Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 |

Napi gondolatok

Évközi 29. vasárnap


Mk 10,35-45
Kit szoktunk nagy embernek, sikeresnek tekinteni? Egyrészt azt, akinek sok pénze van, és ezzel bármit megszerezhet magának, amit csak akar, ennek a veszélyéről hallottunk a múlt vasárnap, másrészt pedig azt, aki mások fölött van, másoknak parancsol, akit kiszolgálnak. Erről van szó a mai vasárnap az evangéliumban. Jézus tudta, hogy ezek a dolgok megkísértik az ő tanítványait is. Ők is nagyok akarnak lenni. Azt remélték, hogy Jézus segítségével nekik is sikerül nagyokká lenniük.
Nem csak Jézus tanítványai akartak nagyokká lenni, hanem a ma egyházában is jelen van, minket is környékez ez a kísértés.
Odalépett Jézushoz a két testvér, hogy kérjenek valamit. Jézus, miután már több ízben intette őket, hogy ne akarjanak mások fölé emelkedni, ne akarjanak kitűnni, másokon uralkodni, elvárhatnánk, hogy megszidja őket, hogy még mindig nem értik, még mindig ezzel foglalkoznak. Jézus azonban engedi, hogy a bennük lévő vágyak felszínre kerüljenek. Hogy ők maguk világosan lássák, mire vágynak. Ezért kérdi: mit akartok kérni? Íme, szabad istentől butaságokat is kérni. Szabad tévesen is imádkozni. Jézus nem megszidja őket, hanem rámutat arra, hogyant tudnának igazából nagyok lenni. Mert akiket az világ nagyoknak tart, nem igazán nagyok. Nem mondja, hogy rossz, hibás, nem szabad arra vágyni, hogy nagyok legyenek, hisz Isten ültette belénk ezt a vágyat, hanem segít nekik, hogy ez a vágy megnemesüljön.
Jézus megkérdi tőlük: készek vagytok-e inni abból a kehelyből, amelyből én iszom? Jézus a maga kínszenvedését nevezi kehelynek, gondoljunk csak a Getszemáni kertben mondott imájára, ahol kéri, hogy ha lehet, kerülje el ez a kehely. Inni ugyanabból a kehelyből, azt jelenti, hogy ugyanabban a sorsban részesülni. A keresztség is ezt fejezi ki, amellyel meg kell keresztelkedniük. Ők tudják, hogy Jézusra szenvedés vár, és készek azt elviselni, csak végül nagyok lehessenek.
De ha ezeket elviselik, akkor is, a fő helyek azokat illetik, akiknek Isten készítette. Vajon kik ezek: Jézus megadja a választ is. Azok lesznek az elsők, az igazán nagyok, akik testvéreiknek szolgálni tudnak.
A többi tíz megharagudott erre a kettőre, hogy előlük el akarták csalni a fő helyeket. Jézus szeme láttára létrejön az első egyházszakadás. Kettő a tíz ellen, és tíz a kettő ellen fordul a hatalomért való harcban. Ez minden egyházszakadásnak a mozgató rugója, és ez a legnagyobb botránya a kereszténységnek. Azért nem jön létre az egység a keresztények között, mert nem vagyunk képesek egyik oldalon sem lemondani a hatalomról. Nem a teológiai kérdések képezik a legnagyobb akadályt, hanem az, hogy ki parancsol.
Prófétai jel volt ezelőtt 50 évvel, a második vatikáni zsinaton, hogy VI Pál pápa levette a fejéről a tiarát, amely azt jelképezte, hogy a pápa mindenki fölött uralkodik minden szempontból, ás letette az oltárra. Azóta nem használja a pápa ezt a hatalmi jelvényt.
Sajnálatos, hogy az egyházban sokat rombol ma is ez a hatalomért való küzdés, a címek, méltóságok vadászata. Öröm, hogy mi kisebb testvérek lehetünk, akik erről eleve le akarunk mondani, ám a kísértés, és néha a visszaélés is megvan közöttünk is.
Ahogy Jézus maga magéhoz hívta mind a 12-t, ma is össze akarja hívni maga köré azokat, akik a hatalomért való vitákban egymástól eltávolodtak. Emlékezzünk Jézus szavaira: „közöttetek, ne így legyen.”

2012-10-21


______________________________

Aki ajándékká válik, az megtisztul


Lk 11, 37-41
Titokzatosak a mai evangélium szavai: ti tisztán tartjátok a tálnak és a pohárnak a külsejét, de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal. Nem azt mondja, hogy a pohár és a tál belül tele van mocsokkal, hanem, hanem ti! Ti vagytok az a pohár, és az a tál.
Utána ismét a tálról beszél, ami mi vagyunk: adjátok oda azt, ami benne van a rászorulóknak, és akkor megtisztultok. A lekcionárium úgy fordította, hogy: adjátok oda, amitek van a rászorulóknak. A Szentírásban azonban az áll, hogy ami benne van a tálban, ami bennünk van, azt kell odaadni.
Nem a fölöslegünkből kell csepegtetni a rászorulóknak, hanem önmagunkkal, azzal, akik vagyunk, ajándékozzuk meg testvéreinket. Nincs más út a megtisztulásra. Tele vagyunk bűnnel, tévedésekkel, de mindez megtisztul, ha az életünk ajándékká tud lenni, azok számára, akiknek szükségük van ránk.

2012-10-16


______________________________

Mintha most szólna először hozzánk...


Lk 11,29-32
Hihetetlennek tűnik, hogy ezek a niniveibeliek hittek Jónás szavának, és azonnal bűnbánatot tartottak. Tapasztaljuk, hogy évek óta prédikálunk, prédikációkat hallgatunk, de ezek vajmi kevés hatással vannak mások életére, vagy a mi életünkre.
Pedig a Ninive lakói sem láttak semmiféle csodát, csupán arról hallhattak, hogy Jónás, mielőtt hozzájuk érkezett volna, három napig a hal gyomrában volt.
A jel, amelyet Jézus mutat, hasonló a Jónás jeléhez. Három napig a sírban lesz, de utána feltámad. Az Úr ma is szól hozzánk, és nincs más jel, amely alapján hinni tudjunk benne, mint az ő halála és feltámadása.
Jónás szavára a pogányok hittek, míg Jézus isteni szavát elutasítja Isten választott népe.
Isten nem csak egyszer szól hozzánk, hanem nap, mint nap felszólít a megtérésre, a változásra, de lehet, hogy nekünk nehezebb meghallani a szavát, mint valakinek, aki most hallja először, mert hozzászoktunk. Ne engedjük, hogy a megszokás erőt vegyen rajtunk, és megelőzzenek Isten akaratának teljesítésében azok, akik nem tartják magukat annyira közelinek az Úr Jézushoz, mint mi önmagunkat.

2012-10-15


______________________________

Évközi 28. vasárnap


Úgy gondolom, nem kell senkinek bizonygatni, hogy az anyagi javak nagy hatással tudnak lenni ránk. Az emberek Jézus korában is, akár csak ma, arra vágytak, hogy minél több vagyonnal rendelkezzenek, mert a vagyon segít minden vágyuk teljesítésében.
Azt olvastuk, hogy ez az ember oda szaladt Jézushoz, mint akinek sürgősen segítségre van szüksége. Amikor valakinek fáj valamije… és már nem bírja a fájdalmat elviselni, az orvoshoz siet. Ez történt itt is. Ez az ember már nem bírta elviselni a benne levő nyugtalanságot, elégedetlenséget, és Jézushoz szaladt. Pedig mindene megvolt ennek az embernek. De hát ilyennek teremtett minket Isten. A világ minden kincse sem tud bennünket boldoggá tenni, mert a lelkünkben ott van a végtelen utáni vágy.
Nem gyógyulást kér ez az ember Jézustól, mint a betegek, hanem egy más életet. Az örök életet szeretné, mert érzi, hogy bár mindene megvan, ez az élet nem tudja őt boldoggá tenni.
Mindnyájan érezzük ezt a belső elégedetlenséget. A baj csak az, amikor ismét anyagiakkal próbáljuk ezt csillapítani, kielégíteni.
Amikor azt hisszük, hogy mi vagyunk az anyagiak tulajdonosai, becsapjuk magunkat. Valójában semmink nincs. Mindent Istentől kaptunk, és minden itt marad, amit összegyűjtöttünk. Azért kaptunk mindent, hogy használjuk őket, de Isten tervének megfelelően. Neki adjuk vissza. Azért van annyi igazságtalanság a világban, mert mi emberek, önző módon használjuk a ránk bízott javakat. Jézus ma nekünk is azt mondja, hogy amink van, használjuk a szegények javára. És itt ne csak anyagi javakra gondoljunk, hanem képességeinkre, adottságainkra, az időnkre, az energiánkra. Nem megvetéssel kell eldobni ezeket a javakat, hisz Isten teremtette őket, és jók, de senki és semmi ne legyen számunkra igazán jó. Mindent csak azért kaptunk, hogy általuk a szeretetet gyakoroljuk.
Érthető ennek a fiatalembernek a reakciója. Persze, hogy elutasítja Jézus ajánlatét, hisz lehetetlen, hogy valaki mindenét elhagyja azért, hogy Jézust kövesse. Csodára van szükség. A teve nem tud átmenni a tű fokán, de Istennek minden lehetséges. Jézus képessé tud tenni minket is arra, hogy Ő fontosabb legyen számunkra, mind bármi, amivel rendelkezünk.

2012-10-14


______________________________

Magyarok Nagyasszonya


Máriát ünnepeljük ma, vagy Szent Istvánt? Máriát, akit nagyasszonyunknak nevezünk, aki anyai oltalmába vett bennünket, és ugyanakkor Szent Istvánt, akinek eszébe jutott, hogy Máriát felkérje arra a tisztségre, hogy a magyar nemzetnek nagyasszonya legyen.
Az öreg Izsák jutott eszembe, akit Jákob becsapott, és kicsalta tőle az atyai áldást. Amikor Ézsau jött, és kérte Izsákot, hogy őt is áldja meg, Izsák azt mondja, hogy nem teheti, mert már megáldotta Jákobot, és több ilyen áldást nem adhat.
Mária minden népnek a pártfogója. Ha csak a magyar nép patrónája lehetne, akkor a szomszédos népek haragudtak volna Szent Istvánra, mint Ézsau Jákobra, hogy ellopta tőlük a lehetőséget, de az ellenkezője történt, más királyok is, buzdulva Szent István példáján, ők is Mária anyai oltalmába ajánlották népüket.
Miért tette ezt Szent István király? Egy küzdelmes élet végén, melyben arra törekedett, hogy népét elvezesse Krisztushoz, megértette, hogy meghaladja őt a kapott feladat. Isten segítsége nélkül tehetetlen. Ki más tudná jobban megérteni őt, mint Mária, aki szintén olyan feladatot kapott Istentől, amely a képességeit jóval felülmúlta: hogy elvezesse Krisztust az ő népéhez.
Ezért akarjuk ma mi is Mária oltalmába ajánlani magunkat, tudva, hogy isten minket is olyan magasztos feladatra hívott meg, melyet az ő segítsége nélkül sosem tudunk teljesíteni. Talán nem kell megvárni, hogy a nehézségek bebizonyítják számunkra, hogy a feladat meghalad minket, hogy túl gyengék vagyunk, hanem már most, még ha erőseknek érezzük is magunkat, kérjük Mária anyai pártfogását.

2012-10-08


______________________________

Zuhanás, emelkedés


Lk 10,17-24
A sátán lezuhan az égből, ahová felkapaszkodott, mert mindenkinél nagyobb akart lenni. Helyét azok foglalják el, akik kicsik mertek lenni. Jézus azért jött a világba, hogy legyőzze a rosszat. Az tud Jézussal együttműködni a rossz elleni küzdelemben, az tudja Jézus erejét felhasználni, aki képes kicsi lenni, hogy helyet szorítson a saját életében Isten számára.
Azt szeretném, ha Jézus érettem is ujjongva adna hálát az Atyának azért a jóért, amit általam megvalósíthat, és abban az örömben élhetnék, hogy az én nevem is ott van a mennyei Atyánál, én is teljes valómmal hozzá tartozom.

2012-10-06


______________________________

Megszokott csodák


Lk 10,13-16
Jézus összehasonlítja azokat, akik hisznek, azokkal, akik nem hisznek. Sokszor, azok, akik nem tartják magukat hívőknek, nyitottabbak Isten iránt, mint azok, akik közel állnak hozzá. Hozzászoktunk az Istentől érkező a jelekhez, mint ahogy megszokjuk a fényt, a napot. Már nem csodálkozunk a magon, amely elhal a földben, hogy új termést hozzon, hozzászokunk az oltáriszentséghez, a bűnbánat szentségéhez, hozzászokunk Isten jelenlétéhez, és elfelejtünk rácsodálkozni, elfeledkezünk hálát adni neki. Hasonló ahhoz, mint amikor valaki a tenger partján sétál, megcsodálja azt a nyugodt erőt, ami a vízben rejtőzik, a tengerből kiemelkedő napot, de amikor beleereszkedik a vízbe, már nem csodálja a tengert, csak önmagára figyel, aki fürdik, megfeledkezik a tengerről, amit azelőtt csodált.
Ma hálát akarok adni Istennek azokért a kegyelmekért, amelyekkel elhalmoz, és amelyekhez annyira hozzászoktam, hogy észre sem veszem.

2012-10-05


______________________________

Hatalmat a szolgálatra


Lk 9,1-6
Nem arra kapnak hatalmat az apostolok, hogy másokon uralkodjanak, hogy másoknál okosabbak, erősebbek, sikeresebbek legyenek. Csupán arra kapnak hatalmat, hogy másoknak szolgáljanak, és másokat megszabadítsanak szenvedéseiktől, testi, lelki nyomoruktól.
Azok a gyógyítások, melyeket Jézus végbevitt, jelei voltak annak, hogy már itt van az Isten országa. Hasonlóképpen, az apostolok is, amikor gyógyítottak, az Isten országát hozták közelebb az emberekhez.
Isten a teljes embert akarja megváltani, nem csupán a lelkét akarja meggyógyítani. Mi is törődünk azokkal az emberekkel, akiket Isten ránk bíz. Nem csak vallásos szövegeket mondunk nekik, hanem érdekelnek a nehézségeik, a szenvedéseik is. Jézus elé visszük az ő szenvedéseiket, és kérjük az erőt, hogy szolgálni, segíteni tudjunk nekik, és így a velünk való találkozás számukra is annak jele legyen, hogy itt van közöttünk az Isten országa.

2012-09-26


______________________________

Jó rokon vagyok?


Lk 8, 19-21
Nem kis dolog Jézus rokona, Jézus családtagja lenni. Azt hallottuk ma az evangéliumban, hogy ehhez nem kell mást tennünk, mint hallgatni, és életre váltani Jézus szavait.
Nagyon fontos mindenikünk számára, hogy vannak, akik hozzánk tartoznak, akik a javunkat akarják, akikben bízhatunk, akiknél otthon érezzük magunkat. Jézus ilyen családtag akar lenni számunkra. Nem főnök, hanem közeli hozzátartozó. Testvérünk és anyánk.
Néha a családtagjainkkal szemben vagyunk figyelmetlenek. Tudjuk, hogy szeretnek, tudjuk, hogy fontosak vagyunk számukra, de inkább akkor jutnak eszünkbe, amikor nekünk van szükségünk a támaszukra.
A Jézussal való kapcsolatunk is néha ilyen.
Ma szeretnék jobban ráfigyelni, ápolni ezt a véle való kapcsolatot, befogadni az ő szavát és életre váltani.

2012-09-25


______________________________

A hallgatag magvető


Lk 8,4-15
Jézus a magvetőről beszél a mai evangéliumban. A korabeli ember számára ez egy ismerős kép volt. Kimegy a magvető vetni. Amikor elveti a magot, ezzel a saját reményét fejezi ki. A földre bízza a magokat, és egyúttal a saját fáradozását. Nem tudhatja előre, hogy mennyi termést fog majd begyűjteni. Felszántja, megtrágyázza, megöntözi a földet, de nem tudja, hogy hiábavaló volt-e a fáradozása, vagy bő terméssel tér haza.
Furcsa, hogy ezt a hasonlatot Jézus Istenre használja. Isten a magvető. A mindenható Isten, mintha nem lenne ura az eseményeknek. Nem tudja, hogy mi fog történni. De épp ez a Jézus üzenete: Isten a tehetetlenségével fejezi ki a szeretetét. Azt akarja, hogy szüksége legyen az ember közreműködésére. Ő csak felajánlja az ő életet adó szavát, de nem kényszerít senkit azt befogadni. Várja, hogy szabadon igent mondjunk rá, és így életünkben megtörténhessen a csoda. Ez az isteni gyengeség mutatkozik meg a kisded Jézusban, az ő szenvedésében a kereszten, abban a csendben, amely néha jelen van amikor valami szenvedés ér. Isten mintha nem látná a rosszat a világban, nem akar közbelépni. Továbbra is szórja a magokat és várja, hogy én, meg te a rendelkezésére bocsássuk a tőle kapott földet, hogy harmincszoros, hatvanszoros, százszoros termést hozzon a mi örömünkre. Amikor nem értjük Istent, botránkozunk rajta, ő csak a magvető példáját állítja elénk. Nekem kell az ő szeretetéhez alakulnom, nem neki az én elvárásaimhoz.

2012-09-22


______________________________