Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 |

Napi gondolatok

Szent János


A mai evangéliumban Péter, és az a tanítvány, akit Jézus szeret, Jézus sírjához szaladtak. Ami keresztény életünk ilyen futáshoz hasonlít. Szaladunk Isten felé, keressük, de sosem érünk el hozzá.
A tanítványok futása véget ér, amikor megérkeznek a sírhoz. Az üres sír, az otthagyott leplek világossá teszik számukra, hogy nem jó helyen keresik Jézust. Nem is nekik kell Jézust keresniök ide-oda szaladgálva, hanem engedniük kell, hogy Jézus utolérje üket. Akkor érte utol a szeretett tanítványt Jézus, amikor olyan dolgokat látott, amit mások is láthattak: üres sirt, lepleket, de amint megállott ezeket szemlélni, Jézus utolérte őt, és tudott hinni.
Néha az a benyomásunk, hogy az egész életünk egy véget nem érő szaladgálás. Állandóan valahova sietünk, mindig valamit gyorsan meg kell tennünk.
A karácsony arra int minket, hogy álljunk meg, kicsit nézzünk körül: mit is látunk? Mi is történik velünk? Merre szaladunk, hova tartunk? És akkor Jézus utolér minket. Segít, hogy az ő szemével lássuk a magunk életét, az eseményeket, felismerjük, hogy ott van mellettünk, és hinni tudjunk.
A hagyomány Szent Jánossal szokta azonosítani ezt a szeretett tanítványt, akiről a mai evangéliumban hallottunk, de ma már tudjuk, hogy Szent János nem önmagáról akart csupán írni benne, hanem rólunk is, akik megtapasztaltuk, hogy Jézus szeret minket, és ezt a szeretetet Szent Jánoshoz hasonlóan mi is tovább akarjuk adni testvéreinknek, szóval, és cselekedettel.

2016-12-27


______________________________

Szent István


Karácsony nyolcadában vagyunk, egymásnak lelkesen adjuk tovább a jó hírt, amit már jól ismerünk, de ami még mindig nincs igazán hatással ránk. Azt szeretnénk, hogy Jézus megszülessen a mi szívünkben is, hogy ő vezesse a mi közösségünket, a mi egyházunkat, mert mi már belefáradtunk.
Karácsony az öröm ünnepe, de sok szenvedés is rejtőzik mögötte, mert karácsonykor még jobban érezzük a vágyat a jóságra, a szeretetre, mint máskor, és ezért még jobban fáj ezeknek a hiánya. Talán erre emlékezik az egyház is, amikor karácsony másodnapján Szent István első vértanút ünnepli, hogy a kis Jézust befogadni nem csak örömet jelent, hanem szenvedést is, nem csak lelkesedést jelent, hanem fáradtságot is, nem csak vigadozást, hanem megtérést is. A kis Jézus nem csak szeretetre indít bennünket, hanem nyugtalanságot is kelt a lelkünkben. Zavar egy ilyen ártatlan, gyönge Isten, aki ránk bízza magát, mikor még a legjobb barátaimra sem merem rábízni magam teljesen. Mázzal leöntött a karácsony, de alatta sok keserűség rejtőzik. Gondoljunk arra, hogy Jézusnak sem volt valami csodálatos a karácsonya.
Úgy-e, milyen ünneprontó ez a Szent István ünnepe. Tönkreteszi mindazt, ami szép volt a karácsonyban. De Lehet, hogy mégsem tesz mindent tönkre, merthogy a lényeg megmarad. Szent István életében a gyümölcsét láthatjuk annak, hogy Isten eljött közénk. Isteni életénél fontosabbnak tartotta azt, hogy velünk lehessen, annyira szeret minket. Annyira szeretett és szeret minket. És Szent István is, fontosabbnak tartotta a saját életénél is, hogy Istennel lehessen, annyira szerette és szereti Istent. Jézus, annak ellenére szerette az embereket és javukat akarta, hogy őt megölték. Még a kereszten is érettük imádkozott. És ugyanezt tette Szent István is. Nem azt kérte Istentől, hogy bosszulja meg a rosszat, amit neki tesznek, hanem kérte, hogy bocsássa meg nekik. Nos, az isteni szeretetnek a kegyelmét mi is megkaptuk, mert érettünk is megszületett a kis Jézus, mert érettünk is emberré lett Isten. És ha tápláljuk ezt a kis szeretet-palántát, amely növekszik a lelkünkben, mi is Jézushoz hasonlókká lehetünk. Ezért öröm a számunkra a karácsony, és örömmel ünnepeljük Szent István vértanút is.

2016-12-26


______________________________

Karácsony


Áldott karácsonyt kedves testvéreim mindnyájatoknak.
Elgondolkodtam azon, hogy miért a János evangéliumának első sorait olvastatja fel az Egyház velünk karácsony ünnepén? Az a benyomásunk leget, hogy valami régi filozófiai szöveget hallgatunk, melyben szó van a világ kezdetéről, az élet keletkezéséről, a világosságról. Mi köze ennek karácsony ünnepéhez?
Segít bennünket megérteni, hogy Isten milyen hatalmas. Tőle függ a világmindenség. A világ általa jött létre. Tőle származik a világosság. Ő mindenható és végtelen, és belőle az emberi értelem csak valamit megsejt, de megismerni nem tudja. Ez a végtelen, tökéletes, mindenható Isten nem vegyülhet össze az emberekkel. És mégis, karácsonykor épp ezt ünnepeljük, hogy ez az Isten, a közötte, és az emberek közötti végtelen szakadékot, távolságot áthidalta. Ember lett, mint mi. Belépett a mi történelmünkbe, végigmenve az emberi élet minden szakaszán. Nem egyik pillanatról a másikra jelenet meg felnőtt erős emberként, hanem, mint minden ember, az anyja méhében fogantatott, nővekedett, megszületett, megtanult járni, beszélni, szüleitől tanult meg imádkozni, hinni, Isten akaratát keresni. Közönséges emberek közé született, és közönséges korülmények között élt, mint a legtöbb ember. Megtapasztalta a nélkülözést, a fázást, az elutasítást, szembetalálta magát az emberek önzésével, gyávaságával, és nem csak látogatóba jött, hanem teljesen az emberek kezére adta magát.
Karácsony csodálatos tanítása, hogy Isten nem szigorú bíróként, ellenőrként, főnökként érkezett közénk, hanem kisgyermekként, akit szeretni lehet, mert szeretetünkre vágyik. Úgy jött közénk, mint amikor a jegyes keresi az ő kedvesét, és magára vette azt, ami az embert az Istentől eltávolítja, a bűnt. Mert nem az Isten nagysága teszi áthidalhatatlanná Isten és ember között a távolságot, hanem az ember bűne. Jézus ezt is magára vállalta, hogy bánösnek nyilvánítsák, és elítéljék. És azzal, hogy olyan lett, mint mi, alkalmat adott nekünk is arra, hogy olyanokká legyünk, mint ő. Részt vállalt a mi emberei életünkben, azért, hogy mi is részesülhessünk az ő isteni életében.
Vigyázzunk, hogy a mi karácsonyunkat el ne rabolják, mert a karácsonyt sokan üzletté, ajándékozási szokássá alacsonyítják, alkalommá a féktelen evésre, ivásra. Vigyázzunk, hogy a sok kisértés között a lényeget ne veszítsük el. Fogadjuk be a szeretetet, amellyel Isten közeledik felénk. Higgyük el végre, hogy tényleg szeret minket, mert ez megváltoztatja a viszonyunkat önmagunkkal, testvéreinkkel. Ha Isten ennyire szeret engem, akkor én jó vagyok, és ha jó vagyok, akkor jó tudok lenni testvéreimhez is. Ezt akarjuk ma ünnepelni, és ezt kívánjuk egymásnak is, amikor boldog karácsonyt kívánunk.

2016-12-25


______________________________

Fordítsa szívünket testvéreink felé


Mal 3, 1-14 23-24
Malakiás próféta az eljövendő Messiásról beszél. Nem olyan Messiást mutat be, aki a pillanatnyi problémáikat oldja meg, megváltoztatja a politikai helyzetet, hanem, aki helyreállítja az Istennel való kapcsolaot. Ezért nevezi a szövetség angyalának.
Bár félelemkeltő kifejezéseket használ, nem azért jön, hogy megbüntessen, elpusztítson, bosszút álljon, hanem, hogy megtisztítson, megnemesítsen, mint ahogy a tűzben megtisztítják az aranyat és az ezüstöt.
Ennek a nemességnek a megnyilvánulása, gyümölcse, hogy rendeződnek az embertársakkal való kapcsolatok is. Az apák szívét a fiaik felé fordítja, és a fiak szívét az apák felé.
Ezt a kegyelmet kérjük mi is önmagunk számára karácsonykor, és ennek befogadására készülünk, hogy szorosabb, igazibb legyen a kapcsolatunk Istennel, és a szívünk testvéreink felé forduljon, jobban tudjuk őket szeretni.

2016-12-23


______________________________

Szeplőtelen Fogantatás


1854-ben hirdette ki IX Piusz pápa a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját. A kihirdető bulla szövege azt mondja, hogy Mária egy kiváltságban részesült, Isten megóvta őt az eredeti bűntől.
Ez szép, de azt jelenti, hogy Mária nem olyan ember, mint mi, hanem egy kiváltságos, emberfeletti ember, szinte félisten. Csak csodálni tudjuk, és segítségét kérni, de ő egészen más, mint mi. Ez a Máriáról alkotott kép sok nehézséget okoz az ökumenikus párbeszédben mind az ortodoxokkal, mind a protestánsokkal.
Nem ilyen Máriát ismerünk meg az evangéliumból. Ott azt látjuk, hogy Mária sok mindent nem ért, és sok kísértésben van része, akéár csak Jézusnak. A dogma nem kinyilatkoztatás, hanem egy felismert igazságnak emberi szavakkal való megfogalmazása, és azt a Szentírás fényénél kell értelmeznünk. A Szeplőtelen Fogantatás dogmáját a korabeli filozófiai, teológiai nyelvezettel fogalmazták meg. A fogalmazás változik, de az igazság marad.
Az első olvasmányban Ádám, és Éva történetét hallottuk. A multban azt hitték, hogy ezek konkrét személyek. Valójában a Szentírás ezzel az elbeszéléssel arra a kérdésre akar választ adni, hogy honnan van a rossz, a szenvedés, ha Isten jónak teremtette a világot.
Az ember, minden kor embere elutasítja Isten tervét, és olyan döntéseket hoz, melyek szevedéseket okoznak. Mi vagyunk Ádám és Éva, és a mi rossza hajló természetünk az eredeti bűn, a hajlam, mellyel megszülettünk.
Nos, ez a hajlam legyőzhető? Lehetséges az önzés teljes kiküszübölése? A magunk erejéből nem Isten kegyelme szükséges ehhez a mi esetünkben, akár csak a Mária esetében. Máriának már sikerült. Ez nem jelenti, hogy nem lettek volna kételyei, kísértései, de sikerült Isten segítségével legyőznie a benne lkévő önzést. Isten nekünk is fel akarja kínálni az ő kegyelmét. Ezt ünnepeljük ma, amikor Mária Szeplőtelen Fogantatásának örvendünk.

2016-12-08


______________________________

A megbocsátás


lz 30,19-21. 23-26

2016-12-03


______________________________

Külső, belső gátak


Iz 29,17-24
Izajás szájával Isten szabadulást, és büntetést ígér. Büntetést azoknak, akik az ő terveit megakadályozzák, és választottait sanyargatják, és szabadulást azoknak, akik akadályozva voltak.
Amire érdemes felfigyelni, hogy az akadályok nem csupán külső eredetűek. Nem csak a gonoszok, miatt nem tudnak Isten gyermekei neki tetsző életet élni, hanem a maguk gyengeségei miatt is. A süketek nem hallják meg Isten szavát, a vakok homélyban botorkálnak, nem Isten fényében járnak, a tévelygők bizonytalanságukban buta döntéseket hoznak, a zúgolódók a sebeiket nyalogatják.
Jézus az, aki elhozza az igazi szabadulást, melyet Isten megígért. Vágyunk arra, hogy meghalljuk Isten szavát, meglássuk merre akar vezetni, félelmeinktől szabadon teremjük a megváltás gyümölcseit. Az evangéliumi vakokkal együtt kiáltsuk mi is: Jézus, Dávid fia könyörülj rajtunk.

2016-12-02


______________________________

Erős városunk van


Iz 26,1-6
Erős városunk van nekünk - énekelték Izajás próféta biztatására a választott nép fiai. Nyissátok ki a kapukat, hadd vonuljon be az igaz nép, amely megőrzi a hűséget, és meg van győződve arról, hogy az Úr megőrzi békében.
Igen, meg voltak győződve arról, hogy Jeruzsálemet nem bánthatja senki, mert az Isten hajléka és a választott népet sem báthatja senki, mert hűséges az Úrhoz.
A hűség alatt azt értették, hogy betartják a törvényt. Nagy csalódás volt számunkra, amikor Jeruzsálemet, és benne a templomot lerombolták, pedig a törvényhez hűségesek voltak. Igen, de Istenhez nem. A törvény betartása olyan volt számunkra, mintha adót fizettek volna Istennek, csak hogy Isten maradjon távol tőlük. Nem tudták elfogadni, hogy Isten velük akar lakni.
Nem Isten büntette meg őket, hanem az Istentől távol élők sorsára jutottak. Nem a ház az oka, hogy valaki didereg, mert kiment a házból.
Nos, néha mi is elbízzuk magunkat. Úgy gondoljuk, hogy Isten vigyáz ránk, mert mi az övéi vagyunk, de nem elég a szabályokat, a ház programját betartani. Nem véd meg minket sem a közösség, sem a ház, sem a ház, sem a provincia, még az egyház sem, ha eltávolodunk Jézustól. A legfontosabb feladatunk, különösen most, adventeben, de minden nap, hogy keressük az Úr Jézus közelségét. Nem lehetünk semmivel annyira elfoglalva, hogy erre ne legyen időnk.
Ez nem azt jelenti, hogy tétlenül fogunk ülni, mert a Jézussal való együttlét, Jézussal együtt végzett cselekedeteket szül.

2016-12-01


______________________________

Szent András


Jézus meglátta a két testvért. Az egész Jézus tekintetével kezdődik. Az evangéliumban Jézus nem csak néz, hanem mélyen az ember lelkébe lát. Ugyanazt jelenti látni, mint szeretni, mert Jézus látja az ember lelkében rejtőző jóságot. A meghívás mindig Jézustól ered. "Nem ti választottatok engem... (Jn 15, 16)
Épp hálót vetettek a vízbe, tehát a mindennapi munkájukat végezték. Jézus nem ima közben, vagy egy szent helyen szólította meg őket, hanem a közönséges, szürke, olykor unalmas munkájuk közepette. Jézus ránk talál, és szent eseménnyé változtatja a legbanálisabb élethelyezteket is, a véle való találkozás élményévé.
Kövessetek engem! Nem sokat érvel, magyarázkodik. Azt kéri, hogy feltétel nélkül bízzanak benne. Nem ismereteket kell csupán elsajátítanunk, hanem személyesen kell követnünk Jézust. Könnyebb Jézusról, a lelki életről elméleteket gyártani, és azokról beszélni, mint a konkrét helyzetekben személyes döntéseinkkel követni Jézus példáját, Jézus hívását.
Emberhalászokká teszlek titeket. Az ő nyelvezetüket használja. Arról beszél, amihez értenek. Feladatuk emberek kimentése a bűn tenegréből. Nem arra hív Jézus minket sem, hogy jól meglegyünk a kolostor falai között, , hanem, hogy testváreink üdvösségén fáradozzunk.
Otthagyták hálóikat ás követték öt. Addigi életmódjukat hagyták el, melyben önmagukat, a maguk érvényesülését, a maguk boldogságát keresték, és Jézus életmódját, a másokért szentelt életet választották.
Ezt próbáljuk tenni mi is, még ha időnként régi szokásaink hálója mellett találjuk is magunkat. Jézus szavára ismét nyomába eredünk.

2016-11-30


______________________________

Advent 1. vasárnapja


Ismét Advent van, és mi szeretnénk felkészülni az Úr eljövetelére. Jézust Jeruzsálemben találjuk. A tanítványok csodálják a fönséges templomot. Ez az épület jelképezte számukra Isten jelenlétét, aki kezükbe adta a Tórát, a legtökéletesebb törvényt, aminn semmit nem kell váltóztatni. Ez a templom számukra a biztonságot jelenti. meg voltak győződve arról, hogy a templom öröke fennmarad, és véle Isten választott népe. Jézus azonban tudtukra adja, hogy le fogják rombolni ezt a templomot, melyet új templom, új választott nép veszi át. A régi világ megszűnik, és egy, új Isten akarata szerinti világ jön létre. A régi világ jelei az önzés, az erőszak. Az újvilág jelei az önmagát odaajándékozó szeretet, együttérzés, egymással való törődés. El lehet zárkózni ettől az új világtól, és minden áron ragaszkodni a régihez, - de aki elutasítja, az saját életét is omlásra ítéli - vagy fel lehet ismerni az újvilág jeleit, és nyitott szível várni az Úr eljövetelét. Erre ösztönöz az adventi időszak, amelyet ma elkezdtünk.
Mint Noé korában, mondja Jézus. Mi is volt a helyzet Noé korában? Isten látta az emberek gonoszságát, Isten közbe lépett. Ezt a közbelépést jelképezi a vízözön, amit a mezopotámiai kultúrából vettek át, azt fejezi ki, hogy Isten nem akarja többé a régi világot.
Mit tettek igazából Noé korában? Élték az életüket, de nem vették észre az új élet jeleit. Nem tettek semmi különös rosszat, de az emberi életet leszűkítették az evésre, ivásra, jólétre, házaséletre. Isten szavát nem fogadták be, és ezzel pusztulásra ítélték önmagukat. Ma is sok ember él anélkül, hogy gondolna Istenre. Nem Isten bünteti meg őket, hanem a múló dolgok elnyelik azokat, akik csak velük foglalkoznak, úgy mint a vízözön.
Egyiket felveszik, a másikat ott hagyják, mondja Jézus. A munkáról van itt szó. Istennel dolgozik, embertársaiért az, akit felvesznek, vagy a régi világ szellemében, csak a nyereség és a siker érdekli azt, akit ott hagynak.
Virrasszatok! mondja Jézus. Ez azt jelenti, hogy mindennapi életünk apró döntései meghatározzák, hogy merre tartunk: az új világ felé, vagy a régi világgal, az értéktelen élettel a pusztulás felé tartunk.
Nem a világ végén kell várni Jézus eljövetelét hanem ma. Ezt akarja mondani Jézus, mikor önmagát tolvajhoz hasonlítja. Nem lehet tudni mikor érkezik, megfoszt mindattól, amit a régi világban értékeltél, amihez annyira ragaszkodtál hogy miatta nem tudtad befogadni az új életet amelyet Jézus hozott.
Kezdjük hát az adventünket egy döntéssel, hogy észre akarjuk venni az új világ jeleit, és annak törvényei szerint próbálunk élni, dolgozni, viszonyulni embertársainkhoz nap mint nap. Ámen.

2016-11-27


______________________________