Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Szent András


Jézus meglátta a két testvért. Az egész Jézus tekintetével kezdődik. Az evangéliumban Jézus nem csak néz, hanem mélyen az ember lelkébe lát. Ugyanazt jelenti látni, mint szeretni, mert Jézus látja az ember lelkében rejtőző jóságot. A meghívás mindig Jézustól ered. "Nem ti választottatok engem... (Jn 15, 16)
Épp hálót vetettek a vízbe, tehát a mindennapi munkájukat végezték. Jézus nem ima közben, vagy egy szent helyen szólította meg őket, hanem a közönséges, szürke, olykor unalmas munkájuk közepette. Jézus ránk talál, és szent eseménnyé változtatja a legbanálisabb élethelyezteket is, a véle való találkozás élményévé.
Kövessetek engem! Nem sokat érvel, magyarázkodik. Azt kéri, hogy feltétel nélkül bízzanak benne. Nem ismereteket kell csupán elsajátítanunk, hanem személyesen kell követnünk Jézust. Könnyebb Jézusról, a lelki életről elméleteket gyártani, és azokról beszélni, mint a konkrét helyzetekben személyes döntéseinkkel követni Jézus példáját, Jézus hívását.
Emberhalászokká teszlek titeket. Az ő nyelvezetüket használja. Arról beszél, amihez értenek. Feladatuk emberek kimentése a bűn tenegréből. Nem arra hív Jézus minket sem, hogy jól meglegyünk a kolostor falai között, , hanem, hogy testváreink üdvösségén fáradozzunk.
Otthagyták hálóikat ás követték öt. Addigi életmódjukat hagyták el, melyben önmagukat, a maguk érvényesülését, a maguk boldogságát keresték, és Jézus életmódját, a másokért szentelt életet választották.
Ezt próbáljuk tenni mi is, még ha időnként régi szokásaink hálója mellett találjuk is magunkat. Jézus szavára ismét nyomába eredünk.

2016-11-30


______________________________

Advent 1. vasárnapja


Ismét Advent van, és mi szeretnénk felkészülni az Úr eljövetelére. Jézust Jeruzsálemben találjuk. A tanítványok csodálják a fönséges templomot. Ez az épület jelképezte számukra Isten jelenlétét, aki kezükbe adta a Tórát, a legtökéletesebb törvényt, aminn semmit nem kell váltóztatni. Ez a templom számukra a biztonságot jelenti. meg voltak győződve arról, hogy a templom öröke fennmarad, és véle Isten választott népe. Jézus azonban tudtukra adja, hogy le fogják rombolni ezt a templomot, melyet új templom, új választott nép veszi át. A régi világ megszűnik, és egy, új Isten akarata szerinti világ jön létre. A régi világ jelei az önzés, az erőszak. Az újvilág jelei az önmagát odaajándékozó szeretet, együttérzés, egymással való törődés. El lehet zárkózni ettől az új világtól, és minden áron ragaszkodni a régihez, - de aki elutasítja, az saját életét is omlásra ítéli - vagy fel lehet ismerni az újvilág jeleit, és nyitott szível várni az Úr eljövetelét. Erre ösztönöz az adventi időszak, amelyet ma elkezdtünk.
Mint Noé korában, mondja Jézus. Mi is volt a helyzet Noé korában? Isten látta az emberek gonoszságát, Isten közbe lépett. Ezt a közbelépést jelképezi a vízözön, amit a mezopotámiai kultúrából vettek át, azt fejezi ki, hogy Isten nem akarja többé a régi világot.
Mit tettek igazából Noé korában? Élték az életüket, de nem vették észre az új élet jeleit. Nem tettek semmi különös rosszat, de az emberi életet leszűkítették az evésre, ivásra, jólétre, házaséletre. Isten szavát nem fogadták be, és ezzel pusztulásra ítélték önmagukat. Ma is sok ember él anélkül, hogy gondolna Istenre. Nem Isten bünteti meg őket, hanem a múló dolgok elnyelik azokat, akik csak velük foglalkoznak, úgy mint a vízözön.
Egyiket felveszik, a másikat ott hagyják, mondja Jézus. A munkáról van itt szó. Istennel dolgozik, embertársaiért az, akit felvesznek, vagy a régi világ szellemében, csak a nyereség és a siker érdekli azt, akit ott hagynak.
Virrasszatok! mondja Jézus. Ez azt jelenti, hogy mindennapi életünk apró döntései meghatározzák, hogy merre tartunk: az új világ felé, vagy a régi világgal, az értéktelen élettel a pusztulás felé tartunk.
Nem a világ végén kell várni Jézus eljövetelét hanem ma. Ezt akarja mondani Jézus, mikor önmagát tolvajhoz hasonlítja. Nem lehet tudni mikor érkezik, megfoszt mindattól, amit a régi világban értékeltél, amihez annyira ragaszkodtál hogy miatta nem tudtad befogadni az új életet amelyet Jézus hozott.
Kezdjük hát az adventünket egy döntéssel, hogy észre akarjuk venni az új világ jeleit, és annak törvényei szerint próbálunk élni, dolgozni, viszonyulni embertársainkhoz nap mint nap. Ámen.

2016-11-27


______________________________

Ébresztő


Lk 21, 34-36

2016-11-26


______________________________

Krisztus király


Azt látjuk, hogy az uralkodók váltják egymást. Egyik legyőzi a másikat, egy ideig uralkodik, s aztán egy másik győzi le és veszi át a helyét.
Ma a liturgia Krisztust, mint királyt állítja elénk, mert, hitünk szerint az Ő királysága az egyetlen, melyet senki le nem győz, megmarad örökre. Az Ő királysága azonban más mint a politikai pártok uralma. Sajnos, ezt sokszor maga az egyház is elfelejti, és a világi uralkodókhoz hasonló módon akar az emberek felett uralkodni. Nem is csoda, hisz Jézust is megkísértette a világ kritériumai szerinti uralkodás. Minden képessége és hatalma meg volt ahhoz, hogy uralomra jusson, de élete végéig sikerült elutasítania a kísértést. Nem volt hajlandó a gonosz eszközeit: a gonoszságot, a hazugságot, a csalást, a lopást használni. A mai evangéliumban Jézus életének utolsó kísértése tanúi vagyunk. Sokszor beszélt Jézus az Országról, Királyságról. Íme, most történt meg a trónralépése, a megkoronázása. Palota helyett kivégzés helye, trónus helyet egy kereszt van itt, melyre oda szegezik. Nem éljenzik az új királyt, hanem szidják, gúnyolják. Díszes ruhák helyett meztelenül áll az emberek előtt. Ha hallgatott volna Jézus a kísértő szóra, most más fajta király lenne, győztes király. De mi hiszünk Krisztus királyságának végső győzelmében! Vagy mi is a pillanatnyilag győztesnek látszókhoz próbálunk tartózni?
Lukács evangéliumában a kereszt tövénél három csoportot találhatunk.
Az első csoport a nép. Ők csak nézik, nem értik mi történik, mikor pedig eltávoznak a kereszt alól, a mellüket verik. Őket félrevezették azok, akiknek feladatuk lett volna felvilágosítani őket.
A másik csoport a vezetők. Ők az igazi felelősök Jézus haláláért. Gúnyolják Jézus és kísértik. „mentsd meg magadat, ha tudod”. Ha csodát tenne, hinnének benne. Jézus azonban, éppen ezt nem akarja. Itt tér vissza a gonosz kísértése: „magadra gondolj ha győztes akarsz lenni”.
A harmadik csoport a katonák. Ők is gúnyolják és ecettel kínálják. Ők az erőszak győzelmében hisznek. Bennük is a gonosz beszél „Ha van erőd, szabadítsd meg magad”. Ma is ez a kísértés: „magadra gondolj” Az igazi győzelem a szeretet győzelme. Nem erőszakkal, nem hatalommal, hanem önmaga oda ajándékozásával. Így lett Krisztus igazi király és ezt jelenti vele uralkodni.
Nekünk is választani kell tehát, hogy milyen uralkodásban akarunk részesülni. A két gonosztevő Jézus mellet jelképezi a két lehetőséget. Vagy a bal latorral mi is azt tartjuk jónak, hogy önmagunkkal törődjünk, vagy Jézussal együtt akarunk lenni, mint a jobb lator az ő országában, hozzá hasonlóan odaajándékozva magunkat.

2016-11-20


______________________________

Szent Erzsébet


2016-11-19


______________________________

Évközi 32. vasárnap


Szent Lukács 10 fejezeten keresztül arról mesélt nekünk, hogyan utazott Jézus Galileából Jeruzsálem felé. Most elérkezett Jézus Jeruzsálembe, és eljutott a templomhoz tanítványaival együtt. A tanítványai felhívták a figyelmét arra, hogy milyen csodálatos építmény ez a templom. Valóban, a világ egyik csodája volt. Annak idején amikor Heródes a templom szentélyét építette 1000 papot használt arra, hogy ők építsék mert nem akarta, hogy bűnös emberek keze érintse azokat a köveket amelyekből ez a templom legszentebb része épült. Jézus, mikor azt mondja, hogy ez a templom tönkre megy, kő köven nem marad, ez az emberek fülében úgy hangzott, mintha káromkodott volna. Nem omolhat meg Isten háza, hisz Isten ott lakik a szentélyben, nem engedheti, hogy tönkremenjen. Megkérdezték Jézustól, mikor fog ez megtörténni? Mi tudjuk, hogy 70-ben Titusz császár serege elfoglalta Jeruzsálemet, és, bár a császár meghagyta, hogy ne érintsék a templomot, mégis porrá égett. De Jézus nem válaszol a kérdésre, őt nem a dátum érdekelte, hanem az, hogy mit kell tenni, hogyan kell felkészülni erre az eseményre. Jézus egy új vallást hirdet a régi helyett, amelyet a templom képviselt. Isten nem áldozatokat kér népétől, hanem szeretet-cselekedeteket. Jézus itt apokaliptikus nyelvezetet használ. Amint már mondtam az apokalipszis, az görögül a fátyol eltávolítását, a titok felfedését jelenti, nem pedig félelmetes eseményeket. Jézus is fel akarja tárni azt, hogy Isten hogyan látja a világ eseményeit, hogy ne csak emberi szemmel nézzük azt, ami történik, hanem Isten szemével is. Abban a korban divatos volt az apokaliptikus nyelvezet. Jézus tehát egy új világ eljövetelét jövendöli meg és a régi világnak a végét, tönkremenetelét. Két utasítást kapunk Jézustól, hogy mit tegyünk, mi akik készülünk ennek az új világnak a megjelenésére.
Az első, hogy ne hagyjuk magunkat becsapni. Sokan mondják, hogy én fogom megváltóztatni ezt a világot, és hozom az újdonságot. Nem minden ami újdonság az új világhoz tartozik. Sok minden ami újnak tűnik a réginek egy új formája. Sok híres ember hirdetett meg új világot, de sokszor csak újabb gonoszságokat hoztak a világba. Gondolhatunk a nagy diktátorokra, akik az új világ nevében erőszakkal irtani próbálták a régit. Ma is vannak akik újnak nevezik a régit. Olyan eszméket hirdetnek, amelyekben megszűnnek az erkölcsi szabályok, mindenki azt teszi amit kíván, de ez nem egy igazi új világ, nem egy igazi új élet. Ezek az újnak látszó eszmék, újabb rombolásokat fognak hozni. Vigyázzunk tehát, ne engedjük magunkat becsapni.
A másik tanács, amit Jézus ad, hogy amikor háborúkról, forradalmakról hallunk ne rémüldözzünk, ne ijedjünk meg. Vannak problémák a világban, de nem ezeké a problémáké az utolsó szó. Ne veszítsük el a reményt. Akik Jézus mellet döntenek, kitartanak mellette, azokat üldözni fogják. Jézus nem ígéri, hogy végül győzni fognak, nem ígér sikert, megbecsülést, elismerést, csak azt ígéri, hogy egy hajunk szála se vész el. Az igazi új életet amelyet Jézus hoz, nem tudja senki és semmi elvenni tőlünk. Erre az új életre készülünk tehát. Ezért nem esünk kétségbe ha ez az élet nem tesz olyan boldoggá minket, mind amilyenre vágyunk. Másrészt, nem veszítjük el a reményt látva, hogy ebben az életben sok minden félelmetes, veszélyezteti az életünket, a közösségünket, a jövőnket, mert ezek csak alkalmak arra, hogy tanúságot tegyünk a Krisztusba vetett hitünkről.

2016-11-13


______________________________

Ferences halottak napja


Ma ferences halottak napja van. Nem elég megtartani a halottak napjátúgy, mint más keresztények? Miért kell külön halottak napja nekünk ferenceseknek?
Nem elég, mint ahogy szükségesnek érezzük külön imádkozni azokért, akik közel álltak hozzánk, és meghaltak, akiknek hálásak vagyunk. Ugyanígy a ferences család külön szeretne imádkozni azokért, akik az ő családja tagjai. Tesszük ezt bízva abban, hogy érettünk is imádkozni fognak majd testvéreink, amikor meghalunk.
Mi azonban nem a halált várjuk, hanem a halál emlékeztet arra, hogy lejár az időnk, és még alig valósítottunk meg valamit abból, amiben Istennel megegyeztünk, amikor igent mondtunk a meghívásunkra.
Rendünk vezetősége a 2015-ös káptalanon feladatként kapta, hogy segédanyagot dolgozzon ki, melynek alapján fel tudjuk mérni, hol tartunk a szegénység, a minoritás, és a szegények szolgálata terén. Ezekről fogok majd beszélni a szentmiséken az elkövövetkezőkben.
1. téma a minoritás
Kisebb testvér lenni nem mást jelenet, mint Isten Fiáhaoz hasonló életet élni.
1 Cel 38: Ferenc azt akarta, hogy a közösségét Kisebb Testvérek Rendjének nevezzék. És valóban azok is voltak, - jegyzi meg Celanoi Tamás, - másoknak alárendeltek voltak, és az utolsó helyeket keresték. Különösen olyan feladatokat kerestek maguknak, melyek bizonyos megaláztatzással is jártak.
Kérdezzük meg tehát magunktól, hogy alárendeltje próbálok-e lenni másoknak, vagy főnöke? A mi közösségünk urak társasága, vagy merünk utolsók is lenni, és mások szologálatára lenni?
Nem azért tesszük fel magunknak ezeket a kérdéseket, hogy bűntudatot ébresszünk magunkban, hanem, hogy ha tehetünk valamit azért, hogy igazibb kisebb testvérek legyünk egyénileg, és közösségileg, azt merjük megtenni, külön-külön, és együtt.

2016-11-03


______________________________

Halottak napja


A halottak napjának november 2-i ünneplése a 10. századból ered. Szent Odilo Clugni apát bevezette ezt az emléknapot az apátság alá tartozó monostorok számára. Hamarosan a bencés renden kívül is kezdték tartani ezt a napot, míg a 14. században Róma is átvette, és általánossá lett a katolikus egyházban. Addig pünkösd utáni vasárnap tartották a halottakról való megemlékezést.
Halottainkért imádkozni nem egy meddő időtöltés. Nem olyan a halottakért való imádkozás, mint a halott lóra a patkó. A lóra már késő patkót verni, de a halottért imádkozni nem, mert hiszünk a tisztítótűzben. Nem tudjuk, hogy miben áll ez, de lehetőségük van a megholtaknak meggyógyulni azokból a sebekből, amelyeket a bűnök okoztak nekik, és meg kell tanulniuk szeretni, ha életükben ez nem sikerült eléggé. Nem csupán légbőlkapott állítás ez, hisz a Máté evangéliumában (5,26) erről szól a példabeszéd, melyben Jézus azt mondja: amíg úton vagy, békülj ki ellenfeleddel. Az útonlevés a földi életet jelenti. Mert amikor eljutsz a bíróhoz, Isten elé, nem menekülsz meg, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted. Szent Pál is a korintusiakhoz írt levélben (1 Kor 2, 15) beszél az eljövendő Úr napjáról, kinyilvánul, hogy kinek mennyit ér a munkája. Akinek építmánye kiállja a tűzpróbát, az jutalomban részesül, de akinek a műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak tűz által. Nos, ez a tűz a tisztítótűz, amelyben Isten az embert megtisztítja, és meggyógyítja. Ebben a gyógyulási folyamatban a legnagyobb segítség az, hogy bár még nincsenek a mennyországban, látják Krisztusnak a ragyogó arcát, és vágynak a véle való találkozásra. Ez ad erőt nekik, és ugyanakkor ebben a ragyogásban felismerik a maguk foltjaikat, és megértik, hogy még nincsenek kész a mennyegzőre, és annál inkább igyekeznek a gyógyulás, a tisztulás felé.
Nagy vigasz számunkra, hogy imáinkkal tudunk segíteni elhunyt szeretteinken.
Legalább ezekben a napokban ne feledkezzünk meg róluk, tudván, hogy az érettük mondott imák igazi segítséget jelentenek számukra.

2016-11-02


______________________________

Ingyenes és egyetemes


Lk 14, 12-14
A mai evangéliumban Jézus azt mondja a házigazdának, hogy amikor vendégeket hív magához, ne mindig a barátait, a gazdagokat hívja meg, hanem a szegényeket is. Ezek forradalmi szavak voltak abban az időben, melyek felrugnak minden szokást. Abban az időben is, és mai is, a kapcsolatainkban jelen van az adok és kapok mentalitás. Azoknak adunk szívesen, akiktől mi is kapunk. Érdekszeretet ez. Ma én hívlak meg, holnap te hívsz meg. Ma én ajándékozok neked, holnap te ajándékozol nekem. Egy körön belül mozog a szeretetünk, olyan emberek között, akik azonos szinten vannak. Mások pedig a peremre szorulnak, kitaszítottak lesznek.
Az evangélium meg akarja változtatni ezt a mentalitást, egy új fajta testvériséget akar létrehozni, amelynek két jellegzetessége van: az ingyenesség és az egyetemesség. Isten senkit nem taszít el, mindenkit értékesnek, fontosnak tart, ezért nekünk is minden ember felebarátunk, az is, akivel nem szívesen vagyunk együtt. Az az igazi jócselekedet, amelyért nem kapunk cserébe semmit.
Az ingyenesség és az egyetemesség biztos jele, hogy jó uton vagyunk Isten felé.

2016-10-31


______________________________

Évközi 31. vasárnap


Ma Jerikóban találjuk Jézust, itt találkozik Zakeussal. Jerikó a pálmák városa, híres volt az itt termelt balzsamról.
A város kapujánál Jézus egy vakot gyógyított meg, aztán áthaladt a városon. Zakeus szerette volna látni Jézust, lelki nyugtalanságára választ, nyugvást keresett.
Zakeus neve azt jelenti, hogy a tiszta, arám nyelven. A Jerikóban élők épp ellenkezőnek látták Zakeust. A vámosok feje volt. A múlt vasárnap elmondtam, hogy kik is voltak a vámosok, tolvajok, akik kifosztották a népet, hűségesküt tettek a császárnak.
Zakeusnak mindene volt, mégis nyugtalan elégedetlen volt. Vágyott a lelki békére, örömre, amit a pénzel nem lehet megvásárolni. Minket Isten úgy teremtett, hogy csak vele tudunk igazán boldogok lenni. Zakeus bizonyára hallott arról, hogy mi a véleménye Jézusnak azokról, akik anyagi javakat gyűjtenek, de azt is hallotta, hogy a bűnösök barátja. Ezért vágyott vele találkozni. A tömeg megakadályozta abba, hogy lássa Jézust. A tömeg jelképezi azt ahogy az emberek látják Jézust. Ahhoz, hogy Zakeus megismerhesse Jézust, más szemszögből kellet megpróbálnia Jézusra tekintenie mint a többiek, mint a tömeg. Zakeus kicsi volt. Aki nagynak hiszi magát, úgy gondolja, hogy számára Jézus nem jelenthet újdonságot, ő már ismeri, ezért nem képes igazán megismerni őt. Úgy kell Jézushoz közeledni, mint aki nem tud semmit, nem érdemel semmit, csak így ismerhetjük meg Jézust. Jézus körül ott voltak a tanítványok is. Ők is akadályt jelentettek Zakeus számára. Ma is Jézus tanítványai a maguk hibái, bűnei révén akadályt jelentenek mások útjában, hogy Jézushoz jussanak. De Zakeus nem tért haza csalódottan, hanem ő maga akarta megismerni Jézust. Ha eltávolodunk Krisztustól, mert megbotránkoztunk a tanítványai magatartásán, a lelkünk továbbra is nyugtalan marad.
Zakeus, tehát felmászott agy fügefára, hogy onnan láthassa Jézust, anélkül, hogy őt látnák a többiek. Próbáljuk véle felfedezni milyen Jézust ismert meg Zakeus.
Jézus feltekintett Zakeusra. Jézus mindig lentről néz fel a bűnösre, az üdvösségre éhes emberre. Így néz a házasságtörésen ért asszonyra, így tekint az apostolaira amikor megmossa a lábaikat, így tekint a bűnös asszonyra aki az Ő lábait könnyeivel öntözte, így tekint ránk is.
Jézus azt akarja megértetni velünk, hogy Isten nem fentről tekint ránk, hanem lentről, mint a szolga figyeli, mit tudna tenni a mi érdekünkben.
Jézus Zakeust nevén szólítja. Ez a második jellemzője Jézusnak. Személy szerint ismer minket, és törődik velünk. Mindegyikünk fontos számára, sosem vagyunk egy a tömegből az ő szemében.
„Zakeus, siess, szállj le hamar” Jézus vágyik találkozni velünk. Nem azt mondja, menj gyónd meg a bűneidet, térj meg, tisztulj meg, és azután keress meg mikor méltó leszel. Már most Zakeust tisztának látja, és mihamarabb találkozni vele, mert szereti úgy ahogy van. Látja benne a tiszta Zakeust, akivé válni fog ebben a találkozásban, mert a Jézussal való találkozás átalakít. Láthatjuk Zakeus esetében is. Vagyona felét a szegényeknek akarja adni. Pedig ezelőtt a találkozás előtt a szegényeket nem is vette észre, csak azokat látta akiknek elszedte a pénzét, de most megszabadult attól ami nem engedte, hogy boldog legyen az anyagiak halmozásától. Nem Jézus kérte tőle, hogy szétossza a vagyonát, Jézus csak szerette Zakeust, Zakeus erre a szeretetre válaszolt és boldognak érezte magát.
Nem tudjuk mi lett tovább Zakeussal, de bennünk folytatódik a története, mert mi is keressük a Jézussal való találkozást.

2016-10-30


______________________________