Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Mária Szíve


- Három napig keresték – elővételezi a három napot, a halála és feltámadása között.
Mária nem érti, de szívében őrzi szavait. Ez Mária életének fontos jellemvonása. Nem érti, de ráhagyatkozik. A csendben érik Máriában a hit gyümölcse.
Én is szívembe akarom fogadni az Úr szavait, azokat is, amelyeket nem értek, amelyek szenvedést okoznak nekem. A „három napos” csendes keresésben ezek megtermik a hit gyümölcsét, a bizalmat és a ráhagyatkozást.
- Szűz Mária emléknapját keresni kell, ezt az emléknapot nehezebben találtuk meg, mint Jézus szíve ünnepét. A mai evangéliumban Mária keresi Jézust, nem mi keressük Máriát. Jézus van elveszve. Családias történet ez, előfordul minden családban, hogy valamelyik gyermeket keresni kell. Ami megtöri ezt a családias hangulatot, az Jézus kérdése: nem tudjátok, hogy Atyám házában kell lennem? Jézus felismeri azt, hogy ő kicsoda, és ettől kezdve megváltozik a viszonya mind a szülőkhöz, mind a rokonokhoz. Jézust én is fel akarom ismerni, mint azt, aki közel van, megszólítható, de néha elvesz, nem találom, de akit tudom, hol találhatok meg, az Atya házában.
- Az édesanya szeretettel keresi elveszett gyermekét. Az emberek azt várják el tőlünk, hogy Istenhez vezessük el őket. Azt a kegyelmet kérem, hogy az Ő házában érezzem igazán otthon magamat. Az emberek nagyon megérzik, hogy én itthon vagyok-e az Isten házában.
- Hittanórán történt, hogy egy adott pillanatban hiányzott egy gyerek. Kezdtük keresni. Aztán kiderült, hogy elbujt, azért, hogy keressem meg. Átéreztem kissé, amit az az édesanya érez, aki keresi elveszett gyermekét. Az én égi édesanyámnak is hiányzom, ha nem vagyok itt, az Atya házában. Szüleim gondot fordítottak arra, hogy én az Isten házában legyek. Szüleimtől kaptam a testemet, mégis Isten az én mennyei Atyám.
- Sokszor belefeledkezem azokba a dolgokba, amelyeket szeretek, és ezzel megbántok másokat.

2012-06-16


______________________________

Jézus Szíve


Jézus szíve ünnepe a szeretet ünnepe, olyan szereteté, amely sok szenvedéssel jár, de amely túllép a halálon.
Szt. János számára ezt jelképezi a Krisztus oldalából kifolyó vér és víz. A kifolyó vér a halált jelenti, míg a víz a termékenységet. Új életet táplál, öntöz ez az víz, ugyanannak a szeretetnek a csiráit, mely Jézus szívében élt, mostantól a mi szívünkben növekszenek, fejlődnek.
Nem hiába láttám az egyházatyák e kifolyó vérben és vízben az Egyház szentségeinek jelképét. Könnyen megszokottá válik számunkra a szentségek vétele. Szent Bonaventúra arra buzdít minket, hogy hajoljunk oda és igyunk Jézus szívéből, megváltásunk forrásából. Ma úgy akarok szentáldozáshoz járulni, hogy tudatosítom magamban azt a szeretetet, amelyben részesülök, és azt a szeretetet, amelyre engem indít.

2012-06-15


______________________________

Megfontolni, elhatározni és megvalósítani


Ha a ti igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába. Milyen is a farizeusok és írástudók igazsága? Nem azt mondja, hogy az övék nem igazság, hanem, hogy gyenge, hiányos, valami lényeges elem hiányzik belőle. Annyira lényeges elem hiányzik, hogy alkalmatlanná teszi az embert a mennyek országára.
Lehet, hogy hiányzanak a tettek. Ha csak hangoztatjuk azt, amit helyesnek gondolunk, de nem váltjuk tettekre, szavaink, nem fognak üdvözíteni. Nem elég nem tenni rosszat. Cselekedni kell.
Ám a fordítottja is lényeges: nem elég a tett, szükséges a helyes szándék is. Ha azért teszem a jót, hogy mások lássák, és jó véleménnyel legyenek rólam, tetteim elveszítik értéküket. Ha csak azért teszem a feladatomat, hogy ne büntessenek, ne szidjanak, nem érdemes azt végezni.
Az igazi jótettek, amelyek az üdvösség felé vezetnek abból fakadnak, hogy belátom, elhatározom, és meg is teszem, ami helyes, ami jó.

2012-06-14


______________________________

Isten szava ránk bízta magát


A szó erejét ismét felfedezni. Páduai Szt. Antal a szavak embere volt, kiváló igehirdető volt, szavával ezreket tudott Krisztushoz vezetni, és ezreket visszatéríteni a tévedés, az eretnekség útjáról. Abban az időben is sokan beszéltek az embereknek, de szavuk hatástalan maradt. Ma is sok ember beszél sokat, de szavuknak nincs hatása. Csak elhangzanak, de nem hiszünk nekik. A politikusok ígérgetnek a választások előtt, mindenki tudja, hogy nem tudják valóra váltani ígéreteiket, mégis beszélnek. Templomainkban sok prédikáció elhangzik, még sincsenek hatással az életünkre, mert nem tudunk hinni a szavaknak, talán még azok sem hiszik, akik elmondják.
Szt. Antal szava más volt. Aki hallgatta, érezte, hogy igazak e szavak, valóban Isten szava hangzik Antal szájából. Isten rábízta az ő szavát erre a ferences szerzetesre, mint ahogy a megtestesült Ige rábízta önmagát Máriára, Józsefre, hogy gondoskodjanak róla, táplálják, neveljék. Ezt jelképezi az a jelenet Szent Antal életéből, amikor a kis Jézus megjelent neki, és karjai között pihent.
Mondhatnánk, hogy milyen jó volt Szt. Antalnak, hogy Isten ennyire bízott benne és ennyire hatásossá tette szavait. Mi is lehetünk ugyanilyen szerencsések. Isten örömmel bízza magát ránk is. Szt. Antal példáján buzdulva kérjük mi is a kegyelmet, hogy szavaink hitelesek legyenek. Amikor azt mondjuk valakinek, hogy szeretjük, akkor valóban javát akarjuk, boldogságát próbáljuk elősegíteni annak a személynek. Amikor valakinek a barátságunkat ígérjük, törődjünk is vele. Amikor Istenről beszélünk, ne üres vallásos szöveget mondjunk neki, hanem arról beszéljünk, amit mi az Istennel való kapcsolatunkban megtapasztaltunk.
Segíts Szt. Antal örömmel járni a hit útját, tudva, hogy a kis Jézus karjainkon pihen, ránk bízta magát, ránk bízta szavainak közvetítését.

2012-06-13


______________________________

Használatra kaptuk...


Jézus az igazi tanítványt a sóhoz hasonlítja, mely egyrészt ízet ad, másrészt megóv a romlástól. Ám a tanítvány olyan só, amely az ízét úgy kapta Jézustól, neki magának nem lett volna íze. Ezért veszítheti el az ízét. Olyan lámpás, amely a fényét Jézustól kapja, ezért sötétben is maradhat. Élete, és szavai arról tesznek tanúságot, hogy Jő dolog, csodálatos dolog Jézussal kapcsolatban lenni.
Ha a magam életét szemügyre véve azt látom, hogy a körülöttem élők nem sokat élveznek az én jó ízemből, nem óvom őket a romlástól, nem világítok nekik, vagyis nem segítem őket közelebb Jézushoz, nem vagyok igazi tanítvány. Nem elég elhatározni, hogy ezután jobban törekszem, hisz ne feledjem, hogy nekem nincs jó ízem, sem saját fényem. A Krisztussal való kapcsolatomat kell szorosabbra fognom, hogy az ő íze, az ő fénye járjon át.

2012-06-12


______________________________

Szt. Barnabás


Egy legenda azt mondja, hogy Barnabás Milánóba érkezett, és ahol elhaladt, elolvadt a hó, és virágok kezdek nyílni.
Pállal való együttműködése valóban ilyen jellegű volt. Valóban a vigasztalás fia volt a közösségek számára, melyeket meglátogattak. Ő volt az, aki háttérben tudott maradni, és engedte, hogy Pál érvényesüljön, Pált dicsérjék az emberek.
Amikor mindenki önmagát akarja érvényesíteni, igazi prófétai jel az, ha valaki képes együttműködni anélkül, hogy ő legyen a főszereplő. A közelgő nyár jó alkalom lesz arra, hogy mennyire tudunk a vigasztalás fiai lenni, mennyire tudjuk engedni, hogy a testvéreink iránti szeretet legyen az irányt adó tetteinkben.

2012-06-11


______________________________

10. évközi vasárnap


A mai, évközi 10. vasárnap mottója számomra a mezítelenség és a felöltözöttség. Bár Ádám és Éva mezítelenek voltak a paradicsomban, mégis a legszebb ruhát viselték, amelyet ember valaha viselt, a kegyelem ruháját hordták. Engedetlenségük által ezt a ruhát elveszítették, de Isten nem feledkezett meg róluk, új ruhát készített számukra. A keresztségben az ember magára öltötte Krisztust. Igen ékes ruhát kaptunk a keresztségben. Sajnos, a kis fehér ruhát, melyet a keresztségkor kaptam, már kinőttem. A ruha, melyet a pap a szentmisén visel emlékeztet bennünket, hogy igen ékes ruhát kaptunk a keresztségben. Jézus a példabeszédben azt mondja, hogy az erős házába csak úgy mehet be a rabló, ha lekötözi. Ha lekötözi, elveheti a ruháját, és kifoszthatja a házát. Ha mi együtt vagyunk a házban, erősek vagyunk, és nem tud bejönni, aki nekünk rosszat akar tenni. Csak akkor tud megkötözni, ha kimegyek hozzá. Az Egyházon belül maradva erős vagyok. Nem tud megkötözni a sátán, mert mindig van egy pap, aki feloldoz. A csuhánk emlékeztet, hogy mezítelenségünket eltakarta Krisztus kegyelme. Jó megvizsgálni, hogy mi az, ami engem megkötöz. Ha megkötöz, könnyen leveszi a csuhánkat.
fr. Hugó

2012-06-10


______________________________

Pénzünkön a császár képe, lelkünkön az Istené


Bármelyikünknek jól esne egy ilyen dicséret, de ugyanakkor tudnánk, hogy fele sem igaz. Persze, hogy befolyásol mások véleménye, és másképp beszélünk, másképp viselkedünk, ha olyan személyek vannak jelen, akiknek a véleménye számít nekünk. Fel sem fogják, hogy mennyire igazat mondanak. Ám szavaik csapdát rejtenek. Arra ösztönöznék Jézust, hogy bátran szembeszálljon a római hatóságokkal, és kijelentse, hogy nem kell többé adót fizetni, csak azért, hogy ne csalódjanak benne azok, akik ilyen tökéletesnek gondolják.
Nagy veszély számunkra is, amikor az emberek azt mondják rólunk, hogy mi rendkívüliek vagyunk, nem vagyunk olyanok, mint a többi. Csak akkor akarjunk megfelelni bárki elvárásainak, ha azok egybeesnek Isten elvárásaival.
A császár elvárásai felületesek, megelégszik a pénzünkkel, hasznot hajt belőlünk, de a lelkünkön már nem a császár képe van, hanem az Istené. Nem mindig tudunk szembeszállni a társadalmi igazságtalanságokkal, de nem állunk be semmilyen földi uralkodó szolgálatába.

2012-06-05


______________________________

Az Úrnak dolgozom


Jézus ebben a példabeszédben Izrael történetét foglalja össze. Isten népe a szőlő, melyet a vezetőkre bízott. Ők azonban kisajátították, kihasználták, és nem Istenhez vezették a népet, hanem önmagukhoz. Isten küldöttei próbálták őket figyelmeztetni, de rosszul bántak velük. Végül a Fiát küldte, Jézust, akit megölnek. Jézus tudja előre, hogy mi vár rá, de jobban szereti a népet, mint a saját életét. Odaadja az életét is, hogy meg tudja menteni.
Isten bennünket is megbízott, hogy az ő népe javára dolgozzunk. Mi is felelősek vagyunk valakikért, ám ha nem teljesítjük a kapott feladatot, hanem csak magunkkal törődünk, el fogja venni tőlünk a megbízatást. Hanyagságunk, felületességünk, kényelemkeresésünk, ha nem is látszik súlyos dolognak, fokozatosan a hivatásunk elvesztéséhez vezethet. Tudatosítani akarom ma, hogy az Urat szolgálom, neki dolgozom, nem akarok a magam ura lenni. A munkám gyümölcse legyen Istené és ne az én dicsőségemet szolgálja.

2012-06-04


______________________________

Mit kértek? Miért kéritek?


Emlékszünk, a tegnap Jézus ugyanezt kérdezte Bartimeustól, mint amit a tegnapi evangéliumban Jakabtól és Jánostól: mit kérsz? Mit kértek? Jakab és János azt kérték, hogy ők legyenek a fő helyeken. Jézus a János és Jakab kérésére nemet mondott, a vak Bartimeus pedig azt kérte, hogy visszanyerje a látását, és erre a kérésre Jézus igent mondott. Miért? Mert Bartimeus, miután ismét látni kezdett, elindult Jézus nyomában. Azért akart látni, hogy követni tudja Jézust. Ennek szellemében forduljunk Jézushoz kéréseinkkel: önmagunkat keressük, vagy azt, hogy hitelesebben tudjuk követni az Urat? Bátran kérjük azt, ami segít tisztábban látni, merre megy Jézus útja itt és most.

2012-05-31


______________________________