Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

A jel az érdekmentes szeretet


Sába királynője megállapította, hogy Salamon sokkal bölcsebb, mint amilyennek a róla szóló hírek lefestették. Messze földről eljött, még drága ajándékokat is hozott, hogy egy bölcs emberrel találkozzon. Megérte neki, mert a bölcs emberrel való találkozás bölcsebbé tesz. Miből állapította meg, hogy Salamon valóban bölcs? Abból, ahogy beszélt, ahogy megfejtette a találós kérdéseit, de aztán megszemlélte a palotáját, azt, hogy hogyan étkezik, hogyan ülnek az asztalnál, hogyan öltözködtek, és hogyan tisztelték Istent. Élete volt a bölcsessége jele. Életmódunk, magatartásunk, a környezetünk jelzi, hogy mennyire vagyunk bölcsek, ezek adnak hitelt szavainknak.
Jónás esetében is ez a jel. Nem csupán azért volt jel Jónás, mert három napig volt a hal gyomrában, hanem azért, mert bár ellenséges nép fia volt, mégis eljött és figyelmeztette őket a jóra. Ha népük prófétái beszéltek volna hozzájuk, nem biztos, hogy hittek volna neki, de ha olyan szól hozzájuk, aki jogosan kívánná, hogy Isten megbüntesse őket, mégis a javukat szolgálja, hinniük kell neki.
Isten is joggal haragudna népére, mégis Fiát küldi, hogy megmentse őket. Az érdekmentes szeretet a jel, hogy Isten üzen számunkra, és ez az a jel, melyet nekünk is tovább kell adnunk.

2012-02-29


______________________________

Nagyböjt 1. hete, kedd


Ha meg akarjuk ismerni az Istent, nem a csillagos égtől, vihartól, tengertől kell színeket, mértéket kölcsönöznünk. Egészen új módon, Jézus egy jóságos atyához hasonlítja az Istent.
Jézus imádságának legjellemzőbb vonása az egyszerűség s az abból kiragyogó belső igazság. Isten előtt nem pompás szavakkal kell megjelennünk, még kevésbé lelkendezve, színlelt vagy gerjesztett elragadtatással. A Miatyánk egyszerű szavait vállalni tudja a gyászban merült ember éppúgy, mint az, aki öröme tetőpontján fordul Istenhez. De őszintén elmondhatja az is, akinek most sehogy sem melegszik fel a szíve: egyszerűen csak a mindennapos hűségét igyekszik kinyilvánítani, azzal, hogy íme elvégzi ma is, fáradtan is, törődötten is az imádságát.
Örököltük ezt az imát, és egy nagy közösség tagjaként imádkozzuk. Igyekezzünk felnőni hozzá.
Fr. Arthur

2012-02-28


______________________________

Nem opcionális a jócselekedet


Jézus nem mondja, hogy ne törődjetek, mindegy, hogy hogyan éltek, úgy is irgalmas a mennyei Atya és gond nélkül besétáltok a Mennyországba. A mai evangéliumban arról hallottunk, hogy lehetséges a kárhozat is. Ha nem így lenne, nem lenne szükség megtérésre, nagyböjtre, a bűnbánat hirdetésére.
Ami feltűnő, hogy Jézus nem a vallásos élet gyakorlatait tartja az ítélet kritériumának, hanem a konkrét, szeretetből született jótetteket. A nagyböjt elején arra szólított fel, hogy imádkozzunk, böjtöljünk, alamizsnálkodjunk. Itt mintha a az ima és a böjt háttérbe szorulna, mellékessé válna és egyedül a jótettek maradnának. Ám ez csak látszat. Az ima, és a böjt arra szolgál, hogy kapcsolatban maradjunk Jézussal. Az üdvösség nem a jótettekért kapott jutalom, hanem a Jézussal való igazi kapcsolat eredménye. Mert Jézus maga van jelen azokban, akikkel jót teszünk. Minden mellettünk lévő ember szegény valamilyen szempontból, és valamiképp jót tudunk tenni vele. És ez nem opcionális. Az elszalasztott lehetőségek ellenünk fordulnak.

2012-02-27


______________________________

Nagyböjt 1. vasárnapja


Felfedezhetünk néhány hasonlóságot az olvasmány és az evangélium között. Az olvasmányban az özönvíz negyven napig tartott, ugyancsak negyven napot tartott Jézusnap a böjtölése a pusztában. Állatok voltak a bárkában is, akár csak a pusztában. Az özönvíz után és a pusztai böjtölés után is új korszak kezdődött el. Mindkét próbának nagy volt a tétje: az emberiség jövője. Nagy dolgok gondos előkészületet igényelnek. Sem Noé, sem Jézus nem mondta, hogy erre most nincs időm. Most van itt a böjt ideje.
A böjt valamitől való önmegtartóztatást jelent. A böjt megtanít önfegyelmezésre, de a legfontosabb célja, hogy a mi akaratunkat az Isten akaratához tudjuk igazítani.
Az Egyház ajánlja a szent negyven nap idejére az irgalmasság cselekedeteit is. Megbocsátani önmagunknak, a másiknak, még az ellenségünknek is. Ez nehéz, mikor tudjuk, hogy ezért nem kapunk viszonzást.
Az Egyház ajánlja a szent negyven nap idejére az imádságot is. Az imádság által a lélek közvetlenül Istenhez emelkedik. Az imádság nem a mennyiségben mérhető, hanem a minőségben. Az imádság Istennek szentelt idő.
Egy komolyan áltét nagyböjti idő biztosan meghozza a gyümölcsét. Az evangéliumban azt hallottunk, hogy Jézus vadállatok között élt, és angyalok szolgáltak neki. Ez egy nagyon paradicsomi környezet. Lehet, hogy mi a negyven nap után nem fogjuk magunkat a paradicsomban találni, de egy fokkal közelebb leszünk ahhoz, amilyennek Isten teremtett bennünket. Legyen tehát időnk e negyven nap alatt Istenre, hogy egykor mi is átélhessük azt, amit az evangélium mond: az idő beteljesedett.
Fr. Albert

2012-02-26


______________________________

Lévi és mi


Jézus úgy is összegyűjthette volna a tanítványokat, hogy versenyvizsgát hirdet, és akik a legjobbaknak bizonyulnak, azokat veszi be a tanítványai közé. Ő ellenben elment és személyesen megszólított egyeseket. Ez a megszólítás, találkozás megváltoztatta ezeknek az embereknek az életét. Ezután következett az ünneplés, amelyen nem a kiválóságok vannak jelen, hanem a bűnösök, vámosok, akiknek szükségük van „az orvosra”. Máshol azt mondja Jézus, hogy ünnep van a mennyben, amikor egy bűnös megtér. Lévi lakomát rendezett, ünnepelte azt, hogy Jézus belépett az ő házába, de annál inkább ünnepelt a mennyei Atya azért, mert Lévi megtért. Ez a kettős lakoma jelen van a szentmisében is. Mi ünnepeljük az Urat, aki közénk jön, és ő ünnepel bennünket, akiket megszólít, azért, hogy a mi életünk is gyógyuljon.
Túlságosan gyorsnak tűnik ez a folyamat, hogy Jézus megszólítja, és ő Lévi azonnal felel. Én talán helyében elmentem volna előbb egy hivatástisztázó kurzusra. Ezzel a meghívástörténettel szembeállítanám a gazdag ifjú történetét. Ott is Jézus megszólítja, megmondja, hogy mit kellene tennie, de az nem válaszol, és szomorúan távozik. Lévi ezzel szemben örömmel távozik, örömmel követi Jézust, mert azt teszi, amit tennie kell. A mi életünkben is így történik. Ha Isten szól hozzánk, és mi követjük, tesszük, amit kér tőlünk, ez örömmel fog eltölteni.
A hivatás mindenkinek a szívébe van zárva, már fogantatása pillanatától, de be kell érnie ennek a hivatásnak az elfogadása. Lévi is azért tudta otthagyni a vámasztalt, mert ekkor érett meg a hivatása. Az én hivatásom is akkor érett be, amikor el tudtam indulni azon az úton, melynek vonzását mindig is éreztem a szívem mélyén.
Az eucharisztiát a szentekkel együtt ünnepeljük. Ők nem olyanok mint az evangéliumban szereplő farizeusok, akik rossz szemmel nézik Jézus jelenlété ezen a lakomán. A szentek, bár tudják, hogy bűnösök vagyunk, nem kergetnek el minket a szentmiséről.
Lévit Jézus a vámasztal mellől hívta el. A ami ember is egy asztalnál ül, a pénzt próbálja gyűjteni, megélhetését biztosítani. Jézus minket is küld, menjünk el ezekhez az emberekhez.
Jézus engem is már gyermekkoromban hívott, de amikor oda értem, akkor tálalta elém ismét a hivatásomat, mint egy tányér levest.

2012-02-25


______________________________

Egyszerű, de nehéz


Megnyerni vagy elveszíteni az életet. Homlokegyenest ellenkeznek Jézus kritériumai a világ kritériumaival, és ha őszinték vagyunk, a mi kritériumainkkal is. Hiszek Jézusban, és az ő szolgálatába álltam, de nem lelkesít túlságosan a gondolat, hogy elveszítsem az életemet, még miatta sem. Inkább vonz az, hogy ebben az életben értékeljenek, megbecsüljenek, szeressenek, mint hogy majd, az örök életben. Na de nem kell emiatt lelkiismeret furdalásom legyen. Jézus sem kereste feltétlenül, hogy életét adja. Vállalta, de minden porcikája tiltakozott ellene. Mégis odaadta az életét. Ezzel megnyerte az örök életet önmaga számára, de számunkra is. Nem az a baj, hogy nem érzünk kedvet önmagunk odaajándékozásához, hanem, hogyha nem tesszük meg. Nem feltétlenül nagy dolgokat vár tőlünk az Úr. Elsősorban azt, hogy feladatainkkal odaadással végezzük, akkor is, ha nincs kedvünk. Ennél egyszerűbb, de nehezebb nagyböjti jó feltétel nem is szükséges.

2012-02-23


______________________________

Hiteles nagyböjtöt!


A tévésztár annál nagyobb, minél több nézőnek tetszik, attól függetlenül, hogy milyen ember a valóságban. Hasonlóképpen a politikus is annál nagyobb, minél többen szavaznak rá, vagy minél magasabb értéket mutat a népszerűségi mutatója. Lehetnek jó elgondolásai, inkább lemond róluk, ha a szavazóinak más a véleménye. A mi életünkben is nagy szerepet játszik mások véleménye. Sok mindent másképp teszünk, mondunk, mint ahogy mi helyesnek látnánk, csak azért, mert nem akarjuk, hogy valakiknek rossz véleményük legyen rólunk. Bár gyakran kimondjuk, hogy nem érdekel, mit gondol a másik rólam, a valóságban mintha nem is tudnánk élni mások jóváhagyása nélkül. Azt gondoljuk, hogy valaki akkor értékes, ha mások értékesnek mondják.
Jézus korában az emberek nem vonták kétségbe Isten létezését, mindenki hitt benne, de egyesek nem élték hiteles módon a maguk kapcsolatát Istennel. Vallásos cselekedeteiket, a böjtölést, az alamizsnaosztást és az imádságot azért végezték, hogy dicséretet kapjanak az emberektől.
Amit az alamizsnaosztással kapcsolatban mond Jézus, ma is érvényes. Az igazi jótett Isten és embertársunk iránti szeretetből fakad, nem érdekli, hogy észreveszik-e, dicsérik-e érte. A böjtüléssel és az imádsággal kapcsolatban más a helyzet. Ma nem szokott dicsekedni az ember azzal, hogy ő böjtöl, vagy, hogy imádkozik, sőt, szívesebben eltitkolja, hogy ne nevessék ki érte azok, akik nem hisznek Istenben, vagy nem élnek vallásos életet. Sokan nem merik felvállalni vallásosságukat, mert félnek barátaik, ismerőseik véleményétől.
Pedig nagy szükség van ma is az imára, és a böjtre. Az ima ad éltető nedvet a mi lelki életünknek. Aki imádkozik, az növekszik a szeretetben. A böjt, az önmegtagadás nem értelmetlen önkínzás, hanem erősebbek, és szabadabbak leszünk a jóra.
A nagyböjt idején hitelesebb lelki életet szeretnék élni, közelebb engedni magamhoz Istent, megerősödni a jóban és engedni, hogy általam legyen Isten sok testvérem javára.

2012-02-22


______________________________

Az önteltség "gyengíti" a hallást


Az alázatosságra inti Jézus tanítványait. Ám az alázatosság alatt egyáltalán nem önmaguk leértékelését érti. Nem azt mondja, hogy mondjátok: én nem vagyok jó semmire, én nem értek semmihez. Ellenkezőleg. Legyenek utolsók, de a mások megbecsülésének keresésében, ám legyenek elsők önmaguk odaajándékozásában. Az önteltség tompítja a külső világ érzékelését. A tanítványok sem hallották meg, amit Jézus mondott, hogy elfogják, megülik, de feltámad. Ők azzal voltak elfoglalva, hogy önmagukat érvényesítsék. Az öntelt csak önmagát hallja. Benne van a nevében. Aki önmagával tele van, az nem tud befogadni mást. Aki egy ilyen gyermeket befogad... Nyilván nem gyermekotthonok létesítéséről van szó, hisz ilyesmivel nem foglalkoztak a tanítványok. Befogadni egy gyermeket azt a ráfigyelő gondoskodást jelenti, amellyel egy keleti ember fogadja a vendégét. Minél előkelőbb, annál nagyobb a ráfigyelés. A gyermek pedig a társadalom létráján az utolsó helyen volt, A gyermek jelképezi mindazokat, akiket az emberek nem sokra értékelnek. Nagy erőre van szükség, hogy az ember ki tudja üresíteni önmagát, és be tudjon fogadni másokat is. Nagy erőre van szükség, úgy tenni a jót, hogy ebben ne önmagunkat keressük. Nehezebb, de igazibb így élni.

2012-02-21


______________________________

Segíts hitetlenségemen!


Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és segíts rajtunk.
Nyilván azért ilyen kételkedő a gyerek apja, mert már a tanítványok tehetetlenségét előzőleg tapasztalta.
Jézus méltatlankodva azt mondja: Ha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz. Nem az ő ereje kérdéses, a fiú meggyógyítását illetőleg, hanem az, hogy az apa képes-e bízni Istenben, aki megtudja tenni azt, ami emberileg lehetetlen.

A mi hitünkön is múlik munkánk hatékonysága. Sőt elsősorban azon múlik, mert az életünk a kegyelem elsőbbségét hirdeti. Ha azt gondoljuk, hogy a munkánkban mi vagyunk a főszereplők, hogy esetleg Jézus is csak valami keveset tehet hozzá lelki természetű tevékenységeinkhez, akkor könnyen és gyakran úgy járhatunk, mint a mai evangéliumban a tanítványok. Fáradozunk eredménytelenül.
Ezért munkánkat előzze meg ez a fohász: Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemben.
Fr. Arthur

2012-02-20


______________________________

Évközi 7. vasárnap


Kedves testvérek, a mai evangéliumban történtek a hitről és a hitetlenségről is szolnak.
Négy ember egy bénát cipel. Nem tudnak Jézus közelébe férkőzni. Kibontják a háztetőt, és fentről eresztik le a beteget Jézus elé. Ő, amikor látja ezt a nagy hitet, azt a hitet, amely képes a háznak a tetejét is kibontani, meggyógyítja a beteget. A gyógyítás történetekben általában Jézus a beteg hitét jutalmazza meg a gyógyulással. Hitet kér attól, akit meggyógyít. Itt, a mai gyógyításnál kivételesen a cipekedők hitét jutalmazza meg: „A hitüket látva Jézus így szólt a bénához...” Testvéreim, nekem ezekről a cipekedőkről az Isten országának terjesztői – civilek, papok, szerzetesek, jutnak az eszembe. Akik Jézus elé odacipelik terhüket, s ez a teher lehet egy szülei ellen lázadó kamasz, egy részeges édesapa, akit már mindenki szégyell a családban, egy pletykás feleség, aki a lakásban nem tud otthont, család-meleget teremteni, mert mindig útban van, soha sincs otthon. De ez a teher, lehet egy ország sorsa és jövője is. Hogy mi lesz velünk, ha a felelősek, felelőtlenül gazdálkodnak. Felcserélik az idők próbáját kiálló örök értékeket, a pillanatnyi érdekekkel.
A béna embert cipelőkhöz hasonlóan sok mindent hordozhatunk magunkkal, a lényeg az, hogy oda kell vinni Jézus elé, hittel és bizalommal kérni őt: Uram, Te ha akarsz, tudsz segíteni.
De testvéreim, ez a teher amit cipelünk, lehet a saját terhünk is. S ez bizonyos szempontból néha nehezebb, mint ha másé lenne, mert kényelmetlen teher a saját nyomorúságunk. Önmagunktól csak úgy nem szabadulhatunk meg, mindig magunkkal visszük magunkat mindenhová. De Jézus minket is meg tud gyógyítani, még akkor is, ha a bennünk lévő bénaság már úgy hozzánk nőtt, hogy már hozzászoktunk, és hiányozna ha nem lenne. Ilyenkor milyen jó, ha nekünk is vannak láthatatlan cipelőink, akik imáikban hittel hordoznak. A mai evangélium a hitről és a hitetlenségről szól. Eddig tartott a hitnek a története.
Most következik a hitetlenségnek a története. Jézus azt mondja a betegnek: bűneid bocsánatot nyertek. Az írástudók ezt Isten káromlásnak minősítették. Azt gondolták, hogy csak egyedül Istennek van hatalma bűnöket bocsátani. Pedig itt ebben a rövid evangéliumi történetben három módon is megnyilvánult Jézus isteni hatalma: 1. Kitalálta ellenfelei, az írástudók gondolatait. 2. Megbocsátotta a beteg bűneit.3. És meggyógyította mindenki szeme láttára a beteget.
Az az érdekes, hogy az írástudók látták mindezeket, és mégsem hittek Jézus istenségében. Hányszor elmondta Jézus: ha nekem nem hisztek, ha az én szavaim nem ér nektek semmit, legalább a tetteimnek, csodáimnak higgyetek. Testvéreim, a hitetlenségen a csoda sem tud segíteni. Mutasson fel nekem valaki egy csodát, - szokták mondani - akkor majd hiszek. Ez a dolog csak fordítva működik általában: Higgyél, akkor alkalmassá válsz arra, hogy megélj egy csodát.
Higgyél és reméljél, s akkor, amikor Isten jónak látja, a te életedben is megtörténhet a cso

2012-02-19


______________________________