Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Elveszíteni vagy megtalálni?


Elveszíteni Jézusért az életet. Durvának hangzik a kifejezés. Pedig Jézus azért jött, hogy életet adjon nekünk, mégpedig bőségben. Mit jelent akkor elveszíteni az életet? Melyik életet? Azt, amely önmagunkra irányul. Azt, amelyik nem hiteles, mert benne mi vagyunk a lényegesek, a központ. A hiteles élet az, amelyben az Úr áll a központban, és én az ő életében akarok részesedni. Jézus maga érettünk adta az életét. Az teszi igazán boldoggá a mindennapi életben is az embereket, amikor egymásért tudnak élni, és nem, amikor magukba zárkózva élik le az életüket. Imában mondjuk: vedd el mindenemet Uram, és add nekem magadat.

2012-07-16


______________________________

Belső hang


Egy titkos „fegyvert” ad Jézus a tanítványai kezébe. A Szentlélek a legnehezebb helyzetben is velük van, és „súg” nekik. Hasonlít ahhoz, amikor a diák a vizsgára beviszi a telefonját, és valaki neki azon keresztül súgja, mit írjon. Itt olyan belső telefonról van szó, amit nem lehet elkobozni a használójától.
Miben is segít a Szentlélek a tanítványoknak? Nem abban, hogy megszabaduljanak üldözőik kezéből, hanem, hogy azt mondják, azt tegyék, amit Isten általuk mondani, és tenni akar. Senki és semmi nem tud ebben megakadályozni, csak mi önmagunkat, ha nem akarunk odafigyelni erre a belső hangra, hanem csupán az eszünkre, vagy csupán az érzéseinkre hallgatunk.

2012-07-13


______________________________

Érdemes kibékülni


Békességről beszél Jézus. Békét kívánjunk azoknak, akiknek házába betérünk. Jézus születésekor, és feltámadásakor is az angyalok békét hirdettek. Ez a béke nem a feszültségek hiányát jelenti, hanem az Istennel való kibékülésünk békéjét. Ma szeretném felismerni, hogy melyek azok a dolgok, amelyek békétlenséget okoznak lelkünkben, és azokat Jézussal megbeszéljük. így felismerjük, hogy az Istennel való kapcsolatunkban van-e olyan, amiben jó lenne kiegyezni Vele, békét kötni. Érdemes békét kötni Vele, mert Ő az, aki inkább a javunkat akarja, mint mi önmagunknak.

2012-07-12


______________________________

Megéri


Péter, bár már egy ideje Jézust követi, már eldöntötte, hogy mindent elhagy Jézusért, mégsem jutott még el egy túlságosan magas szintre. Még mindig nem Jézus a fontos számára, hanem ő maga, a saját érdeke. Mit kapok azért, ami tettem? Jézus nem veti a szemére, hogy ennyire önző, hanem tudtára adja, hogy hosszú távon jól jár, ha Őt követi, megéri mindent elhagyni, mert száz annyiban fog részesülni, nem csupán egy homályos örök életben, amiről nem tudunk semmit, hanem már itt, ebben az életben.
Mi is mindenünket elhagytuk és elindultunk Jézus követésére, de azért néha rajtakapjuk magunkat azon, hogy azt keressük, hogy nekünk mi könnyebb, előnyösebb, mihez volna, vagy nincs kedvünk, és Jézus, az ő terve háttérbe kerül. Jézus nem szid érte, nem türelmetlenkedik, mint ahogy mi türelmetlenkedünk egymással, amikor látjuk a testvérünk magatartásában az önzés jeleit, de tudtunkra adja, hogy érdemes legyőzni magunkat, és Jézust tenni életünk céljául, mert már itt, ebben az életben boldogabbak leszünk, mint amikor magunkat keressük.

2012-07-11


______________________________

Kitalálta az Egyházat


Jézus egész nap gyógyít, megszabadít embereket a gonosztól, hirdeti az Isten Országát, vitatkozik azokkal, akik vádolják, de aztán leül, és nézi a gyógyulásra, megváltásra váró emberek sokaságát. Megesett rajtuk a szíve. Látta, hogy pásztorra van szükségük. Dolgozhatott volna reggelig, akkor sem tudott volna mindenkin segíteni. Mit tesz? Kitalálja az Egyházat. Azokból áll, akiket testvéreik imájára az Atya meghívott, hogy szőlőjében dolgozzanak. Így tud Jézus minden emberhez eljutni. Miként Mózest elküldte népéhez az Úr, látva népe nyomorúságát, most Jézust küldte el, és rajtunk keresztül küldi Őt ma is. Isten szeretete vagyok azok számára, akikkel ma találkozom, Isten mosolya, Isten vidámsága vagyok számukra. Csak ne szűnjünk meg imádkozni a szőlőmunkásokért, a pásztorokért, egymásért, magunkért.

2012-07-10


______________________________

Folyik, elfolyik


Minket jelképez ez a vérfolyásos asszony. Születésünktől kezdve fokozatosan folyik el belőlünk az élet. Ez egy bizonyos kor után nyilvánvalóbb kezd lenni. Nem csak arról van szó, hogy megöregszünk és közeledik a halálunk órája, hanem, hogy ezt a rövid életet is megkeseríti a sok idegeskedés, szomorkodás, kifolyik a kezeink közül és nem tudtunk örvendeni neki. Az egyetlen, aki ezt a folyamatot meg tudja állítani, aki ezt a vérfolyást meg tudja gyógyítani, az Jézus. Véle együtt élve megtapasztaljuk, hogy egyre gazdagabb lesz az életünk, egyre igazibbá válik, és a vég nélküli élet felé tart. Mégis sajnáljuk tőle az időnket. A sokféle tennivalónk közepette ma oda szeretnénk furakodni hozzá, még ha ez nem is könnyű, egész közel, és megérinteni, hogy napunk minden percét átjárja az ő gyógyító kegyelme.

2012-07-09


______________________________

14. évközi vasárnap


Jézus hazatér a saját falujába. Ahogy elkezd beszélni a zsinagógában az Isten országáról, egyre nagyobb ellenállást érez hallgatói részéről. Nem a farizeusok, és írástudók fordulnak most ellene, hanem a maga falutársai. Mi a kifogásuk ellene? Hogy túlságosan egyszerű, hétköznapi. A Messiás, akire ők várnak sokkal fenségesebb, megközelíthetetlenebb kellene legyen. Néha mi is, a magunk vallásos életét elválasztjuk a közönséges, a hétköznapi dolgoktól, rendkívüli érzésekre, természetfeletti eseményekre várunk, amikor imádkozunk, amikor szentségekhez járulunk. Jézusnak is azt vetik szemére, hogy ismerik a családját, tudják, honnan származik és nem látnak benne semmi rendkívülit.
Érdekes ebben az evangéliumi szakaszban, hogy a szereplők csodálkoznak, ámulnak. Az emberek csodálkoznak Jézus szavain, Jézus pedig csodálkozik hitetlenségükön. Csodálkozik, mert azok, akik ismerni vélik Őt, látták felnőni, talán együtt játszottak vele, együtt tanulnak írni, olvasni, nem hajlandók meghallgatni, amit mond. Ma is fennáll a veszély, hogy az emberek nem akarják meghallgatni az evangélium üzenetét, mert úgy gondolják, hogy ismerik az egyházat, annak gyengeségeit, vagy ismerik azt a papot, aki épp beszél, és nem tartják maguknál jobbnak, szentebbnek. Mi sem egyforma figyelemmel, egyforma nyitottsággal hallgatjuk. Akivel szemben kifogásunk van, annak szavait elengedjük a füleink mellett, vagy ellenkezőleg, a hibákat keressük bennük. Mi magunk is, bár arra tettünk fogadalmat, hogy a közöttünk levő kapcsolatok révén hirdetjük elsősorban az Isten országát, könnyen ítélkezünk egymásról. Mindenikünk hordozója az evangélium üzenetének. Isten mindenikünk által akar valamit üzenni. Sok minden megváltozna az egymáshoz való viszonyulásunkban, ha sikerülne kihámozni ezt az üzenetet azokból a hibákból, amelyeket a testvérünkben látunk, és nyitottabbak lennék Isten üzenetének a befogadására.

2012-07-08


______________________________

Szombat


Egy idegen beszél, egy ellenség, akivel nem szívesen állnak szóba. Jézus megígéri neki, hogy elmegy, és meggyógyítja a szolgáját. Ám a százados válasza Jézust is meglepi. Miért? Mert alázatos a hite. Nem csak hiszi, hogy Jézus tud segíteni, hanem annak is tudatában van, hogy ő nem méltó erre a segítségre. Neki elég, ha Jézus távolról segít, nem kell személyesen odáig mennie.
Néha elvárom, hogy fontos legyek Isten szemében, hogy rám figyeljen, az én problémáimmal foglalkozzon, és megsértődöm, ha nem teszi meg, amit elvárok tőle. Ezt az alázatosságot akarom ma megtanulni, és azzal a bizalommal fordulni Jézushoz, hogy ő tud segíteni, bár nekem nincs semmiféle jogom elvárni azt. Akkor tudok igazán hálás lenni azért, amit az Úrtól kapok.
Én a százados helyében nagyon örültem volna, ha Jézus betért volna a házamba. Lehet, leültünk volna az asztalhoz. Főként, mert Ő az, aki gyengeségeinket magára vette és betegségeinket hordozta. Nekünk is feladatunk a gyengeségek hordozása, a magunk, de mások gyengeségeit is. Ez nem könnyű feladat, ezért is tartom fontosnak, hogy igenis, Jézus betérjen a házamba, az életembe, és segítsen ebben.
Mi a századoshoz képest előnyben vagyunk, mert minket ebbe bele neveltek, még sincs akkora hitünk. A százados, bár csak ezt-azt hallott Jézusról mégis hisz, nem kételkedik. Valamilyen szempontból egy szinten van Jézussal, mert mindkettőjüknek vannak alattvalóik, mégis alázattal tud kérni.

2012-06-30


______________________________

Szent Péter és Szent Pál


Az első olvasmányban az apostolok cselekedeteiben arról hallottunk, hogy Jézus hogyan szabadította ki Pétert Heródes börtönéből. Heródes miért vettette börtönbe Pétert? Mert tetszett a zsidóknak. Heródes úgy akart nagy lenni, hogy az emberek tetszését kereste. Ezért képes volt ölni is. Hol eltaposott ember holteste jelezte Heródes felemelkedését, de ez az út, az őt is a halálba vezette. Szörnyű kínok közepette halt meg. Halála minden nagyságának a végét jelentette.
Ezzel szemben a Jézus útja a szabadulásra vezet.
Mikor megkérdezte Jézus az apostolokat, hogy kinek tartják őt az emberek, felsorolták mindazt, amit róla hallottak: hogy ő Illés, vagy Jeremiás, vagy valamelyik próféta. Ezek híres emberek voltak, akiket az emberek csak haláluk után tudtak igazán értékelni, de akikben közös az, hogy már meghaltak. Jézus ellenben, akit Péter az élő Isten Fiának nevez, örökké él, és az örök életre tudja elvezetni azokat, akik rá építik az életüket. Nem azért lettek nagyok az apostolfejedelmek, Péter, és Pál, mert az emberek értékelték, hanem, mert az élő Isten Fiára, Jézusra alapoztak, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajtuk. Ők most is élnek, igazibb életet, mint amit mi élünk. Bár elfogták őket, és végül meg ölték, mégis szabadok, szabadabbak, mint elfogóik voltak, mint mi vagyunk.
Mikor tenni akarunk valamit, kérdezzük meg magunkat, hogy ezzel Krisztusra építünk-e, vagy csupán az emberek szemében akarunk nagyoknak, jóknak látszani. Szent Pétert és Szent Pált kérjük, hogy példájuk segítsen minket az életet választani a mulandó földi nagyság helyett.

2012-06-29


______________________________

Szemébe, ne a háta mögött!


Ne ítéljetek, és titeket sem ítélnek el. Már a régiek felismerték, hogy mennyire hajlunk arra, hogy másokat megítéljünk. Ahhoz hasonlítják, mint amikor a kiránduláson sorban mennek az emberek. Az előttünk haladónak látjuk a hátizsákját, a magunkét nem vesszük észre. Erről szól Jézus hasonlata is a szálkáról, és a gerendáról. Az apostol tanácsa segít, ezt a rossz szokásunkat féken tartani: „egymás terhét hordozzátok” (Gal 6,2). Ha próbáljuk megérteni, hogy milyen nehézségekkel küzd, nem marad hely az ítélkezés számára. Helyette az együttérzés, az irgalom jelenik meg, és a testvéri segíteni akarás. Persze, ebben fontos helye van a testéri intésnek. Az a rossz, amit egymásról elmondunk egymás háta mögött, mérgezi a közösségünket. Bátorság kell odaállni és elmondani szeretettel a véleményemet. Ennél nagyobb jót nem tehetek a közösségemmel.

2012-06-25


______________________________