Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Az vak, aki nem látja, hogy szeretve van


Jézus egy vakot gyógyít meg. Ami szembetűnő, hogy nem gyógyul meg ez a vak Jézus első érintésére. Nem mintha nem lenne neki ereje egy érintéssel meggyógyítani bármilyen betegséget, hanem mutatja, hogy a mi életünkben a gyógyulás, a megtérés fokozatos. Jézusnak van türelme, megvárja, amíg élesen látunk, újra és újra megérint bennünket a szeretet gyógyító csókjával.
Hasonló feladattal küld bennünket is. Miként Szent Ferenc megcsókolta a leprást, nekünk is az első dolgunk a lelki vakságban szenvedő emberrel szemben, hogy kifejezzük iránta való szeretetünket. Utána már ő is képes meglátni, elhinni, hogy Isten szereti őt, és nem feledkezett meg róla.
Kedves kis történetet olvashatunk Elizeus prófétáról a Királyok könyvében. (2Kir 6,8-20) Elizeust el akarták fogni Arám királyának katonái, körülfogták a várost, ahol Elizeus tartózkodott. Szolgája, mikor látta a sereget, ijedten kérdezte: most mit tegyünk? Elizeus erre imádkozott, hogy az Úr nyissa meg a szemét a szolgának, hogy vegye észre, nagyobb mennyei sereg áll Elizeus védelmére, mint amekkora sereg ellene jött. Mi is imádkozzunk egymásért, hogy megnyíljon a szemünk, és meglássuk azt a gondoskodó szeretetet, amellyel Isten körülölel minket.

2012-02-15


______________________________

Szent Cirill és Szent Metód


Csak a Jézussal való találkozás tudja elvezetni az embert a megváltáshoz. Ez alól nincs kivétel. Jézus ezért embereket küld maga előtt, oda ahova menni szándékozik, mégpedig kettesével, hogy segítsenek az embereknek felkészülni a fogadására. Ez az alapja minden pasztorációs programunknak. Tudatában vagyunk annak, hogy Jézus nevében megyünk, nem azért, hogy mi megmutassuk valakiknek, hogy milyen ügyesek vagyunk, hanem, hogy felkínáljuk az embereknek a Jézussal való találkozást. A házszenteléskor a pap előtt járó csengettyűsök jutnak eszünkbe. Bátran bekopognak a házakba, mert tudják, hogy mögöttük jön a pap, akit várnak az emberek. Tudja, hogy nem ő a fontos, de a feladata fontos, mind az embereknek, mind a papnak. Minket is így küld az Úr: nincs vesztegetni való időnk, és nem oda megyünk, ahova kedvünk tartja, hanem ahova Ő küld.
Kettesével küldi Jézus őket. Társakat adott mellénk az Úr, akikkel együtt kell haladnunk, akkor is, ha szívesebben mást választottunk volna társnak magunk mellé, vagy könnyebb lenne nélküle menni. A testvéreinkhez való viszonyunk milyensége ad hitelt szavainknak.

2012-02-14


______________________________

Igazi jel a jeltelenség


Jézustól jelet követeltek. Nem elégedtek meg a Jézus csodáival, amiben valószínűleg nekik is részük volt. Telhetetlenségük odáig fokozódott, hogy valami egészen különleges természeti jelenséget követeltek tőle. Ilyen az ember, a csodákhoz is hozzászokik és aztán hitetlenségében még többet követel az Istentől. Jézus felháborodik, és azt mondja: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet. A mi hitünket nem a rendkívüli jelek fogják megerősíteni, hanem a szentmise, az eucharisztia. Amint Vasadi Péter írja a legnagyobb jel a jeltelenség.
Fr. Arthur

2012-02-13


______________________________

Évközi 6. vasárnap


A lepra rettenetes betegség. Ragályos, és csúnya elváltozásokat eredményez. Rettenetes lehet a még életben levő embernek látni, hogy a húsa elhal, és rothadni kezd. Ami ennél is rosszabb, hogy emiatt a beteget kizárták maguk közül a többiek. Nem mehettek be a városokban, és ha valaki közeledett feléjük, kiabáltak, hogy vigyázzon, mert ők leprásak. Még fokozta a dolgot az, hogy a leprát, mint általában a betegségeket, Isten büntetésének tekintették. Nem sajnálattal, együttérzéssel nézték őket az emberek, hanem megvetéssel. Olyan ember volt a leprás, akinek mindenki hátat fordít, még Isten is elhagyta. Isten csak a tisztákat, a bűnteleneket szeretheti, akik betartják a törvényt, semmiképp sem a leprásokat.
Ezért furcsa, hogy ez a leprás, a mai evangéliumban Jézushoz közeledik, és bizalommal kéri, hogy segítsen rajta, hiszi, hogy Jézus meg tudja tenni. Jézus pedig meggyógyítja, mégpedig úgy, hogy megérinti. Ez az érintés megváltoztatja az Istenről alkotott elképzelést. Mi azt hisszük, hogy a sötétség beszennyezi a világosságot. Jézus pedig azt mondja, hogy a fény eloszlatja a sötétséget. Amikor este kinyitjuk az ajtót, nem a sötétség ömlik be a világos szobába, hanem a világosság áramlik ki. Jézus megérinti. Nem a felhőkön üldögél a mi Istenünk, nem megközelíthetetlen, hanem összepiszkolja magát velünk. Érdekes, hogy ez az ember nem a gyógyulást kéri, hanem a megtisztulást. Érzi, hogy neki nem csak a betegségéből kell meggyógyulnia, mert lelkében is leprás. Jézus megérinti tehát és ez az ember megtisztul.
Ám nem ér véget itt a történet. Jézus váratlanul nagyon szigorú lesz ezzel az emberrel szemben. Azonnal tűnjön el előle, menjen, mutassa meg magát a papoknak, akik hivatalosan visszafogadhatják a közösségbe, de ne mondja el, hogy hogyan gyógyult meg. Miért ne mondja el? Hogy az emberek ne azért keressék, amit kapnak tőle, ne olyan Istent akarjanak maguknak, aki teljesíti a kéréseiket, hanem olyant, aki az ő országába akarja vezetni őket, nem azt nyújtva, amit ők kérnek, hanem amire szükségük van. Emiatt a meggyógyult leprás miatt, aki most már bemehetett a városba, most Jézus szorult ki a városon kívülre.
Mi is kérni akarjuk Jézust, hogy tisztítson meg bennünket, elsősorban a hitünket tisztítsa meg az önmagunk keresésének kísértésétől.

2012-02-12


______________________________

Vele mindenhatók vagyunk a szeretetben


- Szánom a népet. Azt olvastam, hogy ez a szánalom, sokkal mélyebb érzelmet akar kifejezni, mint amit a szánalom szó jelent: anyai aggódó szeretet. Isten ilyen aggódó szeretettel tekint az emberekre.
Jézus mégsem akarja egymaga megoldani a felmerülő nehézséget. bár megtehette volna, hogy
mindenkinek a táskájába teremt egy-egy kenyeret, és nem lett volna ennyire körülményes a táplálkoztatásuk. Mégis, összehívja a tanítványokat, megbeszéli velük a dolgot, az ő munkájuk és az Isten kegyelme együtt nyújtanak táplálékot a sok embernek. A szeretet mindig megtalálja a konkrét lehetőséget a szeretet megvalósítására. Jézussal együtt minden lehetséges. Az ő mindenhatósága a mi mindenhatóságunk lesz.
- Ahhoz, hogy Jézus ilyen szerető sajnálattal tudjon feléjük fordulni, ki kellett tartaniuk mellette. Három napja kitartottak mellette bár nem volt mit enniük. Jézus csak azokat az embereket tudja megvendégelni, akik kitartanak mellette. Az embernek is akarnia kell a Jézussal való találkozást.

2012-02-11


______________________________

Nem csak a kezét tette rá


Jézus korában úgy tartották, hogy aki közelebb van Jeruzsálemhez, az szentebb, és aki távolabb van, az bűnösebb. Ez a vidék, amelyen Jézus jár a legbűnösebbnek számított, meg összevegyültek a pogányokkal. Jézus mégis épp ott kezdi hirdetni az örömhírt.
Előfordul, hogy amikor hibázunk, vétkezünk, utána nehezebben vesszük rá magunkat az imádkozásra, nem szívesen vonulunk el Jézussal. Pedig olyankor sokkal inkább keres minket.
Jézusnak nem lenne szüksége arra, hogy összenyálazza ennek az embernek a fülét, meg a nyelvét, hogy meggyógyuljon. Elég lenne egy szava is. A nyál valami bensőségest jelent. Amikor megcsókolunk valakit, akkor adunk át a nyálunkból egy keveset. Jézus is valami hasonlót tesz. Amíg nem tudjuk szeretni azt, akin segíteni akarunk, addig hiába fáradozunk érte.
Jézus félrehívja ezt a süket-néma embert, és úgy gyógyítja meg. A farizeusok magatartásával áll ellentétben az ő magatartása. Ők a külsőségekre adtak, arra, ami látszik, hadd dicsérjék őket az emberek.. Jézus nem akarja, hogy tudjanak arról, amit tesz. Néhol meg is tiltja, hogy beszéljenek róla másoknak. Miért teszi? Mert az emberek félreértik. A testi gyógyulás csak jelképezi a megváltást. Nem csupán a betegségektől akar megszabadítani Jézus, hanem meg akar váltani.
Minket is el akar hívni, hogy meghitt körülmények között találkozzon velünk, és önmagunkkal. Mi nem vagyunk süketek, sem némák, mégis szükségünk van Jézus gyógyító kegyelmére, hogy mi is megnyíljunk a testvérünk előtt, az Úrral való találkozás előtt.
Ezt a süketnémát oda vitték valakik Jézushoz, mint ahogy mi is egymást legalább imában Jézus elé akarjuk vinni.

2012-02-10


______________________________

Szavad jutalmaként


Szavad jutalmaként... Vajon melyik szava érintette meg ennyire Jézust, hogy bár el akarta utasítani ezt a pogány asszonyt, mégis meggyógyította a lányát? Jézus beszél a család gyermekeiről és a kutyákról. Ami a gyermekeknek jár, azt nem szabad a kutyáknak adni. A zsidók szemléletében Isten őket kell, hogy szeresse, segítse, nem a pogányokat. Jézus is hasonló megkülönböztetést tesz, de számára az számít, hogy ki fogadja őt el Megváltójának és Urának, és ki nem, függetlenül attól, hogy pogány, vagy zsidó. A csodás gyógyítások célja, hogy az emberek hinni tudjanak benne, felismerjék benne a Messiást, megismerjék Istent. Aki nem hisz, annak nem lehet megerősíteni a hitét. Ez az asszony beismerte, hogy nem méltó a segítségre, de azt is hiszi, hogy méltatlansága ellenére segítséget fog kapni, mert aki osztogatja a gyógyulást, maga az Úr. Ez az a szó, ami miatt Jézus telesíti az asszony kérését. Hiszi, hogy Jézus az Úr, az Isten. S ha Urának nevezi, akkor már nem kirekesztett, nem kutya, hanem Krisztushoz tartozik.
Mi sem azért tartozunk Jézushoz, mert megkereszteltek, tagjai vagyunk egy keresztény közösségnek, vagy mert szerzetesek lettünk, hanem, mer Jézust életünk Urának valljuk. Ezzel az alázatos, bizalom-teli hittel akarunk mi is Jézus, a mi Urunk lábához borulni, elismerve, hogy nem vagyunk méltók a segítségére, de mégis szeret minket.

2012-02-09


______________________________

A szívünkben dől el


A pap a szentmisében, a felajánláskor áldja az Urat, elismerve, hogy tőle kaptuk a kenyeret és a bort, amit felajánlunk. Az ember munkája és az Istentől jövő ajándék együtt hozzák létre a kenyeret és a bort. Jézus, aki Isten és ember, táplálékká lesz számunkra. Hogy lehetne tehát bármilyen eledelt tisztátalannak mondani.
Ugyanígy, bármilyen feladat tiszta, és nemes, ha Istennel működünk együtt testvéreink javára, és tisztátalan minden, amit önmagunkért teszünk. A bűnlista, amelyet hallottunk mind az önzésből ered. A szív az a központ, ahol Isten lakik, vagy pedig a bűn forrásozik. Ha minden munkánk előtt megkérdezzük, hogy Istennel akarjuk-e végezni, hogy belesimul-e Isten tervébe, megszenteljük a munkánkat, a napunkat, az életünket.

2012-02-08


______________________________

Az erény szeretet nélkül hiábavaló


Jézus nem a törvény ellen beszél, hanem arról, amikor az ember a maga szabályait fölébe helyezi Isten törvényének.
Jézus arra tanít bennünket, hogy különbséget tegyünk az Isten törvénye és az emberi törvények között. Isten törvénye örökre érvényben marad, az emberek törvényeit mindig újra kell fogalmazni, hogy időszerűek legyenek. Ezért volt igaza Szent Ferencnek, amikor nem akart regulát írni, hanem azt akarta, hogy a testvérek az evangélium szerint éljenek.
Jézus elutasítja a tiszta és tisztátalan jelzőt is, amellyel megkülönböztettek dolgokat, embereket, mintha Isten bizonyos helyeket jelen lenne mert azt tiszta, és más helyeken hiányozna, mert az tisztátalan. Nem lehet megtisztulni a mindennapi élet szennyétől valahol máshol keresve Istent. ellenkezőleg, a bennünk levő bűntől kell megtisztulnunk.
Jézus rámutat arra, hogy mennyire vissza lehet élni a vallásos hagyományokkal, szabályokkal Isten törvénye kárára. Példaként a szülők iránti szeretet parancsát hozza Jézus. Akkoriban a szülőknek nem volt nyugdíjuk, a gyermekeiknek kellett gondoskodniuk róluk. Ám egyesek azzal bújtak ki e kötelességeik alól, hogy Istennek ajánlották vagyonuknak azt a részét, amit a szüleikre kellett volna költeniük. Isten nem kér abból az áldozatból, amiből hiányzik a felebarátunk iránti szeretet.

2012-02-07


______________________________

Gyufaszál vagy kohó


Ha összehasonlítjuk az ószövetségi gyógyítási csodákat azokkal, amelyeket Jézus cselekszik, lényeges különbséget veszünk észre. Illés annak idején a vendéglátó asszonyának a fiát keltette életre (1Kir 17,17-24). Szemrehányásokat kellett meghallgatnia, aztán imában megpróbálta Istent meggyőzni, hogy nem helyesen döntött, amikor meghalt ez a fiú, aztán háromszor ráborult, mire végre felkelt a fiú. Elizeussal is hasonlóképpen történt. Ő is a vendéglátó asszonyának a halott fiát keltette életre, ráborult, imádkozott, sétált a szobában, hétszer ráborult, míg végül életre kelt a fiú. (2Kir 4,32-37). Mindkettő számára a csoda komoly erőfeszítés és Istennel való küzdelem eredménye. Nagy nehezen meggyőzik Istent, szinte kikényszerítik a csodát. Elizeus esetében még egy sikertelen próbálkozásról is olvashatunk...
Jézus esetében azonban ennek nyoma sincs. Egyszerű érintése már gyógyulást hoz. Hasonlattal élve, az ószövetségi gyógyításokat egy gyufaszálhoz, a Jézus gyógyításait pedig egy kohóhoz hasonlítanám. A gyufaszál csupán súrlódás következtében gyúl meg, lángja kicsiny és könnyen kialszik, erőfeszítésbe kerül véle tüzet rakni. A kohó azonban mindent eléget azonnal, amint belekerül. A Jézussal való kapcsolat azonnal átalakít. Megtisztít minden rossztól, bűntől.
Minél szorosabban kapcsolódunk Jézushoz, annál inkább árad rajtunk keresztül is az ő tüze. Ha eltávolodunk tőle, csak kínlódunk, erőlködünk.

2012-02-06


______________________________