Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Szűk kapu


Lk 13, 22-30
Kevesen, vagy sokan fognak üdvözülni- kérdik Jézustól. A zsidó rabbik ezen sokat vitatkoztak, hogy isten minden zsidót üdvözíteni fog, mivel a választott nép fiai, vagy csupán azokat, akik szigorúan betartották a parancsokat.
Jézus, mintha nem hallaná a kérdést, azt mondja, hogy igyekezzenek a szűk kapun bejutni. Jézus maga a kapu, amit ő maga mondja. Csak rajta keresztül lehet eljutni Istenhez. Szűk ez a kapu, mert a keresztet nem lehe tkikerülni. A kereszt pedig a szeretetből való teljes önátadást jelenti.
Akik érdemeket akarnak gyűjteni, abban bíznak, hogy őket Isten különös módon szereti, mert zsidók, vagy abban bíznak, hogy ők betartották a parancsokat, tehát Isten tartozik nekik, azok nem a szűk kaput választják. A szűk kapun nem lehet csomagokkal bejutni. Semmint nincs, és teljesen szabadon Isten rendelkezésére bocsátjuk magunkat. Ezt jelenti a szűk kaput választani. Ne ragaszkodni sem helyhez, sem személyekhez, sem feladathoz, sem elképzeléseimhez, amikor Isten szólít.

2016-10-26


______________________________

30. évközi vasárnap


Ismerős számunkra a farizeusról és a vámosról, szóló példabeszéd, sokszor hallottuk, de talán ritkán éreztük azt, hogy nekünk szól, mert mi inkább a vámossal szoktunk azonosulni, ő a rokonszenves, a farizeus pedig ellenszenves, így eszünkbe sem jut, hogy rólunk lenne szó. Pedig az evangélista a példabeszéd bevezetőjében megmondta, ha odafigyeltünk, hogy ezt a példabeszédet nem a hitetleneknek mondta Jézus, hanem azoknak, akik magukat igazaknak tartják, a gyakorló hívőknek, tehát nekünk is. A példabeszéd igazi főszereplője a farizeus. A vámos, csak azért szerepel, hogy annál inkább kitűnjön a farizeus magatartása. Jézus, mindig féltette a tanítványait a farizeusok kovászától, ahogy ő mondotta, attól, hogy a farizeusi magatartás megfertőzze a vallásos életüket. Annyi szerepe azért van a vámosnak is, hogy a példabeszédben, ő mutatja meg nekünk, hogyan kell helyesen Istenhez fordulnunk imában. Valaki azt mondta, mond meg, hogyan imádkozol és megmondom, hogy milyen ember vagy. Az imádságunk tükrözi az Istennel való viszonyunkat.
Azért is nehéz számunkra azonosulni a farizeus személyével a példabeszédben, mert amikor farizeusról hallunk, mindenféle negatív jelző jut eszünkbe: képmutató, aki csak mondja és nem teszi, és mi magunkat nem tartjuk ilyennek. Jézus korában a farizeusokra felnéztek az emberek, mert ők komolyan vették a vallásos életet, nehézségek, áldozatok árán is megtartották Isten törvényeit. Emlékezzünk csak arra, hogy Szent Pál is dicsekedett azzal, hogy ő farizeus. A példabeszédbeli farizeus is, amit elmond Isten előtt az imában az mind igaz.
A farizeus magában imádkozott. Az eredeti szöveg azt mondja, hogy maga felé fordulva imádkozott. Nem Istenre figyelt, hanem önmagára. Istentől csak azt várta el, hogy igazolja, hogy tényleg rendben van, hogy tényleg érdemei vannak Isten színe előtt. Az ima elején megköszöni Istennek, hogy ő nem olyan, mint a többi ember. Végül is szép dolog. Elismeri, hogy ő Isten parancsait követve ő különbé vált, mint a többi ember. Nem is kér önmaga számára semmit, csak megköszöni Istennek, hogy segítette megtartani a törvényeket. De, ahogy tovább imádkozik, kiderül, hogy mi a véleménye a többi emberről, akihez hasonlítja magát. Azok mind bűnösök. Mind. A farizeus imája nem helyes, mert ő úgy gondolja, hogy neki Isten előtt érdemei vannak. Milyen érdemekkel dicsekszik? Azt mondja, hogy hetente kétszer böjtöl, pedig a zsidóknak csak évente egyszer , a buzgóbbaknak csak évente négy nap böjt volt előírva, de ő hetente kétszer böjtöl, azok helyet is akik nem tartották be a böjtöt. Tizedet adott az olyan dolgokból is, amelyeket nem ő termelt, azok helyet is, akik ezt a kötelességüket nem teljesítették. Igen, egy kissé gőgös volt, de ha ilyen lelkiismeretes és buzgó emberekből sok lenne a közösségünkben, bizonyára jobban mennének a dolgok. Az ő egyetlen hibája csak az, hogy azt hiszi, Isten előtt neki érdemei vannak. Mert ha érdemeim vannak, akkor hasonlítgatom magamat másokhoz, hogy nekik mennyi van.
Ezzel szemben a vámos a nép szemében az egyik legbűnösebb embernek számított, mert elárulta a népét pénzéhsége miatt. Neki joga volt emelni az adót, ha kedve volt hozzá. Egy részt oda adott a római hatóságnak, egy része megmaradt neki. Lehet mondani, hogy ők törvényes keretek között tolvajok voltak. Az igaz hitű zsidó nem is köszönt nekik, nem fogadta be őket a házába. A zsidók törvénye szerint nem igazulhat meg egy vámos, csak ha mindent visszaad amit elvett az emberektől, és még 20% rá tesz, tehát ez gyakorlatilag lehetetlen volt. Ez a példabeszéd rámutat arra, hogy nem emberfeletti erőfeszítéssel fogunk üdvözülni, hanem Isten az, aki kézenfog és magához vezet minket. Elég, hogy ez a vámos elismeri, hogy ő sok bűnt elkövetett, ő nem méltó semmire, neki nincsen semmilyen érdeme és kéri Istentől a bocsánatot, és megigazultan megy haza. Nos, ez a példabeszéd nekünk is szól, mikor jobbaknak gondoljuk magunkat másoknál, és azt hisszük, hogy Isten színe előtt érdemeink vannak, és elfeledkezünk arról, hogy Isten nélkül semmit sem tudtunk volna megtenni.
Persze, hogy ügyesek vagyunk, és jó dolgokat és szép dolgokat teszünk, de ne másokhoz hasonlítsuk magunkat, hanem azokhoz a képességeinkhez, amelyekben mi részesültünk, és azokhoz a kegyelmekhez, amelyekkel Isten megáldott minket.

2016-10-23


______________________________

Templomszentelés évfordulója


Templomunk felszentelésének évfordulóját ünnepeljük. Valójában nem tudjuk, mikor volt szentelve, de nem is dátum a fontos. Mikor egy-egy születésnap, vagy névanp alkalmával köszöntünk valakit, ezzel kifejezzük hálánkat mindazért a jóért, amiben általa részesülünk. Hasonlóképpen köszöntjük ma a templomunkat. Jóval előttünk egy közösség megálmodta, és megvalósította ennek a templomnak a felépítését, és ez most nekünk otthonunk. Benne együtt imádjuk az Urat, együtt adunk hálát neki, és együtt keressük az ő akaratát.
A mi templomunk javításra szorul. Ilyenkor jövünk rá arra, hogy nem lehet egyszer s mindenkorra megjavítani egy templomot. Állandóan javítani kell rajta. Ugyanígy, a mi közösségünk is állandóan javításra szorul, és addig van élet benne, amíg van, aki azt építse, javítsa.
Mi vagyunk az élő kövek, melyekből fölépül a mi közösségünk. Jó tudatosítani, hogy ki-ki mivel tud hozzájárulni ennek épüléséhez, javításához, és azt ne sajnálja közösbe tenni, mert ezzel nem csak a földi templomunkat, földi közösségünket építi, hanem azt is, amely az örök életben vár ránk.

2016-10-22


______________________________

Következő lépés


Lk 12, 54-59
Jézus a mai evangéliumban panaszkodik a választott nép fiaira, akik a természet jeleiből képesek felismerni, hogy milyen időjárás következik, de nem akarják felismerni, hogy elérkezett hozzájuk a Messiás. Úgy tesznek, mintha nem ismernék fel, azért, hogy ne kelljen változtatniuk az életükön.
Jézus panasza ránk is vonatkozik, amikor nem akarjuk felismerni, hogy melyik az a következő lépés, amelyet Isten kér tőlünk. Igen, a lelki életben nincs egyhelyben maradás. Mindig úton vagyunk a cél felé, nem azért mintha elégedetlenek lennénk a jelen helyzetünkkel, hanem, mert egyre közelebb akarunk kerülni ahhoz, aki a legjobban szeret, de ehez konkrét lépésekre van szükség.
Az evangélium további része arról szól, hogy melyik ez a következő lépés: kibékülni, megbocsátani. Mert, ha mi szigorúak vagyunk, ítélkezünk testvérünkön, nem várhatjuk el, hogy Isten majd elnézőbb legyen velünk szemben, mint mi a testvérünkkel.

2016-10-21


______________________________

Tűz!


Lk 12, 49-53
Jézus tudatában van, hogy az ő tanítása, az ő eszméi mindent felborogatnak, mindent átalakítanak. Tűzről beszél, amely mindent felperzsel, de nyomában új élet sarjad. Ez a tűz erőt ad a gyengéknek, fény a tévelygőknek, és arra indítja azokat, melyeket megéget, hogy hirdessék az evangéliumot.
Ugyanakkor ez a tűz éget. Ellenállást szít az evangéliummal szemben. Ezért, Jézus, aki békét szeretne hozni, háborút hoz. Harc dúl bennünk, mikor ellentétbe kerül az, amire vágyunk azzal, amit Jézus kér tőlünk. Harc keletkezik közöttünk, mert beleütközünk egymás gyengeséfeibe, bűneibe.
Ne ijedjünk meg a tüztől, melyet Jézus hozott. Kérjük, hogy adjon erőt megharcolni mindazzal, ami nincs rendben a mi életünkben, a közösségünk életében, és gyújtogatni tudjuk a szeretet tüzét, amely nem abban áll, hogy mindent elnézünk a békesség kedvéért, hanem, hogy mindig a testvéreink igazi javát keressük.

2016-10-20


______________________________

Mi rendben vagyunk?


Lk 12, 39-48
Vajon, kinek szól váratlanul hazaérkező gazdáról szóló példabeszéd? Bizonyára azoknak, akik nem hisznek, akik elhanyagolják a hitüket, és nem nekünk, akik hiszünk, naponta templomban vagyunk, minden nap imádkozunk. A langyosoknak szól, akik nem veszik elég komolyan az evangélium üzenetét. Mi, szerényen mondva, komoly lelki életet élünk.
Nem így van ez! A felszólítás, hogy éberek legyünk, elsősorban nekünk szól, akik azt gondoljuk, hogy mi rendben vagyunk. Igen, mi valóban rendben vagyunk, és számos alkalmunk van arra, hogy befogadjuk az Urat, de egy életen keresztül lehetünk vallásos környezetben, anélkül, hogy az Úrral találkoznánk.
Nem fenyegetni akar az Úr, csak felszólítani, hogy legyünk éberek, nem kevésbé, mint mások, hanem ellenkezőleg, mert, aki sok kegyelemben részesült, attól sokat vár el az Úr.

2016-10-19


______________________________

Nem törli meg az orrunkat


Lk 12, 13-21
Rút szokás Istent meggyőzni arról, hogy a mi pártunkon álljon a másikkal szemben. Rút szokás megáldani Isten nevében háborúkat, vagy politikai pártokat. A mai evangéliumban szereplő ember is azt kérte Jézustól, hogy álljon az ő pártjára a testvérével szemben. Jézus azonban nem avatkozik bele a kettőjük konfliktusába. Ő nem azért jött, hogy hatalommal visszaállíta az igazságosságot ezen a világon, hanem arra, akar megtanítani bennünket, hogy mi magunk legyünk igazságosak, legyőzzük a bennünk lévő önzést, birtokvágyat. Nem úgy bánik velünk, mint az óvodában a kisgyerekekkel, akik még az orrukat sem tudják megtörülni. Megadta nekünk a képességet, az értelmet ahhoz, hogy helyes döntésket hozzunk, ezért nem fog helyettünk dönteni. Ahhoz kérjük Isten segítségét, ami igazán fontos, és megmarad az örök életre: hogy megtanuljunk önzetlenül szeretni.

2016-10-17


______________________________

Évközi 29. vasárnap


A mai evangéliumi rész elején, az első mondat fordítása félrevezethet minket. Azt hallottuk, hogy Jézus egy példabeszédet mondott, annak a szükségletéről, hogy szüntelenül imádkozzunk, és abba bele ne fáradjunk. Szakemberek azt mondják, hogy a helyes fordítás valahogy így szólna: Jézus arról mondott példabeszédet, hogy szüntelenül kell imádkozni, hogy gonoszokká ne váljunk. Lukács az első keresztény közösségnek ír, akik a pogányság részéről, sok igazságtalanságot kellet, hogy elviseljenek. Kinézték maguk közül a keresztényeket, ha természeti csapások történtek, a keresztényeket okolták. Nem adták meg nekik a jogaikat. Fennállt a veszély, hogy ők is erőszakkal fognak nekik válaszolni, bosszút állnak. Ezért mondta Lukács ezt a példabeszédet, melyben arra indítja őket, hogy imádkozzanak szüntelenül, hogy ne váljanak gonoszokká, hogy Krisztus tanítványaihoz méltó módon viselkedjenek az igazságtalan helyzetekben is.
Nekünk is szólnak az evangélium szavai, amikor igazságtalansággal találjuk szemben magunkat. Könnyen gonoszokká válhatunk mi is, és akár a hitünket is elveszíthetjük, mert az ószövetségi gondolkozás még most is él bennünk, hogy Isten megjutalmazza azokat akik igazságosak, azoknak jól meg a soruk, és akik szenvednek, akiknek nincs szerencséjük az életben, azokat Isten bünteti, mert gonoszak voltak. A mindennapi élet azonban rácáfol erre. Láthatjuk, hogy sok csaló, gonosztevő jól él, az emberek dicsőítik. Ilyen helyzetben nagyon fontos az imádság, hogy ne váljunk gonoszokká.
Amint már mondtam, az imádság nem arról szól, hogy mi addig mondunk valamit Istennek, amíg Ő megteszi azt, amit követelünk tőle. Ez lenne a téves értelmezése a mai beszédnek. Az imádságban felemelkedünk Istenhez és az Ő szemével kezdjük látni a dolgokat. Valamit megértünk abból, ami emberi szemmel nézve érthetetlen, mert innen a földről csak azt látjuk, hogy az igazságtalanságok megtörténnek, és Isten mégsem lép közbe, mintha nem is érdekelné, hogy mi van velünk. Ezért kell szüntelen imádkoznunk.
A példabeszéd első szereplője az igazságtalan bíró. Hozzá hasonló emberekkel tele van a világ. Néhányat letartóztatnak, de helyüket hasonlók veszik át. Kit jelképez ez az igazságtalan bíró? Eddig úgy magyarázták nekünk, hogy Istent jelképezi, akit meg kell győzni az imánkkal, hogy igazságot szolgáltasson nekünk. Szó sincs róla. Az igazságtalan bíró azt a társadalmat jelképezi amelyben a keresztények élnek. Ilyen elviselhetetlenül igazságtalan társadalomban élünk ma is. Nem olyan ez a társadalom amilyent Isten szeretne építeni. Ezt tapasztalva felmerül a kérdés bennünk, hogy a világ sorsát Isten irányítja vagy az istentelen igazságtalan emberek kezében van a sorsunk?
Ezt látva arra gondolunk, hogy nem érdemes jónak lenni, ha Isten nem törődik velünk, mi sem törődünk vele. Ha nem imádkozunk, ebbe a kísértésbe esünk.
A második szereplője ennek a példabeszédnek az özvegy. Kit jelképez ez az özvegyasszony? Világos, hogy jelkép, hisz Jézus korában egy asszony nem mehetett a bíró elé, csak férfiak mehettek. Persze nem volt neki férje, mert özvegy de, valaki férfi hozzátartozója csak volt, az ment volna a bíróhoz, nem maga az özvegy. Az özvegy a Bibliában Isten népét jelképezi az üldöztetés a szenvedés idején. Gondoljunk csak Jeremiás siralmaira. Már az első sora azzal kezdődik, hogy özveggyé vált Jeruzsálem. Jézus példabeszédében tehát, az új Izraelt, Isten új választott népét, a keresztény közösséget jelenti, amely igazságtalanságok, üldöztetések közepette él.
Nos, ez az igazságtalan bíró, bár nem fél sem Istentől sem embertől, mégis, végül igazságot szolgáltat az özvegyasszonynak, azért, hogy ne ártson a jó hírnevének. Érdekből teszi, nem azért, mert megszólalt a lelkiismerete. A mi világunkban is sokszor az emberek érdekei hoznak változást, és nem annyira az őszinte jóravaló törekvés. Ilyen az istentelen világ, amelyben élnünk kell.
Nos, azt mondja Jézus, hogy ezekben az igazságtalan helyzetekben is, fel kell ismerjük az alkalmas helyzeteket, és kihasználni azokat, hogy Jobbra forduljon a világ.
Isten nem feledkezett meg az Ő népéről, de rajtunk keresztül fogja megvalósítani az igazságosságot. A keresztények, Isten választottai szüntelen Istenhez kiáltanak, kérik azt az új világot, amit Isten meg akar valósítani, és Isten segíti őket, hogy ezt meg is valósítsák, de ezért szüntelenül imádkozni kell. Szüntelenül kapcsolatban kell lenni Istennel. Csak így tudjuk Jézus eljövetelét hittel várni és felismerni.

2016-10-16


______________________________

Féltünk megvallani


Lk 12, 8-12
Néha kerültünk olyan helyzetbe, hogy nem voltunk képesek megvallani, megvédeni a hitünket, olyanok társasáságában, akik kiábrándultak az egyházból, akik haragszanak Istnere, a keresztényekre, a papokra, szerzetesekre, és lehet, hogy olyan érveket hoztak fel, melyeket nem tudtunk megcávolni, nem tudtuk, hogy mit válaszoljunk rájuk.
Ilyenkor két gondolat szokott eszembe jutni. Egyik, hogy én nem ilyennek ismerem Istenet, az egyházunkat. Lehet, hogy én szerencsésebb voltam, mert alkalmam volt megtapasztalni Isten jóságát, és találkozni az egyházban hiteles emberekkel.
A másik gondolat, hogy ha fáj, mikor rosszat mondanak Istenről, egyházamról, közösségemről, az jó jel. Ugyanúgy fáj, mint mikor családomról, szeretteimről mond valaki rosszat. Ez azt jelenti, hogy szeretem Istenet, szeretem egyházamat, szeretem közösségemet.
Feladatunk megvallani hitünket, hovatartozásunkat. Nem akarunk senki meggyőzni, mégkevésbbé legyőzni, de kérjük a Szentlélek segítségét, hogy ő vezérelje szavainkat és tetteinket, hogy tanúságtételünk hiteles lehessen.

2016-10-15


______________________________

Mint a verebek


Lk 12, 1-7
Ne félünk! Bátorít Jézus minket, mert többet érünk a verebeknél. Aki Jézus tanítványa lesz, annak nem kell félnie, mert senki és semmi nem árthat neki. Legyőzhetetlenné válik. A halál sem tud ártani neki.
Mégis, Jézus tanítványának is kell félnie egy dologtól: a képmutatástól, mert az a lelket is megöli, a kárhozatba taszítja.
Ne a látszatért, ne a mások véleményétől való félelemből cselekedjünk, máskülönben olyanok leszünk, mint a karácsonyfán az üveggömb, Kívül díszes, tetszetős, de belül üres. A képmutató az emberek tetszését keresi és elhanyagolja azt, ami igazán érték. Az értéktelen élet pedig a kárhozatba torkollik.
Isten tetszését érdemes keresni, mert ő ismeri szívünk minden rezzenését. Nem mintha leskelődne utánunk, hanem, mert várja az alkalmat, hogy segítsen nekünk a növekedésben. Bízzunk benne! Bízzuk rá magunkat, akárcsak a verebek.

2016-10-14


______________________________