Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 |

Napi gondolatok

Kit kerestek?


Láttuk Jézust, amit eltávolodik kissé az apostolok csoportjától. Ezeket elnyomta az álom, a fáradtság. Főleg abban fáradtak bele, hogy nem értik meg Jézust. Magára hagyják, egyedül kell megküzdenie az ő órájával, amely elérkezett. Imába merül, küld, de kész megtenni az Atya akaratát. Zajogás hallatszik, valakik közelednek. Jézus nem menekül, hanem feláll, és várja őket. Nem az ő ügyességükön múlott, hogy el tudták fogni, hanem Jézuson, aki önként a kezükre adta magát. Nem ők bilincselik meg, hanem már előbb megbilincselte a szeretet. Megérkeznek a felfegyverzett emberek, de amikor Jézussal szembe találják magukat, nem tudják, mit kell tenniük. Szinte ő biztatja, hogy fogják el. Kit kerestek? – kérdi tőlük. Mintha minden mozdulatlanná vált volna. Azóta is visszhangzik a kérdés. Tőlem is megkérdi az Úr: kit keresel? Lehet, hogy én is egy vagyok az apostolok közül, akik épp nem keresnek senkit, hanem szundítanak, belefáradtak az imádságba, a jobb életre való várakozásba. Az is lehet, hogy épp Jézust keresem, hogy mert haragszom rá, mert nem olyan, amilyennek én szeretném, nem teszi meg, amire kérem. Ám az is lehet, hogy Azért keresem Őt, mert nélküle nem tudom elképzelni az életemet, ha nem is értem, mégis szeretem. Mária Magdolnától is ezt kérdezi Jézus: kit keresel? A véle való találkozás mintha új életre keltette volna az Urat kereső asszonyt. Nem nyugszom bele én sem az Úr halálába, továbbra is őt keresem, még ha nem is sikerült Véle virrasztanom, amikor ezt kérte tőlem.

2012-04-06


______________________________

Ki mit főz, azt eszi


Aki meg akar győzni másokat valamilyen igazságról, igyekszik olyan érveket hozni, amelyek hatással vannak hallgatói gondolkodásmódjára. Az utolsó vacsorán Jézus megalapította az Oltáriszentséget, de a testvéri együttlét „szentségét” is. A kettő egymáshoz tartozik. Az oltáriszentségből merítünk erőt ahhoz, hogy Jézushoz hasonló módon tudjunk egymásnak testvérei lenni. Ugyanakkor a testvéreim körében való ünneplés teszi lehetővé a Jézussal való találkozást.
Azt mondják, hogy a testvéri együttlét olyan, mint a főzés. Azt talál az ember a tányérjába, amit belefőzött.

2012-04-05


______________________________

Talán én vagyok?


Jézus körül ott ülnek az apostolok. Egyenként kiválasztotta őket, mindent megosztott velük, barátainak nevezte őket, mégis egyikük elárulta. Jézus nem mondja meg, hogy ki az, de tudtukra adja, hogy ott ül közöttük az áruló. Érdekes, hogy egyikük sem mondja: én biztosan nem. Péter a tegnap még hősködött, hogy az életét is odaadja Jézusért, de most ő sem biztos a dolgában. Itt nem arról van szó csupán, hogy mit teszek Jézusért, hanem, hogy mennyire szeretem. Az árulás egy hosszabb folyamat végeredménye, mely során lassan eltávolodom tőle.
Itt vagyok Jézus mellett, de mikor szemembe néz, felismerem, hogy a szeretetem néha elhalványul, már nem érzem annyira fontosnak a magam számára. Nem akarom, hogy látszódjon, de érzem, hogy a Jézus iránti szeretetem terén nincs minden rendben. Nem megyek ki a sötétségbe, mint Júdás, de talán azért mert félelmetes a sötét, vagy azért, mert ma is újra akarom kezdeni építeni a kapcsolatomat Jézussal.

2012-04-04


______________________________

Nagykedd


János evangélista azzal indítja a mai evangéliumi szakaszt: hogy az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében. Nem is csoda. Nem lehet csak megrendültséggel kimondani, hogy az apostolok közül az egyik elárulja, a másik megtagadja. Azok közül, akik évekig vele együtt voltak, hallgatták tanítását, látták csodáit, ettek a csodálatosan megszaporított kenyérből, akiknek most megmosta lábát, azok közül egyik elárulja, a másik - minden fogadkozása ellenére – megtagadja. Vajon megéri Jézusnak az életét áldozni másokért, ha övéi is ilyen szinten állnak?
Azt írja Graham Greene: Könnyű meghalni a szépért: a hazáért, a gyermekért, a művelődésért, a gyávákért és az aljasokért, csak egyedül Isten képes életét áldozni.
Ilyen Istenünk van nekünk, aki a szeretetében is megmutatja mindenhatóságát.
Fr. Arthur

2012-04-03


______________________________

Látszat és valóság


A Jézus iránti szeretet indította Máriát arra, hogy a drága illatos kenetet rápazarolja. Lett volna, mire használja az árát, nem szorult rá Júdás tanácsára. Jézus azonban mindennél és mindenkinél fontosabb volt számára. Nem így Júdás számára, aki látszólag nemes céltól vezetve szól, de igazából önmagát keresi. Pedig, amikor Jézust megismerte, ő is őszinte szeretettel indult el Jézus nyomában, Jézusért sok mindent elhagyott. De aztán valahol elveszett ez a szeretet, és csak a látszat maradt meg. A tetteiből már nem árad a szeretet jó illata.
Mikor Jézus háttérbe szorul, mert valami fontosabb, komolyabb feladatom van, mint Jézussal időzni, én is hozzá hasonló vagyok. Szegények mindig lesznek veletek. Feladataink is megvárnak, de a Jézussal való szeretetteljes együttlétet kár elszalasztani.

2012-04-02


______________________________

Az ifjú...


Ezen a héten Jézus földi életének utolsó eseményeit szemléljük. A nagyböjt folyamán próbáltunk felkészülni ezekre a szenet napokra, melyek most következnek. Most helyet foglalunk, és végignézzük a szent előadást. Jézus dicsőségesen bevonul Jeruzsálembe, hogy ott megöljék.
Ma a Márk evangéliumából olvassuk fel Jézus szenvedésének történetét. Ami feltűnő lehet benne, hogy Jézus hallgat. Már mindent elmondott, és az emberek nem hallgattak rá.
Van egy olyan szereplője a Márk-féle passiónak, aki nem szerepel a többi evangéliumokban: egy ifjú, aki álmából ébred fel, amikor Jézust elfogják, kíváncsian odamegy, aztán meztelenül elmenekül. Mi magunk is hozzá hasonlók vagyunk. Mindaddig, amíg Jézus szenvedését látva futásnak eredünk, a magunk bőrét mentjük, nem elég érett, nem felnőtthöz illő a hitünk. Ha tovább olvassuk az evangéliumot, a feltámadás napján a sírban ott találjuk az ifjút, fehér ruhába öltözve, tanúsítva, hogy Jézus feltámadt. A gyáva tanítvány bátor tanúságtevővé változott. Ez a mi utunk is.

2012-04-01


______________________________

Szombat


Titokzatos Kaifásnak ez a kijelentése. Egy ember eldönti Jézus halálát és ugyanakkor szavai számunkra prófétai szavakká bizonyulnak. Olyan események is közvetíthetik felénk Isten üzenetét, amelyeket rosszaknak vélünk, amelyektől félünk. Még akit ellenségünknek gondolunk, az is lehet számomra Isten hírnöke.
A zsidók a nép bűneit ráolvasták a bűnbakra, hogy ő haljon meg a bűnösök helyett. Itt most Jézust nevezi ki Kaifás bűnbaknak. Néha érzem, hogy egyik- másik testvéremtől szívesen megszabadulnék. Tőlem is mások. Azt hiszem, ezekben a kapcsolatokban, ezekben a helyzetekben kell felfedeznem Isten üzenetét.
Azt hiszem, akkortól mondhatjuk, hogy testvéri közösségben élünk, amikor egymás hibáit, bűneit hordozni tudjuk, ha zavarnak is, ha szenvedést okoznak is szeretettel viszonyulunk egymáshoz.
- Ha a főpapok szeméből nézem a történteket, teljesen igazat adok nekik. Jön valaki, új lelkülettel, embereket toboroz, eltántorítja őket a helyes tanítástól, aztán jönnek majd a rómaiak, tönkretesznek mindent. Felborul az élet. Az ilyenfajta változásokat meg kell akadályozni. Valami rendet kell tartani. Igazuk van és még sincs. Elvesztették a kapcsolatot Istennel, ezért kialakult egy helytelen vallásszemlélet, és nemzeti öntudat. Isten nélküli nemzet, Isten nélküli vallás. Félnek a változástól. Ebből a mókuskerékből úgy lehet kilépni, ha visszatérünk a forráshoz, ha nem is mindig értünk egyet Isten döntésével, mégis keressük azt.
- Az irigység szörnyű dolog. Az ember látja a jót, amit a másik tesz, és nem tud örülni neki, hanem kisebbnek érzi magát miatta. A jótett nem csak annak a javára válik, akivel jót tesznek, hanem mindenkinek, aki körülötte van. Hiányzik az együtt örvendezés a mi közösségünkből is. Ha jézussal együtt tudtak volna örvendeni a körülötte lévők, nem kellett volna ilyen formában szenvednie.
- Jézus nem mutatkozott a nyilvánosság előtt. A vértanú életbe belefér az is, hogy az illető alkalmasint elrejtőzik, bujkál. Isten nagy tervébe minden belefér.
- Nagyobb csoda az, ahogy a beteg türelmemmel elviseli a betegséget, mint az, hogy meggyógyul. A szenvedéseket, nehézségeket úgy viselem-e mint akinek van reménye? Úgy megélni a liturgiát, hogy Jézus szenvedését bemutassam.
- Szent Ferenc Leó testvért Isten báránykájának nevezte. legyek én is Isten báránykája, és nem az emberek báránykája.

2012-03-31


______________________________

Gyarlók vagyunk, de isteni életre születtünk


Jézus két érvet is felhoz, amelyekkel az Istenségét bizonyítja. Az első logikai eszmefuttatás: ha egyszerű embereket Isten fiainak hív a Szentírás, annál inkább azt, akit az Atya küldött. A második érv a tettei, melyeket csak Isten tud végrehajtani.
Miért nem fogadják el ezek ellenére a hallgatói Jézust? Nem mindegy nekik, hogy Jézus azt mondja magáról, hogy ő Isten Fia, vagy nem? A próféták szavait ha akarták meghallgatták, ha nem semmibe vették. Ám ha Jézus Isten Fia, akkor szavait nem lehet mellőzni. Márpedig Jézus elvárásai túllépik azt, amit az emberek hajlandók megtenni Istenért. Inkább haljon meg.
Maga az egyház is bukdácsolva, állandóan lemaradva követi az Urat, benne mi magunk is. Csak szégyenkezve tudunk arra gondolni, hogy milyen magasztos hivatást kaptunk, és mennyire lemaradunk annak megvalósításától.
Ma újra igent akarok mondani Jézusnak, tudva, hogy Ő valóban Isten, és képessé tud tenni az isteni életre, melyre meghívott.

2012-03-30


______________________________

Látta és örvendett


Ábrahám látta és örvendett.
Mikor látta Ábrahám Jézus eljövetele napját? Amikor Izsák megszületett, bár Sára már idős volt és meddő, másodszor pedig, amikor Izsákot Isten megóvta a haláltól. Izsák Jézust jelképezi, neve azt jelenti, hogy ő nevetett. Ábrahám szomorúságát örömre fordította Izsák.
Ábrahámhoz hasonlóan örvendünk, amikor rá merjük bízni magunkat Istenre. Ő életet tud adni akkor is, amikor már nincs rá ember számára lehetőség.
A halál sem árthat nekünk, pedig a halál minden élőnek elkerülhetetlen sorsa. Isten Úr a halál felett is. Az mer igazán élni, aki nem fél a veszteségektől, a haláltól, mert bízik abban, aki Jézust feltámasztotta a halálból. Senki és semmi nem vehet el tőlem semmi igazán értékeset.

2012-03-29


______________________________

Önmagamtól is szabad lenni


Az igazság szabaddá tesz benneteket.
Mi a szabadság? Azt tenni, amit akarok, anélkül, hogy csorbítanám mások szabadságát. Szabadon beszélni, gondolkodni, legyenek jogaim, tiszteletben tartva mások jogait. Ilyesmit jelent a társadalomban a szabadság az alapvető emberi jogok megfogalmazása szerint. Szükséges ez a fajta szabadság, de nem elég. A szabadság, amelyet Jézus ígér több ennél, olyan, amely az élet teljességét nyújtja: ha megmaradtok tanításomban... a Jézus által ajánlott szabadság nem a saját fejünk utáni cselekvés, hanem Isten szavára való odafigyelés és neki való engedelmesség. Nem szubjektív igazságokra épül ez a szabadság, nem az én véleményem, az én elképzelésem az alapja, hanem az objektív igazság, az, hogy Isten életét adja értem, azért, hogy én igazán élhessek. Ez tesz szabaddá, önmagamtól is, hogy szabadon tudjam én is önmagamat odaajándékozni.

2012-03-28


______________________________