Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Utolsó helyek


Lk 14, 7-11
Szent Lukács 14. fejezete az asztal körüli eseményeket meséli el. Szokás volt, hogy a megterített asztal mellett ülve tanított egy-egy filozófus, egy-egy mester. Jézus is így oktatja a Lukács evangéliumában hallgatóit. Azt ajánlja nekik, hogy ne a fő helyeket keressék a lakomákon, hogy ne kelljen majd átadniuk helyüket valaki fontosabbnak. A zsidóknál szokás volt a helyek kijelölése a lakomákon való résztvevők tekintélyessége szerint. Jézus azonban nem viselkedési szakásokra akarja tanítani hallgatóit, hanem arra, hogy a maguk közösségében igyekezzenek az utolsó helyeket választani, vagyis egymás szolgálatára lenni.
Ezt akarja nekünk is megtanítani. A testvéri szeretet feloldja a rangbeli különbségeket és megszünteti az egymáson való uralkodást, egymás kihasználását.
Jézus asztalánál ülünk. Véle táplálkozni annyit jelenti, hogy az ő életét, az ő gondolkodását magunkévá tenni.

2016-10-29


______________________________

Utolsó helyek


Lk 14, 7-11
Szent Lukács evangéliumának 14. fejezete az asztal körüli eseményeket meséli el. Szokás volt, hogy a megterített asztal mellett ülve tanított egy-egy filozófus, egy-egy mester. Jézus is így oktatja a Lukács evangéliumában hallgatóit. Azt ajénlja nekik, hogy ne a fő helyeket keressék a lakomákon, hogy ne kelljen majd átadniuk helyüket valaki fontosabbnak. A zsidóknál szokás volt a helyek kijelölése a lakomákon való résztvevők tekintélyessége szerint. Jézus azonban nem viselkedési szakáyokra akarja tanítani hallgatóit, hanem arra, hogy a maguk közösségében igyekezzenek az utolsó helyeket választani, vagyis egymás szolgálatára lenni.
Ezt akarja nekünk is megtanítani. A testvéri szeretet feloldja a rangbeli különbségeket és megszünteti az egymáson való uralkodást, egymás kihasználását.
Jézus asztalánál ülünk. Véle táplálkozni annyit jelenti, hogy az ő életét, az ő gondolkodását magunkévá tenni.

2016-10-29


______________________________

Kotló


Lk 13, 31-35
Jézus panaszkodik a mai evangéliumban, hogy a választott nép fiai minden erőfeszítése ellenére sem akarnak köréje gyűlni. Önmagát a kotlóhoz hasonlítja, amely szárnyai alá akarja gyűjteni a csibéit, de azok nem akarják.
Szent Ferencnek is van egy ehhez hasonló álma a 2Cel-ban. Ő is önmagát kotlóként látja, és a csibék, a kisebb testvérek nem férnek el a szárnyai alatt és elcstangolnak, elvesznek.
Mit tesz Jézus, hogy gondoskodjon veszélyben lévő csibéiről? Nem mond le róluk, hanem megalapítja az Egyházat, hogy az folytassa az ő összetartó munkáját.
Szent Ferenc is az Egyházra bízza testvéreit.
Jézus nem mond le rólunk sem, maga köré akar gyűjteni az Egyházon, a rendünkön keresztül, de csak akkor tudja megtenni, ha mi is akarjuk. Van úgy, hogy nem mindennel értünk egyet abból, ami azegyházban történik, vagy amit az elöljáróink döntenek. Ilyenkor jön, hogy azt mondjuk: én ezt nem tudom elfogadni, én ezt nem akarom. Kérjük Jézust, segítsen kitartani az engedelmességben, még ha nehéz is, hogy el ne kallódjunk, tévútra ne jussunk.

2016-10-27


______________________________

Szűk kapu


Lk 13, 22-30
Kevesen, vagy sokan fognak üdvözülni- kérdik Jézustól. A zsidó rabbik ezen sokat vitatkoztak, hogy isten minden zsidót üdvözíteni fog, mivel a választott nép fiai, vagy csupán azokat, akik szigorúan betartották a parancsokat.
Jézus, mintha nem hallaná a kérdést, azt mondja, hogy igyekezzenek a szűk kapun bejutni. Jézus maga a kapu, amit ő maga mondja. Csak rajta keresztül lehet eljutni Istenhez. Szűk ez a kapu, mert a keresztet nem lehe tkikerülni. A kereszt pedig a szeretetből való teljes önátadást jelenti.
Akik érdemeket akarnak gyűjteni, abban bíznak, hogy őket Isten különös módon szereti, mert zsidók, vagy abban bíznak, hogy ők betartották a parancsokat, tehát Isten tartozik nekik, azok nem a szűk kaput választják. A szűk kapun nem lehet csomagokkal bejutni. Semmint nincs, és teljesen szabadon Isten rendelkezésére bocsátjuk magunkat. Ezt jelenti a szűk kaput választani. Ne ragaszkodni sem helyhez, sem személyekhez, sem feladathoz, sem elképzeléseimhez, amikor Isten szólít.

2016-10-26


______________________________

30. évközi vasárnap


Ismerős számunkra a farizeusról és a vámosról, szóló példabeszéd, sokszor hallottuk, de talán ritkán éreztük azt, hogy nekünk szól, mert mi inkább a vámossal szoktunk azonosulni, ő a rokonszenves, a farizeus pedig ellenszenves, így eszünkbe sem jut, hogy rólunk lenne szó. Pedig az evangélista a példabeszéd bevezetőjében megmondta, ha odafigyeltünk, hogy ezt a példabeszédet nem a hitetleneknek mondta Jézus, hanem azoknak, akik magukat igazaknak tartják, a gyakorló hívőknek, tehát nekünk is. A példabeszéd igazi főszereplője a farizeus. A vámos, csak azért szerepel, hogy annál inkább kitűnjön a farizeus magatartása. Jézus, mindig féltette a tanítványait a farizeusok kovászától, ahogy ő mondotta, attól, hogy a farizeusi magatartás megfertőzze a vallásos életüket. Annyi szerepe azért van a vámosnak is, hogy a példabeszédben, ő mutatja meg nekünk, hogyan kell helyesen Istenhez fordulnunk imában. Valaki azt mondta, mond meg, hogyan imádkozol és megmondom, hogy milyen ember vagy. Az imádságunk tükrözi az Istennel való viszonyunkat.
Azért is nehéz számunkra azonosulni a farizeus személyével a példabeszédben, mert amikor farizeusról hallunk, mindenféle negatív jelző jut eszünkbe: képmutató, aki csak mondja és nem teszi, és mi magunkat nem tartjuk ilyennek. Jézus korában a farizeusokra felnéztek az emberek, mert ők komolyan vették a vallásos életet, nehézségek, áldozatok árán is megtartották Isten törvényeit. Emlékezzünk csak arra, hogy Szent Pál is dicsekedett azzal, hogy ő farizeus. A példabeszédbeli farizeus is, amit elmond Isten előtt az imában az mind igaz.
A farizeus magában imádkozott. Az eredeti szöveg azt mondja, hogy maga felé fordulva imádkozott. Nem Istenre figyelt, hanem önmagára. Istentől csak azt várta el, hogy igazolja, hogy tényleg rendben van, hogy tényleg érdemei vannak Isten színe előtt. Az ima elején megköszöni Istennek, hogy ő nem olyan, mint a többi ember. Végül is szép dolog. Elismeri, hogy ő Isten parancsait követve ő különbé vált, mint a többi ember. Nem is kér önmaga számára semmit, csak megköszöni Istennek, hogy segítette megtartani a törvényeket. De, ahogy tovább imádkozik, kiderül, hogy mi a véleménye a többi emberről, akihez hasonlítja magát. Azok mind bűnösök. Mind. A farizeus imája nem helyes, mert ő úgy gondolja, hogy neki Isten előtt érdemei vannak. Milyen érdemekkel dicsekszik? Azt mondja, hogy hetente kétszer böjtöl, pedig a zsidóknak csak évente egyszer , a buzgóbbaknak csak évente négy nap böjt volt előírva, de ő hetente kétszer böjtöl, azok helyet is akik nem tartották be a böjtöt. Tizedet adott az olyan dolgokból is, amelyeket nem ő termelt, azok helyet is, akik ezt a kötelességüket nem teljesítették. Igen, egy kissé gőgös volt, de ha ilyen lelkiismeretes és buzgó emberekből sok lenne a közösségünkben, bizonyára jobban mennének a dolgok. Az ő egyetlen hibája csak az, hogy azt hiszi, Isten előtt neki érdemei vannak. Mert ha érdemeim vannak, akkor hasonlítgatom magamat másokhoz, hogy nekik mennyi van.
Ezzel szemben a vámos a nép szemében az egyik legbűnösebb embernek számított, mert elárulta a népét pénzéhsége miatt. Neki joga volt emelni az adót, ha kedve volt hozzá. Egy részt oda adott a római hatóságnak, egy része megmaradt neki. Lehet mondani, hogy ők törvényes keretek között tolvajok voltak. Az igaz hitű zsidó nem is köszönt nekik, nem fogadta be őket a házába. A zsidók törvénye szerint nem igazulhat meg egy vámos, csak ha mindent visszaad amit elvett az emberektől, és még 20% rá tesz, tehát ez gyakorlatilag lehetetlen volt. Ez a példabeszéd rámutat arra, hogy nem emberfeletti erőfeszítéssel fogunk üdvözülni, hanem Isten az, aki kézenfog és magához vezet minket. Elég, hogy ez a vámos elismeri, hogy ő sok bűnt elkövetett, ő nem méltó semmire, neki nincsen semmilyen érdeme és kéri Istentől a bocsánatot, és megigazultan megy haza. Nos, ez a példabeszéd nekünk is szól, mikor jobbaknak gondoljuk magunkat másoknál, és azt hisszük, hogy Isten színe előtt érdemeink vannak, és elfeledkezünk arról, hogy Isten nélkül semmit sem tudtunk volna megtenni.
Persze, hogy ügyesek vagyunk, és jó dolgokat és szép dolgokat teszünk, de ne másokhoz hasonlítsuk magunkat, hanem azokhoz a képességeinkhez, amelyekben mi részesültünk, és azokhoz a kegyelmekhez, amelyekkel Isten megáldott minket.

2016-10-23


______________________________

Templomszentelés évfordulója


Templomunk felszentelésének évfordulóját ünnepeljük. Valójában nem tudjuk, mikor volt szentelve, de nem is dátum a fontos. Mikor egy-egy születésnap, vagy névanp alkalmával köszöntünk valakit, ezzel kifejezzük hálánkat mindazért a jóért, amiben általa részesülünk. Hasonlóképpen köszöntjük ma a templomunkat. Jóval előttünk egy közösség megálmodta, és megvalósította ennek a templomnak a felépítését, és ez most nekünk otthonunk. Benne együtt imádjuk az Urat, együtt adunk hálát neki, és együtt keressük az ő akaratát.
A mi templomunk javításra szorul. Ilyenkor jövünk rá arra, hogy nem lehet egyszer s mindenkorra megjavítani egy templomot. Állandóan javítani kell rajta. Ugyanígy, a mi közösségünk is állandóan javításra szorul, és addig van élet benne, amíg van, aki azt építse, javítsa.
Mi vagyunk az élő kövek, melyekből fölépül a mi közösségünk. Jó tudatosítani, hogy ki-ki mivel tud hozzájárulni ennek épüléséhez, javításához, és azt ne sajnálja közösbe tenni, mert ezzel nem csak a földi templomunkat, földi közösségünket építi, hanem azt is, amely az örök életben vár ránk.

2016-10-22


______________________________

Következő lépés


Lk 12, 54-59
Jézus a mai evangéliumban panaszkodik a választott nép fiaira, akik a természet jeleiből képesek felismerni, hogy milyen időjárás következik, de nem akarják felismerni, hogy elérkezett hozzájuk a Messiás. Úgy tesznek, mintha nem ismernék fel, azért, hogy ne kelljen változtatniuk az életükön.
Jézus panasza ránk is vonatkozik, amikor nem akarjuk felismerni, hogy melyik az a következő lépés, amelyet Isten kér tőlünk. Igen, a lelki életben nincs egyhelyben maradás. Mindig úton vagyunk a cél felé, nem azért mintha elégedetlenek lennénk a jelen helyzetünkkel, hanem, mert egyre közelebb akarunk kerülni ahhoz, aki a legjobban szeret, de ehez konkrét lépésekre van szükség.
Az evangélium további része arról szól, hogy melyik ez a következő lépés: kibékülni, megbocsátani. Mert, ha mi szigorúak vagyunk, ítélkezünk testvérünkön, nem várhatjuk el, hogy Isten majd elnézőbb legyen velünk szemben, mint mi a testvérünkkel.

2016-10-21


______________________________

Tűz!


Lk 12, 49-53
Jézus tudatában van, hogy az ő tanítása, az ő eszméi mindent felborogatnak, mindent átalakítanak. Tűzről beszél, amely mindent felperzsel, de nyomában új élet sarjad. Ez a tűz erőt ad a gyengéknek, fény a tévelygőknek, és arra indítja azokat, melyeket megéget, hogy hirdessék az evangéliumot.
Ugyanakkor ez a tűz éget. Ellenállást szít az evangéliummal szemben. Ezért, Jézus, aki békét szeretne hozni, háborút hoz. Harc dúl bennünk, mikor ellentétbe kerül az, amire vágyunk azzal, amit Jézus kér tőlünk. Harc keletkezik közöttünk, mert beleütközünk egymás gyengeséfeibe, bűneibe.
Ne ijedjünk meg a tüztől, melyet Jézus hozott. Kérjük, hogy adjon erőt megharcolni mindazzal, ami nincs rendben a mi életünkben, a közösségünk életében, és gyújtogatni tudjuk a szeretet tüzét, amely nem abban áll, hogy mindent elnézünk a békesség kedvéért, hanem, hogy mindig a testvéreink igazi javát keressük.

2016-10-20


______________________________

Mi rendben vagyunk?


Lk 12, 39-48
Vajon, kinek szól váratlanul hazaérkező gazdáról szóló példabeszéd? Bizonyára azoknak, akik nem hisznek, akik elhanyagolják a hitüket, és nem nekünk, akik hiszünk, naponta templomban vagyunk, minden nap imádkozunk. A langyosoknak szól, akik nem veszik elég komolyan az evangélium üzenetét. Mi, szerényen mondva, komoly lelki életet élünk.
Nem így van ez! A felszólítás, hogy éberek legyünk, elsősorban nekünk szól, akik azt gondoljuk, hogy mi rendben vagyunk. Igen, mi valóban rendben vagyunk, és számos alkalmunk van arra, hogy befogadjuk az Urat, de egy életen keresztül lehetünk vallásos környezetben, anélkül, hogy az Úrral találkoznánk.
Nem fenyegetni akar az Úr, csak felszólítani, hogy legyünk éberek, nem kevésbé, mint mások, hanem ellenkezőleg, mert, aki sok kegyelemben részesült, attól sokat vár el az Úr.

2016-10-19


______________________________

Nem törli meg az orrunkat


Lk 12, 13-21
Rút szokás Istent meggyőzni arról, hogy a mi pártunkon álljon a másikkal szemben. Rút szokás megáldani Isten nevében háborúkat, vagy politikai pártokat. A mai evangéliumban szereplő ember is azt kérte Jézustól, hogy álljon az ő pártjára a testvérével szemben. Jézus azonban nem avatkozik bele a kettőjük konfliktusába. Ő nem azért jött, hogy hatalommal visszaállíta az igazságosságot ezen a világon, hanem arra, akar megtanítani bennünket, hogy mi magunk legyünk igazságosak, legyőzzük a bennünk lévő önzést, birtokvágyat. Nem úgy bánik velünk, mint az óvodában a kisgyerekekkel, akik még az orrukat sem tudják megtörülni. Megadta nekünk a képességet, az értelmet ahhoz, hogy helyes döntésket hozzunk, ezért nem fog helyettünk dönteni. Ahhoz kérjük Isten segítségét, ami igazán fontos, és megmarad az örök életre: hogy megtanuljunk önzetlenül szeretni.

2016-10-17


______________________________