Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Nálunk van a kulcs


Lk 11, 47-54
Jézus ma még két dologgal vádolja az írástudókat a farizeus házában.
Az egyik, hogy ugyanúgy viselkednek, mint atyáik, akik annak idején megölték a prófétákat. Ma hiába emelnek a prófétáknak síremléket, mert ugyanazt teszik, amikor Jézust elutasítják, és meg akarják ölni.
A másik dolog pedig, hogy az Isten megismeretének a kulcsát maguknál őrzik, maguk nem akarják használni, másokat pedig megakadályoznak abban, hogy megismerjék Istenet. Ők, akik a Bibliát ismerik, tudják, hogy Isten irgalmas, és Jézusról is tudják, hogy Isten küldöttje, ő a Messisá, de ők elutasítják, és másokat is megakadályoznak abban, hogy Jézust elfogadják.
Most mi kaptuk kézhez Isten megismerésének a kulcsát. Mi tanulunk Istenről, és meg is tapasztaltuk az ő jóságát, az ő irgalmát. Nem elég erről beszélni. Az emberek nem figyelnek oda arra, amit mondunk, hanem annak hiszenk, amit látnak. Hiába mondom, hogy Isten irgalmas, ha én nem vagyok az. Isten megbocsát nekünk, Isten türelmes hozzánk, Isten akkor is szeret, ha hibázunk. Kérjük Istenet, hogymi is megbocsátók, türelmesek tudjunk lenni, és feltétel nélkül tudjunk szeretni. Így tudjuk kiltárni mások előtt is az Isten megismerésének a kapuját.

2016-10-13


______________________________

Eldurvult helyzet


Lk 11, 42-46
A szegény farizeus házában eldurvult a helyzet. Jézus egyre keményebb szavakat használ, úgy, hogy egyesek már kikérik maguknak, figyelmeztetik, hogy, ha így beszél, sértve érzik magukat. Nem valami szép dolog valakinek a vendége lenni, és sértegetni a házigazdát, meg a barátait, és a többi vendéget.
Ne aggódjunk, Jézus ilyet soha nem tett. Lukács evangéliuma az első keresztény közösség oktatására íródott. Mi vagyunk azok a farizeusok, akiket Jézus meglátogat, és veszi a bátorságot, hogy szemünkre olvassa mindazt, ami nincs kedvére. Aprólékosan vigyázunk bizonyos szabályok megtartására, de a lényeget szem elől tévesztjük, és ez a lényeg nem más, mint az Isten iránti szeretet és az embertársaink iránti szeretet. Jobbaknak, szentebbeknek mutatjuk magunkat, mint amilyenek vagyunk, és olyan dolgokat várunk el másoktól, amelyeket mi sem teszünk meg.
Nem azért mondja ezeket nekünk, mert haragszik ránk, hanem, mert segíteni akar nekünk. Jaj nekünk, ha nem hallgatunk rá. Nem, mert megbüntet, hanem, mert értelmetlenné tesszük a magunk életét, de már mostantól kérhetjük Jézust, hogy segítsen, hogy hiteles emberek legyünk, Isten iránti szeretetből imádkozzunk, és az emberek iránti szeretetből dolgozzunk.

2016-10-12


______________________________

Tiszta szív, nem csak tiszta kéz


Lk 11, 37-41
Bátor volt ez a farizeus, hogy meghívta Jézust magához, nem törődve azzal, hogy mit fognak mondani a farizeus-társai. Jézus ellenben elég udavriatlannak tűnik. Nem tartja be a legalapvetőbb rituális szokásokat sem, nem moz kezet étkezés előtt.
A farizeusnak ugyan tetszett Jézus, azért hívta meg, de nem volt szándékában semmiben változni, nem volt nyitott Jézus iránt. A külső kedvesség mögött nem volt tartalom.
Jézus a keletkezett feszültséget felhasználta arra, hogy rámutasson, mi lényeges, és mi mellékes. A szívet kell megtisztítani az önzéstől, és ehhez nem elég kezet mosni. Jézus teljesen tiszta, mert ő mindenét odaadja nekünk, mindenkinek, akinek szüksége van rá, aki elfogadja a megváltást. Jézusnak ezért nincs szüksége kézmosásra, ő teljesen tiszta.
Jézus ma sem értékeli azokat a vallásos szertartásainkat, imáinkat, amelyek csak külsőségek. Nem értékeli a mi szerzetesi életünket sem, ha az nem önátadásról szól. Legyünk hát bőkezűek azokkal szemben, akik rászorulnak a mi segítségünkre, a mi kedvességünkre, a mi türelmünkre, a mi megbocsátásunkra, a mi szeretetünkre.

2016-10-11


______________________________

Magyarok Nagyasszonya


Ma egy kifejezetten magyar ünnep van. Máriát, mint a magyarok nagyasszonyát, vagy úrnőjét köszöntjük. Azt ünnepeljük, hogy Szent István király, fia, Imre halálakor szíve fájdalmában az országot Mária oltalmába helyezte. Első szent királyunk ugyanis úgy képzelte el, hogy egy igazi keresztény királyt hagy maga után a trónon, és mindent megtett azért, hogy fiát, Imrét felkészítse arra, hogy kiváló uralkodó legyen. Mikor azonban fia váratlanul meghalt, féltette a frissen kereszténnyé lett magyar népet azoktól, aki visszasírták a pogányságot.
Az a jó, hogy Máriát nem lehet kisajátítani. Nem lehet vamelyik népnek kizárólagos tulajdona. Mária úrnője tud lenni a magyar népnek, a román népnek és bármelyik nemzetnek. Már annak idején a kereszten az Úr Jézus Mária oltalmába helyezett mindenikünket, mikor a szeretett tanítványnak ezt mondta: íme a te anyád, és Máriának: íme a te fiad.
És Mária kezdettől komolyan vette ezt a feladatát. Nem hiába volt ott a tanítványokkal akkor, amikor eljött a Szentlélek. Így lett ő az Egyház anyja, és az Egyházon keresztül ma is gondját viseli fiainak, kiket belülről és kivülről megpróbál ma is a pogányság kísértése.
Iránta való hálánkat és szeretetünket leginkább azzal fejezzük ki, hogy szeretjük Egyházunkat, és engedjük, hogy elvezessen minket oda, ahol az Úr Jézus, és a Boldogságos Szűz Mária vár reánk.

2016-10-08


______________________________

Isten ujjával


Lk 11, 15-26
Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór. Ezzel Jézus világosan kimondja, hogy csak az tud igazi közösségben lenni, aki Jézussal egységben van, úgy, ahogy ő szüntelen egységben van az Atyával. Jézus nem egy a lehetőségek közül, hanem ő az egyetlen lehetőség. Olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy aki nincs a világosságban, az sötétslgben van. Vagy Jézussal vagyunk, vagy szétszóródunk. Ha közösségeinkben, közöttünk gyenge az egység, azért van, mert Jézussal nem vagyunk igazi egységben.
Aki nincs Jézussal, az Jézus ellen van, a sátán hatalma alatt, aki megoszlást gyűlöletet, ellenségeskedést szít. Mikor hátat fordítunk testvérünknek, amikor meg akarjuk bosszulni a kapott sérelmet, amikor a magunk útját akarjuk járni, akkor a sátán befolyása alá kerültünk.
Hívjuk az Urat, hogy Isten ujjával mutasson rá arra, ami nincs rendben bennünk, közösségünkben, és simogató keze gyógyítson meg, hogy Jézussal, és egymással igazi közösségben élhessünk.

2016-10-07


______________________________

Kérő ima?


Lk 11, 5-13
Az evangéliumi szakasz bevezetőjébe betették a liturgikusok, hogy ez a kérő imádságról szól, pedig nem igaz. Ha erről szólna, akkor Isten számunkra olyan lenne, mint a szellem Aladin lámpájából, hogy csak meg kell súrolni a lámpát, a szellem kijön és teljesíti a kérésedet. Csakhogy Isten nem jön azonnal, hanem többször kell súrolni a lámpát, újra és újra kérni kell tőle, míg teljesíti a kérésedet. Mintha ez lenne a mai evangélium mondanivalója. Az a benyomásunk lehet, hogy Isten ugyanúgy velkedik velünk szemben, mint a példabeszédbeli házigazda, akit éjjel felkölt a barátja, és kenyeret kér tőle. Első szóra nem ad. Meg kell ismételni, és addig kell követelőzni, míg végül megúnja a zaklatásainkat, és teljesíti a kérésünket.
Az evangéliumi szakasz vége világít rá arra, amit Jézus igazából mondani akart: bár ti gonoszak vagytok, tudtok jót tenni. Tehét, az előző példabeszéd nem Istenről szól, hanem rólunk. Igen, bár önzők vagyunk, mégis tudunk jót tenni barátainkkal, ha nem is első szóra, néha unszolni kell minket, néha félelemből vagy érdekből tesszük, de ha a szülő a gyermekének jót akar, és azt adja, amire szüksége van, Isten, aki nem önző, hanem végtelenül jó, annál inkább a javunkat akarja, és annál inkább megadja azt, amire szükségünk van.
De hát akkor miért kell kérni, miért kell zörgetni? A kérés, a zörgetés az Istennel való párbeszéd, az imádság, melyben nem Istent győzzük meg valamiről, hanem megkapjuk a Szentlelket, a szeretet Lelkét, az Atya és a Fiú közötti szereteté, Isten és ember köztötti szereteté, aki minket is képessé tesz az isteni szeretetre.
Erre van szükségünk. Ehhez képes már nem annyira fontos, hogy sikerünk legyen, vagy egészségesek legyünk, vagy megoldódjanak jelen problémáink.
A Szentlelket kérjük tehát Istentől, és ő szívesen megadja nekünk.

2016-10-06


______________________________

A megkívánt imádság


Lk 11, 1-4
Jézust a tanítványok arra kérik, hogy tanítsa őket is imádkozni. Nem légből kapott a kérésük. Megkívánták Jézustól az imádságot, látva, hogy ő imádkozik. Látták, hogy Jézus mennyire fontosnak tartja a saját életében az imát, hogy bármellyire foglalt, bármilyen sokak keresik, bármennyire sürgős segíteni az embereken, bármilyen fáradt, mindig talál időt arra, hogy imádkozzék. Megsejtették, hogy Jézus számára ez nem egy fajta kötelességteljesítés, hanem az ima az erőforrása. Az Atyával való kapcsolatból ered a belőle áradó erő. Ezért nem úgy tanít, mint az írástudok, hanem, mint akinek hatalma van.
Nekünk, szerzeteseknek elsődleges feladatunk az imádság. Olyan az ima számunkra, mint a légzés, vagy a táplálkozás. Nélküle értelmetlenné válik a mi létezésünk. Fölöslges volna másokat imádságra buzgítani, ha a mi életünk erőforrása nem az imádség lenne. Ha az Istennel való kapcsolatunkból erednek szavaink és cselekedeteink, az emberek megérzik ezt, és bennük is feléled a vágy, hogy megtanuljanak imádkozni.

2016-10-05


______________________________

Évközi 27. vasárnap


A mai evangélium elején a tanítványok Jézustól azt kérik, hogy növelje a hitüket. A hit, amint már többször mondtuk, nem egy értelmi tevékenység csupán, nem valami igazságok elfogadása, hanem egy szeretetkapcsolat. Mint ahogy a házastársak egymásra bízzák az életüket, mi is, amikor azt mondjuk, hogy hiszünk Istenben, ezzel kifejezzük, hogy rábízzuk magunkat. Nos, ez a hit, ez a bizalom néha meginoghat. Ezért jogos a tanítványok kérése, hogy növelje a hitüket. És nem csoda, hogy ezt kérik a tanítványok, hisz Jézus nehéz dolgokat kér tanítványaitól. Hogy a szűk kapun menjenek be, ne a tág kapun, hogy szakítsanak a családi kötelékekkel is, ha azok akadályozzák a hívatásukban. Hogy, a javaikat osszák ki azok között, akiknek szükségük van rájuk, és ne tartsanak meg maguknak semmit, és, hogy minden feltétel nélkül bocsássanak mindenkinek meg, bármilyen nagyot vétettek ellenük. Érthető tehát, hogy gyengéknek érzik magukat, mindezen kérések teljesítésére.
Jézus erre nem azt mondja, hogy persze, jó hogy szóltok, megfogom növelni a hiteteket, mert a hit az embernek a válasza Isten szeretetére, nem Isten kell azt növelje. Csak mi tudjuk kitárni a szívünket, és nagylelkűen igent mondani Isten hívására.
Jézus hasonlatokkal próbálja érzékeltetni, hogy milyen csodás dolgokat tud megvalósítani egy kis hit, egy kis önátadás Istennek. Nyilvánvaló, hogy ilyen csodát sem Jézus, sem a szentek nem tettek, hogy egy fát gyökerestől kitépjenek a hitükkel és a tengerbe vessék. A mélyen földbe gyökerező fa, azokat a rossz tulajdonságokat jelzik, amelyektől az ember nem tud megszabadulni, lehetetlennek látszik, és mégis a hit ki tudja tépni és a tengerbe vetni. A tenger a Szentírásban a gonosznak a lakóhelye. Máté és Márk nem fáról és tengerről beszél, hanem nagy hegyekről, amelyeket el tud mozdítani a hit. A mondanivalója ugyan az.
Mit jelent hinni? Sokan azt mondják, hogy ha elég erős a hitem, Istentől azt kérem, hogy tegyen csodát, és ő megteszi. Kérem, hogy gyógyítson meg valakit, kérem, hogy változtasson meg egy helyzetet, kérem, hogy történjen meg valami, ami számomra fontos lenne, és ha elég erős a hitem Isten teljesíti a kérésemet. Nos nem ez a hit. A hit ellenben képessé tesz bennünket olyan dolgok megvalósítására amelyek lehetetlennek tűnnek. Például lehetetlennek tűnik, hogy az emberek szeretetben éljenek. De mi hisszük, hogy ezt Isten megtudja valósítani, és azon dolgozunk, hogy ez meg is valósuljon, és meg is valósulhat, de ha nem hiszünk akkor fegyvereket gyártunk, hogy védekezzünk egymással szemben. Hitünk képes lenne megszüntetni a háborúkat, az éhínséget, a nyomort a világban. Ha ezek nem szűnnek meg, azért van ez mert nem hiszünk. És ha a rossz szokásainkat, gyengeségeinket nézzük, ott is úgy érezzük, mintha ezeken lehetetlen lenne váltóztatni. De hisszük, hogy Jézus kegyelmével megtörténik a csoda.
Aztán Jézus mond egy kissé furcsa példabeszédet, ami nem nagyon tetszik nekünk, mert, zavarja a szociális érzékünket. Miután a szolga egész nap dolgozik, haza jön és ki kell, hogy szolgálja még az urát, és csak azután ehet. Jézus ezzel nem azt akarja mondani, hogy ez így van rendjén, hanem csak azt, hogy ez így van a mindennapi életben. A szolga természetéhez hozza tartozik, hogy ő szolga minden körülmények között, úgy ahogy az almafa csak akkor igazi, ha almát terem, ha nem terem akkor kivágják és eldobják. A szolga akkor szolga, ha szolgál, és a keresztény ilyen szolga, ez az ő szerepe ebben a világban. Ahogy Jézus nem azért jött, hogy uralkodjon, hanem azért, hogy szolgáljon, nekünk is az a feladatunk, hogy szolgáljuk embertársainkat, anélkül, hogy ezért jutalmat, vagy elismerést várnánk. És az igazi csoda, amit a hit megvalósíthat ebben a világban, éppen az, hogy mindenki testvéreinek a szolgája lesz. Ez az új élet, amire meghív bennünket Jézus, ellentéte a jelen világ törekvéseinke, ahol mindenki úr akar lenni és mások fölött uralkodni. Olyan világ fog létre jönni, amelyben mindenki szolgálni akarja a testvérét. És ez az új világ elkezdődött, amikor Mária a mi nevünkben is azt válaszolta Istennek „Íme, az Úr szolgáló leánya.”

2016-10-02


______________________________

Örülünk


Lk 10,17-24
Örömteli a mai evangélium. Örvendenek az apostolok, akik lelkesen térnek vissza Jézushoz beszámolni a missziós munkájukról. Látták a gonoszt meghátrálni, az emberek életét jóra fordulni.
Örvend Jézus velük együtt. Örvend, amikor látja, hogy tanítványai munkája által kezd növekedni az Isten Országa.
Jézus azonban figyelmezteti őket, hogy ne az eredmények miatt örvendjenek, hanem amiatt, hogy a nevük be van Irva Isten szívébe, hogy Isten szereti őket.
Örül az Atya, látva, hogy a kicsinyek, a legyőzőttek, a vesztesek, a szenvedők elfogadják az Isten Országát.
Mi minek tudunk örülni? Az örömünket gyakran bizonyos feltételek teljesedéséhez kötjük. Tudunk örülni, ha eredményeket érünk el, ha dicsérnek, értékelnek az emberek, ha uralkodni tudunk mások felett. Pedig az igazi okunk az örömre az, hogy Isten szeret minket, és az ő szeretete ott él a mi szívünkben is, mikor vágyunk segíteni a gyengéken, az elesetteken, a kitaszítottakon, anélkül, hogy ebből bármi hasznunk, előnyünk származna.

2016-10-01


______________________________

Mindig új


Lk 10, 13-16
Jézus eljött, hogy meghirdesse az üdvösséget, de a választott nép fiai, akiket Isten különös módon szeret, akiket kiválasztott a többi nép közül, nem akarják meghallgatni. Úgy gondolják, hogy ők már mindent tudnak Istenről, a vallásról, nem kell semmin változtatniuk, nincs amire készülniők. Másoknak, a pogányoknak, a bűnösöknek kell megtérniük, és félniük Isten büntetésétől. Jézus figyelmezteti őket: jaj annak, aki azt hiszi, hogy neki nincs szüksége megváltásra.
Milyen nehéz a keresztényeknek Krisztusról beszélni, mert azt hiszik, hogy ők már mindent tudnak. Erre nevelték őket, ők már voltak elsőáldozók, bérmálkozók, ők vasárnaponként járnak templomba. Ennél többet Isten sem kérhet tőlük. A vallás egy szép szokás, amit meg kell őrizni, és ennyi az egész.
Jézus arra szólít fel, hogy vegyük komolyan őt, aki minket komolyan vesz, és engedjük, hogy Isten szava kérdéseket ébresszen bennünk a magunk életéve kapcsolatban. Ne úgy fogadjuk az evangélium szavait, mint amit már ismerünk, amit már sokszor hallottunk, mert igazából ugyanazok a szavak ma, a jelen körülmények között új üzenetet közvetítenek számunkra, amit csak akkor hallunk meg, ha nyitott szívvel hallgatjuk azt.
Ugyanakkor Jézus bátorít bennünket, akiknek feladatunk az evangélium hirdetése. Ha elutasításban van részünk, ha megnemértéssel találkozunk, ne ijedjünk meg ettől. Jézust sem mindenki hallgatta meg.
És ha meghallgatnak, és ha megváltozik az életük, ez nem a mi ügyességünknek köszönhető, hanem Isten szava erejének a hatása, és annak a kegyelemnek, amely képessé tette az illető személyt, hogy befogadja Isten szavát. Ezt a kegyelmet kérjük a magunk számára, és azok számára, akiknek hirdetni fogjuk az evangéliumot.

2016-09-30


______________________________