Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Igazi családfa


Mt 1,1-16. 18-23
Jézus családfáját hallottuk, de ebben a családfában egy törés van. Ábrahámtól indul, és Dávidon keresztül jutunk el Józsefhez, aki Máriának ugyan férje, de Jézusnak nem apja. Van valami, ami nem csak helyettesíti, de igazibbá teszi a fonalat. Ezt az evangélium így fejezi ki: ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát. Senki nem tehet arról, hogy mit örökölt, milyen körülményeket biztosítottak számára, de az rajta múlik, hogy legyőzi-e a félelmét és beáll Isten merész és csodálatos tervébe, vagy tovább számolgatja a nemzedékeket, az emberi lehetőségeket.

2012-09-08


______________________________

A megalkuvás a legnagyobb veszély


Mt 10,28-33
Ne attól féljünk, aki a testet megöli, hanem attól, aki a lelket is. Az üldözött keresztények számára akar ez biztatás lenni, hogy bátrak legyenek, és álljanak ellen minden megalkuvásnak.
Minket nem üldöznek, de azért sok mindenért aggodalmaskodunk: mi lesz velünk, helyt tudunk-e állni, mindenki meg lesz-e velünk elégedve. Jézus minket is biztat: ne ezektől féljünk, mert ő gondunkat viselni. Nincs az a hatalom, aki ki tudna ragadni az kezéből, csupán a magunk megalkuvása, amikor lemondunk arról, amit helyesnek, jónak látunk azért, amire pillanatnyilag vágyunk.

2012-09-07


______________________________

Biztosra megyünk


Lk 5,1-11
Jézus tanít, de utána cselekszik is. Nem tudom, mire taníthatta a népet, de azt nem nehéz kitalálni, hogy mire tanította az apostolokat: az ő szavára kell kidobni a hálót, és nem fognak hiába fáradozni. Tanítása nekünk is szól. Egyik tanulság, hogy nem kell félnünk kivetni a hálót, akkor sem, ha emberileg nézve nem látszik semmi remény arra, hogy munkánk eredményes legyen. Biztosítva van a munkánk eredménye, még ha emberi szemmel nem is mindig látjuk azt. Jézus szava képes minden akadályt elhárítani. Másik tanulság pedig, hogy ha nem az ő tervei szerint, nem az ő szavára lendülünk, hiába fáradozunk, munkánk eredménytelen lesz, még ha pillanatnyilag sikeresnek tűnik is. Mi csak úgy tudunk dolgozni, ha nap mint nap Jézusra figyelünk, és bátran indulunk, amikor küld bennünket.

2012-09-06


______________________________

Az önzés vírusa


Lk 4,38-44
Lázasan feküdt Péter anyósa. A lázas ember nem tud másra figyelni, mint a maga betegségére, a szervezetében zajló harc minden energiáját felemészti. Jézus meggyógyítja, és máris azon fáradozik, hogy Jézusnak és tanítványainak meglegyen, amire szükségük van. Gyógyulni szeretnék mindabból, ami zavar, ami szenvedést okoz. Sokszor az önzésem vírusa miatt lázasan harcolok a magam érdekében és nincs energiám másokra is figyelni. Jézus örömmel meggyógyít, ha készen vagyok testvéreimen keresztül neki szolgálni.

2012-09-05


______________________________

Teremts csendet bennem Uram...!


Lk 4,31-37
Jézus szavainak hatalma van. Isten szava nem üres beszéd, hanem megvalósítja, amit kijelent. A magunk zsinagógájában imádkozgatunk, magunkkal beszélgetünk, eszünkbe jut mindaz, ami nincs rendben az életünkben. Sokat küzdünk de nem sok eredménnyel. A tisztátalan lélek elhiteti velünk, hogy Jézus haragszik ránk, Jézus el akar ítélni, ezért jobb Őt távol tartani, amíg nem sikerül jobbakká lennünk: azért jöttél, hogy elveszíts minket? Engedjük Jézust szóhoz jutni, mert szavára eltávozik a tisztátalan lélek.

2012-09-04


______________________________

Mások a kiváltságosak


Lk 4,16-30
A próféta nem a jövőt mondja meg előre, hanem Isten igazságát közvetíti. Jézus szava prófétai szó. Tudtunkra adja, hogy Isten minden embert meg akar menteni, nem csupán azokat, akik magukat kiváltságosoknak gondolják, azt hiszik, hogy ők közelebb állnak Istenhez, mint más emberek.
Érdekes, Jézus nem azt mondja, hogy minden embert egyformán segít Isten, vallásra, vagy nemzetiségre való tekintet nélkül, hanem, hogy egyesek különleges segítségben részesülnek, akkor is, ha nem tartoznak a „kiválasztottak” közé. Talán Illés, vagy Elizeus sem úgy tervezte, hogy épp ezeket az embereket fogja megsegíteni Isten rajtuk keresztül. Mi is terveket készítünk, mi jót, szépet szeretnénk tenni, de aztán Isten másképp intézi a dolgok menetét, és olyan embereket hoz utunkba, akikkel nem volt szándékunkban foglalkozni. Lehet, hogy Isten rajtunk keresztül akar velük ma jót tenni.

2012-09-03


______________________________

Feltétel nélkül


Mt 19,13-15
Jézus áldásáért tolakodnak a gyerekek. Az anyák a gyermekeiket küldték oda, hogy Jézustól áldást kapjanak. A tanítványok igyekeztek a gyermekeket távol tartani, mert abban az időben a gyermeknek nem volt becsületük, a társadalom utolsó lépcsőfokán álltak, és egy rabbi, aki ad magára, igyekszik tekintélyes emberekkel foglalkozni, nem a gyermekekkel. Megdöbbentő lehetett számukra Jézustól azt hallani, hogy ilyeneké a mennyek országa. Miért nem kérik a felnőttek is Jézus áldását? Miért a gyerekekkel gyűlt meg a bajuk a tanítványoknak? Úgy látszik, hogy az Isten országában, amelyet Jézus hirdet, a kicsiny, a jelentéktelen előnyben van a nagyokkal szemben, mert ők készek befogadni Jézus áldását. Az Isten országába csak az részesülhet, aki mer függeni Jézustól minden fenntartás nélkül, nem pedig azt nézi, hogy mit kap cserébe azért, amit Istenért tesz, milyen előnyben részesül.

2012-08-18


______________________________

Megértő, de igényes


Mt 19,3-12
A család leginkább az a hely, ahol ketten, vagy hárman Krisztus nevében együtt vannak. Szent a közöttük létrejött kapcsolat, mert Isten szava kötötte egybe őket. Tehát Jézus válasza a farizeusok kérdésére világos: a házasság felbonthatatlan. Isten szeretete kötötte össze a házasfeleket, és az ő kegyelme teszi képessé kitartani a szeretetben.
Maguk az apostolok is túl keménynek, elviselhetetlenül szigorúnak érzik Jézusnak a házassággal kapcsolatos álláspontját. Hasonlóképpen érzünk mi is, látva sok család életében fellépő töréseket. Mózeshez hasonlóan mi is megértőbbek vagyunk azokkal szemben, akik elváltak, és új házasságot kötöttek. Biztos, hogy Jézus sem ítéli el őket, mert ő nem volt szigorú a hibázó emberrel szemben, de a hibát, a bűnt mindig néven nevezi. Isten sosem lesz hűtlen a népéhez és a házastársak egymás számára ezt a hűséges szeretetet jelképezik. Nem magánügy többé a kettőjük kapcsolata. Hasonló a Jézus álláspontja a szerzetesi fogadalmak, papi ígéretek visszavonhatóságával kapcsolatban is.

2012-08-17


______________________________

Nehéz, de megéri


Mt 18,21-19,1
Nem könnyű megbocsátani úgy, hogy a testvérem valóban érezze, hogy megbocsátottam neki és örülni tudjon neki. Rosszabb, ha valaki a kegyest, a nagylelkűt játssza velem, mintha ellenségem lenne.
Érdekes, hogy a példabeszéd, amelyet Jézus mond nem egészen a megbocsátásról szól. Nem megsértette a gazdáját a szolga, hanem tartozott neki. Nem bocsánatot kért tőle, hanem tartozása elengedését, pedig olyan nagy összeggel tartozott, amelyet képtelenség lenne valaha is kifizetni. Egy talentum közel 60 kg ezüst volt. Tízezer talentum adósságot egy szolga nem is tudna összegyűjteni. Jelzi, hogy a gazda nem más, mint Isten, akivel az ember sosem tudja kiegyenlíteni a számláját.
Mi szabjuk meg a testvéreinkkel szembeni magatartásunkkal, hogy Isten hogyan viszonyuljon a mi bűneinkhez, tévedéseinkhez. Isten minden adósságunkat eltörli, minden bűnünket szívesen megbocsátja, ha mi nem úgy kezeljük azt, amit Isten ránk bízott, mintha a mienk volna, hanem, mint amit azért kaptunk, hogy jót tegyünk vele. Képességeink, időnk, megbocsátó szeretetünk olyan kincsek, melyekre nagyon vágynak a mellettünk élők. Bátran bocsássunk meg testvéreinknek, ajándékozzuk meg őket, azzal, amivel rendelkezünk, mert végül is mi járunk jól, ha ezt tesszük.

2012-08-16


______________________________

Nagyboldogasszony


Mikor szoktuk hozzátartozóinkat, ismerőseinket ünnepelni? Névnapjukon, és születésnapjukon. A szenteket ellenben általában a haláluk napjának évfordulóján ünnepeljük. Miért? Mert hitünk szerint ezeknek a szenteknek a halála nem katasztrófát jelent, nem tragikus eseményt, még akkor sem, ha kegyetlenül megölték őket. A halál számukra az életük beteljesedése. Azokká válnak, akiknek Isten megálmodta őket, maguk mögött hagyva minden gyengeségüket, hibáikat.
Ünnepeljük a szenteket, de bennük azt is ünnepeljük, hogy számunkra is nyitva áll az út, eljutni az életünk kiteljesedésére.
Mária halálát ősidők óta ünnepli az Egyház. Lévén, hogy Mária mindig rendkívüli helyet foglalt el a keresztények hitvilágában, ráéreztek arra, hogy Mária halála különbözik más ember halálától, mint ahogy a születése is rendkívüli. Mária olya fontos dologban működött együtt Istennel, hogy bizonyára Isten rendkívüli kegyelmekkel halmozta el már fogatatásától fogva. Ezért ünnepeljük Mária szeplőtelen fogatatását és Mária mennybevételét. Mária halálát már kezdettől nem nevezték halálnak, hanem elszenderülésnek, elalvásnak nevezték. A keleti egyházban ma is ez a mai ünnep neve. Csupán 1950 óta hivatalos tanítása az egyházunknak Mária mennybevétele.
Mária az első gyümölcse a megváltásnak, melyet krisztus elhozott. Nem annyira azért, mert Jézus az édesanyjával kivételt akart volna tenni, hanem, mert Mária volt Jézusnak az első tanítványa, az első igazi keresztény, aki már elérkezett oda, ahová mi is tartunk.
Épp ezért fontos tudni, hogy Máriát testestől, lelkestől a mennybe vitte az Úr. Nem elég várni, hogy a lelkünk megszabaduljon ettől a gyarló, bűnös testünktől. Nekünk feladatunk együttműködni Istennel a magunk és testvéreink üdvössége érdekében. Nem az eget szemlélve készülünk Istenhez, hanem minél hitelesebben élni a magunk hivatását, azt a feladatot, amellyel Isten megbízott ebben az életben.
Hogyan képzeljük el a magunk életét, mi kellene ahhoz, hogy az teljes legyen? Mi hiányzik ahhoz, hogy ez megvalósulhasson? Pénz? Több siker? Jobb tehetség, képességek? Ezek mulandó dolgok. A halállal nem kiteljesednek, hanem elvesznek s ha ezekért vesződtünk egy életen át, üres tarisznyával vágunk neki az örök életnek. Az ad el nem múló értéket az életünknek, amit Istennel, Istenre hallgatva teszünk. Mária igent mondott Isten tervére, és halála ennek a tervnek a beteljesedését jelentette. Isten nekünk is felkínál egy csodálatos tervet, és véle együtt az örök életet.

2012-08-15


______________________________