Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Színeváltozás


- A fény és az árnyék egybetartozik. Jézus azért beszél a hegyről lejövet a szenvedéséről, mert dicsősége a szenvedése nélkül félreérthető. Azok a lelkiségek, amelyek Jézusnak csak a dicsőségét akarják élni, vagy ellenkezőleg, csak a szenvedését, elcsúszott lelkiségek. A kettő együtt van. Jézus megmutatta tanítványainak a dicsőségét, de a hegyről lejövet rögtön a szenvedéséről beszélt nekik. A kettőt együtt kell, hogy megélje a keresztény ember.
- A tanítványok nem értik, hogy ki Jézus, még akkor sem, amikor megvallják, hogy ő a Messiás. A zsidók számára Mózes volt a legfontosabb személy, ő játszott a legfontosabb szerepet az ő kultúrájukban, mégis, miután véget ért a jelenés, a tanítványok nem Mózesről kérdeznek, hanem Illésről. Talán valamit megértettek abból, hogy kicsoda Jézus. Eszükbe jutott az, amit a Messiásról megjövendöltek, hogy előbb Illésnek kell eljönnie. Amikor összezavarodunk valamilyen esemény folytán, jó kérdezni, mert így kiderülnek azok a dolgok, amelyek foglalkoztatnak, és ha kérdezünk, lehet, hogy választ is kapunk.
- - a szentleckében hallottuk, hogy a nyelv, mennyire parányi része a testünknek, de kivetíti a belső világunkat arra a közösségre, amelyben élünk. Mintha két nyelvünk lenne, az egyik amellyel áldást mondunk, a másik pedig amellyel átkot. Tanuljunk meg ne két nyelvvel beszélni, hanem, mint ahogy a valóságban is csak egy nyelvünk van, mondjunk vele áldást. Ha ezt meg tudjuk élni, megújul a lelkiségünk.
- Ha nem mindent értünk Istenből, abból, ami történik velünk, amit Isten kér tőlünk, számunkra az lehet útmutató, amit az égből jövő szózat mond: ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok. ne a magunk eszével találjunk ki válaszokat, megoldásokat, ne nekifogjunk sátrakat építeni, hanem Isten szeretett Fiára hallgassunk, és ami ő kér tőlünk, azt tegyük.

2012-02-18


______________________________

Törpe lenni, vagy óriás


Jézus azt kéri követőitől, hogy tagadják meg önmagukat, és vegyék fel keresztjüket. Úgy tűnhet, mintha ez önmagunk megsemmisítését jelentené. Pedig nem így van. Jézus akkor tett a legnagyobb jót, amikor felvette a keresztjét. Ha ezt nem vállalta volna, ha nem halt volna meg értünk, emléke feledésbe merült volna, mint sok más bölcs emberré, aki sok szépet mondtak az igazságról, de életük nem igazolta tanításukat. Megtagadni önmagunkat azt jelenti, hogy nemet mondunk önző törpe énünk követeléseinek, aki azt keresi, hogy mi kényelmes, és engedjük igazi énünket érvényesülni, akire büszkék lehetünk, mert azt teszi, amit helyesnek, jónak tart, akkor is, ha ez áldozatba kerül.

2012-02-17


______________________________

Előbb engedelmeskedünk, és csak utána értjük meg


Isten gondolatai és a mi gondolataink között néha nagy az eltérés. Még azok esetében is így van ez, akik Istenhez közel vannak. Jónás próféta is haragudott Istenre, mert nem úgy bánt Ninive városával, ahogy ő szerette volna. Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem inkább ő hal meg érette. Ezt mondja el Jézus apostolainak a mai evangéliumban, de Péter apostol le akarja beszélni erről Jézust, mert ha meghal, akkor Péterre sem vár dicső pályafutás, sikeres élet.
Néha nem értjük mi sem Istent, de ahhoz, hogy megérthessük, előbb engedelmeskednünk kell neki. Ha megkérdezzük, hogy mi az ő akarata az egyes helyzetekben, válaszol nekünk, de sokszor nem akarjuk megkérdezni, mert nem mindig tetszik a válasza. Ha igent mondunk rá, ez a kereszt útja, olyan, mintha meghalnánk, ha úgy teszünk, mintha nem hallanánk, a sátán szolgálatába állunk. Nem valami fényes a kilátás, de a kereszt útja vezet el oda, ahová igazából vágyunk.

2012-02-16


______________________________

Az vak, aki nem látja, hogy szeretve van


Jézus egy vakot gyógyít meg. Ami szembetűnő, hogy nem gyógyul meg ez a vak Jézus első érintésére. Nem mintha nem lenne neki ereje egy érintéssel meggyógyítani bármilyen betegséget, hanem mutatja, hogy a mi életünkben a gyógyulás, a megtérés fokozatos. Jézusnak van türelme, megvárja, amíg élesen látunk, újra és újra megérint bennünket a szeretet gyógyító csókjával.
Hasonló feladattal küld bennünket is. Miként Szent Ferenc megcsókolta a leprást, nekünk is az első dolgunk a lelki vakságban szenvedő emberrel szemben, hogy kifejezzük iránta való szeretetünket. Utána már ő is képes meglátni, elhinni, hogy Isten szereti őt, és nem feledkezett meg róla.
Kedves kis történetet olvashatunk Elizeus prófétáról a Királyok könyvében. (2Kir 6,8-20) Elizeust el akarták fogni Arám királyának katonái, körülfogták a várost, ahol Elizeus tartózkodott. Szolgája, mikor látta a sereget, ijedten kérdezte: most mit tegyünk? Elizeus erre imádkozott, hogy az Úr nyissa meg a szemét a szolgának, hogy vegye észre, nagyobb mennyei sereg áll Elizeus védelmére, mint amekkora sereg ellene jött. Mi is imádkozzunk egymásért, hogy megnyíljon a szemünk, és meglássuk azt a gondoskodó szeretetet, amellyel Isten körülölel minket.

2012-02-15


______________________________

Szent Cirill és Szent Metód


Csak a Jézussal való találkozás tudja elvezetni az embert a megváltáshoz. Ez alól nincs kivétel. Jézus ezért embereket küld maga előtt, oda ahova menni szándékozik, mégpedig kettesével, hogy segítsenek az embereknek felkészülni a fogadására. Ez az alapja minden pasztorációs programunknak. Tudatában vagyunk annak, hogy Jézus nevében megyünk, nem azért, hogy mi megmutassuk valakiknek, hogy milyen ügyesek vagyunk, hanem, hogy felkínáljuk az embereknek a Jézussal való találkozást. A házszenteléskor a pap előtt járó csengettyűsök jutnak eszünkbe. Bátran bekopognak a házakba, mert tudják, hogy mögöttük jön a pap, akit várnak az emberek. Tudja, hogy nem ő a fontos, de a feladata fontos, mind az embereknek, mind a papnak. Minket is így küld az Úr: nincs vesztegetni való időnk, és nem oda megyünk, ahova kedvünk tartja, hanem ahova Ő küld.
Kettesével küldi Jézus őket. Társakat adott mellénk az Úr, akikkel együtt kell haladnunk, akkor is, ha szívesebben mást választottunk volna társnak magunk mellé, vagy könnyebb lenne nélküle menni. A testvéreinkhez való viszonyunk milyensége ad hitelt szavainknak.

2012-02-14


______________________________

Igazi jel a jeltelenség


Jézustól jelet követeltek. Nem elégedtek meg a Jézus csodáival, amiben valószínűleg nekik is részük volt. Telhetetlenségük odáig fokozódott, hogy valami egészen különleges természeti jelenséget követeltek tőle. Ilyen az ember, a csodákhoz is hozzászokik és aztán hitetlenségében még többet követel az Istentől. Jézus felháborodik, és azt mondja: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet. A mi hitünket nem a rendkívüli jelek fogják megerősíteni, hanem a szentmise, az eucharisztia. Amint Vasadi Péter írja a legnagyobb jel a jeltelenség.
Fr. Arthur

2012-02-13


______________________________

Évközi 6. vasárnap


A lepra rettenetes betegség. Ragályos, és csúnya elváltozásokat eredményez. Rettenetes lehet a még életben levő embernek látni, hogy a húsa elhal, és rothadni kezd. Ami ennél is rosszabb, hogy emiatt a beteget kizárták maguk közül a többiek. Nem mehettek be a városokban, és ha valaki közeledett feléjük, kiabáltak, hogy vigyázzon, mert ők leprásak. Még fokozta a dolgot az, hogy a leprát, mint általában a betegségeket, Isten büntetésének tekintették. Nem sajnálattal, együttérzéssel nézték őket az emberek, hanem megvetéssel. Olyan ember volt a leprás, akinek mindenki hátat fordít, még Isten is elhagyta. Isten csak a tisztákat, a bűnteleneket szeretheti, akik betartják a törvényt, semmiképp sem a leprásokat.
Ezért furcsa, hogy ez a leprás, a mai evangéliumban Jézushoz közeledik, és bizalommal kéri, hogy segítsen rajta, hiszi, hogy Jézus meg tudja tenni. Jézus pedig meggyógyítja, mégpedig úgy, hogy megérinti. Ez az érintés megváltoztatja az Istenről alkotott elképzelést. Mi azt hisszük, hogy a sötétség beszennyezi a világosságot. Jézus pedig azt mondja, hogy a fény eloszlatja a sötétséget. Amikor este kinyitjuk az ajtót, nem a sötétség ömlik be a világos szobába, hanem a világosság áramlik ki. Jézus megérinti. Nem a felhőkön üldögél a mi Istenünk, nem megközelíthetetlen, hanem összepiszkolja magát velünk. Érdekes, hogy ez az ember nem a gyógyulást kéri, hanem a megtisztulást. Érzi, hogy neki nem csak a betegségéből kell meggyógyulnia, mert lelkében is leprás. Jézus megérinti tehát és ez az ember megtisztul.
Ám nem ér véget itt a történet. Jézus váratlanul nagyon szigorú lesz ezzel az emberrel szemben. Azonnal tűnjön el előle, menjen, mutassa meg magát a papoknak, akik hivatalosan visszafogadhatják a közösségbe, de ne mondja el, hogy hogyan gyógyult meg. Miért ne mondja el? Hogy az emberek ne azért keressék, amit kapnak tőle, ne olyan Istent akarjanak maguknak, aki teljesíti a kéréseiket, hanem olyant, aki az ő országába akarja vezetni őket, nem azt nyújtva, amit ők kérnek, hanem amire szükségük van. Emiatt a meggyógyult leprás miatt, aki most már bemehetett a városba, most Jézus szorult ki a városon kívülre.
Mi is kérni akarjuk Jézust, hogy tisztítson meg bennünket, elsősorban a hitünket tisztítsa meg az önmagunk keresésének kísértésétől.

2012-02-12


______________________________

Vele mindenhatók vagyunk a szeretetben


- Szánom a népet. Azt olvastam, hogy ez a szánalom, sokkal mélyebb érzelmet akar kifejezni, mint amit a szánalom szó jelent: anyai aggódó szeretet. Isten ilyen aggódó szeretettel tekint az emberekre.
Jézus mégsem akarja egymaga megoldani a felmerülő nehézséget. bár megtehette volna, hogy
mindenkinek a táskájába teremt egy-egy kenyeret, és nem lett volna ennyire körülményes a táplálkoztatásuk. Mégis, összehívja a tanítványokat, megbeszéli velük a dolgot, az ő munkájuk és az Isten kegyelme együtt nyújtanak táplálékot a sok embernek. A szeretet mindig megtalálja a konkrét lehetőséget a szeretet megvalósítására. Jézussal együtt minden lehetséges. Az ő mindenhatósága a mi mindenhatóságunk lesz.
- Ahhoz, hogy Jézus ilyen szerető sajnálattal tudjon feléjük fordulni, ki kellett tartaniuk mellette. Három napja kitartottak mellette bár nem volt mit enniük. Jézus csak azokat az embereket tudja megvendégelni, akik kitartanak mellette. Az embernek is akarnia kell a Jézussal való találkozást.

2012-02-11


______________________________

Nem csak a kezét tette rá


Jézus korában úgy tartották, hogy aki közelebb van Jeruzsálemhez, az szentebb, és aki távolabb van, az bűnösebb. Ez a vidék, amelyen Jézus jár a legbűnösebbnek számított, meg összevegyültek a pogányokkal. Jézus mégis épp ott kezdi hirdetni az örömhírt.
Előfordul, hogy amikor hibázunk, vétkezünk, utána nehezebben vesszük rá magunkat az imádkozásra, nem szívesen vonulunk el Jézussal. Pedig olyankor sokkal inkább keres minket.
Jézusnak nem lenne szüksége arra, hogy összenyálazza ennek az embernek a fülét, meg a nyelvét, hogy meggyógyuljon. Elég lenne egy szava is. A nyál valami bensőségest jelent. Amikor megcsókolunk valakit, akkor adunk át a nyálunkból egy keveset. Jézus is valami hasonlót tesz. Amíg nem tudjuk szeretni azt, akin segíteni akarunk, addig hiába fáradozunk érte.
Jézus félrehívja ezt a süket-néma embert, és úgy gyógyítja meg. A farizeusok magatartásával áll ellentétben az ő magatartása. Ők a külsőségekre adtak, arra, ami látszik, hadd dicsérjék őket az emberek.. Jézus nem akarja, hogy tudjanak arról, amit tesz. Néhol meg is tiltja, hogy beszéljenek róla másoknak. Miért teszi? Mert az emberek félreértik. A testi gyógyulás csak jelképezi a megváltást. Nem csupán a betegségektől akar megszabadítani Jézus, hanem meg akar váltani.
Minket is el akar hívni, hogy meghitt körülmények között találkozzon velünk, és önmagunkkal. Mi nem vagyunk süketek, sem némák, mégis szükségünk van Jézus gyógyító kegyelmére, hogy mi is megnyíljunk a testvérünk előtt, az Úrral való találkozás előtt.
Ezt a süketnémát oda vitték valakik Jézushoz, mint ahogy mi is egymást legalább imában Jézus elé akarjuk vinni.

2012-02-10


______________________________

Szavad jutalmaként


Szavad jutalmaként... Vajon melyik szava érintette meg ennyire Jézust, hogy bár el akarta utasítani ezt a pogány asszonyt, mégis meggyógyította a lányát? Jézus beszél a család gyermekeiről és a kutyákról. Ami a gyermekeknek jár, azt nem szabad a kutyáknak adni. A zsidók szemléletében Isten őket kell, hogy szeresse, segítse, nem a pogányokat. Jézus is hasonló megkülönböztetést tesz, de számára az számít, hogy ki fogadja őt el Megváltójának és Urának, és ki nem, függetlenül attól, hogy pogány, vagy zsidó. A csodás gyógyítások célja, hogy az emberek hinni tudjanak benne, felismerjék benne a Messiást, megismerjék Istent. Aki nem hisz, annak nem lehet megerősíteni a hitét. Ez az asszony beismerte, hogy nem méltó a segítségre, de azt is hiszi, hogy méltatlansága ellenére segítséget fog kapni, mert aki osztogatja a gyógyulást, maga az Úr. Ez az a szó, ami miatt Jézus telesíti az asszony kérését. Hiszi, hogy Jézus az Úr, az Isten. S ha Urának nevezi, akkor már nem kirekesztett, nem kutya, hanem Krisztushoz tartozik.
Mi sem azért tartozunk Jézushoz, mert megkereszteltek, tagjai vagyunk egy keresztény közösségnek, vagy mert szerzetesek lettünk, hanem, mer Jézust életünk Urának valljuk. Ezzel az alázatos, bizalom-teli hittel akarunk mi is Jézus, a mi Urunk lábához borulni, elismerve, hogy nem vagyunk méltók a segítségére, de mégis szeret minket.

2012-02-09


______________________________