Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Jézusra hallgatok


Az én juhaim hallgatnak szavamra. Nem jelent valami rendkívülit, amikor azt halljuk, hogy valakit hallgatni. Ti számos előadást hallgattok a teológián, de az agyatok kiszűri abból, ami elhangzik azt, ami érdekel, a többi fölöslegesen hangzott el. Hasonló a helyet, amikor prédikációt hallgatunk. Csak arra figyelünk oda, ami tetszik, vagy érdekel. Valójában mi szabjuk meg, hogy mit akarunk meghallani. A Szentírásban a meghallgatás nem csak a fül tevékenysége, hanem az egész személyemmel a másik felé való fordulás. Nem válogatom meg, hogy mit akarok meghallani, hanem feltétel nélkül, mindenre nyitott vagyok, ami tőle érkezik, mert az ő személy fontos számomra. A hangját hallva a lelkemben érzem hogy megérint, megrezegteti a szívemet, mint amikor megpendítenek egy húrt.
Így akarunk ma mi is Jézusra figyelni, így akarjuk őt hallgatni. Nem elégszünk meg azzal, hogy valamit megértettünk mondanivalójából, hanem Véle személyes kapcsolatba lépünk.

2012-05-01


______________________________

A javamat akarja


Jézus azért jött, hogy életünk legyen, mégpedig bőségben. Néha könnyen elsiklok e kijelentés mellett, és inkább arra összpontosítok, amit nekem tennem kell: hogy felismerjem a pásztornak a hangját, kövessem, másrészt, hogy én magam ne legyek rabló és tolvaj, hogy eltaláljam az igazi kaput, melye egyedül vezet el az üdvösségre. Jézus nem életszabályokat akar nekünk megtanítani, melyeket, ha nem tartunk be, akkor pórul járunk. Nem a mennyországban akar minket megvigasztalni, hogy itt ennek fejében mindenféle kínt és próbát végig kelljen szenvednünk. Nekünk életet ad, bőséges életet, már most. Az örök élet csak beteljesedése lesz annak, ami elkezdődött. Ehhez nem kell nekünk valamit tennünk, hanem elsősorban befogadnunk. Nagyon szép a hasonlat a juhokkal. Az igazi pásztor, aki nem tolvaj és rabló, azért vezeti ki a juhokat, hogy jóllakjanak. A juhok érdekében teszi, nem úgy, mint amikor a katonaságnál kiparancsoltak a mezőre, hogy ott ugrassanak és szidjanak, ha nem jól ugráltunk. Ha nem is tudjuk, merre van a jó legelő, tudja a mi pásztorunk. Véle szemben nem érdemes önállóskodni, okoskodni, csak engedni, hogy vezessen, tudva, hogy javunkat akarja, azt, hogy minél igazibb életet éljek.

2012-04-30


______________________________

Húsvét 4. vasárnapja


Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Hívatások vasárnapja van, és Károly testvér arra kért meg hogy osszak meg egy pár gondolatot erről az témáról veletek , amit szívesen meg is teszek!
Hogy én ki vagyok.... egy pár szóval elmondtam, de hadd kérdezem meg tőletek: Ti kik vagytok? Ki vagy te valójában? Amikor tőled ezt megkérdezik mit szoktál felelni? Ugyan úgy mondod mind én: X,Y vagyok, itt vagy ott születtem, s ennek vagy annak a közösségnek a tagja vagyok? Vagy te másképp mutatkozol be? Fontos elgondolkodni egy kicsit ezen, mivel az, hogy mit mondunk magunkról mutatja hogy mi is igazán fontos életünkben!
Hogy mit mondasz magadról fontos mert tükrözi értékeidet, de vajon ha megkérdezem a szomszédodat, a munkatársadat, az feleségedet, rokonaidat azt: hogy te valójában ki vagy, ők mit fognak mondanak? Ugyanazt amit te? Hogyan látnak téged hogyan látnak minket kívülről azok az emberek akik körülvesznek?
Erre a kérdésre próbál felelni Szent János apostol a mai Szentleckébe. Csak hogy Ő más szemszögből nézi a dolgokat! Nemcsak én, és nemcsak a körülöttem élő emberek léteznek számára, hanem ott van Isten is!
Ezt mondja: „Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveznek, és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. „
Kérlek nézz körbe egy kicsit körülötted, igen tedd meg bátran.... ne szégyelld magad mivel a templomban vagy.... nézz körbe egy kicsit s mond el kit látsz magad mellet, kit látsz magad körül?
Egy idegent, egy ismerőst akivel néha összefutsz a templomban, vagy a városba? Vagy ott látod magad mellett Isten fiát, Isten szeretett gyermekét? Érzed-e szívedben Isten szeretetét, tudsz-e látni az Ő szemeivel? Tudsz-e Vele együtt szenvedni amikor egyik szeretett gyermeke beteg, vagy eltévelyeg és eltékozolja erejét, egészséget? Érzed-e irgalmas szeretetét amikor mindenkit haza vár, tudsz-e Vele örülni amikor tékozló testvéred haza tér?




Hívatások vasárnapja van és azt kérdeztem tőled hogy te ki is vagy valójában, azt kérdeztem hogy ki is az aki melletted ül, egy idegen van Isten szeretett fia, aki a te testvéred is...
És végül az apostol így folytatja: „Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van. „
Isten mindnyájunkat meghívott: legfontosabb meghívása az, hogy életre hívott (igaz minket nem kérdezett meg erről hogy akarjuk-e) és beléptünk ebbe a szép és veszélyes kalandba amit életnek nevezünk. Az Ő ingyenes szeretete által lettünk gyermekei, a mi hívatásunk az, hogy ezt a szeretett befogadjuk, hogy növekedjünk benne és felismerve a mellettük élő emberekben Isten szeretett fiait együtt haladjunk azon az úton mely az Atyai házba vezet!
Fr. Marián

2012-04-29


______________________________

Előbb hiszek


Ezek az emberek tudták, hogy Jézus nem volt a bárkában, tehát nem kelhetett át a túlsó partra, mégis ott keresték. Amikor rátaláltak csodálkoztak, hogy hogyan jutott oda, mert nem tudtak ésszerű magyarázatot találni, de mégis valami arra indította őket, hogy ott átkeljenek a tavon. Mi is úgy vagyunk néha, hogy egy belső érzékünk jelzi, hogy hol találjuk meg Istent, de ahhoz, hogy tényleg megtalálhassuk, félre kell tennünk a logikát, azt ami ésszerű, és elfogadni, hogy Istennel kapcsolatos dolgokban nem mindent vagyunk képesek megérteni, vagy megmagyarázni.
Mikor megtalálták, azt kérdezték, hogy mit kell tenniük, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjenek. Ők akartak valamit tenni azért, hogy Isten kedvében járjanak. Jézus pedig azt mondja nekik, hogy Isten az, aki értük tesz, aki jön, hogy megváltsa őket, a feladatuk, hogy befogadják.
Ma is ezt válaszolja nekünk Jézus, amikor azt kérdezzük, hogy mit vár el tőlünk Isten. Nem azt, hogy jól szerepeljünk előtte, hanem, hogy rá figyeljünk. Majd ő indít, és tudtunkra adja azt is, amit nekünk kell tennünk, de előbb meg kell tanulnunk felismerni, és befogadni Őt.

2012-04-23


______________________________

Húsvét 3. vasárnapja


Nem tudom, tudjátok-e, hogy Mozart minden zeneművében ugyanazt a motívumot dolgozta fel, különféle formákban. Az evangéliumban is hasonló jelenséggel találkozunk. A múlt vasárnapi evangéliumban például, és a mai evangéliumban két közös motívumot fedezhetünk fel. Az egyik a hitetlenség. Tamás apostol nem hitte el apostoltársai szavai alapján, hogy Jézus feltámadt, itt pedig az emmauszi tanítványok szavára nem akartak hinni, még amikor látták Jézust, akkor sem hittek, azt gondolták, hogy kísértet. A második motívum pedig az örömhír, amelyet azonosítani szeretnék az élet céljával, vagy Isten akaratával. Az Atya akaratának teljesítése jellemezte Jézus egész életét. Halála előtt azt mondta, hogy meghal, hogy teljesíthesse az Atya akaratát, feltámadása után pedig azt mondta, hogy azért kellett meghalnia, hogy beteljesedjen az, amit előre megírtak róla.
Mi közünk nekünk Jézusnak ehhez a céljához? Minden összekapcsolódik véle, mert akkor kezdünk igazán élni, amikor Jézushoz hasonlóan felfedezzük ezt a célt, ezt az örömhírt a magunk életében. Nem fogunk félelemben, bizalmatlanságban élni, ha meglátjuk ennek a célnak a fontosságát.
Fr. Iustin

2012-04-22


______________________________

Vízen járás


- Tegnap a kenyérszaporításról hallottunk. Jézus, amikor királlyá akarták kiáltani, visszahúzódott egyedül. A tanítványok ott maradtak magukra, nem tudták tovább mitévők legyenek. Vártak egy darabig, aztán bárkába ültek és elindultak. A szél, a vihar, a sötétség, lelki állapotukat jelképezik. Ott volt a nagy lehetőség, hogy Jézus király legyen, és elszalasztotta. Csalódás, kiábrándulás volt bennük, és Jézus nem volt velük. Egyszer csak a vízen járva közeledett feléjük. Jézust nem tudja megakadályozni abban, hogy hozzánk közeledjen, sem a vihar, sem a bennünk levő békétlenség. Ő mindennek fölötte tud járni. Furcsa az, hogy fel akarták venni Jézust a bárkába, de abban a pillanatban partot értek. Miért kellett volna felvenni a bárkába, ha Jézus a vízen járva utolérte őket? Úgy néz ki, hogy gyorsabban ment, mint ők a bárkával, nem lett volna értelme, hogy beüljön. Másrészt miért akarták volna felvenni, amikor már a parthoz értek? Szt. Ágoston jutott eszembe, aki azt mondja: túl későn szerettelek. Néha mi is így járunk. Mikor felfedezzük végre Jézust, amikor be akarjuk venni életünk bárkájába, azt látjuk, hogy mennyire késő, mennyi mindent elszalasztottunk. Már ott vagyunk a partnál, és eddig Jézus hiányzott a bárkánkból.
- A tegnap királlyá akarták Jézust választani, és Ő elment imádkozni, elrejtőzött, ma pedig a vízen járva megjelent. Nem állt be a királyok közé, nem lett egy a királyok között, hanem Ő a világmindenség Ura. Ő mindenek fölött van.
- Ez egy rövidített változata annak a történetnek, melyben Péter kiszáll a bárkából, és ő is a vízen jár. Megijednek Jézustól, mert másképp látják, mint addig. A végén pedig partot érnek, megnyugodnak. Jézus csodát tud tenni. Még ha meg is ijedek az újfajta Jézustól, akit felfedezek, de velem van, és amikor a partot, a biztonságot elérem, együtt leszek vele.
- az első olvasmányban az ragadott meg, hogy az ige szolgálata, és az asztal szolgálata két külön feladat, de a kettő egymást kiegészíti, és egymáshoz tartoznak.

2012-04-21


______________________________

Vigyázz a morzsákra!


Kissé furcsa, hogy Jézus nem enged kárba veszni semmit a megszaporított kenyérből, pedig 12 kosárral maradt. Nem porcióra adta a kenyeret, hanem mindenki annyit ehetett, amennyit akart. Nem tudjuk, hogy honnan szereztek hirtelen 12 kosarat. Fel voltak készülve a kenyérszaporításra? Tovább nem mondja el, mit csináltak a sok megmaradt kenyérrel. A halból úgy látszik nem maradt semmi. Nyilvánvaló, hogy ez az egész történet szimbolikus. Talán azt akarja mondani, hogy Isten, Krisztus által bőven adja a kegyelmét, jóval többet, mint amit fel tudunk használni, de elveszni nem szabad hagyni egy morzsát sem belőle. Nekünk is van öt kenyerünk és két halunk, amivel mi rendelkezünk, még ha jelentéktelennek tűnnek is. Mi is átéltjük néha a kenyérszaporítást, úgy érezzük, hogy Isten nagyon szeret, valami jól sikerült, boldogak vagyunk, és szeretnénk Jézust királlyá kiáltani, hogy mindig gondoskodjon a mi jólétünkről, erre ő visszahúzódik. Ilyenkor jó, ha elő tudjuk venni az összegyűjtött maradékot, vissza tudunk emlékezni, és bízni.

2012-04-20


______________________________

Hiszek, tehát döntök


Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Átvitt értelemben gondolhatunk önmagunkra is, mivel Jézushoz tartozunk, a világban vagyunk, de már nem vagyunk e világból valók. Maga Jézus mondja ezt tanítványairól a búcsúbeszédében. Itt azonban Jézus önmagáról beszél. Ő az, aki a mennyből jött, és mindenki fölött áll. Ha ez nyilvánvaló lett volna, akkor nem lett volna szükség arra, hogy ezt tanítványainak tudtára adja. Jézus azonban nem úgy nézett ki, mint aki mindenkit felülmúl.
Így van ez ma is. Mi tudjuk róla, hogy ő Isten, a világ Ura, mégis, nehéz ezt hinni. Márpedig, „aki nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet.” Mit jelent hinni? Ez szerint hozni döntéseket. Nem csupán a nagy döntésekről van itt szó, hanem egész jelentéktelennek tűnőkről. Amikor észreveszem, hogy elkalandoztam, úgy döntök, hogy próbálok ismét odafigyelni az imára, és abbahagyom az álmodozást. Hogy ha valamilyen okból nem tudok fél órát ott ülni az elmélkedésen, napközben megkeresem rá az időt, és nem engedem, hogy egyéb fontosabbnak bizonyuljon, az én értékrendemben valami más Jézus fölé kerüljön.

2012-04-19


______________________________

Patkányok


Sötétség és világosság. Az ítélet ez: nem Isten jön el, hogy ítéljen, hanem maga a sötétség az ítélet, melyet jobban szeretnek az emberek, mint a világosságot. A patkányok jutnak eszembe, amelyek a sötétben szeretnek bujkálni, ott érzik jól magukat, összevegyülve a piszokkal. Nem viszolyognak a piszoktól, és szeretik a sötétséget.
Van, amiről tudom, hogy rossz, tudom, hogy nincs rendben, mégis szeretem.
Nem méltó a patkányélet hozzám. Engedem, hogy a hit világossága ráragyogjon a sötét oldalaimra is. Átalakulnak, úgy, hogy tetteimet már nem titokban, hanem Istenben viszem végbe.

2012-04-18


______________________________

Kedd


Az apostolok nagy erővel tettek tanúságot Uruknak, Jézusnak feltámadásáról...
Kiérződik ebből a mondatból, hogy valami fontosról van szó. Fontos dolgokért nagy erőt szoktunk kifejteni. Tanúságtételre, misszióra készülünk mindannyian. Fontos, hogy a jót jól tegyük. Az evangélium átadása, nem valamilyen stratégia, taktika. Ez nem az egyháznak egy ügyeskedése arra, hogy terjeszkedjen, növekedjen. Nem az a célja, hogy sokan legyünk. És erősek legyünk. A misszió, az evangelizáció nem valami emberi megfontolásból fakad. Aki csak ezt látja benne, az egyáltalán nem értette meg, ennek a küldetésnek a lényegét. A misszió annak az embernek az öröméből fakad, aki kincset talált. Így mondja az evangélium: örömében az ember mindenét eladta, hogy megszerezze azt a szántóföldet. Abból az örömből fakad, hogy rátalálunk Isten szépségére, nagyságára, jóságára. Ha valaki ezt a találkozást átélte, akkor nagyon természetes lesz, hogy mindenkinek, ezt a gazdagságot próbáljuk átadni. A misszió a megajándékozott embernek a boldogságából, öröméből fakad. II. János pápa: aki valóban találkozott Krisztussal, az ennek a találkozásnak az örömét nem tudja megtartani magában.
Fr. Arthur

2012-04-17


______________________________