Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Messze állok, de afelé tartok


Lk 14, 25-33
Nagyon keménynek, elviselhetetlennek tűnnek Jézus követelményei. Nem azt mondja, hogy majd lesznek egyes rendkívüli keresztények, akik képesek lesznek mindenről lemondani, hanem Jézus Krisztus minden tanítványa mindenről lemond, hisz ezt mondta Jézus: nem lehet a tanítványom, aki mindenről nem mond le, amije csak van. Egyáltalán képes valaki erre? Persze, a szentek. Őket Isten kegyelme képessé tette erre. Ez azt jelenti, hogy mégis csak lehetséges mindenről lemondani, de nem a mi erőnkből, hanem Isten kegyelméből.
Tudom, Isten kegyelme bennem is működik. Nagyon messze állok attól, hogy mindenről le tudjak mondani, de néha képes vagyok félretenni azt, amihez nekem kedvem lenne, és azt tenni, ami javára válik a testvéremnek. Szeretném, hogy egyre gyakrabban legyenek ilyen cselekedeteim. Bízom abban, hogy az Úr képessé tesz arra, hogy mindent visszaadjak neki. Megadom neki az engedélyt, hogy amit nem tudok magamtól odaadni, azt vegye el tőlem, ha úgy látja, hogy megakadályoz abban, hogy az ő tanítványa legyek.

2012-11-07


______________________________

Örüljünk együtt


Lk 14, 15-24
Jézus ma azokat rója meg, akik nem tudják Istennel együtt ünnepelni a megváltás örömét. Annyira elfoglaltak a maguk dolgaival, hogy nincs idejük felismerni Isten látogatásának az idejét. Nem tesznek semmi rosszat, de lekötik őket a mindennapi tennivalók. Az egyik földet vásárol a másik ökröket, a harmadik megnősül. Az élethez tartoznak ezek a dolgok, de mintha kifogások lennének, hogy ne kelljen Istennel ünnepelni.
Nem csak Isten akar velünk ünnepelni, hanem a testvéreink is, de mi nem tudunk eléggé egymásra odafigyelni. Túlságosan lefoglalnak a magunk dolgai. Nem vagyunk mi rossz emberek, csak foglaltak.
Ma figyelni szeretnék azokra, akik valamiért örvendenek, és együtt örvendeni velük. Ugyanakkor szeretnék elég bátor lenni arra, hogy meg merjem hívni a testvéreimet, hogy velem együtt örvendjenek olyan dolgoknak is, amelyeket kicsiknek, jelentéktelennek tarthatnának. Le akarom győzni a félelmemet, hogy nem fognak velem együtt örülni, velem együtt ünnepelni.
Isten mindig kész velünk együtt örülni bármilyen kis dologért. Ezért bátran meg akarok hívni mindenkit, hogy minden apró dologért velem együtt örüljön.

2012-11-06


______________________________

Minden szent ünnepe


Mt 5,1-12
Ma, minden szentek ünnepén, tudatosítani szeretnénk magunkban azt, hogy Isten mindnyájunkat meghívott arra, hogy szentek legyünk. Így foglalhatnánk össze a mai evangélium mondanivalóját : boldogok azok, akik Jézushoz hasonlóan élnek.
Sajnos legtöbbször úgy értelmezzük ezeket a boldogságokat, mintha ígéretek lennének : most szenvedtek amiatt, hogy lélekben szegények vagytok, mert szomorkodtok, mert üldöznek titeket, de majd boldogok lesztek a Mennyországban. Jézus azonban nem egy eljövendő boldogságról beszél, amiért most érdemes elviselni a jelen kellemetlenségeit, hanem azt mondja, hogy itt és most boldogok vagyunk.
Boldog vagy ?
– Ha igen, azért, mert vannak akik szeretnek, és akiket szeretsz. Mert jól vagy, és azok is, akik fontosak számodra.
- Ha nem, mert egyedül érzed magad, vagy, mert szenved valaki, akit szeretsz.
Márpedig ez sehogy sem talál azzal a boldogsággal, amelyről Jézus beszél.
Azt mondják a teológusok, hogy a nyolc boldogság a keresztény élet alapszabálya. Ezek alapján lehet azonosítani a keresztényeket. Ha ez igaz, nem valami biztató számomra, tudni, hogy nem vágyom túlságosan arra a boldogságra, hogy szomorkodjam, meg, hogy üldözzenek. Ezek szerint nem sok esélyem van arra, hogy jó keresztény legyek.
Na de nem adom fel ilyen könnyen. Inkább nézzük meg, hogy Jézus máshol mond-e valamit a boldogságról.
Keresztelő Szent János tanítványainak ezt válaszolja, amikor azt kérdik, hogy ő-e a Messiás, mivel, hogy nem teljesíti a Messiáshoz fűzött elvárásokat: « Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam » (Mt 11,6). Tehát boldogok vagyunk, ha nem elutasítjuk a 8 boldogságot, azért mert zavarnak a benne lévő állítások, hanem próbáljuk azokat megérteni. Tetszik nekem, amit a Lukács evangéliumában olvasunk. Jézus beszél az embereknek, és a tömegből egy asszony odakiáltja neki: « boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál ! » Persze, hogy boldog az édesanya, akinek ilyen csodálatos fia van. Minden édesanya boldog, ha látja, hogy jó gyermekei vannak. Jézus azonban így fele neki : « Hát még milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és hűségesek is maradnak hozzá. » (Lk 11,27-28) Jézus nem tagadja az emberi érzelmekre alapuló érzelmek létjogosultságát, csak azt mondja, hogy van magasabb rendű boldogság is, és ez nem más mint ő maga, a megtestesült Ige. « A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall » - mondja tanítványainak (Mt 13,16). A véle való szeretetkapcsolat tud igazán boldoggá tenni. Senki sem tud annyi boldogságot nyújtani, mint maga az Isten.
Ezek alapján a 8 boldogságot úgy kell érteni, hogy ezek annak a jelei, hogy boldog szeretetkapcsolatban vagyunk Istennel. Tehát, ha lélekben szegények vagyunk, ha szomorkodunk, vagyis bűnbánatot tartunk, ha szelídek tudunk lenni az erőszakosokkal szemben is, ha vágyunk megismerni az igazságot, vagyis Istent, ha irgalmasok vagyunk a hibázókkal, a gyengékkel szemben, ha tiszta szívűek vagyunk, vagyis nincsenek rejtett szándékaink, ha háborgások közepette is békében tudunk maradni, és Istenért vállaljuk az üldöztetést is ha szükséges, ez azt jelenti, hogy Isten a legfontosabb számunkra, és ezért boldogok vagyunk.
Ilyen boldog volt Jézus, és ilyen boldogok voltak a szentek, akiket ma ünneplünk. Ilyenek vagyunk mi is, ha Istennel vagyunk. Ha nem is érzünk olyan heves boldogságot, mint amikor emberek szeretetét tapasztaljuk, az Istennel való élet boldogsága képessé tesz úgy szeretni, mint Jézus, felülemelkedve félelmeinken örömeinken, vágyainkon.
Amikor embereket rajtakapunk azon, hogy jót tesznek valakivel anélkül, hogy viszonzást várnának érte, hogy mások javát előnyben részesítik a sajátjukkal szemben, hogy jót tudnak tenni azzal is, aki ártott nekik, akkor boldog emberekkel van dolgunk. Higgyétek el, ezek az emberek már most boldogok, nem csak majd az örök életben, és az ő boldogságukat senki és semmi el nem rabolhatja.
És ami még nagyszerűbb : Jézus minket is hív hogy boldogok legyünk, hogy szentek legyünk. Vannak nekünk is szent pillanataink, szent cselekedeteink, szent kapcsolataink, és ah ezekre gondolunk, érezzük, hogy lelkünkben, szelíden, de határozottan boldogok vagyunk.
Mi mást szeretnénk ma, a szentek ünnepén, mint hogy egyre nagyobb teret adjunk életünkben a 8 boldogságnak.

2012-11-01


______________________________

A lehetőségekhez mért feladatok


Lk 13,22-30
A múlt rendszerben nálunk, Erdélyben, nagyon sokat kellett sorba állni élelemért, orvosnál, hivatalok előtt. Mindenütt akadtak olyanok is, akik nem álltak sorba, hanem ismerősök révén azonnal bejutottak azon a bizonyos ajtón, amely előtt várakoztunk. Persze, ez a gyakorlat nem szűnt meg a rendszerváltással, csak a formái változtak. Bizonyos munkahelyeket meghirdetnek, versenyvizsgát rendeznek, de már előre tudják, hogy ki fogja megnyerni. Ismeretséggel mindenütt lehet haladni.
Ma Jézus figyelmeztet, hogy az üdvösségre mindenkinek ugyanazon a szűk kapun kell bemennie, nincs ismeretség, protekció. Azok számára sincs, akik azt hiszik, hogy Istennel közeli kapcsolatban vannak, és biztosítva van már számukra az üdvösség. Mindenikünk gondolhat azokra az előnyökre, melyekben ő részesült.
Milyen jó nekünk, hogy vallásos családban nevelkedtünk, míg sokan nem tudnak hinni, mert ez a neveltetés kimaradt az életükből.
Milyen jó annak, akinek alkalma van naponta, vagy gyakran szentmisén részt venni, szentáldozáshoz járulni, mert közel lakik, vagy mert az ideje megengedi, míg sokan alig jutnak el vasárnap, vagy nagyobb ünnepek alkalmával a templomba, annyira magával ragadta a rohanó élet.
Milyen jó nekünk, hogy szerzetesek lehetünk. Fő feladatunk, hogy Istent dicsőítsük, és nem von el ettől a megélhetés, a család gondja.
Milyen jó nekünk! Jézus azonban azt mondja, hogy ne reméljük, hogy ezek az előnyök megkönnyítik az üdvösségünket. Aki sokat kapott, attól sokat várnak el.
Bámulom az atlétákat, amikor a stadionban rajtvonalhoz állnak, hogy szaladjanak. Nem egy vonalból indulnak, hanem a belső körben lévők távolabbról, a külső körben szaladók pedig közelebbről. Pontosan kiszámították a rendezők, hogy akik nagyobb ívben kell, hogy szaladjanak, azok is ugyanakkora távolságot kell, hogy leszaladjanak, mint akik a belső körben kisebb ívet írnak le. Látszólag egyik előbb van mint a másik, de valójában egyiknek sincs előnye a másikhoz képest. Isten szemében nincsenek előjogok. Mindenki az alapján kapott feladatot is, mint lehetőségeket.
Ez segíthet, hogy ne ítélkezzünk túl könnyen azon, akiről azt hisszük, hogy hozzánk képest lemaradt, és ne is bízzuk el magunkat, hisz van még mit leadni vélt kincseinkből, hogy be tudjunk jutni a szűk kapun.

2012-10-31


______________________________

Nem kicsi, csak kisebb...


Lk 13,18-21
Ahol emberek vannak együtt, elkerülhetetlenül megjelenik a közöttük való versengés is: ki a nagyobb, ki a fontosabb, ki az értékesebb, ki a sikeresebb.
Jézus ma azt mondja nekünk, hogy Isten országának más a dinamikája. Itt is nagyságra törekszenek az emberek, de a szempontok külömböznek.
Növekszik a mustármag, a legkisebb a magok közül, de nem lesz belőle a legnagyobb fa. Nem a legkisebből lesz a legnagyobb, hanem kicsi, jelentéktelennek látszó, de kiderül, hogy mennyire jó, hogy van.
Az Isten országa ott kezdődik, ahol nem a magunk kicsinysége, hiányosságai miatt kesergünk, hanem amink van, azzal javára tudunk lenni testvéreinknek.
Még rejtetteb módon működik a kovász. Első látásra fel sem tűnik, hogy ott van, hisz elvegyül a sok lisztben, de nélküle más az íze, más az állaga a tésztának.
Mennyire illik hozzánk, kisebb testvérekhez ez a mustármag, meg kovász szerep. Nem kicsi testvérek vagyunk, akik hasznavehetetlenek, értéktelenek, hanem kisebbek, akik a nagyobbak szolgálatára vannak.
Miként a kis mustármag, meg a kovászos tészta növekszik, mi is növekszünk, de nem azért, hogy mások fölé emelkedjünk, hanem, hogy egyre inkább javára lehessünk testvéreinknek, mint a mustárbokor az ég madarainak, és jelenlétünk jó hatással legyen, öszönzőleg hasson azokra, akikkel kapcsolatba kerülünk, miként a kovász a tésztára.

2012-10-30


______________________________

Segíts felegyenesedni!


Lk 13,10-17
Jézus máskor ördögtől, tisztátalan lelkektől megszállott emnbereket szabadított meg. A mai evangéliumban másfajta betegségről hallottunk. Egy orvos tudná megmondani, hogy mi okozhat ilyen görbülést, hogy 18 éven keresztül valaki ne tudjon felegyenesedni. Bizonyára a hátgerincével volt valami baj. Úgy látszik Jézus ezzel is foglalkozik.
Az is érdekes, hogy ennek az asszonynak nem kell kérnie a gyógyulást. Jétus választja ki őt, és nem találomra, hanem jól ismeri a helyzetét. Anélkül, hogy most beszélgetett volna vele, tudta, hogy már 18 éve szenved ebben a bajban.
A görbesége jelképezheti az önmagába forduló embert, aki már nem remél, nem örül, csak a földet nézi, és a maga nyomorúságát.
Jézus megszóllítja, odahívja, és meggyógyítja.
Felegyenesedik. Nem lesz gazdagabb, szebb, fiatalabb, okosabb, de fel tud egyenesedni, és dicsőíteni az Istent.
A gyógyulása nyomán két csoport jön létre. Az egyik Jézus ellenfeleiből áll, élükön a zsinagóga elöljárójával, ezekre Jézus rápirít. Ők is lelkileg görbék a szabályok rabjai, még akkor sem tudnak örülni, mikor a szemük láttára gyógyul meg valaki. Istennek sem szabad a szabélyaikon átlépnie.
A másik csoport a nép, élükön a meggyógyított asszonnyal. Ők örvendeznek és dicsőítik Istent.
Szombat az istentisztelet ideje. A zsinagóga elöljárója úgy látja, hogy szombaton tilos gyógyítani, mert az munka, mesterség. Jézus azonban az istentisztelet részének tekinti a gyógyítást. Ő azzal idcsóíti az Atyát, hogy megváltaj az embereket. Ezért is gyógyít sokszor épp szombaton. Az emberek Istent dicsérni jöttek a zsinagógába, és íme, sosem volt olyan őszinte az istendicséretük, mint amikor a saját szemükkel látták, hogy Isten valóban megszabadítja őket.
El kell döntsük, melyik táborba akarunk beállni. Amikor Jézustól kérjük a segítséget, ne azt kérjük, hogy oldja meg a problémáinkat, változtassa meg a körülményeinket, adjon mellénk jobb testvéreket, hanem, hogy segítsen felegyenesedni, hogy ezeken túl, látni tudjuk a megváltás jeleit életünkben és testvéreink életében, és azok közé tudjunk állni, akik dicsőítik Istent.

2012-10-29


______________________________

Hittel látni


Lk 12,54-59
Jézus kortársai szemére veti, hogy nem képesek felismerni Isten látogatásának idejét. Az értelmük segítségével tudnak következtetni arra, hogy mi fog történni: ha felhős lesz az ég, jön az eső, ha a déli szél fúj, hőség lesz. Azokból a jelekből, melyeket Jézus mutat, fel kellene, ismerjék, hogy ő a Messiás, a Megváltó. Ők azonban ezeket a jeleket nem akarják észrevenni, mert ahhoz, hogy ezek mögött meglássák a Messiást, nem elég az értelem, szükséges a hit is.
Ma is hasonló a helyzet. Jézus itt van közöttünk Szava által, a szentségekben, a közösségben. Azoknak az embereknek az életét látva, akik önzetlenül szolgálnak testvéreiknek, következtetni lehetne arra, hogy Krisztus itt van közöttünk. Könnyebb észrevenni, hogy mennyi minden nincs rendben. Jobban oda tudunk figyelni a botrányokra, a tévedésekre, a bűnökre, és elszalasztjuk az alkalmat, hogy örvendjünk az Úr jelenlétének.
Ma próbáljunk békét kötni Istennel. Ne haragudjunk rá, amiért nem olyan, amilyennek mi szeretnénk. Érdemes békét kötni Vele, amíg úton vagyunk, de ahhoz, hogy békét kössünk, előbb fel kell ismernünk Őt az életünkben, a testvéreinkben, az eseményekben.

2012-10-26


______________________________

Béke és harc


Szinte botránkoztató az, amit Jézus a mai evangéliumban mond. Jézus, a szelíd bárány, aki azért jött, hogy kiengeszteljen az Atyával, hogy ledöntsön minden válaszfalat, aki a tanítványai így köszönti: békesség nektek, - most azt mondja, hogy nem békét hoz, hanem megosztást, szembenállást, még a családon belül is.
Csak látszólag van ellentmondás Jézus két állítása között, mert a béke, amelyről máshol beszél Jézus, abból származik, hogy az ember
- békében van másokkal, - nem harcolunk egymással, sem a vagyonért, sem azért, hogy többnek látszódjunk, mint mások, sem azért, hogy mások fölé kerekedjünk;
- békében van önmagával, mert tudja, hogy a maga helyén van, tudja, hogy jól döntött, hogy jó irányba halad.
- békében van Istennel, akit szerető Atyjának tart, és nem félelmetes zsarnoknak.
A megoszlás, a harc azért van, mert magának az evangéliumnak sokan ellenállnak, mint ahogy a sötétség ellene szegül a világosságnak.
Mi nem Jézushoz menekülünk ettől a félelmetes világtól, hanem Jézus világosságát hordozzuk a világban. Nem engedjük, hogy az ár magával sodorjon, hanem odaállunk az útkereszteződésekbe Krisztus fényével a kezünkben.
Jézushoz tartozni azt jelenti, hogy konkrét döntéseket hozni, olyan döntéseket, melyek összhangban vannak a hitünkkel. Tüzet hozott Jézus. A tűz világít a sötétben. Nem azt kérdezzük az egyes helyzetekben, hogy mit fognak mondani, mit fognak gondolni az emberek rólam, hanem megkérdezzük, hogy Krisztus minek örvendene ebben a konkrét helyzetben. Mit mondjak, mit tegyek, vagy mit ne mondjak, mit ne tegyek.
Ezért kell minden munkánk előtt és után imádkozni, hogy megkérdezzük Tőle, mit szeretne, mi a véleménye, arról, amit tenni szeretnék?
Néha választanom kell, hogy Krisztussal akarok békességben lenni, vagy az emberekkel. Még a testvéreink körében is bőven van ilyen döntéseket hozni, de valahányszor Krisztust választom, újabb fényt hozok, Krisztus fényével gazdagítom közösségemet.

2012-10-25


______________________________

Az igényes Isten


Lk 12,39-48
Az Úr Jézus azért jött közénk, hogy megismertesse velünk Istent. Rajta keresztül megértettük, hogy nem a szerint ítél Isten, hogy mennyire sikerült betartani a szabályokat, nem kell kiérdemelni az Ő szeretetét. Ingyen szeret. Ám ez nem jelenti, hogy akkor nekünk nincs semmi dolgunk. Nem jelenti, hogy Istennek nincsenek elvárásai, követelményei az isten országának. Ellenkezőleg. Könnyebb betartani bizonyos szabályokat, törvényeket, mint odaadni az életünket. És Jézus ezt kéri tőlünk. Ő Minden odaadott értünk, de hasonlóképpen azt várja, hogy mi is önként, szabadon odaadjuk az életünket Istennek, mert aki sokat kapott, attól sokat várnak el. Isten igényes. Nem elégszik meg alamizsnával, a fölöslegünkkel, hanem mindent kér. Isten valóban jóságos, de nem ő a télapó, aki csak ajándékot hoz, aztán eltűnik. Nem langyos, hanem égető tűz, és nem elégszik meg részünkről sem holmi langyos válasszal.
A mai evangéliumban az Úr a szolgának feladatot adott. Szolgatársai fölé rendelte, rábízta a vagyonát, hogy ebből gondoskodjon a szolgatársairól, „hogy időben kiadja részüket az élelemből.” Az aki nem teljesíti Ura akaratát, mit tesz, veri szolgatársait, a vagyont saját élvezetére használja. Eszik, iszik, részegeskedik.
Mindenikünkre Isten ránk bízott valakiket. Főként egymásra figyeljünk. A közösségi életünk csődje, amikor nem vesszük észre és nem segítünk a testvérünkön, aki szenved.

2012-10-24


______________________________

Évközi 29. vasárnap


Mk 10,35-45
Kit szoktunk nagy embernek, sikeresnek tekinteni? Egyrészt azt, akinek sok pénze van, és ezzel bármit megszerezhet magának, amit csak akar, ennek a veszélyéről hallottunk a múlt vasárnap, másrészt pedig azt, aki mások fölött van, másoknak parancsol, akit kiszolgálnak. Erről van szó a mai vasárnap az evangéliumban. Jézus tudta, hogy ezek a dolgok megkísértik az ő tanítványait is. Ők is nagyok akarnak lenni. Azt remélték, hogy Jézus segítségével nekik is sikerül nagyokká lenniük.
Nem csak Jézus tanítványai akartak nagyokká lenni, hanem a ma egyházában is jelen van, minket is környékez ez a kísértés.
Odalépett Jézushoz a két testvér, hogy kérjenek valamit. Jézus, miután már több ízben intette őket, hogy ne akarjanak mások fölé emelkedni, ne akarjanak kitűnni, másokon uralkodni, elvárhatnánk, hogy megszidja őket, hogy még mindig nem értik, még mindig ezzel foglalkoznak. Jézus azonban engedi, hogy a bennük lévő vágyak felszínre kerüljenek. Hogy ők maguk világosan lássák, mire vágynak. Ezért kérdi: mit akartok kérni? Íme, szabad istentől butaságokat is kérni. Szabad tévesen is imádkozni. Jézus nem megszidja őket, hanem rámutat arra, hogyant tudnának igazából nagyok lenni. Mert akiket az világ nagyoknak tart, nem igazán nagyok. Nem mondja, hogy rossz, hibás, nem szabad arra vágyni, hogy nagyok legyenek, hisz Isten ültette belénk ezt a vágyat, hanem segít nekik, hogy ez a vágy megnemesüljön.
Jézus megkérdi tőlük: készek vagytok-e inni abból a kehelyből, amelyből én iszom? Jézus a maga kínszenvedését nevezi kehelynek, gondoljunk csak a Getszemáni kertben mondott imájára, ahol kéri, hogy ha lehet, kerülje el ez a kehely. Inni ugyanabból a kehelyből, azt jelenti, hogy ugyanabban a sorsban részesülni. A keresztség is ezt fejezi ki, amellyel meg kell keresztelkedniük. Ők tudják, hogy Jézusra szenvedés vár, és készek azt elviselni, csak végül nagyok lehessenek.
De ha ezeket elviselik, akkor is, a fő helyek azokat illetik, akiknek Isten készítette. Vajon kik ezek: Jézus megadja a választ is. Azok lesznek az elsők, az igazán nagyok, akik testvéreiknek szolgálni tudnak.
A többi tíz megharagudott erre a kettőre, hogy előlük el akarták csalni a fő helyeket. Jézus szeme láttára létrejön az első egyházszakadás. Kettő a tíz ellen, és tíz a kettő ellen fordul a hatalomért való harcban. Ez minden egyházszakadásnak a mozgató rugója, és ez a legnagyobb botránya a kereszténységnek. Azért nem jön létre az egység a keresztények között, mert nem vagyunk képesek egyik oldalon sem lemondani a hatalomról. Nem a teológiai kérdések képezik a legnagyobb akadályt, hanem az, hogy ki parancsol.
Prófétai jel volt ezelőtt 50 évvel, a második vatikáni zsinaton, hogy VI Pál pápa levette a fejéről a tiarát, amely azt jelképezte, hogy a pápa mindenki fölött uralkodik minden szempontból, ás letette az oltárra. Azóta nem használja a pápa ezt a hatalmi jelvényt.
Sajnálatos, hogy az egyházban sokat rombol ma is ez a hatalomért való küzdés, a címek, méltóságok vadászata. Öröm, hogy mi kisebb testvérek lehetünk, akik erről eleve le akarunk mondani, ám a kísértés, és néha a visszaélés is megvan közöttünk is.
Ahogy Jézus maga magéhoz hívta mind a 12-t, ma is össze akarja hívni maga köré azokat, akik a hatalomért való vitákban egymástól eltávolodtak. Emlékezzünk Jézus szavaira: „közöttetek, ne így legyen.”

2012-10-21


______________________________