Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

advent 2. vasárnapja


Szent Lukács evangélistát a történész evangélistának is nevezhetnénk, mert neki köszönhetően tudjuk időben elhelyezni Jézus földi életének eseményeit. Ő az, aki pontos adatokat közöl a korabeli személyekről, eseményekről. A mai evangéliumban is felsorol 7 olyan személyt, akik Jézus idejében fontos szerepet töltöttek be a politikai, vallásos életben. Jézus egy történelmi személy, aki valóban itt élt közöttünk, de akivel új történelem kezdődik minden ember életében. Nem eltörli, nem helyettesíti a meglévő személyeket, hanem átszövi a véle való kapcsolatunk az eseményeket, személyekkel való kapcsolatunkat. Belsőleg átértékeli őket. A mi életünkben is vannak konkrét személyek, és események, amelyek hatással voltak ránk, de a Jézussal való találkozás új életet hozott, aminek megvan a maga történelme.
Mit tudunk erről a 7 személyről? Heten vannak, jelezve, hogy teljes a létszám. Jézus nem egy ezek közül, hanem valaki egészen más, egy igazibb történelem alkotója.
Tiberius nem volt valami népszerű császár. Olyan sok ellenséget szerzett magának, hogy nem is, mert Rómában lakni, hanem Caprioba vonult vissza, és ott élt élete végéig, az élvezeteket hajhászva, aztán megölték.
A második, akiről szó van, Poncius Pilátus, aki hosszú ideig volt Jeruzsálemben Római helytartója. Kegyetlen ember, nagyon sok zsidót kivégeztetett.
A harmadik Antipász, Nagy Heródes fia, Júdeában ő uralkodott Jézus nyilvános működésének egész ideje alatt. Építtetett egy várost, amelyet Tiberius városának nevezett el, keresve a császár kegyeit.
A negyedik személy Fülöp, Heródesnek egy másik fia, aki Izrael északi részén uralkodott. Ő vette feleségül Salomét, azt, aki Heródes Heródes palotájában táncolt, Keresztelő János vesztére.
Aztán ott van Lizánia, egy másik negyedes fejedelem, meg két főpap, Annás, és Kaifás.
Ilyen személyek korában indul az Új történet, mégpedig a Jordán partján, egy jelentéktelen helyen, ahol Keresztelő János a bűnbánat keresztségét hirdette. A Jordán folyó nem volt nevezetes. Más jelentősége nem volt a nép életében, mint az, hogy határt képezett a pogányok és a választott nép között. Itt lépte át a folyót a választott nép, amikor a szolgaságból az ígéret földjére érkezett. Most ismét felszólítja őket János, hogy szabaduljanak meg a szolgaságtól, és kövessék az új Mózest, a názáreti Jézust. Ő nem egy új földi országba vezeti el őket, de igazibb országba, az Isten országába.
Egyengetni kell az útjait, mert mi elferdítjük azt, mert azt várjuk tőle, hogy a mi e világi történelmünkbe avatkozzon bele, és valósítsa meg a mi álmainkat. Szeretnénk, hogy sikeressé tegyen, megoldja a problémáinkat, de neki megvannak a maga tervei számunkra.
Lukács Izajást idézi: egyengessétek az útjait, töltsétek fel a völgyeket, hordjátok le a halmokat, de kiegészíti azzal az ígérettel, hogy minden ember meglátja az üdvösséget. Ez nincs benne a többi evangéliumban. Vigasztaló számunkra. Ha úgy is érezzük, hogy ez a mi életünk nem tesz egészen boldoggá minket, Isten megígéri nekünk, hogy ha be akarjuk fogadni őt, minket is elvezet az igazibb életre.

2012-12-09


______________________________

Szeplőtelen fogantatás


Ter 3,9-15. 20
A szeplőtelen fogantatás dogmája azt mondja, hogy Mária, egy különleges kegyelem révén mentes maradt az eredeti bűntől már a fogantatása pillanatától. Első hallásra azt mondanánk, hogy ez bennünket semmiben sem érint. Tudjuk, hogy a dogma nem isteni kinyilatkoztatás, hanem csupán emberi megfogalmazása annak a kinyilatkoztatásnak, amelyet a Szentírás tartalmaz. Éppen, mert emberi megfogalmazás, minden korban meg kell találni azt az értelmezést, magyarázatot, amely által érthetővé válik a mondanivalója, anélkül, hogy a benne megfogalmazott igazság változna.
Mária egy olyan lány volt, mint a többi korabeli lány, senki nem vett észre rajta semmi különlegeset. Neki is megvoltak a mindennapi kísértései. Hiszen Jézusnak is voltak kísértései. Miért ne lettek volna Máriának? Mária nem egy kivétel, hanem olyan személy, teljes mivoltával kész volt Istennel együttműködni üdvözítő terveinek megvalósításában. Tudjuk, hogy amikor Isten valakit különleges kegyelmekkel megáld, azt nem azért teszi, hogy ő felsőbbrendű legyen, mint a többi ember, hanem azért, mert ezzel valamilyen terve van.
Térjünk vissza a dogmához. Azt mondja a dogma, hogy Máriát Isten megőrizte az eredeti bűntől. Abban az időben, amikor ezt megfogalmazták, a teológusok, és közöttük maga IX Piusz pp. is, aki a dogmát kihirdette, úgy képelték el, hogy az eredeti története két személynek, Ádámnak és Évának az esete. Azt tanították, hogy ez a két ember megszegték Isten parancsát, és ez tragikus hatással volt minden emberre. Azt azonban nem magyarázták meg, hogy egy ilyen jelentéktelen dolog, mint egy gyümölcs megevése miért volt ennyire súlyos, és miért kell a miatt nekünk is szenvednünk, nem magyarázták meg kellőképpen.
Valójában Ádám és Éva története nem egy esemény leírása, hanem egy teológiai magyarázat arra, hogy miért is létezik a világban a rossz. Azt a dinamikát írja le elbeszélés formájában, amely ott van minden esetben, amikor az emberek rossz döntéseket hoznak, bűnt követnek el, és ezzel önmagukat teszik tönkre. Nem Ádámnak és Évának szerencsétlen leszármazottai vagyunk, hanem mi vagyunk Ádám és Éva, és Isten előtt felelünk döntéseinkért.
A teremtés történetében azt olvassuk, hogy Isten mindent jónak teremtett. Összhang volt Isten és az ember között, az ember és a teremtmények között, a férfi és a nő között. Aztán megjelent a kígyó, és meggyőzte az embert arról, hogy ne függjön Istentől, ő dönthesse el, hogy számára mi jó, és mi rossz. Azt hitet el vele, hogy ha bármit megtehet, amit akar, akkor boldog lesz.
Nézzük meg, hogy ki is ez a kígyó, akiről szó van. Az egész Ószövetségben tovább sehol nincs szó erről a kígyóról. A rabbik ebben a kígyóban egy ellen-istent, a sátánt vélték felfedezni. Valójában nem egy körülöttünk mászkáló kígyóról, hanem a bennünk tekergőző kígyóról van szó, amely az Isten bölcsességét a maga ravaszságával akarja helyettesíteni. Az ember a mindenhatóság utáni vágyának engedve olyan döntéseket hoz, amelyekkel önmagát tönkreteszi. Istennel szembeni függetlennek kiáltja ki magát. Ő az, aki eldöntheti, hogy szerinte mi a jó, és mi a rossz. így születünk a világra, hogy bennünk ott van a kígyó, a hajlam, hogy önállósulni akarjunk Istennel szemben.
A bűn következtében tönkremegy az a harmónia, amely kezdetben megvolt. Isten keresi Ádámot. Hol vagy? – Nem azt jelenti, hogy melyik bokor mögé rejtőztél el. Sokkal mélyebb mondanivalója van: hova jutottál, hol tartsz? Felfogod, hogy mit műveltél? Amikor az ember a saját feje után dönt, abból háborúk, erőszak, szenvedés, halál születik. Istent már barátjának tekinti, hanem ellenségének, zsarnoknak, aki meg akarja fosztani a szabadságától.
Megromlik a kapcsolat a társával is: az asszon, akit mellém adtál, az adott nekem a gyümölcsből.
Megromlik a kapcsolat Istennel is. Az asszony a kígyót okolja: Isten teremtette az emberbe ezt a kígyót, ezt a hajlamit, tehát Isten a hibás, hogy ez történt, mert ilyen természetet adott az embernek.
Ez a bennünk levő kígyó mindig győzni fog? Nem lehet legyőzni a rosszat, ami jelen van a világban és bennünk?
Íme, a mai ünnep ad választ erre a kérdésre. Isten megígérte az embernek, már a proto-evangéliumban, a bűnbeesés után. Ez Máriában már megvalósult. Benne helyreállt az a harmónia, melyet Isten a teremtéskor megálmodott. Mária legyőzte a benne levő kígyót. Bennünk is győzni fog az a kegyelem, amelyet Mária Fia, Jézus hozott közénk, mert, ahogy hallottuk a szentleckében, Isten minket is arra hívott, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk, akárcsak Mária.

2012-12-08


______________________________

Tudjuk, mit kérünk?


Mt 9,27-31
Mi kérjük-e Jézustól, hogy meggyógyítsa a lelki vakságunkat? Inkább sok minden mást kérünk tőle: jó egészséget, hogy megoldja a problémáinkat, hogy jobbakká változtassa a körülöttünk lévő személyeket, hogy ne okozzanak nekünk több kellemetlenséget. Jézus azonban nem teljesíti ezeket a kéréseinket. Ő a mi boldogságunkat akarja megadni nekünk, és nem a szeszélyeinket teljesíteni. Sokszor, sok mindent kérünk az Úrtól, olyan dolgokat, amelyek nem igazán válnak javunkra, csak pillanatnyilag vágyunk rájuk. Jobban tesszük, ha a belső gyógyulásunkat kérjük. Ezt az imát szívesen meghallgatja az Úr. Nekünk is azt mondja, amit az evangéliumban szereplő vakoknak: legyen nektek a hitetek szerint. Az egyetlen igazi veszély, ha lelkünk gyógyulásáért imádkozunk, hogy valóban meghallgatja az imánkat, és megtérünk.
Így készüljünk karácsonyra, felismerve, hogy mennyi sötétség lakozik bennünk, és imádkozva azért, hogy az ő jelenlétének fénye megvilágítsa életünket.

2012-12-07


______________________________

Ahol építkeznek, ott törmelék is van


Mt 7,21. 24-27
A mi vallásos életünk nem elméletekre, vagy filozófiai eszmefuttatásokra épül, hanem a Krisztussal való személyes találkozásra. Jézus, amit tanított, azt tette is, és tőlünk is azt kéri, hogy ugyanazt tegyünk, mint ő, hogy életre váltsuk az ő szavait. Tehát, Krisztus követésével, és az ő akaratának a megvalósításával építjük napról napra a sziklára épült házunkat.
Izajás próféta az olvasmányban egy erős városról beszél, amelyben igazságosság és hűség uralkodik. Ez előképe az Egyháznak, az Isten Országának, amelyet ma építünk. Még nincs kész, csak épül. Márpedig, ahol építkezés folyik, ott sok szemét, és törmelék hányódik. Most nem a takarítás, a szépítés idejét éljük, hanem az építését. Jézus, a nagy építőmester, az ő utasításait követjük. Kérdezzük meg tőle, hogy ma mi a legfontosabb feladatunk, ás örömmel fogjuk látni, hogy egyre szilárdabban áll az életünk a sziklán, Krisztuson.

2012-12-06


______________________________

Közösbe tett kenyér


Mt 15,29-37
Ezek az emberek annyira elcsodálkoztak, ámultak azon, amit Jézus tett a vakokkal, némákkal, bénákkal, hogy megfeledkeztek arról, hogy nekik élelemre van szükségük.
Mi is, akárcsak ezek az emberek, Jézus elé visszük a sebeinket, hiányosságainkat, és ujjongunk, amikor látjuk, hogy a vakok látnak, a némák el kezdenek beszélni, a bénák lábra állnak. Valóban, ismerünk embereket, akik az Úrral való találkozás során megvilágosodtak, másképp látják a világot, a maguk életét. Olyanokat is ismerünk, akik magukba zárkózva szenvedtek, de képesek lettek hirdetni az Úr csodás műveit. Ismerünk olyan embereket, akik nem voltak képesek semmire az életükben, de talpra álltak, mert megtapasztalták azt, hogy az Úr szereti őket. Igazán szereti. Talán mi is megtapasztaltunk hasonlókat, megéreztük, hogy Isten valóban szeret. Nem a felhőkön ül valahol, a saját dolgaival elfoglalva, hanem elérhető, konkrét. Nem egy szeszélyes önző zsarnok, aki imádást követel az emberektől önmaga számára, hanem olyan Isten, aki közénk jön, aki figyel a mi szükségleteinkre, észreveszi, amikor éhesek vagyunk, és gondoskodik, de nem mágikus formában, hanem kérve az emberek közreműködését: tegyék közösbe az ő kevés kenyerüket, azt a néhány halat. Embereken keresztül tapasztaltuk meg mi is Isten szeretetét, és rajtunk keresztül akarja ma is ezt a szeretetet továbbítani.

2012-12-05


______________________________

Ujjongjunk!


Lk 10,21-24
Jézus örömmel ujjongott, és adott hálát az Atyának, mert az Isten országának titkait a kicsinyeknek nyilatkoztatta ki. Talán Máriától, az ő édesanyjától tanulta az ujjongást, aki azért örvendezett, hogy az Úr letekintett alázatos szolgálójára.
Jézus ujjong, látva a mi kicsinységünket is, ami alkalmassá tesz bennünket arra, hogy befogadjuk az Urat, és a mi testvéreinket. Az Úr különleges módon szereti azt, aki kicsi mer lenni. Ez tesz alkalmassá minket arra, hogy eljussunk a kis Jézus jászlához.
Ujjongunk tehát mi is, mert a hit szemével már látjuk az új élet kis rügyeit, melyek kihajtanak, mikor elolvad a hó. A Szentlélek Máriára szállt, és ránk is, ezért joggal remélünk egy megújult életben, amelyet a Messiás hoz közénk. Az Úr csak azt kéri tőlünk, hogy alázatosak, és befogadók legyünk, hogy ujjongani tudjunk az Úrral, aki érkezik.

2012-12-04


______________________________

Jézus ma is gyógyít


Mt 8,5-11
Advent a várakozás, a megtérés, az elmélyülés időszaka. Szt. Máté evangélista örömhírével kezdjük advent első hetét: a megváltás mindenkinek szól, nem csupán egy bizonyos népcsoportnak. Jézus mindenkit befogad az ő Országába, aki elismeri, hogy szüksége van rá, és rábízza magát teljesen.
Ha adventi programot akarunk készíteni önmagunk számára, úgy gondolom, előbb két dolgot kell tudatosítanunk:
1. Jézus engem is meg akar gyógyítani, és nem köti ezt feltételekhez. Nem mondja, hogy ki kell ezt érdemelnem, nem mondja, hogy előbb meg kell változnom. Csak egy dolgot kér, hogy bízzak benne.
2. Másrészt azt, hogy Jézus senkit nem akar kizárni azok közül, akiknek szükségük van Rá. Rajtam keresztül akar eljutni hozzájuk és nincs jogom kizárni senkit, még akkor sem, ha nem kedvelem az illető személyeket. Feladatom beszélni mindenkinek, akiket Isten az utamba hoz, azokról a csodás dolgokról, amelyeket az én életemben megvalósított. Legyek én az, akin keresztül a mai századosokhoz, és azok szolgáihoz eljut Jézus gyógyító kegyelme.

2012-12-03


______________________________

advent 1. vasárnapja


Az emberek minden időben reméltek abban, hogy egyszer megváltozik ez a világ. Az a sok rossz egyszer majd csak véget ér. A magunk életében is látjuk, hogy elhatározunk dolgokat, aztán nem tudjuk megvalósítani, vannak rossz szokásaink, melyektől nem tudunk megszabadulni. Reméljük, hogy egyszer majd csak bekövetkezik valami változás. A világban rengeteg igazságtalanság van. Mintha senki és semmi nem tudná a gonoszok hatalmát megtörni. Reméljük, hogy egyszer majd csak lesz egy igazibb élet. Jézus korában is feltették az emberek ezeket a kérdéseket. A választ Jézus nem magyarázatokkal adta meg, hanem képekkel. Ezeket mi, mai olvasók, könnyen félreértjük. Jézus nem megijeszteni akarta hallgatóit azokkal a katasztrofális eseményekkel, amelyekről beszélt, hanem ellenkezőleg. Értelmet, magyarázatot akart adni azokra a rettenetes dolgokra, amelyek be fognak következni.
A mi életünkben is vannak időszakok, amikor nem látjuk az értelmét azoknak a dolgoknak, amelyek történnek. Miért ér engem ennyi csapás? Szeretnénk, ha valaki segítene megérteni ezeket, és tudtomra adná, hogy hogyan kell viselkednem ezekben a helyzetekben. Aki fel tudja ezt tárni számomra, az apokaliptikus cselekedetet hajt végre. A kifejezés ugyanis, hogy apokalipszis, azt jelenti, hogy feltárni valaminek az értelmét. Így a mai apokaliptikus evangéliumi rész is fel akarja számunkra tárni, hogy ezek a katasztrofális események mit akarnak jelezni. A világ végét. Azt, hogy ez a világ véget ér. Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban. Az ég erői meginognak, pedig ezeket tartjuk a leg változhatatlanabbaknak. A nap mindig felkel és lenyugszik, a hold mindig világít, a csillagok mindig ugyanott vannak az égen. Nos, ezek is meg fognak inogni. Amit a mi világunkban változhatatlannak hiszünk, az is meg fog változni, mert ez a világ véget és egy új kezdődik. Az Úr eljön, új világát teremt, és semmi és senki nem fog tudja őt ebben meggátolni.
Jézus tehát nem megijeszteni akar, hanem bátorítani bennünket, hogy az, ami nincs rendjén ebben a világban, bennünk, környezetünkben, az mind meg fog változni.
Mit kell tennünk, amikor mindez bekövetkezik? Nézzetek fel, és emeljétek fel fejeteket – mondja Jézus. Ne önmagunkat, a körülöttünk lévő világot nézzük, hanem nézzünk fel arra, aki érkezik. Nem az a fontos, hogy én mennyire szerencsétlen, bűnös, gyenge vagyok, hanem, hogy milyen változást tud az Úr végbevinni bennem.
Még egy dolgot ajánl Jézus: hogy a tobzódást, és részegeskedést kerüljük. A részeg ember nem úgy látja a valóságot, ahogy van, nem fogja fel, hogy mi a helyes, mi a lényeges. Sok mindentől megrészegedhet az ember: a hatalomtól, a vagyontól, a sikertől. Az ilyen ember nem tudja befogadni a változást, amit az Úr hoz, mert ő már a maga számára megteremtette a vélt boldog életet.
Az Úr úgy jön, mint egy csapda. A csapda az áldozatát mozgásképtelenné teszi. Így mindenikünk számára elérkezik az a pillanat, amikor már nem tehetünk semmit, hogy javítsunk az életünkön, változtassunk a helyzetünkön. Azért mondja ezt Jézus, hogy komolyan vegyünk az életünk minden percét, komolyan vegyünk az adventi készülésünket.

2012-12-02


______________________________

A halál kevesebb, mint a hajszál


Rettenetes dolgokról beszél Jézus, hogy üldözni fognak, börtönbe vetnek, megölnek, mégis azt mondja, hogy még egy hajunk szála sem vész el. Ez azt jelenti, hogy ami történik velünk, az üldöztetések, a szenvedések, még a halál is kevésbé fontos esemény, mint a hajszál elveszítése. Mit akar ezzel mondani Jézus? Azt, hogy az igazán lényeges dolgok nem vesznek el. Isten a megváltás Istene, és nem a pusztításé. Nem vonakodott az életét adni értünk. Ha ennyire értékesnek tart minket, ha ennyire szeret, nem fogja engedni, hogy elvesszünk. Ami rosszabb, mint a szenvedés, a halál, a kárhozat nem tud még a hajunk szálához sem közelíteni. Mi tesz minket ennyire értékessé? Isten szeret bennünket, és amiből egy hajszálnyit sem enged elveszni, az a mi szeretetünk.
Miért fontos Jézusnak, hogy ne féljünk? Mert az ember képes sok mindenre, csak, hogy megszabaduljon a félelem érzésétől, ezért gyávának, megalkuvónak bizonyul, de ha tudjuk, hogy az, ami félelemmel tölt el, nem tart örökké, és semmi bajunk nem származik belőle, akkor elviseljük, miként elviselünk egy injekciót, vagy bármi mást, ami pillanatnyilag kellemetlen.
Így képesek vagyunk akkor is Jézusra figyelni, és Jézusban bízni, amikor körülvesz a félelem.

2012-11-28


______________________________

Ne rémüldözz!


Lk 21, 5-11
Már hozzászoktunk a mindenféle katasztrófákról szóló hírekhez. Az újság, a tévé legtöbbször ezekről tudósít: botrányokról, tragédiákról, éhségről, háborúról, balesetekről. Számunkra ezek annak jelei, hogy közeledig a végítélet.
Jézus is szörnyű dolgok közeledtéről beszél a mai evangéliumban, de nem megijeszteni akar, hanem ellenkezőleg, felkészíteni, és bátorítani, hogy ne rémüldözzünk. A szörnyű katasztrofális eseményektől se ijedjünk meg, Nem azért, mert mi ügyesek vagyunk, és megússzuk, vagy valahogy kihúzzuk magunkat a bajból, hanem azért, mert az Ő szava kiment minket. Tőlünk azt várja az Úr, hogy bármi történik is, bízzunk Benne. Vegyük számba tehát azokat a dolgokat, amelyek bennünket félelemmel töltenek el. Ezek is annak jelei, hogy közeledik végítélet. Közeledik az Úr, de nem azért, hogy bennünket tönkre tegyen, hanem, hogy kimentsen a ránk váró rettenetes eseményekből.

2012-11-27


______________________________