Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

A bárka készen áll


Nagy tömeg gyűlt össze Jézus körül. Mindenki meg akarja érinteni, hogy meggyógyuljon. Ami feltűnő a mai evangéliumi szakaszban, Jézus a tanítványoknak meghagyja, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Mi köze a bárkának a tolongó tömeghez? Talán azon akar elmenekülni, mikor már tarthatatlannak látja a helyzetet? Nem, hanem arra áll fel, hogy beszélni tudjon az embereknek, anélkül, hogy minden oldalról taszigálnák. A bárka arra szolgál, hogy távol tudja annyira tartani magától az embereket, hogy figyelni tudjanak a szavaira. Meg akarja értetni velük, hogy nem a csodás gyógyulások a fontosak. Ennél fontosabb, hogy eljussanak az Isten országába. A gyógyulások csak jelzik a megváltást, amelyet Jézus hozott.
Jézus minket is az emberek közé küld, de nem azt akarja, hogy az ő konkrét problémáikon való segítés kössön le teljesen minket. Érdekel az emberek élete, részt veszünk belőle, velük örülünk és velük szomorkodunk, ám a bárkánk készen kell, hogy álljon, néha el kell távolodni, annyira, hogy emlékezteti tudjuk őket az igazi szükségletükre, az örök élet utáni vágyukra.

2012-01-19


______________________________

szombat-lelkiség


Ekkor határozták el Jézus halálát. Ő, bár tudta, hogy ez lesz a következménye, mégis meggyógyította a bénakezű embert. A szombatot Isten azért rendelte el, hogy védje az embert a munka rabságától, és főleg azok hatalmától, akik dolgoztatják. Legalább egy nap egy héten legyen szabad. Ehelyett épp szombaton lett a legkevésbé szabad az ember, mert mindent meg akartak tiltani neki. Szombaton nem szabad gyógyítani, megmenteni, de szabad gyűlésezni, amelyen elhatározzák valakinek a halálát. Jót tenni tilos szombaton, de rosszat tenni szabad. És mindezt Isten nevében! Ez az a vallásosság, amellyel Jézus felvette a harcot. Érzik is ezt a farizeusok, érzik, hogy az ő vallásuk veszélyben van, ezért kell meghalnia Jézusnak.
Ma a mi életünkben mi lehet ehhez a szombathoz hasonló? Minden olyan vallásosságot szombati lelkiségnek nevezhetnénk, amely a tiltásokra épül, amelynek az a lényege, hogy mi mindent nem szabad, hogy mi minden bűn. Jézus lelkisége ezzel szemben arra a jóra, szépre figyel, melynek megvalósítására Isten indít.

2012-01-18


______________________________

Érvénytelen törvény


Az ószövetségi törvény megengedte, hogy aki éhes, a másik földjére rámehet és ehet, amit talál, de nem vihet el semmit. Szőlőt, is szedhetett és jóllakhatott, de nem edénybe nem gyűjthetett. Búzát is szedhetett kézzel, de nem használhatott sarlót. Nem tettek tehát semmi törvényelleneset a tanítványok. Még szombaton sem lett volna tilos az éhes embernek táplálkozni. A farizeusok azonban a maguk elképzelései szerint szigorítottak rajta, olyannyira, hogy szinte lehetetlenné vált, hogy ne vétsen az ember ellene. Az a törvény, amely gátolja az életet, abban a helyzetben érvényét veszíti. Ez így volt már Dávid király korában, és így van jelenleg is. Nagyon embertelenné tud válni az, aki a szabályokat fontosabbnak tartja mint az embert, aki bizonyos eszmékért kínozza a másik embert. Meg akarom tanulni Jézustól, hogy ne csak azt vegyem észre, hogy testvérek vét valamilyen törvény ellen, hanem valamilyen éhség miatt szenvedő embert is meglássam benne.

2012-01-17


______________________________

Jelenlét és hiány


Böjtölésnek mi volt a célja? Bár mi úgy értelmezzük legtöbbször, mint a tökéletesség céljából végzett erénygyakorlatot, amellyel az ember a maga akaraterejét edzi, van annak lelki jelentése is. A test éhsége kifejezi az ember éhségét Istenre, hogy Isten fontosabb számára, mint az eledel, pedig az eledelért az ember ölni is képes. Jézus épp ezért mondja, hogy amikor velük van a vőlegény, a népszép nem böjtöl, vagyis a tanítványok ne az Isten iránti éhségükre figyeljenek, amikor Isten ott van velük. Összeegyeztethetetlen a kétféle lelkiség, mint ahogy az új bor nem való régi tömlőbe, és az új szövet a régi ruhára. Nem lehet várni a Messiás eljövetelét, és ugyanakkor örvendeni a jelenlétének.
A mi lelki életünkben azonban a két állapot váltakozik. Néha távolinak érezzük az Urat, máskor meg egész közel. Mikor távol van, akkor böjtölünk, vagyis igyekszünk imádkozni, akkor is, ha nem leljük benne örömünket, végezzük feladatainkat, akkor is, ha nincs nagy kedvünk hozzá. Amikor ellenben magunk mellet érezzük őt, engedjük, hogy újat hozzon az életünkbe, felborogassa megszokott programunkat és merész utakra vezessen.

2012-01-16


______________________________

Nosztalgiázás


Úgy tűnik, mintha Szent János a mai evangéliumban nosztalgiázna, visszagondol, hogyan is történt a Jézussal való találkozásuk. Talán ki is maradhatott volna ez a rész az evangéliumból, hisz nem más, mint személyes élmény elmesélése, aminek nincs sok mondanivalója számunkra. Ám a látszat csal. Szent János számára ez nagyon fontos esemény volt. Bár öreg korában emlékezik vissza, most is igent tud mondani Jézus hívására, akár csak annak idején.
Mi közünk nekünk ehhez? Minden ember életében történik olyan találkozás Jézussal, amikor elindul egy változás, és amelyre később is nagyon elevenen emlékszik. Ezt akarjuk most magunkban feleleveníteni.
Fr. Justinus

2012-01-15


______________________________

Bűnöst a bűnösök közé


Jézus szinte ráparancsol Lévire, hogy kövesse őt. Nem felajánlja a lehetőséget, nem hivatástisztázó lelkigyakorlatra hívja meg, hogy annak befejeztével döntse el, mit szeretne tenni. Isten nem bizonytalankodik. Az embernek azonban lehetősége van nemet mondani.
Nekünk is megmondja, hogy mit vár el tőlünk, ha megkérdezzük. Aztán rajtunk áll, hogy engedelmeskedünk-e felszólításának.
Nagy akadály Isten terve útjában az, amikor valaki azt hiszi, hogy neki nem kell semmiben sem változnia, hanem mások kellene hozzá igazodjanak. Ilyenek voltak a farizeusok. Elkülönültek a bűnös emberektől, nehogy bepiszkolják magukat. Joggal tették, hisz mi is tapasztaljuk, mennyire befolyásol mások véleménye, mások életmódja. Ha valaki nem akar vétkezni, jobb, ha kerüli a bűnösök társaságát. Jézus azonban épp őket keresi, és minket is közéjük akar küldeni. Csak akkor mehetek a bűnösök közé, ha tudatában vagyok annak, hogy én is bűnös vagyok, mégpedig olyan, akinek megbocsátottak, és ha maga Jézus küld, ő maga is velem jön.

2012-01-14


______________________________

Gyógyít is, aki megbocsát


Csak Istennek van hatalma a bűnöket megbocsátani. Az ószövetségi pap csak engeszteli próbálta Istent a bűnökért, imádkozott a bűnösért, de sosem részesített senkit bűnei bocsánatában. Nem csoda, hogy botránkoztak, amikor Jézus azt mondta a bénának, hogy bűnei bocsánatot nyertek. A béna meggyógyítása azt igazolta, hogy igazat mondott, hisz csak annak van hatalma egy bénát meggyógyítani, aki a bűnöket is megbocsátja, vagyis Istennek.
Jézus apostolainak is hatalmat adott a bűnök bocsánatára. Nem a maguk erejéből teszik, hanem Jézus rajtuk keresztül akarja meggyógyítani az embert testi és lelki betegségeiből.
Mi is hozzájárulunk ehhez, amikor egymásnak megbocsátunk, és egymásnak gondját viseljük. Nem lenne igazi a megbocsátás a mi részünkről sem, ha nem akarnánk javára lenni testvérünknek.

2012-01-13


______________________________

Fontos vagyok, vagy imádkozom?


Jézus, miután meggyógyította a tisztátalan lélektől megszállottat a zsinagógában, Simon házába ment. Ott is sok beteget meggyógyított. Másnap reggel, mielőtt még folytatta volna a gyógyítást, elvonult imádkozni. Jézus nem álltja szembe a tevékenységet és az imádságot. Nem az a kérdés, hogy imádkozni-e vagy tevékenykedni. Az Atyával való kapcsolata a forrása minden tevékenységének. Az Atyával való együttlét világossá teszi számára, hogy mit kell tennie.
Amikor nem marad időm az imára, mert sok volt a dolgom, akkor engedtem a kísértésnek amely így szól a lelkemhez: "mindenki téged keres. Te nagyon fontos vagy." Ha ellenben az Istennel való kapcsolatom a forrása a tevékenységemnek, akkor tudni fogom, mikor kell cselekednem, és mikor kell visszahúzódnom.

2012-01-11


______________________________

Én, a megszállott...


Jézus nem úgy beszél, mint az írástudók. Ők a Szentírásra, a híres rabbik tanítására, hagyományaik tekintélyére alapozva tanítottak. Jézus azonban nem mások tekintélyével igazolja szavait, hanem önmagával. Az ő szava nem magyarázat, hanem kinyilatkoztatás. Még amikor a törvényről beszél is, meri azt mondani, hogy: a régiek azt mondták, én pedig azt mondom... Isteni mivoltát nyilatkoztatja ki, hisz a gonosz lelkek is kénytelenek engedelmeskedni neki.
Istenről sok mindent tanulunk, nagy tekintélyi tanárok, híres könyvek állnak rendelkezésünkre. Ám egyik sem helyettesíti azt a tanítást, amelyet Jézus közvetlenül nekem nyújt, kinyilatkoztatva nekem önmagát. Nem tudom, miért könnyebb minden mással foglalkozni, mint Jézusra figyelni, mintha ehhez a megszállotthoz lennék hasonló, aki távol akarja tartani Jézust magától: mi közünk egymáshoz názáreti Jézus? Kérem, engem is szabadítson meg, hogy be tudjam fogadni szavait.

2012-01-10


______________________________

Jézus a biztos "A"


Betelt az idő. A görög mitológia szerint az idő szüli és elnyeli az isteneket és az embereket. A Szentírás szerint ellenben Isten az ura az időnek is. Ő adja az embernek az időt, hogy az Isten tervét megvalósítsa. Most Isten legnagyobb terve valósult meg, az idő beteljesedett, elérkezett a megváltás. A mi feladatunk a megtérés. Ezzel tudjuk befogadni a megváltást a magunk életébe.
Úgy képzelem el a megtérést, mint amikor egy húros hangszert hangolunk. Keresünk egy biztos hangot, egyik húrt hozzá hangoljuk, aztán pedig a többit a már behangolt húrtól való hangtávolságának megfelelően hangoljuk. A megtérésben próbáljuk lelkünk valamelyik húrját Jézushoz hangolni. Ehhez fognak igazodni a mindennapi életünk dolgai is és csak azt vesszük észre, hogy felismerhető lesz Jézus dallamából egy-két részlet, még ha nem is olyan csengőn, olyan tisztán.

2012-01-09


______________________________