Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Jézus öröme a mi igazi örömünk


Jézus a tanítványaiért imádkozik, akikről azt állítja, hogy a világban vannak, de nem a világból valók, mint ahogy Jézus sem a világból való. Milyen változás történt a tanítványokban, hogy most már Jézushoz hasonlóan nem a világból valók? Van valami, amit Jézus átadott nekik. Nem csupán tanításról van szó, hanem valami sokkal mélyebbről, ami Jézus életének lényeges eleme. Ezt Jézus örömének nevezném. Jézus azt kéri, hogy az ő öröme tanítványaiban teljes legyen. Ez az üdvösség, az új élet Krisztusban. Jézus ezt az életet tartotta a legfontosabbnak tanítványai számára, ezért imádkozott, és nem azért, hogy gond nélkül, kényelmesen éljenek a világban. Ez azt jelenti, hogy a Jézus örömét, az Istennel való életet érdemes föléje helyezni minden másnak, mit kívánunk, amiért imádkozunk. Ma, amikor bizonyos helyzetekben döntenem kell, hogy mit teszek, mielőtt megkérdezném, hogy nekem mi tetszene jobban, kérdezzem meg, hogy az Istennel való élet, az örök élet szempontjából mi lenne a jobb. Minden ilyen döntés teljesebbé teszi bennem a Jézus örömét.

2012-05-23


______________________________

Isten dicsősége, és a mi dicsőségünk


Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Első hallásra elég zárkörűnek tűnik a dolog. Az Atya is, és a Fiú is a maga dicsőségét keresi, egymást dicsőítik meg, mindenki jól jár. Szent János evangéliumának sejtelmes hangvételéből próbáljuk kihámozni, hogy miféle dicsőséget keres az Atya és a Fiú? Talán mást értenek dicsőség alatt, mint mi. A kereszt titka sejtet meg valamit velünk ebből a dicsőségből. Itt nem a hírnév, a hatalom dicsőségéről van szó. A Fiú dicsősége az a szabadság, mely képessé teszi őt arra, hogy teljesen átadja magát az Atyának, és teljesen átadja magát az embereknek, akikért képes bármilyen áldozatra.
Az Atya dicsősége pedig az, hogy helyreáll a szeretetkapcsolat az emberekkel, akiket az Atya meg akar ajándékozni az örök élettel. Most Jézus által az emberiség igent mond Isten szeretetére.
Ma azért a kegyelemért szeretnék imádkozni, hogy ne a világi dicsőségért loholjak, hanem azt a szeretetet oltsa a szívembe a Szentlélek, amely a teljes önátadásra indít. Nem attól lesz értékes az életem, hogy a necrológiumban majd sok szép dolgot írnak rólam, hanem attól, hogy sikerült megdicsőíteni az Atyát, és testvéreimet közelebb segíteni az üdvösséghez.

2012-05-22


______________________________

Emlékezem és hiszek


A tanítványok lelkesek, mert azt hiszik, most már minden világos, most már hisznek és mindent megértettek. Sokszor nekem is az a benyomásom, amikor valamit megértek az elmélkedés során, hogy most már minden világos. Egy-egy pillanatra fellelkesülök, és azt hiszem, hogy most mér rendületlenül hiszek. Pedig Istent sohasem tudjuk teljesen megérteni. Hitünk is egy pillanat alatt elillan, ha megpróbáltatások érnek.
Jézusra szenvedések várnak, amikor bebizonyosodik, hogy mennyire gyenge a tanítványok hite, és gyáván elmenekülnek, Jézust magára hagyják.
Meglepő, hogy Jézus nem önmagért aggódik, hanem a tanítványokért, azt akarja, hogy megőrizzék a lelkük békéjét, akkor is, ha szenvedések érik őket. Nekünk is szól a biztatás, hogy majd emlékezzünk, amikor nehéz pillanatok következnek. Bízzunk, hogy Jézusé a végső szó, ő az igazi győztes.
Egy zsidó imádság így szól: hiszek a napban, akkor is, ha nem ragyog, hiszek a szeretetben, akkor is, ha nem érzem, hiszek Istenben, akkor is, ha hallgat.

2012-05-21


______________________________

Szombat


- Jézus nevében kérni. Jézus a mi közbenjárónk. Ő az egyetlen közvetítő Isten és ember között. Jó hallani, hogy nem azért van szükség közvetítőre, mert az Atya egy szigorú főnök, és nehogy a haragja minket közvetlenül érintsen. Jézus azt mondja: nem mondom, hogy kérem értetek az Atyát, mert az Atya szeret titeket. Jó tudni, hogy az Atya a javunkat akarja, és szívesen ad bármit, amire szükségünk van, csak legyünk bizalommal iránta, merjünk kérni tőle.
A kéréseink megfogalmazásában akkor járunk el helyesen, ha Jézushoz hasonlóan kérünk. Jézus azért imádkozott, hogy tudja az embereket közel segíteni Istenhez. A mi kérő imáink is ehhez hasonló kell, hogy legyen, testvéreinket segítsük általuk közel Istenhez.
Úgy képzelem ezt el, mint a villanyáramot, amely csak addig áram, amíg áramlik a vezetőn keresztül. Ha egyik vége nem megy tovább, megszűnik áramnak lenni. Az Istentől kapott kegyelem is akkor igazi kegyelem, ha nálunk nem szigetelődik el, nem csak a magunk javát keressük, hanem közvetítjük mások felé is.
- Úgy érzem, kapcsolatokról szól ez az evangélium. Azért szeret minket az Atya, mert kapcsolatban vagyunk Jézussal. Azt mondja: kérjetek, és kapni fogtok. Mit szoktunk kérni attól, akit igazán szeretünk? Valamikor az emberek úgy látták, hogy amit Isten alkotott, a világ jó. Aztán valamikor a középkor táján megfordult ez a szemlélet, és azt kezdték hangoztatni, hogy minden megromlott, az ördög kezében van, és ezért kell kérni Istent, hogy szabadítson ki a gonosz hatalmából. Ekkor jött létre a kérőima.
Amikor istentől kérni akarunk, vissza kell térnünk az eredeti imához. Amit Isten alkotott, minden jó, mert ő szeret, és mi ezért hálát adunk. Úgy, ahogy azzal a személlyel teszünk, aki szeret. Azt mondjuk neki, hogy szép vagy, jó vagy, örülök, hogy veled lehetek. Nem akarlak elveszíteni. Ez a legfontosabb kérés, amellyel Istenhez fordulhatunk.
- Valamikor feltettem magamnak a kérdést, hogy miért kell nekem elvonulnom, miért nem dolgozhatom továbbra is a világban? Hisz itt is tudom szeretni, szolgálni Istent és embertársaimat. Aztán megértettem, hogy ahhoz, hogy vissza tudjak térni a világba, szükséges, hogy közelebbről megismerjem Istent.

2012-05-19


______________________________

Okom van a boldogságra


Jézus azt mondja: - (elmegyek és) szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.
A keresztény ember öröme elsősorban nem a felszínen mutatkozik meg. Azok a keresztények, akik az örömet az állandóan látható mosolyban akarják megélni, csak a felszín örömére törekszenek. A keresztény embernek oka van a szomorúságra, mert nem a paradicsom kertben él, hanem azon kívül, a bűnnel tarkított világban.
Ha az örömünket csak a felszínen akarjuk megélni, az nem lesz szívós. A felszín akkor telik meg stabil örömmel, ha a tudatalattink tele van húsvéti örömmel, a feltámadás örömével, az egyszer úgy is minden jó lesz örömével. Erre a mély örömre kell, és szabad is törekedni. Ha csak a felszínen törekszünk az örömre, úgy járhatunk mint Tolsztoj: Amikor a boldogságom kerestem, mindig bűnökbe estem, és aztán megértettem, hogy az életben elég az, hogy okunk legyen a boldogságra. Az önzetlen embernek oka van a boldogságra. A Jézusban mélyen hívő embernek oka van a boldogságra.
Fr. Arthur

2012-05-18


______________________________

Mennybemenetel és ittmaradás


Ma Jézus bevonulását ünnepeljük az Atya világába. Valójában ez már akkor megtörtént, amikor a Golgotán Jézus visszaadta a lelkét az Atyának. Ma azonban külön ünnepen emlékezünk meg a húsvét egyik titkáról, Jézus megérkezéséről az Atya dicsőségébe.
Azt gondolnánk, hogy a mennybemenetel ünnepe arra szólít fel minket, hogy feltekintsünk az égre, a mennyország felé, amely ránk is vár. Igazából arra akar felszólítani, hogy a magunk világában nézünk körül, mert a Jézus által megkezdett munka folytatása ránk vár. Jézus csak egy kis fölrajzi területen tevékenykedett és csak rövid ideig, de küldetésének a beteljesítése a tanítványain keresztül történik.
Erre szólít fel bennünket a mai evangélium: menjetek az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.
Aki hisz, megkeresztelkedik. A keresztelés görög megfelelője alámerítést jelet. Nem azt, hogy belemártjuk és hamar ki is vesszük, hanem belemerítjük egészen. Nem vízbe, hanem Krisztusba. A megkeresztelt ember Krisztusba merült, végleg Krisztushoz kötötte életét, miként a szőlővesszők a szőlőtőhöz, abból táplálkozik. Ez a megváltás, az üdvösség, amiről Jézus beszél. Nem egy majdani jutalom, melyet halálunk után kapunk, ha megérdemeljük, hanem már most üdvözültek vagyunk, mert Krisztusban élünk, az ő életét éljük, az ő küldetését folytatjuk. Aki Krisztus nélkül akar élni, nem merül bele Krisztusba, az elvesz.
Jelekről is beszél Jézus, melyek azokat fogják kísérni, akik hisznek. Furcsa jelek, nyilvánvaló, hogy nem szó szerint érendők.
Az ördögök jelképezik mindazt, ami az evangéliummal ellentétes döntésekre akarnak rávenni minket, ami emberi mivoltunknak a levetkőzése lenne: az erőszak, a hazugság, közömbösség mások iránt stb. A Krisztus való tartozás első jele, ezeknek az ördögöknek a legyőzése.
Nyelveken beszélés: a világnak új nyelvre van szüksége, mely az önzetlen szeretetről szól. Krisztus tanítványai képesek ezen a nyelven beszélni.
Kígyók: a Szentírásban az ember ellensége a kígyó. Meg kell tanulni felismerni a mérges kígyókat, azokat az ideológiákat, melyek mérget oltanak az emberekbe. Isten szava ellenszer tud lenni, hogy ezek ne legyenek ránk hatással.
Mérget isznak: egy kis mérget mindenképp le kell nyelnünk. Sokan meg akarnak győzni arról, hogy butaság másokkal törődni, ma már nem lehet erkölcsösen élni, neked is kijár az ami másnak, stb. Az a mentalitás, amely kioltja a reményt, az örömet, meg akar győzni arról, hogy nincs más, csak ez a földi élet, ne is remélj semmi másban. Jézus evangéliuma képessé tesz ezeket is elviselni, anélkül, hogy a mérgük halálos lenne számunkra.
Gyógyítások: nem csak akkor szeretni az életet, amikor minden szép és jó, hanem a nehéz pillanatokban is tudni örülni. Ez is egy csoda, amely azok életében jelen van, akik hisznek.

2012-05-17


______________________________

Nehezek a rólunk szóló szavak


Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. – Érdekes, hogy erő kell a Jézus mondanivalójának elviseléséhez. Nem azt mondja, hogy nem vagyunk elég okosak ahhoz, hogy megértsük, hanem, hogy túl gyengék vagyunk. Mikor kell leginkább erő annak elviseléséhez, amit valaki mond nekem? Azt gondolom, hogy akkor, amikor rólam van szó, rólam beszél. Minél mélyebb dolgokat tudok meg magamról, annál erősebbnek kell lennem, hogy ne veszítsem el az egyensúlyomat, és eldőljek, akár az elkeseredés, akár az elbizakodottság irányába.
Istenről sok mindent mondtak már nekünk gyermekkorunktól kezdve mostanáig, de a Szentlélek az, aki megtanít bennünket felismerni, megérteni, elfogadni azt, amit Isten maga mond nekünk, rólunk, életünkről, arról, akik vagyunk, és akikké válnunk kell. Ez alakít bennünket lépésről lépésre Isten csodálatos terveinek megfelelően.

2012-05-16


______________________________

kedd


A Szentlélek, a Vigasztaló meggyőzi a világot. Az eredeti szónak ilyen jelentése van: felnyitja a szemét, megmozgatja a lelkiismeretét. S valóban ezt cselekszi a Szentlélek. Ez minden lelkigondozásnak az alapja. Valakinek felnyitni a szemét, megmozgatni a lelkiismeretét. Mert ha valaki már meglát, illetve belát valamit, annak megmozdul a lelkiismerete, ez már fél gyógyulás. Az a beteg aki eltudja már fogadni a diagnózist, azt lehet kezelni. Aki nem szorul vigasztalásra, azt nem lehet megvigasztalni. Tehát ez a Szentlélek paradox gyógyítása. Előbb meggyőz nyomorúságos életem felől, ráébreszt, megnyitja szememet, megmozdítja lelkiismeretemet, s mikor rádöbbenek, hogy miben vagyok és ki is vagyok én, akkor kezdődik a vigasztaló szolgálata.

2012-05-15


______________________________

Nem fordítunk hátat


A keresztény élet, ha következetesen éljük, szembeütközik a világ mentalitásával, és gyakran üldözést eredményez. Nem csak Néró császár idejében volt ez így. Valaki kiszámolta, hogy amióta keresztények léteznek, körülbelül 40 millió keresztényt öltek meg a hitükért, és ennek több mint a felét a XX században. Az Isten elleni lázadás benne van az emberben az ősbűntől kezdve.
Talán könnyebb lenne elviselni az üldözéseket, ha azok csupán külső ellenség részéről érkeznének. Ám nehezebb, amikor teljes jó szándékkal, Isten ügyét védve egymásnak okozunk szenvedést. Ez is elkerülhetetlen, akár az üldöztetések. Az üldözőinktől elmenekülünk, de ha nem lehet elmenekülni, tanúságot teszünk arról, hogy Krisztushoz tartozunk. Testvéreinktől azonban nincs hová menekülnünk. Azzal teszünk tanúságot Krisztusról, hogy nem fordítunk hátat nekik, továbbra is testvéreinknek tekintjük őket, és javukat akarjuk.

2012-05-14


______________________________

Húsvét 6. vasárnapja


Olyan témáról szól a mai evangélium, amely kapcsolatban áll a mi boldogságunkkal. Az Úr jól ismer minket, tudja milyenek vagyunk és mire van szükségünk ahhoz, hogy boldogok legyünk.
A szeretetről beszél. Maradjatok meg az én szeretetemben. Úgy lehet elképzelni ezt a szeretetben való megmaradást, mint ahogy a színpadon a reflektorok bevilágítják a színteret, és a színészeknek úgy kell mozogniuk, hogy ebben a fénysugárban benne maradjanak. Csak a feltámadt Krisztus fényében látjuk, hogy egy igazibb életre mutató vágyaink Tőle vannak, és Feléje visznek.
Jézus tehát arra biztat, hogy maradjunk nála nem menjünk sehova. Néha mi is, miként a tanítványok, nehezen hiszünk. Túl szép, amit Jézus ígér ahhoz, hogy igaz legyen, és könnyen eloldalgunk valamerre.
Szép dolog megmaradni Jézus szeretetében, vonzó is lenne, ám Jézus egy furcsának tűnő feltételt szab. Akkor maradunk meg az ő szeretetében, ha megtartjuk a parancsokat. Ez már nem annyira rokonszenves. A parancsok alatt mi törvényeket, szabályokat értünk, a meg nem tartásuk pedig büntetést von maga után. Ezért a parancsok ritkán szoktak lelkesíteni. A szeretet alatt ezzel szemben boldogságot, felszabadulást, valami jólesőt értünk. Ellentmondásnak tűnik tehát a szeretetben megmaradni a parancsok megtartása által. Pedig igaza van. A szeretet konkrét mindennapi tetteken keresztül mutatkozik meg. Hiába mondja valaki, hogy szeret, ha aztán fél évig nem jutsz eszébe. A parancs tehát a szeretetnek formát ad, rajta keresztül bizonyul hitelesnek.
Jézus meg is magarázza, hogy milyen parancsra gondol: a szeretet parancsára. Jézus parancsa tehát nem valamilyen előírások megtartását jelenti, hanem konkrét módon szeretni.
Isten tíz parancsolata Jézus korában már 613 paranccsá alakult, melyek nem mind Isten akaratát tükrözték, hanem emberi hagyományok is voltak. Az emberek számára gondot jelentett a sok parancs. Sokan fel sem tudták sorolni, nem hogy megtartani. Sokan keresték tehát, hogy melyek a legfontosabbak. Jézus korában egy híres rabbi Hillel ezt mondta a legfontosabbnak: ne tedd a másiknak, amit nem akarsz, hogy neked mások tegyenek. Jézus pozitív formában fogalmazza meg: szeresd Istent, és szeresd felebarátodat. Érdekes megfigyelni, hogy az evangéliumokban is van egy fejlődés ezen a téren. Márk és Máté két parancsolatról beszélnek, Lukácsnál egy parancsról hallunk, szeretni istent és embertársunkat. Jánosnál az utolsó vacsorán Jézus új parancsról beszél, itt pedig már azt mondja, hogy ez az ő parancsa.
Mit jelent e szeretetben maradni? Konkrét módon, Jézushoz hasonló módon kinyilvánítani a szeretetet. Jézus feltámadása után nem valamilyen előírásokhoz kell mérni az életünket, hanem az új parancsolathoz, ami nem más mint maga Jézus.
Ez pedig nagyon nemes, de nagyon nehéz feladat. Nem is lehet szolgai módon végezni, csak szeretetből az iránt, aki barátainak nevez minket.
Isten segítsen minket megérteni, hogy szeretve egyre inkább hasonlók leszünk Jézushoz.

2012-05-13


______________________________