Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 |

Napi gondolatok

Istenre bízom magam


Jézus újra és újra előre jelzi az ő közelgő szenvedését és halálát. Az ellenségei csapdája egyre szorosabban szorul Jézus köré. Jézus azonban világosan értésünkre adja, hogy nem az emberektől függ az, ami történik. Túl kicsi az ember, hogy igazán rosszat tudjon tenni Istennek. Isten önként az ember kezére adja önmagát.
Bár a haláláról beszél, mégis határtalanul bízik az Atyában, aki nem hagyja magára, és akinek a tetszését keresi Jézus minden cselekedetében. Pedig az Atya terve nem sikeres jövőről, kényelmes életről szól, hanem keresztről.
Teljesen elkülönül azoktól, akik nem hajlandók az Atya tervébe beilleszkedni, hanem a maguk földi logikája szerint élik az Istennel való kapcsolatukat: Istentől sikert, jólétet várnak és elutasítják azt, amit nem értenek.
Jézus ellentéteket állít fel: én ... és ti, megyek... ti nem jöhettek, fentről... és lentről, ebből a világból... nem ebből a világból.
Érthetetlen mindez, de tőlünk is ezt kéri. Ha nem is értjük Isten logikáját, akkor vagyunk Jézus tanítványai, ha keresztté, önként vállalt áldozattá változtatjuk azt is, amit nem értünk.

2012-03-27


______________________________

Isten stílusa


Istennek ez a stílusa: a kezdeményezés tőle indul, de nem kényszerít rá, hogy elfogadjuk. Hív, de a legnagyobb mértékben tiszteli a szabadságunkat, melyet ő maga adott nekünk. Ugyanakkor szinte lélegzetvisszafojtva várja a válaszunkat, remélve, hogy igent fogunk mondani.

2012-03-26


______________________________

Nagyböjt 5. vasárnapja


Az első olvasmányban arról hallottunk, hogy az Úr új szövetséget akar kötni népével, mert az előző szövetséget megszegték. Most nem újabb törvényeket akar adni nekik, hanem a szívükbe akarja írni azokat. Mindenki érezni fogja, tudni fogja, hogy mi az Isten akarata.
Ezt a szívbe való beírást Jézus Krisztus által valósítja meg, aki, amint a szentleckében hallottuk, engedelmes volt, mintegy az emberek helyett, akiknek nem sikerült engedelmeseknek lenniük. Szenvedésével, és halálával örök életet szerzett nekünk.
Nem elég megcsodálni, hogy Jézus milyen nagyon szeret minket, milyen önfeláldozó módon halt meg értünk. Nem elég a nagyböjtben elmélkedni Jézus szenvedéséről. Követni kell Őt.
Az evangéliumban szereplő görögök is Jézust keresték. Látni szerették volna. Mit kerestek. A korabeli görögök büszkék voltak a filozófiájukra. Keresték a tökéletes életfilozófiát, a tévedésmentes gondolkodást. Talán Jézusban is egy ilyen bölcs tanítót kerestek, aki képes követőinek jobb életmódot biztosítani. Jézus a logikájukkal szemben az önmaga odaajándékozásának logikáját állítja.
A mai „görögök” a sikeres élet titkát keresik, a jól jövedelmező üzletet. Jézus ma is a búzamag logikáját állítja ezzel szembe. A búzamag meghal, így hoz termést. Olyan, mint a halál, amikor félretesszük azt, amihez kedvünk lenne, azért, ami a testvérünknek az igazi javát szolgálja. Ám a világot nem a sikeres üzletemberek, nem a bankok fogják megmenteni, hanem azok, akik képesek szeretni.
Ne elhatározásokat tegyünk ma, hanem figyeljünk arra a törvényre, amit Jézus a szívünkbe írt. Hallgassunk arra a belső hangra, amely minden helyzetben tudtunkra adja, hogy mi lenne a legnemesebb, legigazibb, legszentebb cselekedet a mi részünkről. Ha azt meg is tesszük, akkor éljük Jézus életét.

2012-03-25


______________________________

Nagyböjt 4. vasárnapja


Amikor a Krónikák könyve keletkezett, még nem tudta megérteni a zsidó nép, hogy hogyan engedhette meg Isten a nép történelmében bekövetkezett rettenetes dolgokat, mint amilyen a babiloni fogság volt. Nabukodonozor, a babiloni király megostromolta és elfoglalta Jeruzsálemet, felégette a templomot és a népet fogságba hurcolta. Miért engedte meg ezt Isten, ha szereti népét? Mi is feltesszük néha ezt a kérdést: Isten miért nem óv meg minket a rossz dolgoktól? A szent író azt válaszolja erre a kérdésre, hogy a nép rosszul viselkedett, vétkeztek, ezért büntette meg őket Isten.
A választott nép fokozatosan értette meg, hogy milyen igazából Isten. Lassan megértették, hogy nem isten büntet, hanem a bűnnek megvannak a rossz következményei. A bűn azért rossz, mert rosszat tesz. Isten, amikor bizonyos dolgokat tilt, vagy megparancsol, azért teszi, mert ezzel óvni akar minket a rossztól.
Mi is egyre több mindet megértünk abból, hogy ki az Isten, milyen az Isten, de ez a megértési folyamat fáradtságos. Nikodémusnak sem volt könnyű ez a folyamat. Nikodémusról csak a János evangéliuma beszél, elmondja, hogy a főtanács tagja volt, tehát egy fontos ember. Jézus feltárja előtte, hogy hogyan gondolkodik Isten. Fontos, amit mond: Isten meg akarja menteni az embereket. Nem akar csapdába csalni, hogy aztán megbüntethessen. Jobban vágyik a mi megmentésünkre, mint mi magunk. Nem igaz tehát, hogy isten megbüntette a zsidókat és azért kellett elszenvedniük a babiloni fogságot. Hibás döntéseiknek viselték a következményeit. Ellenben ez sem ad igazi választ arra, hogy Isten miért engedi meg azt, hogy az ártatlanok is szenvedjenek. Mint a kígyóméreg, mely megöl, úgy öli meg a hitünket, az Istenbe vetett bizalmunkat a szenvedés, melyet el kell viselnünk. Nincs számunkra sem más megoldás, mint hogy Jézusra emeljük tekintetünket. A benne való hit, a belé vetett bizalom meg fog menteni és Isten életében részesít minket.

2012-03-18


______________________________

Szombat


A nyolc boldogság lélekben szegényeket boldognak nevezi. Lélekben szegénynek lenni azt jelenti, hogy alázatosnak lenni. Elfogadni, hogy védtelen vagyok, magányos vagyok, gyenge vagyok, beismerem, hogy rászorulok Istenre és a másik emberre. Megnyitom személyem kapuját, elfogadom a segítséget. A vámos is megengedi Istennek, hogy irgalmazzon neki. A közösségeinkben is megoldódna sok probléma, ha oda mernénk állni egymás elé, és kérni, elfogadni a segítséget.
Amit elszúrt a farizeus a mai példabeszédben, hogy másoknak a hibáit nézte és a saját jó tulajdonságait. A vámos ellenben beismerte a maga hibáit, anélkül, hogy mások hibáival foglalkozott volna. Nem mintha nem látta volta azokat, de nem az volt a figyelme központjában. Ezt kell nekünk is tennünk, a mi bűnös voltunkat vigyük Isten elé.
A megtérő is ki van téve annak a veszélynek, hogy egy idő után farizeussá váljon az ő megtérésében. „Én képes voltam megtérni, figyeljetek rám, és tegyétek ti is ezt.” Nagy baj, amikor az ember dicsekedni kezd a saját megtérésével, a saját bűneivel. Isten irgalma kell, hogy a központban álljon, nem az én bűnös, vagy igaz voltom.

2012-03-17


______________________________

Szerda


Jézus a törvény fontosságára hívja fel a figyelmünket a mai evangéliumban. Miért kell törvényekhez, szabályokhoz alkalmazkodunk? Hisz a keresztségünk által Isten gyermekei lettünk, és meg vagyunk hívva az üdvösségre. Azt is tudjuk, hogy ha a Szentlélek hatására szeretetben élünk, akkor Istennek tetsző életet élünk.
Akkor mégis miért van szükség törvényekre? Nem elég, ha spontán módon tesszük a jót és szeretetben élünk? Hiszen szent Ágoston is azt írta: Szeress, és tégy amit akarsz.
A bűnbeesés óta az ember minden cselekedete sebzett. A mi spontán törekvéseink, nem az Isten felé mutatnak. A kísértő ezer módon el tud buktatni. Az alázatos ember tudja, hogy a törvény mint egy mankó, segít nekünk megmaradni az Isten útján, mindaddig nagyon fontos szerepet tölt be az életünkben, amíg meg nem erősödünk a jóban, de ez már a szentség.
Teréz anya élete vége fele, véleményem szerint, nem sokat aggodalmaskodott azon, hogy mit szabad és mit nem; mit enged meg a törvény. Ekkorra már az ő spontán törekvései belesimultak Isten akaratába.
Fr. Arthur

2012-03-14


______________________________

Kedd


Fogadd el megtört szívünket, és megalázott lelkünket. - hallottuk az olvasmányban.

Minden szentmisén felajánljuk bűntől megtört, agyon gyötört és megalázott szívünket. Jézus hív minket erre a felajánlásra, hiszen azt mondja: Nem az igazakat hívom, hanem a bűnösöket. Ő részt akar venni a mi nem steril életünkben. A szívünk ajtajában áll és kopogtat, arra vár, hogy beengedjük. Ő az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. A mi bűneinket is elakarja venni. Ő az, aki minden szentmisében alászáll a szentáldozáskor a bűntől összehorzsolt szívünkbe, hogy belülről öleljen magához minket, mert ő új szívet és új lelket akar adni nekünk.
Fr. Arthur

2012-03-14


______________________________

hétfő


Námán, miután megkapta az utasítást a prófétától, hogy fürödjön meg a Jordán folyóban tisztulása (gyógyulása) érdekében, méltatlankodva azt mondta: Hát nem különbek Damaszkusz folyói, az Abana és a Parpar Izrael minden vizénél? Megakarta határozni, hogy hol akar meggyógyulni.

Vagyunk mi is így: szeretnénk meghatározni, hogy mikor és hogyan tegyen jót velünk az Isten. Nem akarjuk rábízni teljesen életünket. Vajon van-e bennünk elég bizalom, bátorság, hogy megengedjük Istennek, hogy ne a mi elvárásaink, hanem saját tetszése szerit vigye végbe csodatetteit életünkben. A bizalom az, hogy nem tudjuk, hogy hogy lesz, ezért Istenre bízunk mindent.
Fr. Arthur
Az élet akkor kezdődik, amikor az ember nem tudjuk, hogy mi lesz. - L. Tolsztoj

2012-03-12


______________________________

Nagyböjt 3. vasárnapja


A csodaváróknak szól elsősorban a mai evangélium. Jézus megtisztítja a
templomot és ezt számon kérik tőle, miféle csodajelet teszel, hogy az
ilyen tettekre, te jogot formálsz? Hogy mered az árusokat kiűzni a
templomból? Jézus válaszában az egyetlen igazi csodára hívja fel a
figyelmet. Mit mond? Rontsátok le ezt a templomot és én harmad napra
felépítem. Jézus nem a kőből épített templomra gondol, hanem a saját
testére, amely mint tudjuk a Szentlélek temploma. Vagyis hiába ölik
meg őt, ő harmadnap feltámad. Tehát a halálból való feltámadásra
irányítja a figyelmüket. Mert a legnagyobb csoda a feltámadás! Isten
hatalmasságát nem az apróbb ilyen-olyan csodák bizonyítják.
A legnagyobb csoda Jézusnak a halálból való feltámadása. Összes többi
csodái ebbe az irányba mutatnak.
Vessünk egy pillantást Jézus néhány csodájára. Látni fogjuk, hogy ezek
végérvényesen semmit nem oldanak meg, csupán egy rövid időre oldják
meg a problémát: A csodálatosan megszaporított kenyér is egyszer
elfogyott, csak egy ideig volt elég. Vagy ott van a kánai menyegző, a
vizet borrá változtatja. A vízből lett bor is egyszer elfogyott. Vagy
Lázár feltámasztása, de a halálból feltámadt Lázár is meghalt. Ezeknél
a csodáknál nagyobb a halálból való feltámadás, mert az végleg mindent
megold. Az előbb említett csodák nem oldanak meg semmit sem végleg.
Csak átmenetileg, csak egy időre oldják meg a problémát.
Jézus testének dicsőséges föltámasztása a legnagyobb csoda.
Jézus feltámadt, és én is feltámadok, és amikor ezt elhiszem, akkor az
én életemben is megtörtén a legnagyobb csoda. Az élet minden
nehézségét ennek reményében tudom elviselni, mert lehet, hogy holnap
is rossz lesz...
Mai evangélium utolsó mondatainak egyike: sokan hittek benne, mert
látták a csodákat, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük.
Miért nem bízik meg azokban, akik hittek a kisebb csodáiban? Mert ő
nem azt akarta, hogy egy csodatevő doktornak gondolják csupán az
emberek. Ennél többet akart! A halál problémáját, az emberiség
legnagyobb problémáját akarja megoldani. Akik elhiszik ezt, azokban
megbízik. Akik hittek benne halála után a feltámadásában, azokban
Jézus megbízik. Péterben, Jakabban, Jánosban. Csak azokra számít, akik
elfogadják a holtak föltámadását. Akik hisznek benne tökéletesen,
azokra rá bízza magát. Azokban megbízik.
Sok keresztény akkor fut a templomba, amikor bajba van és várja
Istentől a csodát. Nem leértékelni akarom az ilyen magatartást, de a
tapasztalat az, hogy ez a fajta vallásosság nem tart sokáig. Ebbe a
fajta vallásosságban nem lehet megbízni. Csak a csodára van szükség,
nem magára az Istenre. Csak Isten ajándékát akarja az ilyen ember, nem
magát az Istent. Pedig az ajándékozó végtelenül több mint maga az
ajándék. Nem az a baj, hogy Istentől ezt-azt kér. A baj ott van,
amikor ennél többet nem akar, és ilyen ember a

2012-03-12


______________________________

Méltóságunkat még Isten is tiszteletben tartja


Válaszos Zsoltár antifónája: Irgalmas a mi Urunk, Istenünk: könyörületre hajlik szíve.
A liturgiában a Jóisten irgalmasságát ünnepeljük, és ez így van rendjén. Nem a mi bűntelenségünket, jóságunkat, jóra való törekvésünket, hanem azt, hogy irgalmas az Isten. Isten irgalmassága nem egy egyszerű tény számunkra, hanem ünnep. Isten irgalmasságát ünnepli a mai evangélium is a tékozló fiú visszafogadásában.
A mai példabeszéd címzettjei a vámosok és a farizeusok, a nem vallásosak, és a vallásosak. Tékozló fiú és az otthon maradt nagyobbik fiú történetén keresztül az Atya irgalmasságát szemlélhetjük. Sokszor kifogásolják a vallásosak az Atya irgalmát, a megtérők miatti örvendezést.
Szeretet nem ítélőbíró. Az embereknek nagy szükségük van arra, hogy a gyóntatószékben ezt tapasztalják meg. Visszaemelni az embert a feloldozás által a maga méltóságában. A tékozló fiú is ezt kapta az atyai ölelésben. Ezt kell adjuk tovább a gyóntatásban.
Fr. Arthur

2012-03-10


______________________________