Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

14. évközi vasárnap


Jézus hazatér a saját falujába. Ahogy elkezd beszélni a zsinagógában az Isten országáról, egyre nagyobb ellenállást érez hallgatói részéről. Nem a farizeusok, és írástudók fordulnak most ellene, hanem a maga falutársai. Mi a kifogásuk ellene? Hogy túlságosan egyszerű, hétköznapi. A Messiás, akire ők várnak sokkal fenségesebb, megközelíthetetlenebb kellene legyen. Néha mi is, a magunk vallásos életét elválasztjuk a közönséges, a hétköznapi dolgoktól, rendkívüli érzésekre, természetfeletti eseményekre várunk, amikor imádkozunk, amikor szentségekhez járulunk. Jézusnak is azt vetik szemére, hogy ismerik a családját, tudják, honnan származik és nem látnak benne semmi rendkívülit.
Érdekes ebben az evangéliumi szakaszban, hogy a szereplők csodálkoznak, ámulnak. Az emberek csodálkoznak Jézus szavain, Jézus pedig csodálkozik hitetlenségükön. Csodálkozik, mert azok, akik ismerni vélik Őt, látták felnőni, talán együtt játszottak vele, együtt tanulnak írni, olvasni, nem hajlandók meghallgatni, amit mond. Ma is fennáll a veszély, hogy az emberek nem akarják meghallgatni az evangélium üzenetét, mert úgy gondolják, hogy ismerik az egyházat, annak gyengeségeit, vagy ismerik azt a papot, aki épp beszél, és nem tartják maguknál jobbnak, szentebbnek. Mi sem egyforma figyelemmel, egyforma nyitottsággal hallgatjuk. Akivel szemben kifogásunk van, annak szavait elengedjük a füleink mellett, vagy ellenkezőleg, a hibákat keressük bennük. Mi magunk is, bár arra tettünk fogadalmat, hogy a közöttünk levő kapcsolatok révén hirdetjük elsősorban az Isten országát, könnyen ítélkezünk egymásról. Mindenikünk hordozója az evangélium üzenetének. Isten mindenikünk által akar valamit üzenni. Sok minden megváltozna az egymáshoz való viszonyulásunkban, ha sikerülne kihámozni ezt az üzenetet azokból a hibákból, amelyeket a testvérünkben látunk, és nyitottabbak lennék Isten üzenetének a befogadására.

2012-07-08


______________________________

Szombat


Egy idegen beszél, egy ellenség, akivel nem szívesen állnak szóba. Jézus megígéri neki, hogy elmegy, és meggyógyítja a szolgáját. Ám a százados válasza Jézust is meglepi. Miért? Mert alázatos a hite. Nem csak hiszi, hogy Jézus tud segíteni, hanem annak is tudatában van, hogy ő nem méltó erre a segítségre. Neki elég, ha Jézus távolról segít, nem kell személyesen odáig mennie.
Néha elvárom, hogy fontos legyek Isten szemében, hogy rám figyeljen, az én problémáimmal foglalkozzon, és megsértődöm, ha nem teszi meg, amit elvárok tőle. Ezt az alázatosságot akarom ma megtanulni, és azzal a bizalommal fordulni Jézushoz, hogy ő tud segíteni, bár nekem nincs semmiféle jogom elvárni azt. Akkor tudok igazán hálás lenni azért, amit az Úrtól kapok.
Én a százados helyében nagyon örültem volna, ha Jézus betért volna a házamba. Lehet, leültünk volna az asztalhoz. Főként, mert Ő az, aki gyengeségeinket magára vette és betegségeinket hordozta. Nekünk is feladatunk a gyengeségek hordozása, a magunk, de mások gyengeségeit is. Ez nem könnyű feladat, ezért is tartom fontosnak, hogy igenis, Jézus betérjen a házamba, az életembe, és segítsen ebben.
Mi a századoshoz képest előnyben vagyunk, mert minket ebbe bele neveltek, még sincs akkora hitünk. A százados, bár csak ezt-azt hallott Jézusról mégis hisz, nem kételkedik. Valamilyen szempontból egy szinten van Jézussal, mert mindkettőjüknek vannak alattvalóik, mégis alázattal tud kérni.

2012-06-30


______________________________

Szent Péter és Szent Pál


Az első olvasmányban az apostolok cselekedeteiben arról hallottunk, hogy Jézus hogyan szabadította ki Pétert Heródes börtönéből. Heródes miért vettette börtönbe Pétert? Mert tetszett a zsidóknak. Heródes úgy akart nagy lenni, hogy az emberek tetszését kereste. Ezért képes volt ölni is. Hol eltaposott ember holteste jelezte Heródes felemelkedését, de ez az út, az őt is a halálba vezette. Szörnyű kínok közepette halt meg. Halála minden nagyságának a végét jelentette.
Ezzel szemben a Jézus útja a szabadulásra vezet.
Mikor megkérdezte Jézus az apostolokat, hogy kinek tartják őt az emberek, felsorolták mindazt, amit róla hallottak: hogy ő Illés, vagy Jeremiás, vagy valamelyik próféta. Ezek híres emberek voltak, akiket az emberek csak haláluk után tudtak igazán értékelni, de akikben közös az, hogy már meghaltak. Jézus ellenben, akit Péter az élő Isten Fiának nevez, örökké él, és az örök életre tudja elvezetni azokat, akik rá építik az életüket. Nem azért lettek nagyok az apostolfejedelmek, Péter, és Pál, mert az emberek értékelték, hanem, mert az élő Isten Fiára, Jézusra alapoztak, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajtuk. Ők most is élnek, igazibb életet, mint amit mi élünk. Bár elfogták őket, és végül meg ölték, mégis szabadok, szabadabbak, mint elfogóik voltak, mint mi vagyunk.
Mikor tenni akarunk valamit, kérdezzük meg magunkat, hogy ezzel Krisztusra építünk-e, vagy csupán az emberek szemében akarunk nagyoknak, jóknak látszani. Szent Pétert és Szent Pált kérjük, hogy példájuk segítsen minket az életet választani a mulandó földi nagyság helyett.

2012-06-29


______________________________

Szemébe, ne a háta mögött!


Ne ítéljetek, és titeket sem ítélnek el. Már a régiek felismerték, hogy mennyire hajlunk arra, hogy másokat megítéljünk. Ahhoz hasonlítják, mint amikor a kiránduláson sorban mennek az emberek. Az előttünk haladónak látjuk a hátizsákját, a magunkét nem vesszük észre. Erről szól Jézus hasonlata is a szálkáról, és a gerendáról. Az apostol tanácsa segít, ezt a rossz szokásunkat féken tartani: „egymás terhét hordozzátok” (Gal 6,2). Ha próbáljuk megérteni, hogy milyen nehézségekkel küzd, nem marad hely az ítélkezés számára. Helyette az együttérzés, az irgalom jelenik meg, és a testvéri segíteni akarás. Persze, ebben fontos helye van a testéri intésnek. Az a rossz, amit egymásról elmondunk egymás háta mögött, mérgezi a közösségünket. Bátorság kell odaállni és elmondani szeretettel a véleményemet. Ennél nagyobb jót nem tehetek a közösségemmel.

2012-06-25


______________________________

Szombat


Nem szolgálhattok két úrnak. A mammon jelenthet pénzt, vagyont. A magam életére alkalmazva, a mammon alatt értem mindazt, amihez ragaszkodom, bár nem szolgálják feltétlenül az Isten országát. Mikor elszomorodom valami miatt, ott van a háttérben a mammon. Eszembe jut a király, aki el akarta venni Nabot szőlőjét, és amikor az nem adta oda, elszomorodott, még enni sem volt kedve. Néha, amikor valami nem úgy van, ahogy én szeretném, én is elszomorodom, és kesergem magamban. Ez a szomorúság alkalom számomra, hogy megvizsgáljam, hogy valóban annyira fontos az, amit szeretnék? Isten tudja, hogy minderre szükségem van, és ő gondoskodik. Én keressem az Isten országát. Ilyen természetes dolgok kerülnek felszínre, hogy mi mások véleménye rólam, ha rosszat mondanak rólam, elszomorodom. Hasonlóképp, ha nem figyel eléggé rám az, akitől elvárnám, vagy, ha valami nem sikerül, amibe belekezdek. Rájövök, hogy ezek olyan dolgok, melyek nem visznek az Isten országa felé. Ha ezt felismerem, szabadabbá tudok válni ezektől, megrázom kissé magam s megyek tovább.
Egy egyszerű üzenet, mely átíveli az egész Szentírást, és Jézus tanításában nagyon szép formát ölt: ne aggódjatok, Isten szeret titeket, Ő gondoskodik rólatok. Önzők vagyunk, de ha igazán a magunk javát akarnánk, akkor elfogadnánk az Isten szeretetét, és megtanulnánk az Ő szemével látni önmagunkat. Ha felismered, hogy valaki szeret, ez a legjobbat hozza ki belőled. A következő időszakban én is szeretném felismerni Isten szeretetét, hogy hozza ki belőlem is a legjobbat.
Ahogy az ószövetségi nép ráhagyatkozott Istenre, aki a pusztában vezette, Jézus is ezt akarja tenni velünk. Azt mondja, nélkülem semmit nem tehettek. Vele akarunk járni, tudva, hogy Ő gondoskodik rólunk.

2012-06-23


______________________________

Mi a fontos?


Ahol a kincsed, ott a szíved. Jézus szembeállítja a földi javakat azokkal, amelyek megmaradnak az örök életre. Az előbbiek idővel tönkremennek, értéküket veszítik. Annak idején, amikor olyan méretű gazdasági krízisen ment át az ország, hogy pénzváltásra volt szükség, sokan ráfáztak arra, hogy sok pénzt összegyűjtöttek, mert meg volt szabva, hogy személyenként mennyi pénzt váltottak be az új pénzre. Ami azon felül volt, az egyik napról a másikra semmit sem ért. A mi életünkben is bekövetkezik előbb-utóbb ez a krízis, amikor feltesszük magunknak a kérdést, hogy mit tartottunk a legfontosabbnak önmagunk számára? Mi maradt meg belőle. Szánakozva fogunk önmagunkra nézni, ha a magunk kényelmét, apró örömeit tettük az első helyre, és elhanyagoltuk azt, ami igazán fontos lett volna, amit semmiféle krízis nem tudna elvenni tőlünk. Seneca mondta: aki a saját vágyait korlátok között tudja tartani, az igazán gazdag ember.

2012-06-22


______________________________

Tartalmas imát!


Sokféle bölcs mondás szól arról, hogy jobb hallgatni, mint fölöslegesen beszélni: sok beszéd szegénység, ne szólj szám, nem fáj fejem, azért van két fülünk és csak egy szánk, hogy kétannyit hallgassunk, mint amennyit beszélünk stb.. Mégis, azt hiszem, félreértelmeznénk Jézus szavait, ha azt állítanánk, hogy értékesebbnek tartja a rövid imát, mint a hosszat, hogy értékesebbnek tartja a szűkszavú embert, mint aki folyton locsog. Nem az ima hosszúsága, vagy rövidsége ad neki értéket, hanem, hogy mennyire tartalmas. Tartalmas az ima, ha a szájunk kimondja, az értelmünk egyetért, szívünk érzi. Ha csak szavakat mondunk, imáink a levegőbe felengedett kis léggömbökhöz hasonlítanak, melyek magasba szállnak, de aztán kipukkadnak s nem marad semmi nyomuk. A igazi ima magával ragadja az embert, és átalakítja, miként a tüzes szekér Illést, hogy aztán ő maga is égő fáklya legyen.
Nem tudunk oda hatni, hogy az imánk minden szavát átgondoljuk, megértsük. Ami fontos, hogy újra és újra tudatosítsuk, hogy amikor imádkozunk, Isten színe előtt vagyunk, az ő jelenlétében mondjuk a szavakat, és kérjük, hogy töltse meg tartalommal üres szavainkat.

2012-06-21


______________________________

A böjt a szabadságot szolgálja


A böjt egy aszketikus gyakorlat, amely javára lehet a léleknek, és a testnek is. Segít megőrizni a szabadságunkat, hogy ne legyünk rabjai kívánságainknak. Ám ugyanaz a cselekedet szolgálhat rossz célt is, azt, hogy feltűnjünk mások előtt, hogy csodáljanak, dicsérjenek. Amikor magamban úgy könyvelem el, hogy én jobb vagyok, mint a társam, mert én többet imádkozom, mert én jobban betartom a programot, mert az elöljáróknak jobb véleménye van rólam, akkor rám is érvényesek Jézus szavai: már megkapták jutalmukat.
Az evangéliumról hitelesebben beszél, akiről látszik, hogy szeret élni, és örül az életnek, mint, aki sok mindenről lemondott, de inkább elrettentő, mint vonzó.
Mindenféle lemondás, önmegtagadás célja hogy féken tartsák a rendetlen vágyainkat, azért, hogy még szabadabb legyek az önmagam odaajándékozására.

2012-06-20


______________________________

A szeretet alakít


Nekem nem tetszik az az ötlet, hogy ennyire jámbor legyek, bár szelíd embernek tartom magam. Nagyon nehéz szeretni azt, aki nem szeret, jót tenni azzal, aki bánt. Azt érzem igazságosnak, hogy visszaadjam, amit kaptam, akár rossz, akár jó dolog az. Ám azt is megértem, hogy emiatt az igazságosság miatt vannak veszekedések, ellenségeskedések, háborúk. Még közöttünk is jelen van ez a fajta igazság. Ha így, akkor én is így... Jézus azt kéri tőlünk, hogy túllépjünk azon, amit érzünk, és a bennünk lévő jóságot engedjük kiáradni azokra is, akik nézetünk szerint nem érdemlik meg, miként a nap ráragyog jókra és gonoszokra egyaránt. Nem ő dönti el, hogy ki érdemes rá és ki nem, az dolga csak az, hogy világítson, melegítsen.
De akkor mit kezdjünk a rosszal, a bűnnel, amit meglátunk a másikban? Szó nélkül tűrjük el? Szabad haragudni, a rosszra, szabad harcolni a bűn ellen, szabad figyelmeztetni a hibázót, sőt megakadályozni is abban, hogy másoknak rosszat tegyen, de ne forduljunk maga a személy ellen. Csak a nap tud új életet adni a földnek. Csak a szeretet tud jóvá változtatni valakit.

2012-06-19


______________________________

Ami nekem öröm, az legyen öröm másnak is


A jelszó, amelyre hallgatunk, hogy gyűjtsünk, hogy nekünk legyen. Minél több mindenre rá szeretnénk nyomni a pecsétet, hogy ez is, az is az enyém. Attól várják az emberek a boldogságukat, amijük van. S ha van valamid, arra kell, hogy vigyázz, nehogy elvegye valaki tőled. Így az emberek eltávolodnak egymástól, falakat emelnek, zárakat szerelnek. Jézus nem azért biztat arra, hogy adjunk abból, amink van, annak, akinek szüksége van, hogy mi leszegényedjünk, fanatikus módon osszuk szét mindenünket. A javunkat akarja, mert a legnagyobb rossz, ami valakit érhet, az, ha egyedül marad, ha már nincs, akinek adjon, és akitől kapjon. Merjünk adni, még ha nem mindig érdemli is meg az, akinek adunk, és merjünk kérni, akkor is, ha nem mindig kapunk. Ez biztosítja a boldog életet.
Nézzük a méhek és a virágok példáját. Örömét lelki a méh abban, hogy összegyűjti a nektárt, és öröm a virágnak azt felkínálni. Minden olyan öröm, amely ehhez nem hasonlítható, bűn. Legyünk néha olyanok, mint a virágok, néha, mint a méhek.

2012-06-18


______________________________