanságok, üldöztetések közepette él.
Nos, ez az igazságtalan bíró, bár nem fél sem Istentől sem embertől, mégis, végül igazságot szolgáltat az özvegyasszonynak, azért, hogy ne ártson a jó hírnevének. Érdekből teszi, nem azért, mert megszólalt a lelkiismerete. A mi világunkban is sokszor az emberek érdekei hoznak változást, és nem annyira az őszinte jóravaló törekvés. Ilyen az istentelen világ, amelyben élnünk kell.
Nos, azt mondja Jézus, hogy ezekben az igazságtalan helyzetekben is, fel kell ismerjük az alkalmas helyzeteket, és kihasználni azokat, hogy Jobbra forduljon a világ.
Isten nem feledkezett meg az Ő népéről, de rajtunk keresztül fogja megvalósítani az igazságosságot. A keresztények, Isten választottai szüntelen Istenhez kiáltanak, kérik azt az új világot, amit Isten meg akar valósítani, és Isten segíti őket, hogy ezt meg is valósítsák, de ezért szüntelenül imádkozni kell. Szüntelenül kapcsolatban kell lenni Istennel. Csak így tudjuk Jézus eljövetelét hittel várni és felismerni.

2016-10-16


______________________________

Féltünk megvallani


Lk 12, 8-12
Néha kerültünk olyan helyzetbe, hogy nem voltunk képesek megvallani, megvédeni a hitünket, olyanok társasáságában, akik kiábrándultak az egyházból, akik haragszanak Istnere, a keresztényekre, a papokra, szerzetesekre, és lehet, hogy olyan érveket hoztak fel, melyeket nem tudtunk megcávolni, nem tudtuk, hogy mit válaszoljunk rájuk.
Ilyenkor két gondolat szokott eszembe jutni. Egyik, hogy én nem ilyennek ismerem Istenet, az egyházunkat. Lehet, hogy én szerencsésebb voltam, mert alkalmam volt megtapasztalni Isten jóságát, és találkozni az egyházban hiteles emberekkel.
A másik gondolat, hogy ha fáj, mikor rosszat mondanak Istenről, egyházamról, közösségemről, az jó jel. Ugyanúgy fáj, mint mikor családomról, szeretteimről mond valaki rosszat. Ez azt jelenti, hogy szeretem Istenet, szeretem egyházamat, szeretem közösségemet.
Feladatunk megvallani hitünket, hovatartozásunkat. Nem akarunk senki meggyőzni, mégkevésbbé legyőzni, de kérjük a Szentlélek segítségét, hogy ő vezérelje szavainkat és tetteinket, hogy tanúságtételünk hiteles lehessen.

2016-10-15


______________________________

Mint a verebek


Lk 12, 1-7
Ne félünk! Bátorít Jézus minket, mert többet érünk a verebeknél. Aki Jézus tanítványa lesz, annak nem kell félnie, mert senki és semmi nem árthat neki. Legyőzhetetlenné válik. A halál sem tud ártani neki.
Mégis, Jézus tanítványának is kell félnie egy dologtól: a képmutatástól, mert az a lelket is megöli, a kárhozatba taszítja.
Ne a látszatért, ne a mások véleményétől való félelemből cselekedjünk, máskülönben olyanok leszünk, mint a karácsonyfán az üveggömb, Kívül díszes, tetszetős, de belül üres. A képmutató az emberek tetszését keresi és elhanyagolja azt, ami igazán érték. Az értéktelen élet pedig a kárhozatba torkollik.
Isten tetszését érdemes keresni, mert ő ismeri szívünk minden rezzenését. Nem mintha leskelődne utánunk, hanem, mert várja az alkalmat, hogy segítsen nekünk a növekedésben. Bízzunk benne! Bízzuk rá magunkat, akárcsak a verebek.

2016-10-14


______________________________

Nálunk van a kulcs


Lk 11, 47-54
Jézus ma még két dologgal vádolja az írástudókat a farizeus házában.
Az egyik, hogy ugyanúgy viselkednek, mint atyáik, akik annak idején megölték a prófétákat. Ma hiába emelnek a prófétáknak síremléket, mert ugyanazt teszik, amikor Jézust elutasítják, és meg akarják ölni.
A másik dolog pedig, hogy az Isten megismeretének a kulcsát maguknál őrzik, maguk nem akarják használni, másokat pedig megakadályoznak abban, hogy megismerjék Istenet. Ők, akik a Bibliát ismerik, tudják, hogy Isten irgalmas, és Jézusról is tudják, hogy Isten küldöttje, ő a Messisá, de ők elutasítják, és másokat is megakadályoznak abban, hogy Jézust elfogadják.
Most mi kaptuk kézhez Isten megismerésének a kulcsát. Mi tanulunk Istenről, és meg is tapasztaltuk az ő jóságát, az ő irgalmát. Nem elég erről beszélni. Az emberek nem figyelnek oda arra, amit mondunk, hanem annak hiszenk, amit látnak. Hiába mondom, hogy Isten irgalmas, ha én nem vagyok az. Isten megbocsát nekünk, Isten türelmes hozzánk, Isten akkor is szeret, ha hibázunk. Kérjük Istenet, hogymi is megbocsátók, türelmesek tudjunk lenni, és feltétel nélkül tudjunk szeretni. Így tudjuk kiltárni mások előtt is az Isten megismerésének a kapuját.

2016-10-13


______________________________

Eldurvult helyzet


Lk 11, 42-46
A szegény farizeus házában eldurvult a helyzet. Jézus egyre keményebb szavakat használ, úgy, hogy egyesek már kikérik maguknak, figyelmeztetik, hogy, ha így beszél, sértve érzik magukat. Nem valami szép dolog valakinek a vendége lenni, és sértegetni a házigazdát, meg a barátait, és a többi vendéget.
Ne aggódjunk, Jézus ilyet soha nem tett. Lukács evangéliuma az első keresztény közösség oktatására íródott. Mi vagyunk azok a farizeusok, akiket Jézus meglátogat, és veszi a bátorságot, hogy szemünkre olvassa mindazt, ami nincs kedvére. Aprólékosan vigyázunk bizonyos szabályok megtartására, de a lényeget szem elől tévesztjük, és ez a lényeg nem más, mint az Isten iránti szeretet és az embertársaink iránti szeretet. Jobbaknak, szentebbeknek mutatjuk magunkat, mint amilyenek vagyunk, és olyan dolgokat várunk el másoktól, amelyeket mi sem teszünk meg.
Nem azért mondja ezeket nekünk, mert haragszik ránk, hanem, mert segíteni akar nekünk. Jaj nekünk, ha nem hallgatunk rá. Nem, mert megbüntet, hanem, mert értelmetlenné tesszük a magunk életét, de már mostantól kérhetjük Jézust, hogy segítsen, hogy hiteles emberek legyünk, Isten iránti szeretetből imádkozzunk, és az emberek iránti szeretetből dolgozzunk.

2016-10-12


______________________________

Tiszta szív, nem csak tiszta kéz


Lk 11, 37-41
Bátor volt ez a farizeus, hogy meghívta Jézust magához, nem törődve azzal, hogy mit fognak mondani a farizeus-társai. Jézus ellenben elég udavriatlannak tűnik. Nem tartja be a legalapvetőbb rituális szokásokat sem, nem moz kezet étkezés előtt.
A farizeusnak ugyan tetszett Jézus, azért hívta meg, de nem volt szándékában semmiben változni, nem volt nyitott Jézus iránt. A külső kedvesség mögött nem volt tartalom.
Jézus a keletkezett feszültséget felhasználta arra, hogy rámutasson, mi lényeges, és mi mellékes. A szívet kell megtisztítani az önzéstől, és ehhez nem elég kezet mosni. Jézus teljesen tiszta, mert ő mindenét odaadja nekünk, mindenkinek, akinek szüksége van rá, aki elfogadja a megváltást. Jézusnak ezért nincs szüksége kézmosásra, ő teljesen tiszta.
Jézus ma sem értékeli azokat a vallásos szertartásainkat, imáinkat, amelyek csak külsőségek. Nem értékeli a mi szerzetesi életünket sem, ha az nem önátadásról szól. Legyünk hát bőkezűek azokkal szemben, akik rászorulnak a mi segítségünkre, a mi kedvességünkre, a mi türelmünkre, a mi megbocsátásunkra, a mi szeretetünkre.

2016-10-11


______________________________

Magyarok Nagyasszonya


Ma egy kifejezetten magyar ünnep van. Máriát, mint a magyarok nagyasszonyát, vagy úrnőjét köszöntjük. Azt ünnepeljük, hogy Szent István király, fia, Imre halálakor szíve fájdalmában az országot Mária oltalmába helyezte. Első szent királyunk ugyanis úgy képzelte el, hogy egy igazi keresztény királyt hagy maga után a trónon, és mindent megtett azért, hogy fiát, Imrét felkészítse arra, hogy kiváló uralkodó legyen. Mikor azonban fia váratlanul meghalt, féltette a frissen kereszténnyé lett magyar népet azoktól, aki visszasírták a pogányságot.
Az a jó, hogy Máriát nem lehet kisajátítani. Nem lehet vamelyik népnek kizárólagos tulajdona. Mária úrnője tud lenni a magyar népnek, a román népnek és bármelyik nemzetnek. Már annak idején a kereszten az Úr Jézus Mária oltalmába helyezett mindenikünket, mikor a szeretett tanítványnak ezt mondta: íme a te anyád, és Máriának: íme a te fiad.
És Mária kezdettől komolyan vette ezt a feladatát. Nem hiába volt ott a tanítványokkal akkor, amikor eljött a Szentlélek. Így lett ő az Egyház anyja, és az Egyházon keresztül ma is gondját viseli fiainak, kiket belülről és kivülről megpróbál ma is a pogányság kísértése.
Iránta való hálánkat és szeretetünket leginkább azzal fejezzük ki, hogy szeretjük Egyházunkat, és engedjük, hogy elvezessen minket oda, ahol az Úr Jézus, és a Boldogságos Szűz Mária vár reánk.

2016-10-08


______________________________

Isten ujjával


Lk 11, 15-26
Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór. Ezzel Jézus világosan kimondja, hogy csak az tud igazi közösségben lenni, aki Jézussal egységben van, úgy, ahogy ő szüntelen egységben van az Atyával. Jézus nem egy a lehetőségek közül, hanem ő az egyetlen lehetőség. Olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy aki nincs a világosságban, az sötétslgben van. Vagy Jézussal vagyunk, vagy szétszóródunk. Ha közösségeinkben, közöttünk gyenge az egység, azért van, mert Jézussal nem vagyunk igazi egységben.
Aki nincs Jézussal, az Jézus ellen van, a sátán hatalma alatt, aki megoszlást gyűlöletet, ellenségeskedést szít. Mikor hátat fordítunk testvérünknek, amikor meg akarjuk bosszulni a kapott sérelmet, amikor a magunk útját akarjuk járni, akkor a sátán befolyása alá kerültünk.
Hívjuk az Urat, hogy Isten ujjával mutasson rá arra, ami nincs rendben bennünk, közösségünkben, és simogató keze gyógyítson meg, hogy Jézussal, és egymással igazi közösségben élhessünk.

2016-10-07


______________________________

Kérő ima?


Lk 11, 5-13
Az evangéliumi szakasz bevezetőjébe betették a liturgikusok, hogy ez a kérő imádságról szól, pedig nem igaz. Ha erről szólna, akkor Isten számunkra olyan lenne, mint a szellem Aladin lámpájából, hogy csak meg kell súrolni a lámpát, a szellem kijön és teljesíti a kérésedet. Csakhogy Isten nem jön azonnal, hanem többször kell súrolni a lámpát, újra és újra kérni kell tőle, míg teljesíti a kérésedet. Mintha ez lenne a mai evangélium mondanivalója. Az a benyomásunk lehet, hogy Isten ugyanúgy velkedik velünk szemben, mint a példabeszédbeli házigazda, akit éjjel felkölt a barátja, és kenyeret kér tőle. Első szóra nem ad. Meg kell ismételni, és addig kell követelőzni, míg végül megúnja a zaklatásainkat, és teljesíti a kérésünket.
Az evangéliumi szakasz vége világít rá arra, amit Jézus igazából mondani akart: bár ti gonoszak vagytok, tudtok jót tenni. Tehét, az előző példabeszéd nem Istenről szól, hanem rólunk. Igen, bár önzők vagyunk, mégis tudunk jót tenni barátainkkal, ha nem is első szóra, néha unszolni kell minket, néha félelemből vagy érdekből tesszük, de ha a szülő a gyermekének jót akar, és azt adja, amire szüksége van, Isten, aki nem önző, hanem végtelenül jó, annál inkább a javunkat akarja, és annál inkább megadja azt, amire szükségünk van.
De hát akkor miért kell kérni, miért kell zörgetni? A kérés, a zörgetés az Istennel való párbeszéd, az imádság, melyben nem Istent győzzük meg valamiről, hanem megkapjuk a Szentlelket, a szeretet Lelkét, az Atya és a Fiú közötti szereteté, Isten és ember köztötti szereteté, aki minket is képessé tesz az isteni szeretetre.
Erre van szükségünk. Ehhez képes már nem annyira fontos, hogy sikerünk legyen, vagy egészségesek legyünk, vagy megoldódjanak jelen problémáink.
A Szentlelket kérjük tehát Istentől, és ő szívesen megadja nekünk.

2016-10-06


______________________________

A megkívánt imádság


Lk 11, 1-4
Jézust a tanítványok arra kérik, hogy tanítsa őket is imádkozni. Nem légből kapott a kérésük. Megkívánták Jézustól az imádságot, látva, hogy ő imádkozik. Látták, hogy Jézus mennyire fontosnak tartja a saját életében az imát, hogy bármellyire foglalt, bármilyen sokak keresik, bármennyire sürgős segíteni az embereken, bármilyen fáradt, mindig talál időt arra, hogy imádkozzék. Megsejtették, hogy Jézus számára ez nem egy fajta kötelességteljesítés, hanem az ima az erőforrása. Az Atyával való kapcsolatból ered a belőle áradó erő. Ezért nem úgy tanít, mint az írástudok, hanem, mint akinek hatalma van.
Nekünk, szerzeteseknek elsődleges feladatunk az imádság. Olyan az ima számunkra, mint a légzés, vagy a táplálkozás. Nélküle értelmetlenné válik a mi létezésünk. Fölöslges volna másokat imádságra buzgítani, ha a mi életünk erőforrása nem az imádség lenne. Ha az Istennel való kapcsolatunkból erednek szavaink és cselekedeteink, az emberek megérzik ezt, és bennük is feléled a vágy, hogy megtanuljanak imádkozni.

2016-10-05


______________________________