Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Isten szava ránk bízta magát


A szó erejét ismét felfedezni. Páduai Szt. Antal a szavak embere volt, kiváló igehirdető volt, szavával ezreket tudott Krisztushoz vezetni, és ezreket visszatéríteni a tévedés, az eretnekség útjáról. Abban az időben is sokan beszéltek az embereknek, de szavuk hatástalan maradt. Ma is sok ember beszél sokat, de szavuknak nincs hatása. Csak elhangzanak, de nem hiszünk nekik. A politikusok ígérgetnek a választások előtt, mindenki tudja, hogy nem tudják valóra váltani ígéreteiket, mégis beszélnek. Templomainkban sok prédikáció elhangzik, még sincsenek hatással az életünkre, mert nem tudunk hinni a szavaknak, talán még azok sem hiszik, akik elmondják.
Szt. Antal szava más volt. Aki hallgatta, érezte, hogy igazak e szavak, valóban Isten szava hangzik Antal szájából. Isten rábízta az ő szavát erre a ferences szerzetesre, mint ahogy a megtestesült Ige rábízta önmagát Máriára, Józsefre, hogy gondoskodjanak róla, táplálják, neveljék. Ezt jelképezi az a jelenet Szent Antal életéből, amikor a kis Jézus megjelent neki, és karjai között pihent.
Mondhatnánk, hogy milyen jó volt Szt. Antalnak, hogy Isten ennyire bízott benne és ennyire hatásossá tette szavait. Mi is lehetünk ugyanilyen szerencsések. Isten örömmel bízza magát ránk is. Szt. Antal példáján buzdulva kérjük mi is a kegyelmet, hogy szavaink hitelesek legyenek. Amikor azt mondjuk valakinek, hogy szeretjük, akkor valóban javát akarjuk, boldogságát próbáljuk elősegíteni annak a személynek. Amikor valakinek a barátságunkat ígérjük, törődjünk is vele. Amikor Istenről beszélünk, ne üres vallásos szöveget mondjunk neki, hanem arról beszéljünk, amit mi az Istennel való kapcsolatunkban megtapasztaltunk.
Segíts Szt. Antal örömmel járni a hit útját, tudva, hogy a kis Jézus karjainkon pihen, ránk bízta magát, ránk bízta szavainak közvetítését.

2012-06-13


______________________________

Használatra kaptuk...


Jézus az igazi tanítványt a sóhoz hasonlítja, mely egyrészt ízet ad, másrészt megóv a romlástól. Ám a tanítvány olyan só, amely az ízét úgy kapta Jézustól, neki magának nem lett volna íze. Ezért veszítheti el az ízét. Olyan lámpás, amely a fényét Jézustól kapja, ezért sötétben is maradhat. Élete, és szavai arról tesznek tanúságot, hogy Jő dolog, csodálatos dolog Jézussal kapcsolatban lenni.
Ha a magam életét szemügyre véve azt látom, hogy a körülöttem élők nem sokat élveznek az én jó ízemből, nem óvom őket a romlástól, nem világítok nekik, vagyis nem segítem őket közelebb Jézushoz, nem vagyok igazi tanítvány. Nem elég elhatározni, hogy ezután jobban törekszem, hisz ne feledjem, hogy nekem nincs jó ízem, sem saját fényem. A Krisztussal való kapcsolatomat kell szorosabbra fognom, hogy az ő íze, az ő fénye járjon át.

2012-06-12


______________________________

Szt. Barnabás


Egy legenda azt mondja, hogy Barnabás Milánóba érkezett, és ahol elhaladt, elolvadt a hó, és virágok kezdek nyílni.
Pállal való együttműködése valóban ilyen jellegű volt. Valóban a vigasztalás fia volt a közösségek számára, melyeket meglátogattak. Ő volt az, aki háttérben tudott maradni, és engedte, hogy Pál érvényesüljön, Pált dicsérjék az emberek.
Amikor mindenki önmagát akarja érvényesíteni, igazi prófétai jel az, ha valaki képes együttműködni anélkül, hogy ő legyen a főszereplő. A közelgő nyár jó alkalom lesz arra, hogy mennyire tudunk a vigasztalás fiai lenni, mennyire tudjuk engedni, hogy a testvéreink iránti szeretet legyen az irányt adó tetteinkben.

2012-06-11


______________________________

10. évközi vasárnap


A mai, évközi 10. vasárnap mottója számomra a mezítelenség és a felöltözöttség. Bár Ádám és Éva mezítelenek voltak a paradicsomban, mégis a legszebb ruhát viselték, amelyet ember valaha viselt, a kegyelem ruháját hordták. Engedetlenségük által ezt a ruhát elveszítették, de Isten nem feledkezett meg róluk, új ruhát készített számukra. A keresztségben az ember magára öltötte Krisztust. Igen ékes ruhát kaptunk a keresztségben. Sajnos, a kis fehér ruhát, melyet a keresztségkor kaptam, már kinőttem. A ruha, melyet a pap a szentmisén visel emlékeztet bennünket, hogy igen ékes ruhát kaptunk a keresztségben. Jézus a példabeszédben azt mondja, hogy az erős házába csak úgy mehet be a rabló, ha lekötözi. Ha lekötözi, elveheti a ruháját, és kifoszthatja a házát. Ha mi együtt vagyunk a házban, erősek vagyunk, és nem tud bejönni, aki nekünk rosszat akar tenni. Csak akkor tud megkötözni, ha kimegyek hozzá. Az Egyházon belül maradva erős vagyok. Nem tud megkötözni a sátán, mert mindig van egy pap, aki feloldoz. A csuhánk emlékeztet, hogy mezítelenségünket eltakarta Krisztus kegyelme. Jó megvizsgálni, hogy mi az, ami engem megkötöz. Ha megkötöz, könnyen leveszi a csuhánkat.
fr. Hugó

2012-06-10


______________________________

Pénzünkön a császár képe, lelkünkön az Istené


Bármelyikünknek jól esne egy ilyen dicséret, de ugyanakkor tudnánk, hogy fele sem igaz. Persze, hogy befolyásol mások véleménye, és másképp beszélünk, másképp viselkedünk, ha olyan személyek vannak jelen, akiknek a véleménye számít nekünk. Fel sem fogják, hogy mennyire igazat mondanak. Ám szavaik csapdát rejtenek. Arra ösztönöznék Jézust, hogy bátran szembeszálljon a római hatóságokkal, és kijelentse, hogy nem kell többé adót fizetni, csak azért, hogy ne csalódjanak benne azok, akik ilyen tökéletesnek gondolják.
Nagy veszély számunkra is, amikor az emberek azt mondják rólunk, hogy mi rendkívüliek vagyunk, nem vagyunk olyanok, mint a többi. Csak akkor akarjunk megfelelni bárki elvárásainak, ha azok egybeesnek Isten elvárásaival.
A császár elvárásai felületesek, megelégszik a pénzünkkel, hasznot hajt belőlünk, de a lelkünkön már nem a császár képe van, hanem az Istené. Nem mindig tudunk szembeszállni a társadalmi igazságtalanságokkal, de nem állunk be semmilyen földi uralkodó szolgálatába.

2012-06-05


______________________________

Az Úrnak dolgozom


Jézus ebben a példabeszédben Izrael történetét foglalja össze. Isten népe a szőlő, melyet a vezetőkre bízott. Ők azonban kisajátították, kihasználták, és nem Istenhez vezették a népet, hanem önmagukhoz. Isten küldöttei próbálták őket figyelmeztetni, de rosszul bántak velük. Végül a Fiát küldte, Jézust, akit megölnek. Jézus tudja előre, hogy mi vár rá, de jobban szereti a népet, mint a saját életét. Odaadja az életét is, hogy meg tudja menteni.
Isten bennünket is megbízott, hogy az ő népe javára dolgozzunk. Mi is felelősek vagyunk valakikért, ám ha nem teljesítjük a kapott feladatot, hanem csak magunkkal törődünk, el fogja venni tőlünk a megbízatást. Hanyagságunk, felületességünk, kényelemkeresésünk, ha nem is látszik súlyos dolognak, fokozatosan a hivatásunk elvesztéséhez vezethet. Tudatosítani akarom ma, hogy az Urat szolgálom, neki dolgozom, nem akarok a magam ura lenni. A munkám gyümölcse legyen Istené és ne az én dicsőségemet szolgálja.

2012-06-04


______________________________

Mit kértek? Miért kéritek?


Emlékszünk, a tegnap Jézus ugyanezt kérdezte Bartimeustól, mint amit a tegnapi evangéliumban Jakabtól és Jánostól: mit kérsz? Mit kértek? Jakab és János azt kérték, hogy ők legyenek a fő helyeken. Jézus a János és Jakab kérésére nemet mondott, a vak Bartimeus pedig azt kérte, hogy visszanyerje a látását, és erre a kérésre Jézus igent mondott. Miért? Mert Bartimeus, miután ismét látni kezdett, elindult Jézus nyomában. Azért akart látni, hogy követni tudja Jézust. Ennek szellemében forduljunk Jézushoz kéréseinkkel: önmagunkat keressük, vagy azt, hogy hitelesebben tudjuk követni az Urat? Bátran kérjük azt, ami segít tisztábban látni, merre megy Jézus útja itt és most.

2012-05-31


______________________________

Az életforma nem változtat meg


Az apostolok életmódot változtattak, Jézust követték, otthagyva sok mindent, épp ezért, szinte botránkozom Jakab és János kérésének hallatán. Máté evangéliumában a Zebedeus-fiak érdekében az édesanyjuk beszél Jézussal. Itt ők maguk kérik, hogy nekik jussanak majd az Isten országában a legjobb helyek. Az életforma változott, de a saját érdekünk keresése jelen van mindenikünk életében. Ha nem is akarunk miniszterek lenni, de azért szeretünk kitűnni. Tudjuk, hogy Jézus követőinek nem áll jól, ha önmagukat keresik. Mégis jelen van közöttünk is a vetélkedés, az irigység.
Képesek lesztek kiinni a kelyhet, amelyet én kiiszom? Mikor fogadalmat tettünk, igent mondtunk erre a kérdésre is, habár, miként az apostolok, mi sem tudtuk előre, hogy mivel jár, ha komolyan vesszük az evangéliumot. Aztán azt tapasztaljuk, hogy épp olyan önző emberek vagyunk, és főleg ilyenek a testvéreink, mint azelőtt voltak, pedig Jézus azt kérte, hogy közöttünk ne így legyen.
Ma lélekben ismét igent akarok mondani Jézus kérdésére, bár látom, hogy képtelen vagyok a magam erejéből, de Jézus végül engem is el fog vezetni a teljes önátadásra.

2012-05-30


______________________________

kedd


Péter apostol mondja Jézusnak: Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged. Jézus így válaszol Péternek: Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagy mindent...
Az első helyen van az őérte és csak utána az evangéliumért. Őérte lehet/szabad elhagyni mindent. Minden tettünk őérte kellene legyen. Nehéz, hogy mindig, és minden őérte legyen az életünkben. Miért? Mert szem nem látta, fül nem hallotta... És mégis egy életen át mindig és mindent csak őérte teszünk. Csak a hitben látjuk az ő arcát. Az imában szépül meg az ő arca bennünk. Ha Isten arcának szemlélésében naponta tudunk gyönyörködni, akkor az őérte végzett tetteink megszaporodnak.
Fr. Arthur

2012-05-29


______________________________

A Szent Ferenc bazilika felszentelése


Szent Ferenc, ha megkérdezték volna, sosem egyezett volna bele abba, hogy az ő tiszteletére egy ilyen hatalmas bazilikát építsenek. Emiatt voltak kezdettől a bazilika építése ellen egyes testvérek, főként azok, akik személyesen ismerték Szent Ferencet, és azok, akik az un. spirituálisok csoportjához tartoztak. Igyekeztek is megakadályozni az építést, összetörték a nagy perselyt, amely a bazilika építéséhez gyűjtötte az adományokat.
Ma mégis büszkeséggel tekintünk a bazilikára, mint a ferencesség jelképére. A bazilika nem Szent Ferencet, hanem Istent dicsőíti, aki Ferencen, az ő szolgáján keresztül sokakat elvezetett, és ma is elvezet az üdvösségre. Arra a helyre épült, ahol a kivégzett gonosztevőket temették el annak idején, ezért pokol kapujának nevezték a helyet, de a bazilika felépítésével nevet változtatott, a mennyország kapuja lett. Bár impozáns épület, nem az előkelők temploma akart lenni. Kezdettől a szegények, a tudatlanok jártak ide, ezért is volt tele a bazilika az oktatásukra készült festményekkel, melyet a szegények bibliájának neveztek.
Mi lehet mindebből ma számunkra szóló üzenet? Isten dicsőségére nekünk is szabad kiemelkedő dolgokat megvalósítani, és nem kell álszerénységből magunkat lebecsülnünk. Fontos azonban, hogy ne a magunk dicsőségét keressük, és ne a nagyok, az előkelők társaságát, hanem a mi életünket látva az egyszerű emberek is megértsenek valamit az evangéliumból.

2012-05-24


______________________________