Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Évközi 32. vasárnap


Mk 12,38-44
Jézus tanítványaival a jeruzsálemi templomban van. Tanítványai bámulták a különféle díszes ruhákba öltözött papokat, levitákat és írástudókat. Jézus egy veszélyre hívja fel a figyelmüket. Olyan veszélyre, amelyre nekünk is nagyon figyelnünk kell. Nem hiába érezzük úgy, hogy bennünket is érintenek azok a vádak, amelyekkel az írástudókat illeti Jézus.
Ezek az írástudók, arra törekedtek, hogy felhívják magukra a többi ember figyelmét, csodálatát, és azt hitték, hogy ezzel Istennek tetsző dolgot cselekednek.
A kísértés minket is fenyeget, hogy az emberek szemében akarjunk jól szerepelni, és közben azt hisszük, hogy istentiszteletet végzünk. A liturgikus ruha, de akár a habitus is, lehet annak jele, hogy különleges módon akarunk Istennek szolgálni, de annak a jele is lehet, hogy mi nem vagyunk akárkik. Jézus látja, hogy a tanítványokat is megkísérti a csalóka látszat keresése. Tudjuk, hogy az igazi nagy veszélyek rejtett formában jelentkeznek.
Jézus azt szeretné, hogy az emberek megértsék, hogy mindnyájan a mennyei Atya gyermekei, és nincsenek közöttük olyanok, akik nagyobb tiszteletet érdemelnek, és olyanok, akik kisebbel is be kell, hogy érjék. És ha mi a mi közösségünkben, az egyházunkban vissza akarjuk állítani ezeket a régi komédiákat, ahol egyeseknek nagyobb tisztelet járt, mint másoknak, akkor Jézus szándékával szegülünk szembe. Nem jár valakinek nagyobb tisztelet azért, mert többet tanult, vagy magasabb rangja van.
Egy másik súlyos dolog, amit ezek az írástudók elkövetnek, hogy „felemésztik az özvegyek házait.” Abban az időben az írástudókhoz folyamodtak az emberek ügyes-bajos dolgaikkal, hogy döntsenek, hogy igazságot tegyenek bizonyos vitás ügyekben. Sokszor nem védték meg az özvegyeknek az igazát, vagy pedig hatalmas összegeket kértek azért, hogy ítéletet hozzanak.
Az előző két magatartási forma a vallásossággal társulva válik igazán veszélyessé: bár igazságtalanok, nagyon vallásosak. Ezzel az embereket félrevezetik. Az emberek azt hiszik, hogy Isten is egyetért azzal, amit ezek tesznek. Rossztetteikkel magának Istennek a tekintélyét rontják le. Vallásos keresztények, vagy akár szerzetesek, papok gonosztettei többet ártanak az egyháznak, mint a legelvetemültebb ateista.
És íme, Jézus felhívja a tanítványai figyelmét egy özvegyasszonyra, akinek nincsenek különleges ruhái, nem imádkozik hosszasan. Bedobott valami aprópénzt a perselybe. Azt mondják a szakemberek, hogy nem az van az eredeti görög szövegben, hogy egész megélhetését dobta be a perselybe, hanem az egész életét. Ez azt jelenti, hogy ez az asszony, egyszerűen Isten rendelkezésére bocsátotta az egész életét. Ezt jelképezte számára az aprópénz, amit bedobott a perselybe.
Amikor szentmisén veszünk részt, a felajánláskor mi is az egész életünket Isten rendelkezésére akarjuk bocsátani, úgy, ahogy Ő teljesen átadja önmagát nekünk. Csak ha ezt megtesszük, akkor nem képmutatás a mi szentáldozásunk.

2012-11-11


______________________________

Protekció a szegényeknél


Lk 16,9-15
A keresztények közössége kezdetben szegény emberekből állt. Csak később kezdtek gazdagabb személyek is megkeresztelkedni. Ez a különbség a szegények és gazdagok között, problémákat is hozott magával. A gazdagság feladat, és felelősség is. Hű lenni a kicsiben, azt jelenti, hogy Isten akarata szerint gazdálkodni a vagyonnal.
Egy héttel ezelőtt Jézus arra vonatkozó tanáccsal látott le, hogy miként lehet kivívni az emberek megbecsülését. A lakomán foglald el az utolsó helyet, és majd fennebb tessékelnek és mindenki dicsérni fog. Nem nagyon működik ez a mindennapi életben, mégis ehhez hasonló a mai evangéliumban szereplő tanács is: ha azt akarjuk, hogy a mennyibe befogadjanak, a hamis mammonnal, vagyis a pénzzel, az anyagi javakkal szerezzünk magunknak barátokat, vagyis, segítsünk a rászorulókon, s ők majd befogadnak a mennybe. Úgy tűnik, mintha a szegény protekciós lenne, ő dönti el, hogy a gazdag bemehet, vagy nem a Mennybe. Ma is azok tudnak befogadni az örök életbe, akik rászorulnak a segítségemre. Nekünk is döntenünk kell, hogy mit teszünk az első helyre az életünkben: Istent, vagy a mammont. A mammon lehet pénz, de lehet bármi, amivel rendelkezünk. Mi tudjuk, hogy mi az, ami könnyen átveszi az Isten helyét a mi életünkben. Nem csak elméletileg kell döntést hozni, hanem a konkrét mindennapi magatartásunkban kell, megmutatkozzon ez a döntés.

2012-11-10


______________________________

Lateráni bazilika


Jn 2,13-22
Újdonságokban gazdag a mai evangéliumi szakasz. Ez az első hely János evangéliumában, ahol Jézus saját atyjának nevezi Istent, és a templomról azt mondja, hogy az „Atyám háza.” Ebben a templomban, az Atya házában újfajta Istentisztelet zajlik. Nem állatokat áldoznak fel, nem kell pénzt, hogy megvásárolhassák a feláldozni valót, hanem lelki áldozatokat mutatnak be. Ezt jelenti, „lélekben és igazságban imádni Istent.
Ami pedig még nagyobb újdonság, hogy Jézus önmagát Isten templomának nevezi. „Romboljátok le ezt a templomot, és én harmadnapra felépítem azt”. Az evangélista megjegyzi, hogy saját testének templomáról beszél.
A feltámadt Krisztus az új templom, az egyetlen hely, ahol a Szentháromság az idők végéig ott lakik. Miként az Ezekiel látomásában olvassuk, a templom alól források fakadnak, amelyek megtisztítanak mindent, amerre folynak. Így lesz azzal is, aki befogadja Krisztust. Az ő szívéből is gyógyító források fakadnak, szeretet fakad, amely szomjat olt, amely vigasztal, amely gyógyít.
Mi naponta befogadjuk a szentáldozásban Krisztust. Szeretnénk, hogy ez ne csak egy pillanatig tartó találkozás legyen, hanem ez áthassa a napjainkat, és Krisztus számára otthont tudjunk nyújtani. A mi szemeinken keresztül Ő lásson, a mi gondolatainkon keresztül Ő gondolkodjon, Ő hasson át bennünket egészen.

2012-11-09


______________________________

Messze állok, de afelé tartok


Lk 14, 25-33
Nagyon keménynek, elviselhetetlennek tűnnek Jézus követelményei. Nem azt mondja, hogy majd lesznek egyes rendkívüli keresztények, akik képesek lesznek mindenről lemondani, hanem Jézus Krisztus minden tanítványa mindenről lemond, hisz ezt mondta Jézus: nem lehet a tanítványom, aki mindenről nem mond le, amije csak van. Egyáltalán képes valaki erre? Persze, a szentek. Őket Isten kegyelme képessé tette erre. Ez azt jelenti, hogy mégis csak lehetséges mindenről lemondani, de nem a mi erőnkből, hanem Isten kegyelméből.
Tudom, Isten kegyelme bennem is működik. Nagyon messze állok attól, hogy mindenről le tudjak mondani, de néha képes vagyok félretenni azt, amihez nekem kedvem lenne, és azt tenni, ami javára válik a testvéremnek. Szeretném, hogy egyre gyakrabban legyenek ilyen cselekedeteim. Bízom abban, hogy az Úr képessé tesz arra, hogy mindent visszaadjak neki. Megadom neki az engedélyt, hogy amit nem tudok magamtól odaadni, azt vegye el tőlem, ha úgy látja, hogy megakadályoz abban, hogy az ő tanítványa legyek.

2012-11-07


______________________________

Örüljünk együtt


Lk 14, 15-24
Jézus ma azokat rója meg, akik nem tudják Istennel együtt ünnepelni a megváltás örömét. Annyira elfoglaltak a maguk dolgaival, hogy nincs idejük felismerni Isten látogatásának az idejét. Nem tesznek semmi rosszat, de lekötik őket a mindennapi tennivalók. Az egyik földet vásárol a másik ökröket, a harmadik megnősül. Az élethez tartoznak ezek a dolgok, de mintha kifogások lennének, hogy ne kelljen Istennel ünnepelni.
Nem csak Isten akar velünk ünnepelni, hanem a testvéreink is, de mi nem tudunk eléggé egymásra odafigyelni. Túlságosan lefoglalnak a magunk dolgai. Nem vagyunk mi rossz emberek, csak foglaltak.
Ma figyelni szeretnék azokra, akik valamiért örvendenek, és együtt örvendeni velük. Ugyanakkor szeretnék elég bátor lenni arra, hogy meg merjem hívni a testvéreimet, hogy velem együtt örvendjenek olyan dolgoknak is, amelyeket kicsiknek, jelentéktelennek tarthatnának. Le akarom győzni a félelmemet, hogy nem fognak velem együtt örülni, velem együtt ünnepelni.
Isten mindig kész velünk együtt örülni bármilyen kis dologért. Ezért bátran meg akarok hívni mindenkit, hogy minden apró dologért velem együtt örüljön.

2012-11-06


______________________________

Minden szent ünnepe


Mt 5,1-12
Ma, minden szentek ünnepén, tudatosítani szeretnénk magunkban azt, hogy Isten mindnyájunkat meghívott arra, hogy szentek legyünk. Így foglalhatnánk össze a mai evangélium mondanivalóját : boldogok azok, akik Jézushoz hasonlóan élnek.
Sajnos legtöbbször úgy értelmezzük ezeket a boldogságokat, mintha ígéretek lennének : most szenvedtek amiatt, hogy lélekben szegények vagytok, mert szomorkodtok, mert üldöznek titeket, de majd boldogok lesztek a Mennyországban. Jézus azonban nem egy eljövendő boldogságról beszél, amiért most érdemes elviselni a jelen kellemetlenségeit, hanem azt mondja, hogy itt és most boldogok vagyunk.
Boldog vagy ?
– Ha igen, azért, mert vannak akik szeretnek, és akiket szeretsz. Mert jól vagy, és azok is, akik fontosak számodra.
- Ha nem, mert egyedül érzed magad, vagy, mert szenved valaki, akit szeretsz.
Márpedig ez sehogy sem talál azzal a boldogsággal, amelyről Jézus beszél.
Azt mondják a teológusok, hogy a nyolc boldogság a keresztény élet alapszabálya. Ezek alapján lehet azonosítani a keresztényeket. Ha ez igaz, nem valami biztató számomra, tudni, hogy nem vágyom túlságosan arra a boldogságra, hogy szomorkodjam, meg, hogy üldözzenek. Ezek szerint nem sok esélyem van arra, hogy jó keresztény legyek.
Na de nem adom fel ilyen könnyen. Inkább nézzük meg, hogy Jézus máshol mond-e valamit a boldogságról.
Keresztelő Szent János tanítványainak ezt válaszolja, amikor azt kérdik, hogy ő-e a Messiás, mivel, hogy nem teljesíti a Messiáshoz fűzött elvárásokat: « Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam » (Mt 11,6). Tehát boldogok vagyunk, ha nem elutasítjuk a 8 boldogságot, azért mert zavarnak a benne lévő állítások, hanem próbáljuk azokat megérteni. Tetszik nekem, amit a Lukács evangéliumában olvasunk. Jézus beszél az embereknek, és a tömegből egy asszony odakiáltja neki: « boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál ! » Persze, hogy boldog az édesanya, akinek ilyen csodálatos fia van. Minden édesanya boldog, ha látja, hogy jó gyermekei vannak. Jézus azonban így fele neki : « Hát még milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és hűségesek is maradnak hozzá. » (Lk 11,27-28) Jézus nem tagadja az emberi érzelmekre alapuló érzelmek létjogosultságát, csak azt mondja, hogy van magasabb rendű boldogság is, és ez nem más mint ő maga, a megtestesült Ige. « A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall » - mondja tanítványainak (Mt 13,16). A véle való szeretetkapcsolat tud igazán boldoggá tenni. Senki sem tud annyi boldogságot nyújtani, mint maga az Isten.
Ezek alapján a 8 boldogságot úgy kell érteni, hogy ezek annak a jelei, hogy boldog szeretetkapcsolatban vagyunk Istennel. Tehát, ha lélekben szegények vagyunk, ha szomorkodunk, vagyis bűnbánatot tartunk, ha szelídek tudunk lenni az erőszakosokkal szemben is, ha vágyunk megismerni az igazságot, vagyis Istent, ha irgalmasok vagyunk a hibázókkal, a gyengékkel szemben, ha tiszta szívűek vagyunk, vagyis nincsenek rejtett szándékaink, ha háborgások közepette is békében tudunk maradni, és Istenért vállaljuk az üldöztetést is ha szükséges, ez azt jelenti, hogy Isten a legfontosabb számunkra, és ezért boldogok vagyunk.
Ilyen boldog volt Jézus, és ilyen boldogok voltak a szentek, akiket ma ünneplünk. Ilyenek vagyunk mi is, ha Istennel vagyunk. Ha nem is érzünk olyan heves boldogságot, mint amikor emberek szeretetét tapasztaljuk, az Istennel való élet boldogsága képessé tesz úgy szeretni, mint Jézus, felülemelkedve félelmeinken örömeinken, vágyainkon.
Amikor embereket rajtakapunk azon, hogy jót tesznek valakivel anélkül, hogy viszonzást várnának érte, hogy mások javát előnyben részesítik a sajátjukkal szemben, hogy jót tudnak tenni azzal is, aki ártott nekik, akkor boldog emberekkel van dolgunk. Higgyétek el, ezek az emberek már most boldogok, nem csak majd az örök életben, és az ő boldogságukat senki és semmi el nem rabolhatja.
És ami még nagyszerűbb : Jézus minket is hív hogy boldogok legyünk, hogy szentek legyünk. Vannak nekünk is szent pillanataink, szent cselekedeteink, szent kapcsolataink, és ah ezekre gondolunk, érezzük, hogy lelkünkben, szelíden, de határozottan boldogok vagyunk.
Mi mást szeretnénk ma, a szentek ünnepén, mint hogy egyre nagyobb teret adjunk életünkben a 8 boldogságnak.

2012-11-01


______________________________

A lehetőségekhez mért feladatok


Lk 13,22-30
A múlt rendszerben nálunk, Erdélyben, nagyon sokat kellett sorba állni élelemért, orvosnál, hivatalok előtt. Mindenütt akadtak olyanok is, akik nem álltak sorba, hanem ismerősök révén azonnal bejutottak azon a bizonyos ajtón, amely előtt várakoztunk. Persze, ez a gyakorlat nem szűnt meg a rendszerváltással, csak a formái változtak. Bizonyos munkahelyeket meghirdetnek, versenyvizsgát rendeznek, de már előre tudják, hogy ki fogja megnyerni. Ismeretséggel mindenütt lehet haladni.
Ma Jézus figyelmeztet, hogy az üdvösségre mindenkinek ugyanazon a szűk kapun kell bemennie, nincs ismeretség, protekció. Azok számára sincs, akik azt hiszik, hogy Istennel közeli kapcsolatban vannak, és biztosítva van már számukra az üdvösség. Mindenikünk gondolhat azokra az előnyökre, melyekben ő részesült.
Milyen jó nekünk, hogy vallásos családban nevelkedtünk, míg sokan nem tudnak hinni, mert ez a neveltetés kimaradt az életükből.
Milyen jó annak, akinek alkalma van naponta, vagy gyakran szentmisén részt venni, szentáldozáshoz járulni, mert közel lakik, vagy mert az ideje megengedi, míg sokan alig jutnak el vasárnap, vagy nagyobb ünnepek alkalmával a templomba, annyira magával ragadta a rohanó élet.
Milyen jó nekünk, hogy szerzetesek lehetünk. Fő feladatunk, hogy Istent dicsőítsük, és nem von el ettől a megélhetés, a család gondja.
Milyen jó nekünk! Jézus azonban azt mondja, hogy ne reméljük, hogy ezek az előnyök megkönnyítik az üdvösségünket. Aki sokat kapott, attól sokat várnak el.
Bámulom az atlétákat, amikor a stadionban rajtvonalhoz állnak, hogy szaladjanak. Nem egy vonalból indulnak, hanem a belső körben lévők távolabbról, a külső körben szaladók pedig közelebbről. Pontosan kiszámították a rendezők, hogy akik nagyobb ívben kell, hogy szaladjanak, azok is ugyanakkora távolságot kell, hogy leszaladjanak, mint akik a belső körben kisebb ívet írnak le. Látszólag egyik előbb van mint a másik, de valójában egyiknek sincs előnye a másikhoz képest. Isten szemében nincsenek előjogok. Mindenki az alapján kapott feladatot is, mint lehetőségeket.
Ez segíthet, hogy ne ítélkezzünk túl könnyen azon, akiről azt hisszük, hogy hozzánk képest lemaradt, és ne is bízzuk el magunkat, hisz van még mit leadni vélt kincseinkből, hogy be tudjunk jutni a szűk kapun.

2012-10-31


______________________________

Nem kicsi, csak kisebb...


Lk 13,18-21
Ahol emberek vannak együtt, elkerülhetetlenül megjelenik a közöttük való versengés is: ki a nagyobb, ki a fontosabb, ki az értékesebb, ki a sikeresebb.
Jézus ma azt mondja nekünk, hogy Isten országának más a dinamikája. Itt is nagyságra törekszenek az emberek, de a szempontok külömböznek.
Növekszik a mustármag, a legkisebb a magok közül, de nem lesz belőle a legnagyobb fa. Nem a legkisebből lesz a legnagyobb, hanem kicsi, jelentéktelennek látszó, de kiderül, hogy mennyire jó, hogy van.
Az Isten országa ott kezdődik, ahol nem a magunk kicsinysége, hiányosságai miatt kesergünk, hanem amink van, azzal javára tudunk lenni testvéreinknek.
Még rejtetteb módon működik a kovász. Első látásra fel sem tűnik, hogy ott van, hisz elvegyül a sok lisztben, de nélküle más az íze, más az állaga a tésztának.
Mennyire illik hozzánk, kisebb testvérekhez ez a mustármag, meg kovász szerep. Nem kicsi testvérek vagyunk, akik hasznavehetetlenek, értéktelenek, hanem kisebbek, akik a nagyobbak szolgálatára vannak.
Miként a kis mustármag, meg a kovászos tészta növekszik, mi is növekszünk, de nem azért, hogy mások fölé emelkedjünk, hanem, hogy egyre inkább javára lehessünk testvéreinknek, mint a mustárbokor az ég madarainak, és jelenlétünk jó hatással legyen, öszönzőleg hasson azokra, akikkel kapcsolatba kerülünk, miként a kovász a tésztára.

2012-10-30


______________________________

Segíts felegyenesedni!


Lk 13,10-17
Jézus máskor ördögtől, tisztátalan lelkektől megszállott emnbereket szabadított meg. A mai evangéliumban másfajta betegségről hallottunk. Egy orvos tudná megmondani, hogy mi okozhat ilyen görbülést, hogy 18 éven keresztül valaki ne tudjon felegyenesedni. Bizonyára a hátgerincével volt valami baj. Úgy látszik Jézus ezzel is foglalkozik.
Az is érdekes, hogy ennek az asszonynak nem kell kérnie a gyógyulást. Jétus választja ki őt, és nem találomra, hanem jól ismeri a helyzetét. Anélkül, hogy most beszélgetett volna vele, tudta, hogy már 18 éve szenved ebben a bajban.
A görbesége jelképezheti az önmagába forduló embert, aki már nem remél, nem örül, csak a földet nézi, és a maga nyomorúságát.
Jézus megszóllítja, odahívja, és meggyógyítja.
Felegyenesedik. Nem lesz gazdagabb, szebb, fiatalabb, okosabb, de fel tud egyenesedni, és dicsőíteni az Istent.
A gyógyulása nyomán két csoport jön létre. Az egyik Jézus ellenfeleiből áll, élükön a zsinagóga elöljárójával, ezekre Jézus rápirít. Ők is lelkileg görbék a szabályok rabjai, még akkor sem tudnak örülni, mikor a szemük láttára gyógyul meg valaki. Istennek sem szabad a szabélyaikon átlépnie.
A másik csoport a nép, élükön a meggyógyított asszonnyal. Ők örvendeznek és dicsőítik Istent.
Szombat az istentisztelet ideje. A zsinagóga elöljárója úgy látja, hogy szombaton tilos gyógyítani, mert az munka, mesterség. Jézus azonban az istentisztelet részének tekinti a gyógyítást. Ő azzal idcsóíti az Atyát, hogy megváltaj az embereket. Ezért is gyógyít sokszor épp szombaton. Az emberek Istent dicsérni jöttek a zsinagógába, és íme, sosem volt olyan őszinte az istendicséretük, mint amikor a saját szemükkel látták, hogy Isten valóban megszabadítja őket.
El kell döntsük, melyik táborba akarunk beállni. Amikor Jézustól kérjük a segítséget, ne azt kérjük, hogy oldja meg a problémáinkat, változtassa meg a körülményeinket, adjon mellénk jobb testvéreket, hanem, hogy segítsen felegyenesedni, hogy ezeken túl, látni tudjuk a megváltás jeleit életünkben és testvéreink életében, és azok közé tudjunk állni, akik dicsőítik Istent.

2012-10-29


______________________________

Hittel látni


Lk 12,54-59
Jézus kortársai szemére veti, hogy nem képesek felismerni Isten látogatásának idejét. Az értelmük segítségével tudnak következtetni arra, hogy mi fog történni: ha felhős lesz az ég, jön az eső, ha a déli szél fúj, hőség lesz. Azokból a jelekből, melyeket Jézus mutat, fel kellene, ismerjék, hogy ő a Messiás, a Megváltó. Ők azonban ezeket a jeleket nem akarják észrevenni, mert ahhoz, hogy ezek mögött meglássák a Messiást, nem elég az értelem, szükséges a hit is.
Ma is hasonló a helyzet. Jézus itt van közöttünk Szava által, a szentségekben, a közösségben. Azoknak az embereknek az életét látva, akik önzetlenül szolgálnak testvéreiknek, következtetni lehetne arra, hogy Krisztus itt van közöttünk. Könnyebb észrevenni, hogy mennyi minden nincs rendben. Jobban oda tudunk figyelni a botrányokra, a tévedésekre, a bűnökre, és elszalasztjuk az alkalmat, hogy örvendjünk az Úr jelenlétének.
Ma próbáljunk békét kötni Istennel. Ne haragudjunk rá, amiért nem olyan, amilyennek mi szeretnénk. Érdemes békét kötni Vele, amíg úton vagyunk, de ahhoz, hogy békét kössünk, előbb fel kell ismernünk Őt az életünkben, a testvéreinkben, az eseményekben.

2012-10-26


______________________________