Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Nagyböjt 3. vasárnapja


A csodaváróknak szól elsősorban a mai evangélium. Jézus megtisztítja a
templomot és ezt számon kérik tőle, miféle csodajelet teszel, hogy az
ilyen tettekre, te jogot formálsz? Hogy mered az árusokat kiűzni a
templomból? Jézus válaszában az egyetlen igazi csodára hívja fel a
figyelmet. Mit mond? Rontsátok le ezt a templomot és én harmad napra
felépítem. Jézus nem a kőből épített templomra gondol, hanem a saját
testére, amely mint tudjuk a Szentlélek temploma. Vagyis hiába ölik
meg őt, ő harmadnap feltámad. Tehát a halálból való feltámadásra
irányítja a figyelmüket. Mert a legnagyobb csoda a feltámadás! Isten
hatalmasságát nem az apróbb ilyen-olyan csodák bizonyítják.
A legnagyobb csoda Jézusnak a halálból való feltámadása. Összes többi
csodái ebbe az irányba mutatnak.
Vessünk egy pillantást Jézus néhány csodájára. Látni fogjuk, hogy ezek
végérvényesen semmit nem oldanak meg, csupán egy rövid időre oldják
meg a problémát: A csodálatosan megszaporított kenyér is egyszer
elfogyott, csak egy ideig volt elég. Vagy ott van a kánai menyegző, a
vizet borrá változtatja. A vízből lett bor is egyszer elfogyott. Vagy
Lázár feltámasztása, de a halálból feltámadt Lázár is meghalt. Ezeknél
a csodáknál nagyobb a halálból való feltámadás, mert az végleg mindent
megold. Az előbb említett csodák nem oldanak meg semmit sem végleg.
Csak átmenetileg, csak egy időre oldják meg a problémát.
Jézus testének dicsőséges föltámasztása a legnagyobb csoda.
Jézus feltámadt, és én is feltámadok, és amikor ezt elhiszem, akkor az
én életemben is megtörtén a legnagyobb csoda. Az élet minden
nehézségét ennek reményében tudom elviselni, mert lehet, hogy holnap
is rossz lesz...
Mai evangélium utolsó mondatainak egyike: sokan hittek benne, mert
látták a csodákat, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük.
Miért nem bízik meg azokban, akik hittek a kisebb csodáiban? Mert ő
nem azt akarta, hogy egy csodatevő doktornak gondolják csupán az
emberek. Ennél többet akart! A halál problémáját, az emberiség
legnagyobb problémáját akarja megoldani. Akik elhiszik ezt, azokban
megbízik. Akik hittek benne halála után a feltámadásában, azokban
Jézus megbízik. Péterben, Jakabban, Jánosban. Csak azokra számít, akik
elfogadják a holtak föltámadását. Akik hisznek benne tökéletesen,
azokra rá bízza magát. Azokban megbízik.
Sok keresztény akkor fut a templomba, amikor bajba van és várja
Istentől a csodát. Nem leértékelni akarom az ilyen magatartást, de a
tapasztalat az, hogy ez a fajta vallásosság nem tart sokáig. Ebbe a
fajta vallásosságban nem lehet megbízni. Csak a csodára van szükség,
nem magára az Istenre. Csak Isten ajándékát akarja az ilyen ember, nem
magát az Istent. Pedig az ajándékozó végtelenül több mint maga az
ajándék. Nem az a baj, hogy Istentől ezt-azt kér. A baj ott van,
amikor ennél többet nem akar, és ilyen ember a

2012-03-12


______________________________

Méltóságunkat még Isten is tiszteletben tartja


Válaszos Zsoltár antifónája: Irgalmas a mi Urunk, Istenünk: könyörületre hajlik szíve.
A liturgiában a Jóisten irgalmasságát ünnepeljük, és ez így van rendjén. Nem a mi bűntelenségünket, jóságunkat, jóra való törekvésünket, hanem azt, hogy irgalmas az Isten. Isten irgalmassága nem egy egyszerű tény számunkra, hanem ünnep. Isten irgalmasságát ünnepli a mai evangélium is a tékozló fiú visszafogadásában.
A mai példabeszéd címzettjei a vámosok és a farizeusok, a nem vallásosak, és a vallásosak. Tékozló fiú és az otthon maradt nagyobbik fiú történetén keresztül az Atya irgalmasságát szemlélhetjük. Sokszor kifogásolják a vallásosak az Atya irgalmát, a megtérők miatti örvendezést.
Szeretet nem ítélőbíró. Az embereknek nagy szükségük van arra, hogy a gyóntatószékben ezt tapasztalják meg. Visszaemelni az embert a feloldozás által a maga méltóságában. A tékozló fiú is ezt kapta az atyai ölelésben. Ezt kell adjuk tovább a gyóntatásban.
Fr. Arthur

2012-03-10


______________________________

A zárókő a selejtek között is értékes marad


A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, Úr tette azzá. (118,22 Zsolt – Mt 21,42)
A kő, amit a „szakértők” figyelemre se méltattak, mégis fontos lett az Úr miatt.
Eredetileg a zsidó népre gondolt a Zsoltáros, ő a megvetett kő, a pogányok ugyan megvetették, de Isten fölemelte.
Máté evangéliumában (mai szakaszban) Jézus magára vonatkoztatja, ő az eldobott kő, de Isten zárókővé tette. Zárókő, nem alapkő. Ez látványos helyet foglal el az épületen, szokták díszíteni is.
Milyen furcsák vagyunk mi emberek. Néha vakok, máskor gonoszok. A történelem során hányszor megtörtént, hogy a selejtet kikiáltották értékesnek, az értékest pedig a selejtek közé dobták.
Kérjük az Istentől a tisztánlátás kegyelmét, ebben a zavaros világban.
Fr. Arthur

2012-03-09


______________________________

Lehetek én is Lázár


A túlvilágon megfordulnak a sorsok ? Jézus hallgatói számára meglepő lehetett, hogy a szegény Lázár az örök boldogságra jutott, sőt első helyet foglalja el ott, Ábrahám kebelén pihen, míg a gazdag, aki addig Isten kegyeinek örvendett, a kárhozatra került. Ha tényleg Minden megfordulna odaát, akkor azt kellene keresnünk, hogy minél rosszabb sorsunk legyen itt, ebben az életben, hogy annál előkelőbb helyre jussunk majd odaát. Ám nem annyira egyszerű a dolog. Annyit tudunk, hogy nem mindegy hogyan bánunk azokkal a « Lázárokkal », akiket hozzánk küld az Isten. Néha engednem kell, hogy én legyek a Lázár szerepében, aki engedni, hogy vele jót tegyenek, annak tudatában, hogy ezzel én is jót teszek a jótevőmnek.

2012-03-08


______________________________

Egy kis elismerés azért jól jön


Szegény apostolok, szívükből örültek, amikor Jézus meghívta őket. Kiváltságosoknak érezték magukat. Keserű szájízzel kellett tudomásul venniük, hogy Jézus mások szolgálatára hívta meg őket, nem arra, hogy másokon uralkodjanak. Már harmadszor mondja nekik, hogy rá nem a győzelem, hanem a kereszt vár, ők azonban nem tudják befogadni a szavait, mert még mindig a maguk dicsősége jár az eszükben. Hozzájuk hasonló módon gondolkodom, érzek, amikor « rangomon alulinak » tartom testvéreim kisebb testvére lenni. Világos számomra, hogy nem kiválóságomért, nem érdemeimért hívott meg az Úr, és egyetlen nekem kijáró kiváltság, hogy Jézus társa lehetek az önmaga odaajándékozásban Meredek feladat. Jézus tőlem is megkérdi, hogy készen vagyok-e rá? Könnyű kimondani, hogy igen, de csak akkor leszek rá igazán képes, ha testvéreim nem sajnálják tőlem az elismerést, biztatást.

2012-03-07


______________________________

A látszat fölé emelkedni


Jézus azt tanácsolja nekünk is, hogy hallgassuk meg a nagy tanítokat, de a példájukat ne kövessuk. Jó volna, ha nem tartoznék azok közé, akik mondják, de nem teszik a jót. A látszat keresése engem is folyton megkísért. Pedig olyan jó igazi önmagam lenni és örömmel tapasztalni, hogy Isten szemében kedves vagyok, nem kér tőlem erőmet felülmúló erôfeszítéseket, jó vagyok így is neki.
Mások elvárásai borússá, ködössé teszik az utamat, mint felhők között haladó repülôét, de ha föléjük tudok emelkedni, ott mindig süt a nap, Isten rám ragyog.

2012-03-06


______________________________

A tökéletesség az irgalmas szeretet


„Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas.”
Máté evangéliumában ez így hangzik: legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok is tökéletes. A Leviták könyvében pedig: legyetek szentek, mert én az Úr szent vagyok. (21,8). Világos tehát, hogy a tökéletesség, a szentség Jézus szemében nem más, mint az irgalmas szeretet. Persze, csak az tud irgalmazni, aki maga is megtapasztalta, hogy neki irgalmaztak. A 7. századi Ninivei Izsák mondja: Aki úgy imádkozik, hogy szíve nem nyitott az irgalomra, olyan, mintha a tengeren akarna aratni.
Nem vagyok hibátlan, sokszor rászorulok Isten irgalmára, és arra is, hogy testvéreim szeressenek, akkor is, ha látják a hibáimat. Ma én is meg akarom ajándékozni testvéreimet az irgalmas szeretettel, hogy bizalommal kérhessem a magam részére is az irgalmat.

2012-03-05


______________________________

Közelebb és hasonlóbb Jézushoz


Hinni Jézusban nem csupán az értelmünk cselekedete, hanem az egész lényünk magatartása. Jézushoz hasonlóvá válni: úgy érezni, ahogy ő érez, úgy cselekedni, úgy viselkedni, úgy gondolkodni, azt akarni, amit ő akar. Ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha megosztjuk életünket Jézussal.
Jézus régi és új parancsokról beszél. Ezek a mi életünkben is jelen vannak. Bizonyos megszokott, bejáratott szabályok irányítják az életünket, de Jézus mindig valami újat hoz, egy-egy lépéssel közelebb kerülünk, hasonlóbbá leszünk hozzá.

2012-03-03


______________________________

A megbocsátás egy folyamat


Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy a testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat...
Az Istennek kedves liturgiánk abban áll, hogy törekszünk az emberi dolgaink rendbetartására. Hogy tudunk bocsánatot kérni. Istent a kenetteljességgel, a liturgikus sallangokkal, az egyházias viselkedéssel nem lehet megtéveszteni. Neki először kell az emberi színt rendbetétele, a kiengesztelődés, és csak utána az áldozat, a liturgia.
A kiengesztelődésről kell beszélnem, erre buzdít a mai evangélium. A közelmúltban velem történt események miatt nem érzem, hogy méltó lennék erre a feladatra, de hát nem magamtól vagyok itt, és ráadásul Isten az aki engem mégis méltóvá tesz.
Nagyon sok keresztény komoly áldozatot hoz a hitéért, de kiengesztelődésből megbukik, mert például évek óta nem képes valakinek megbocsátani. És így a hitelessége nem lesz teljes. Valószínűleg azért vannak ilyenek, mert vigyáztak sértettségükre, megbántottságukra, nem akarják, hogy a fájdalmuk alább hagyjon. Megszerették a haragtartást.
Azok figyelmébe ajánlom, akik nem akarnak így járni: az életet folyamatként kell szemlélnünk, ebben a folyamatban benne vagyunk mi is. A kiengesztelődés is egy folyamat és fokozatai vannak. Nem egy egyszeri akarati döntésnek az eredménye. Legyünk türelmesek magunkkal szemben a megbocsátás terén (is), hogy szívből kiengesztelődjünk az ellenünk vétőkkel.
Fr. Arthur

2012-03-02


______________________________

Kérjetek, de adjatok is


Kérjetek, keressetek, zörgessetek! Embertársunk kér tőlünk, mi kérünk Istentől, kapunk Istentől és adunk embertársunknak. A Szentírás tanúskodik erről az állandó körforgásról. A Sírák fia könyve azt mondja, hogy bocsáss meg annak, aki megsértett, és akkor neked is megbocsát az Isten. ( l Sir 28, 1-7). Ez a kérés törvénye. Azért kérünk, hogy adjunk. A kettő egybe tartozik. Ha ezt nem tartjuk be, Isten sem tudja meghallgatni kérésünket, mert csupán az irgalmasoknak irgalmaznak. Aki kegyetlen szívű, hiába fordul Istenhez kéréseivel. Ezt mondja Jézus is. Amit akartok, hogy veletek tegyenek, azt tegyétek ti is testvéreitekkel.
Az Assisi-béli provinciális jutott eszembe, akinek tudtára adták, hogy tüdőrákja van. Szépen készült a halálra. Nem elkeseredett, nem sajnáltatta magát, hanem tudatosan készült. Jó ember volt addig is, de ettől kezdve mindenkivel szemben jószívű, megértő, szelíd lett, mindenkin segített, akin csak tudott, volt türelme, ideje mindenkihez. Azt remélte, hogy Isten is így bánik majd vele. Aztán még sem halt meg, ma is él, de ha már elkezdte, továbbra is igyekezett jót tenni, irgalmas lenni.
Ha még nem is érezzük ennyire közel a halálunkat, végül mindnyájan oda jutunk, hogy a mi mértékünk szerinti értékelésben részesüljön életünk. Ha nem sikerül hibátlan életet élni, azért tudunk irgalmasabbak lenni testvéreink hibáit látva, és jobban figyelni testvéreink szükségleteire.

2012-03-01


______________________________