Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Jó rokon vagyok?


Lk 8, 19-21
Nem kis dolog Jézus rokona, Jézus családtagja lenni. Azt hallottuk ma az evangéliumban, hogy ehhez nem kell mást tennünk, mint hallgatni, és életre váltani Jézus szavait.
Nagyon fontos mindenikünk számára, hogy vannak, akik hozzánk tartoznak, akik a javunkat akarják, akikben bízhatunk, akiknél otthon érezzük magunkat. Jézus ilyen családtag akar lenni számunkra. Nem főnök, hanem közeli hozzátartozó. Testvérünk és anyánk.
Néha a családtagjainkkal szemben vagyunk figyelmetlenek. Tudjuk, hogy szeretnek, tudjuk, hogy fontosak vagyunk számukra, de inkább akkor jutnak eszünkbe, amikor nekünk van szükségünk a támaszukra.
A Jézussal való kapcsolatunk is néha ilyen.
Ma szeretnék jobban ráfigyelni, ápolni ezt a véle való kapcsolatot, befogadni az ő szavát és életre váltani.

2012-09-25


______________________________

A hallgatag magvető


Lk 8,4-15
Jézus a magvetőről beszél a mai evangéliumban. A korabeli ember számára ez egy ismerős kép volt. Kimegy a magvető vetni. Amikor elveti a magot, ezzel a saját reményét fejezi ki. A földre bízza a magokat, és egyúttal a saját fáradozását. Nem tudhatja előre, hogy mennyi termést fog majd begyűjteni. Felszántja, megtrágyázza, megöntözi a földet, de nem tudja, hogy hiábavaló volt-e a fáradozása, vagy bő terméssel tér haza.
Furcsa, hogy ezt a hasonlatot Jézus Istenre használja. Isten a magvető. A mindenható Isten, mintha nem lenne ura az eseményeknek. Nem tudja, hogy mi fog történni. De épp ez a Jézus üzenete: Isten a tehetetlenségével fejezi ki a szeretetét. Azt akarja, hogy szüksége legyen az ember közreműködésére. Ő csak felajánlja az ő életet adó szavát, de nem kényszerít senkit azt befogadni. Várja, hogy szabadon igent mondjunk rá, és így életünkben megtörténhessen a csoda. Ez az isteni gyengeség mutatkozik meg a kisded Jézusban, az ő szenvedésében a kereszten, abban a csendben, amely néha jelen van amikor valami szenvedés ér. Isten mintha nem látná a rosszat a világban, nem akar közbelépni. Továbbra is szórja a magokat és várja, hogy én, meg te a rendelkezésére bocsássuk a tőle kapott földet, hogy harmincszoros, hatvanszoros, százszoros termést hozzon a mi örömünkre. Amikor nem értjük Istent, botránkozunk rajta, ő csak a magvető példáját állítja elénk. Nekem kell az ő szeretetéhez alakulnom, nem neki az én elvárásaimhoz.

2012-09-22


______________________________

Kelj fel!


Mk 9,9-13
Ott ült Máté a vámos asztalnál. „Ülő” ember volt Máté. Csak azt nézte, hogy minél több pénzt szerezhessen. Önmagával volt elfoglalva. Mestersége miatt az emberek tisztátalannak tartották és kerülték. Jézus ellenkezőleg, „meglátta” az ülő embert. Számára nem egy kerülendő gonosz ember volt Máté, hanem egy beteg ember, akik meg kell gyógyítani, egy halott, akit fel kell támasztani. Nem véletlen, hogy, miután felszólította, hogy „kövess engem”, azt mondja az evangélium, hogy Máté felállt. Ez a feltámadást jelző ige. Az ülő ember, a halálos önzésnek az áldozata újjászületett.
Lehet, hogy mi is, bizonyos szempontból ülő emberek vagyunk. Lehet, hogy túlságosan magunkkal törődünk, magunkkal vagyunk elfoglalva, és ez eltávolít Istentől, eltávolít másoktól, a szívünkben nincs hely mások számára.
Ma hívjuk Jézust, hogy minket is keltsen fel, támasszon fel, hogy megtanuljunk szeretni, és ne azt várjuk el, hogy minket szeressenek. Hogy legfőbb kincsünk az ő igéje legyen, amely egyedül tudja kielégíteni lelkünk éhségét.

2012-09-21


______________________________

A bűnbánat és a szeretet


Lk 7,36-50
Egy farizeus házába tért be Jézus. Bizonyára bátor ember lehetett ez a Simon, hisz a farizeusok Jézust ellenségüknek tekintették. Tudhatta, hogy nem fog farizeus társaitól dicséretet kapni, amiért meghívta Jézust a házába.
Az evangéliumból az is kiderül, hogy Simon nincs egészen tisztában azzal, hogy kivel van dolga. Mikor a bűnös asszony bejön a házba és Jézus lábait törülgeti, Simon azt gondolja, hogy nem lehet próféta ez a Jézus, mert ha az lenne, tudná, hogy ennek az asszonynak az érintése tisztátalanná teszi. Simon nem Jézus erkölcsösségét vonja kétségbe, hanem azt, hogy képes lenne olvasni az emberek lelkében.
Jézus pedig épp ezt mutatja meg neki, hogy nem a látszat szerint értékeli az embert. Nem csak Simon belső gondolatait látja, hanem ennek a bűnös asszonynak a bűnbánatát és szeretetét is. Jézus nem mondja a bűnös asszonynak, hogy jól tette, amit eddig tett, hanem csak azt, hogy a bűnei bocsánatot nyertek, mert szeret. A bűnbánat és a szeretet egymáshoz tartozik. Csak akkor bánjuk meg, hogy megbántottunk valakit, ha szeretjük.
Az egyház azoknak a közössége, akiknek sokat megbocsátottak. És ez még inkább érvényes ránk, hisz bűnbánó rendnek nevezzük magunkat. Minél nagyobb szeretettel vagyunk az Úr iránt, annál jobban felismerjük, hogy milyen sok mindent megbocsátott nekünk az Úr.

2012-09-20


______________________________

Istennel együtt érezeni


Lk 7,31-35
Nincs együttérzés. Vannak, akiknek furulyálhatsz. Mindent megtehetsz, hogy megoszd velük örömödet. A szívük nem mozdul meg. Nem hatódnak meg. Nem tudnak veled örülni. Hiába mondod el nekik azt is, hogy szenvedsz, nem tudnak veled sírni, nem tudnak veled együtt érezni. Az önzés az embert érzéketlenné teszi az örömre is és a bánatra is.
Jézus kortársai ugyanígy viselkedtek. Isten elküldte keresztelő Jánost, a szigorú életével akarta felhívni a figyelmet, hogy rá figyeljenek. Nem hallgattak rá. Eljött ő maga, emberré lett, olyanná mint ők, de rá sem hallgattak. Mindkettőben találtak valami hibát. Az egyiknek ördöge van, a másik borissza falánk ember.
Jézus panasza ma is aktuális. minél kényelmesebben élnek az emberek, annál kevésbé érzik szükségét Istennek. Mégis mindenki a jólét felé törekszik, mi is.
Isten a testvéreinken keresztül int bennünket, rajtuk keresztül mutatja meg az utat, az ő akaratát, de mi fennakadunk a testvéreinkben felfedezett hibákon, gyengeségeken, és ezek miatt elutasítjuk az azt az üzenetet is, amely rajtuk keresztül érkezik Istentől.
Kérjünk ma az Úrtól érző szívet, hogy örvendeni tudjunk az örvendezőkkel, és sírni a sírókkal, és be tudjuk fogadni isten üzenetét, bárhonnan érkezik is.

2012-09-19


______________________________

Két menet


Lk 6,20-26
Két menet találkozik Naim városának határában: a halál, a szomorúság, a kétségbeesés menete, amely Naim városából, az öröm városából kifele igyekszik, a másik pedig az élet menete, Jézus és követői menete, mely az öröm városa fele tart.
Rettenetes hatalom a halál, Minden ember megretten tőle, főként azért, mert örök, megmásíthatatlan, legyőzhetetlen. Jézus legyőzi a halált megérintve a koporsót. Legyőzi az örök halált magára véve a keresztet. Minden, halálba induló menetet meg akar állítani. Ma én is az ő menetébe akarok beállni, és nem abba, amely a szomorúságba, az értelmetlenségbe, a halálba vezet.

2012-09-13


______________________________

Jó diák lenni a szeretet iskolájában


Lk 6,20-26
A diák, aki nem tanul, csak szórakozik előadások idején, nem készül fel megfelelően a feladatára, nem lesz alkalmas arra, ami a hivatása, így nem tud boldog lenni. Már megkapta a „vigasztalását”. Az Istennel való örök élet minden embernek hivatása, de erre is fel kell készülni, ki kell járni a „szeretet iskoláját”. Ha csak a magunk pillanatnyi szükségleteire, örömeire gondolunk, és nem törődünk egymással, mi is már „megkaptuk a vigasztalásunkat.”

2012-09-12


______________________________

Természetfelettit természetfelettivel


Lk 6,12-19
Nagy jelentősége van annak, hogy Jézus egész éjszaka imádkozott, mielőtt kiválasztotta volna az apostolokat. Bár sokat imádkozott, emberileg nézve, nem volt valami sikeres válogatás. Jobbakat is kaphatott volna, nem is beszélve Júdásról, akiről, már a kiválasztása pillanatában tudta, hogy el fogja árulni. De épp ehhez kell sok ima, hogy ne az emberi szempontok szerint válasszon ki embereket, hanem az Atya tervei szerint, aki azokat is megajándékozza bizalmával, akik azzal visszaélnek, azokat is szereti, akik azt nem érdemlik meg. Mi is ezek közé tartozunk.
Akkor kezdődik az igazi imaélet, amikor érezzük, hogy nélkülözhetetlen számunkra az ima, mert nélküle nem tudunk lépni, nem látjuk az irányt, szem elől tévesztjük a célt. Természetfeletti feladatot kaptunk Istentől, amit nem lehet igazán puszta emberi eszközökkel teljesíteni.

2012-09-11


______________________________

Béna szív


Lk 6,6-11
Nem vonták kétségbe, hogy Jézus meg tudja gyógyítani ezt a béna kezű embert. Természetesnek tekintették. A kérdésük csak az volt, hogy betartja-e a szombatot. Tudták, hogy nem közönséges ember Jézus, tudták, hogy csak Isten tud képessé tenni valakit arra, hogy egy gyógyíthatatlan beteget meggyógyítson, de ez sem mozdította ki őket. Még Istennek is ők akarják megszabni, hogy mit szabad, és mit nem. Isten szemében az ember fontosabb, mint a szabály.
Nekem is vannak elvárásaim, hogy milyennek kellene lennie egy jó embernek, és aki ezekbe a keretekbe nem fér bele, azzal nem foglalkozom, az az ember nem érdekel. Pedig Jézus épp azokhoz akar küldeni, hogy meggyógyuljanak. Előbb nekem kell kinyújtanom felé a megbénult szívemet.

2012-09-10


______________________________

Évk. 23 vasárnap


A tíz város, dekapolis környékén járt Jézus. Ez pogányok lakta vidék volt, az itt lakó zsidók sem voltak valami vallásosak, ezért lenézték őket a Jeruzsálem közelében lakók. Jézus nem nézi le őket, ellenkezőleg, közöttük kezdi meg tevékenységét. Zabulon és Neftali környékén. Itt egy süketnémát, vagy inkább süket dadogót visznek Jézus elé.
Sok ember van ezekhez a beteg emberekhez hasonló helyzetben, sokat beszélnek kommunikációról, de kevésbé képesek odafigyelni egymásra. Amit mondanak az is csak dadogás, mert nem a lényegről szól, nem azt mondják ki, amit igazán szeretnének.
Érdekes, hogy ezt az embert Jézushoz kellett vezetni, pedig nem volt vak, sem béna, magától is oda tudott volna menni. Szükséges, hogy egymást Jézushoz vezessük. Mi is másokon keresztül kaptuk a hitet, és ma is egymás példáján buzdulva tudunk Jézus felé haladni. Ez az Egyház.
Félrevonta őt a tömegtől. Akik odáig segítették ezt a süketnémát, most félre kell, hogy álljanak, és hagyják, hogy Jézussal legyen. Segíteni lehet másokat, hogy eljussanak Jézushoz, de nem mi vagyunk azok, akik segíteni tudunk rajta, hanem csak Jézus, és nekünk is félre kell tudnunk állni, hogy Jézussal kettesben maradhasson.
Jézus érdekesen gyógyítja meg ezt az embert. Megérintette az ujjával a fülét, majd a nyelvét. A zsidók szemében az ember tisztátalanná vált, ha megérintett valamit, valakit, aki tisztátalannak számított. Aki pedig tisztátalan volt, annak tilos volt bemennie a templomba, érintkezni a többivel. Jézus a fordítottját tette, azzal, hogy megérintette a beteg embereket, meggyógyította őket. A bűn következtében mindnyájan tisztátalanok lettünk, és méltatlanok arra, hogy Isten színe elé álljunk, de Jézus azért jött közénk, hogy megérintsen minket, különösen a szentségek által, és megtisztítson, megváltson. Tőlünk is azt kéri, mind ettől a süket-némától: nyílj meg, effata. Csak aki megnyílik, aki kész befogadni a kegyelmet, az gyógyul meg.

2012-09-09


______________________________