Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Milyen lélek van bennetek?


Lk 9, 51-56
Jézus Jeruzsálem felé tart. Még messze van a várostól, ahol életét adja, de a szenvedései már elkezdődtek. A tanítványok nem tudják elfogadni, hogy ő, aki a szemük láttára csodákat tett, betegeket gyógyított, halottakat életre keltett, ne győztesként vonuljon be Jeruzsálembe.
Jakab és János, kiket nem hiába neveztek a mennydörgés fiainak, értetlenségükben megnehezítették Jézusnak az útját. Elmentek a szamariaiakhoz, és arról beszéltek nekik, hogy érkezik a Messiás, akinek ők is alá kell, hogy vessék magukat. Nem követhetik tovább a maguk ferde vallásos szokásait. Persze, hogy a szamariaiakat feldühítették és azok elutasították Jézust.
Jakab és János feljogosítva érezték magukat arra, hogy Isten büntetését kérjék a szamariaiakra. Bizonyára ezzel fenyegették a szamariaiakat előbb, hogy Isten tüze fog rájuk csapni.
Jézus szigorúan megszidja őket: nem tudjátok milyen lélek van bennetek! Milyen lélekről beszél Jézus? Arról a lélekről, aki a pusztában arra próbálta rávenni, hogy hatalommal legyen messiás és király. Az a lélek, amely azt követeli Jézustól a kereszten, hogy ha ő a Messiás, szálljon le a keresztről, hogy higgyenek benne.
Ez a lélek van bennünk is, amikor Isten nevében kényszeríteni akarunk valaki arra, amit mi helyesnek gondolunk. Hatékonyabbnak, eredményesebbnek tűnhet parancsolni, kötelezni, kényszeríteni, de nem ez az Isten útja, hanem a szeretetteljes párbeszéd, amely sose mond le arról, hogy a testvérét a jóra segítse.

2016-09-27


______________________________

Infantilis tanítványok


Lk 9, 46-50
Infantilisek ezek a tanítványok. Jézus arról beszél nekik, hogy ő kész meghalni azért, hogy az emberek megértsék, milyen igazából Isten. Egy ilyen fontos pillanatban Jézusnak a legközelebbi tanítványai mit tesznek? Arról vitatkoznak, hogy ki közöttük a nagyobb. Mintha nem is hallották volna meg, amit Jézus mondott. Nem bátorítják, nem próbálnak együtt érezni vele. Jézus nem csügged, látva, hogy a három év képzés nem soka hatással volt rájuk, hanem felhasználja újra az alkalmat, hogy nevelje őket, hogy megétesse velük az Isten Országának a logikáját, melyben aki igazán nagy, az szolgálatára van másoknak.
Infantilisek a tanítványok, mert nem akarják megenegedi másoknak, hogy Jézus nevében jót tegyen, mert úgy gondolták, hogy egy kizárólag az ő kiváltságuk. Az Úr figyelmezteti őket, hogy vegyék észre azokat a pozitív dolgokat, melyeket Isten lelke ébreszt mindenki lelkében, aki Istent keresi, és örüljenek nekik.
Ilyen infantilisek vagyunk, amikor azon vitatkozunk, vagy azon emésszük magunkat, hogy ki a jobb, ki a nagyobb, kinek van igaza, kinek mire van joga. Még mindig nem értettük meg Isten Országának a logikáját, hogy akkor vagyunk igazán nagyok, ha egymásnak, testvéreinknek a szolgálatára tudunk lenni, és örvendeni tudunk a bennük lévő jónak számigálás, hasonlítgatás, méricskélés nélkül.

2016-09-26


______________________________

Fény hordozói


Lk 8, 16-18
A fény mindenikünk életében fontos szerepet tölt be.Világít, örömet ad. Megbámuljuk a tüzijátékokat, a szivárvány ragyogását, a felkelő napot. Világosságban biztosabbak a lépteink, mert észrevesszük az akadályokat.
Mikor megkereszteltek, mindenikünknek átadtak egy égő gyertyát, melyet a húsvéti gyertyáról gyújtottak meg, hogy a világosság fiaiként éljünk. A fény nem tölünk ered. Nem vagyunk sztárok, csillagok, sem napok. Nem körülöttünk forog a világ. Krisztus fényét kaptuk. Az igazi tanúságtétel Krisztus mellett az a fény, amelyettőle kaptunk, és amelyet hordozunk. A legfontosabb a jelenlétünk, csak utána következnek a teteink és a szavaink. Nem vagyunk feleslegesek, nem vagyunk teher, az embereknek szüksége van arra a fényre, melyet mi hordozunk. Legyünk tehát a fény hordozói egymás számára, és azok számára, akikkel találkozni fogunk.

2016-09-19


______________________________

Szent Ferenc stigmatizációja


Ma a Verna-hegyi keresztre feszítettet, Szent Ferencet ünnepeljük, aki a szegény és keresztre feszített Úr Krisztust szemlélve az ő követésére indult fenntartások nélkül. Szent Ferencnek sikerült elérnie azt, hogy akik véle tálákoztak, akik őt látták, úgy érezték, mintha Krisztussal találkoztak volna.
Akkor vagyunk mi is Szent Ferenc igazi fiai, ha az embereket valamiképp Krisztusra emlékeztetjük.
Sebhelyeket ünneplünk, pedig a sebek nem kívánatosak. Mégis, ezelőtt a harcosok, egy -egy csata után dicsekedtek a sebeikkel, mert a seb annak volt a jele, hogy ő magát nem kímélve küzdött a szent ügyért, melyet felvállalt.
Ha Krisztus sebhelyeit látjuk a kereszten, arra emlékeztetnek minket, hogy mennyire igazán, halálosan szeret minket Isten. Azzal nem dicsekedhetünk, hogy mi milyen nagyon tudunk szeretni, de azzal igen, hogy minket mennyire szeret az Isten. Erre büszkék lehetünk. Nem akárkik vagyunk, ha Isten ennyire fontosnak tart minket. Ahogy mondja Szent Pál apostol is: nem akarok mással dicsekedni, mint a mi urunk Jézus Krisztus keresztjével.
Szent Ferenc testén Krisztus sebhelyei ennek a dicsekvésnek a látható megynilvánulásai.
A mi testünkön nincsenek Krisztus sebhelyei, és nem is kívánjuk azokat, de Isten szeretete a mi szívünket is megsebezte. Ez késztet minket arra, hogy Isten iránt hálás szeretettel legyünk, és törekedjünk testvéreinket is szeretni, akkor is, ha ez néha nehéz, néha áldozatba kerül.

2016-09-17


______________________________

Meg akarunk gyógyulni?


Lk 8, 1-3
Amint hallottuk, Jézus az evangélium hirdetését nem egy plébániai irodán bonyolította le, nem zárkózott be egy biztonságot nyújtó kolostorba, hanem elindult, és megkereste azokat az embereket, akik vágynak a megváltásra. Őket megérintette és meggyógyította. Véle volt a 12 apostol, és néhány asszony. Nem a legszentebbeket, a leghibátlanabbakat választotta ki. Olyan személyek ezek, akiket Jézus meggyógyított, megszabadított a gonosz lelkektől, és ők minden képességükkel, és mindennel, amivel rendelkeztek, Jézus szolgálatára álltak.
Nos, nem csak itt a templomban, vagy a szentáldozásban találkozhatunk Jézussal, hanem az életünk minden helzyetében keres minket. Meg akar gyógyítani a bennünk bujkáló kis ördögöktől, olyan érzésektől, indulatoktól, melyek irányítanak tetteinkben, magatartásunkban: a rosszindulattól, az irígységtől, a féltékenységtől, a birtoklásvágytól. Ezek tönkre tudják tenni a közösségünket, mert arra indítanak, hogy egymásról rosszat mondjunk, egymásnak rosszat tegyünk.
Jézus képessé tesz arra, hogy mindenünkkel az ő ügyét szolgáljuk.
Hisszük, hogy Jézus minket is meg tud gyógyítani, vagy nem is akarunk meggyógyulni, hogy ne kelljen többet adnunk Jézusnak magunkból, és abból, amink van, mint amit eddig adtunk?

2016-09-16


______________________________

Fájdalmas Szűzanya


A kereszt tövében ott áll néhány ember: Jézus anyja, annak nővére, és Mária Magdolna, és a szeretett tanítvány. A legfontosabb pillanatban, amikor Jézus az életét adja érettünk, mindenki más a maga bőrét félti, menekül, csak azok tartanak ki Jézus mellett, akik szeretik. A Jézus iránti szeretet, és a közös fájdalom közösséggé formálja őket. Ezt akarja Jézus is, ezért ajándékul adja öket egymásnak: íme a te anyád, íme a te fiad.
Mi vagyunk ez a közösség, akiket a Jézus iránti szeretet és az ő érzéseivel való egyesülés köt össze. Íme a te anyád - mondja nekünk Jézus, rámutatva az Egyházra. És mi vagyunk az Egyház is, és az Úr a testvéreinkre mutat: íme a te fiad. Igen, a mi testvéreink Jézus szeretett tanítvűnyai. Ha Jézus keresztjére nézünk eszünkbe jut, hogy ő szereti a mi testvéreinket, ezért nem lehetünk mi sem ellenségesek velük szemben. Jézus azt akarja, hogy szeretetközösség legyünk.

2016-09-15


______________________________

Szent Kereszt


Az első olvasmányban arról hallottunk, hogy a nép vándorolt a pusztában. Isten nem készített számukra asztfaltutat, sem autóbuszokat, vagy vonatokat nem rendelt oda. hogy kényelmesen utazhassanak. Nem teremtett útjukba vendéglőket, ahol kedvükre ehessenek, ihassanak, de velük ment az úton és gondjukat viselte, hogy mindenük meglegyen a megélhetéshez, és semmi útjukat ne állja az ígéret földje felé való elörehaladásban.
A választott nép fiai azonban elégedetlenkedni kezdtek. Elfeledkeztek arról, hogy nem sokkal ez előtt Isten segítségével győztek ellenségeik felett. Elfeledkeztek arról, hogy milyen csodákat tett Isten azért, hogy őket kiszabadítsa az egyiptomiak kezéből. Elgondolom, milyen könnyen megfeledkezünk mi is a jóról, amiben részünk volt, ha valami zavar. Ha valami rosszul megy, mindent megkérdőjelezünk, és olyankor elfeledünk mindent, ami szép volt, jó volt.
A reményvesztés olyan, mint a kígyómarás. Az ember semmi másra nem képes gondolni, csak a maga rettenetes fájdalmára.
De Isten arra szólította fel a népet, és minket is, hogy emeljük fel tekintetüket a bűn kígyómarása ellen a felemelt kígyóra, az elviselhetetlen, értelmetlen szenvedés legyőzésére az értünk szeretetből vállalt szenvedésre, Krisztus keresztjére.

2016-09-14


______________________________

Beoltjuk evangéliummal


Lk 6, 12-19
Ma arról hallottunk, hogy Jézus kiválasztott 12 személyt, hogy legyenek apostolai. A 12 a teljesség szimbóluma akar lenni: 12 hónapból áll az esztendő, 12 törzse van a választott népnek. Azt jelzi, hogy Jézus mindig és mindenhonnan választ apostolokat magának. Egymástól különbözik ez a 12 személy vérmérséklet szerint, képzettség szempontjából, eredet szempontjából, és mégis képesek együtt lenni, és együtt működni Jézussal a megváltás csodálatos művében.
Olyan világban élünk, melyben az emberek gyűlülik azokat, akik, mások, mint ők, és gyakran erőszakkal próbálják kiirtani azokat, akik más vallásúak, más nemezetiségűek, másképp gondolkodnak, másképp élnek, mint ők.
Jézus egy új életformára tanít meg minket, amelyben a különbözőségek nem jelentenek akadályt az egység útjában.
Az egyház, és benne a mi kis közösségünk arra hivatott, hogy ezt az új életet élje, hogy egymással kiengesztelődott emberek közössége legyünk. Bár különbözünk egymástól, mégis tudunk szeretetben élni egymás mellett, hogy képesek legyünk ezt a nyugtlansággal és ellenségeskedéssel megfertőzött világot beoltani az evangéliumi élettel.

2016-09-06


______________________________

Ma is vannak írástudók és farizeusok


Lk 6, 6-11
Jézus a kafarnaumi zsinagógában tanít szombati napon. Az ő szava isteni szó, nem úgy tanít, mint az írástudók.
A jelenelevő írástudók és farueusok nem Jézus szavaira figyelnek, hanem azt lesik, hogy miben fog hibázni, hogy vádolhassák. Még a szemük láttára történő csoda sem tudja megválzoztatni a lelkükben lévő rosszindulatot.
Jézus belelát gondolataikba, és világosságot szeretne vinni sösét lelkükbe. Rászól az ott jelenlévő bénakezű emberre: kelj fel és jöjj ide a közpére. Ezzel kijelenti, hogy a szevedő, megváltásra szoruló ember áll figyelme középpontjában és nem azok a szabályok, amelyekhez kicsinyesen ragaszkodnak.
Nyújtsd ki a kezedet - mondja az embernek, és annak a keze meggyógyul. Sajnos, nem tudnak ennek sem örvendeni. Nem adnak hálát Istennek, hanem dühösek lesznek, és azon tanakodknak, hogy mit tudjanak Jézus ellen tenni.
Jézus szava ma is isteni szó, mai is hatalommal tanít. Képes meggyógyítani bennünket, de ehhezh nyitott szívvel kell azt fogadni. Ma is vannak farizeusok és írástudók, akik a hibákat keresik abban, aki Isten nevében beszél, és emiatt nem képesek örülni annak a jónak , melyet Isten szava testvéreik életében megvalósított.
Jézus ma minket is a középre állít, és mi bizalommal feléje nyújtjuk béna, beteg tagjainkat, és együtt adunk hálát Istennek azért a jóért, amelyet körünkben megvalósított.

2016-09-05


______________________________

23. évközi vasárnap


A mai evangéliumban azt hallottuk, hogy Jézust sokan követik. Valójában ez a nagy tömeg olyan emberekből áll, akik a lelkük mélyén vágyat éreznek valami szépre, valami nemesre, és Jézus szavai, Jézus tanítása vonzza őket. Ez azonban még nem jelenti, hogy Jézusnak ilyen sok követője van.
Mikor nagy tömeget látunk a templomban, egy-egy zarándoklaton, jeles ünnepen, mint pl. a csíksomlyói búcsún, vagy az ifjúsági világtalálkozón, azt gondolnánk, hogy milyen sokan akarják Jézust követni, milyen sok tanítványa van ma is Jézusnak. Pedig kevesen vannak, akik rá is szánják magukat, hogy úgy éljenek, ahogy Jézus tanítja, és életével mutatta.
Ezt Jézus is tudta, ezért mondta az összegyült embereknek, és ma nekünk is, hogy az ő követésének feltételei vannak. Mindenkit örömmel fogad, aki hozzá jön. Sokan azt sem tudják, hogy mi vitte őket Jézushoz. Kerestek valamit, ami a lelküket megnyugtatja.
Elég vegyes társaság vagyunk mi is. Lehet, hogy egyesek nagyon keveset tudnak a hitünkről, mégis itt vannak. Lehet, hogy valami rendkivüli kegyelemben remélnek, valami csodában, azt hiszik, hogy a szenteltvíztól meggyógyulnak, vagy azért jön valaki, mert ide jár a barátja, barátnője, vagy csak azért, hogy találkozzon másokkal, és ne üljön otthon egyedül. Olyan is van, aki csak karácsonykor jön el. Mindegy, Jézus mindenkit szeretettel fogad, aki hozzá jön, senkit nem űz el. Ugyanakkor kéri tőlünk, hogy tegyünk meg egy következő lépést. Egyikünk sem elégedhet meg azzal, ahogy a hit terén áll. Újabb lépés megtételére ösztönöz Jézus minket.
Mielőtt Jézus elvárásairól beszélnénk, érdemes tisztázni, hogy abban, amit Jézus kér, nem a lemondás, az áldozathozatal a lényeg. Szükség van áldozatra, lemondásra, de Jézusnak nem az a célja, hogy minél nehezebbé tegye az életünket, hogy aztán, aki a próbát kiállta, jutalomban részesüljön, a többi pedig büntetésben. Jézus azt akarja, hogy örüljünk, ünnepeljünk. Ha valamire azt mondja, hogy ne tedd, nem az örömtől akar megfosztani, hanem figyelmeztet, hogy ha megteszed, nem leszel igazán boldog. Amit tőlünk kér, az mind a javunkat szolgálja.
Aki nem gyűlöli apját, anyját, mindenkit, még önmagát is, - mondja Jézus, - nem lehet a tanítványom. Legyen világos, Jézus nem azt kéri, hogy elutasítsuk a hozzánk közel állók szeretetét. A Krisztussal való kapcsolat kissé hasonlít a házastársi kapcsolathoz. A házas ember továbbra is szereti a szüleit, de már nem ők irányítják az életét. El kell utasítaniuk őket, amikor bele akarnak avatkozni a családja életébe. A Krisztussal való kapcsolatunkban is Krisztus a legfontosabb, és aki a véle való kapcsolatunkat megzavarná, azt akkor elutasítjuk, bármennyire kedves nekünk. Abban a helyzetben úgy viselkedünk véle, mintha gyűlölnénk őt.
Jézus korában a család azonos volt a hagyomány őrzésével. A kerszténynek szakítania kellett a zsidó vallás hagyományaival, hogy Krisztus tanítványa lehessen. Emlékezzünk, Jézusnak is szembe kellett helyezkednie a maga családjával, még édesanyjával is, mikor utána jöttek Kafarnaumba, hogy hazavigyék. Kijelentette, hogy már új családja van, mely azokból áll, akik Isten szavát hallgatják, és életre váltják.
Még önmagát is kell, hogy útálja, aki Jézus tanítványa akar lenni, - hallottuk. Ezt is így kell érteni. Miként szembe kell helyezkedni a családi kapcsolatokkal, ha azok gátolnak hitünk élésében, a saját természetes ösztöneinkkel is szembe kell fordulnunk, amikor azok gátolnak Krisztus követésében.
Miután ezt Jézus világosan elmondta hallgatóinak, és nekünk is, döntést kell hoznunk: ilyen körülmények között akarunk-e Jézus tanítványai lenni, vagy megelégszünk azzal, hogy néha meglátogatjuk őt?

2016-09-04


______________________________