Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Indulj


Ter 12, 1-9
Két ige körül forog a mai olvasmány mondanivalója: vonulj ki, én majd megmutatom, hova. Végül is ilyen az emberi élet, kezdve attól, hogy a gyermeknek el kell szakadnia az anyméhtől, hogy elkezdje az emberi élet kalandját, és ahogy fejlődik, újra és újra valamitől el kell szakadnia, hogy egy újabb korszak kezdődjön az életében. Ha nem is jelent ez legtöbbször költözést, helyváltoztatást, mégis mindig valami változásra készít fel az Úr. Valamitől el kell szakadnunk, és valami új kezdődik. Azt ismerjük, amit elhagyunk, de nem tudjuk tisztán, hogy mi vár ránk. Isten új célokat tűz elénk, új távalatokat nyit számunkra. Az ő szavára, és benne bízva indulunk, akkor is, ha nem látjuk világosan, hogy mi vár ránk. Nem csoda, hogy kételyeke kísérnek. Néha látjuk halványan a célt, de körülöttünk sok minden homályos. De az Úr nem hagy magunkra minket. Mindig tudtunkra adja, hi a következő lépés, hogy mitől kell elszakadnunk. A test folyton azt mondja nekünk: még adjál, még adjál nekem! - Isten Lelke azonban felszólít: menj, menj! Kár halogatni az elindulást, amikor szól az Úr.

2017-06-26


______________________________

Sürget


2 Kor 5, 14-21
Krisztus szeretete sürget minket. Olyan mondás is van, hogy Isten malmai lassan őrülnek. Isten tervében mindennek megvan a maga ideje, de nincs helye a késlekedésnek. Időre volt szükség, amíg Isten felkészítette az embert az ő eljövetelére, a megváltás nagy kegyelmére, de amikor eljött az ideje, nem késlekedett, nem halogatta a mi megváltásunkat. Krisztus azért halt meg, hogy megfordítsa a halál dinamikáját, amely az emberek életén uralkodott. Elég volt egy rossz döntés, egy hiba ahhoz, hogy a törvény kemény ítéletét magára vonja az ember, de Krisztus ezt megváltoztatta. Az új szövetséget a saját vérével pecsételte le, új életlehetőséget nyújtva mindenkinek. S ha ezt a kegyelmet megkaptuk, minket is sürget, ne habozzunk azt tovább adni, hogy mindenki megismerhesse, és szeretni tudja Istent. Nincs vesztegetnivaló idő. Amikor jön, hogy elhagyjam az imáimat, kényelmességből elhalasszam a feladataim végzését, amikor gyávaságból, vagy nemtörődömségből nem szólalok meg akkor, amikor kellene, jusson eszembe, hogy Krisztus szeretete sürget, és ha nem igyekszem, Isten ügyét hátráltatom.

2017-06-17


______________________________

Cserépedény


2 Kor 4, 7-15
Egy szép hasonlatot használ Szt. Pál a mai szentleckében: a hit és a kegyelem, amit Istentől kaptunk értékes kincs, amelyet azonban gyenge, értéktelen és törékeny edényben őrzünk. Kívülről mindenféle megpróbáltatások érnek minket, de Isten erejének a működését fölismerjük abban, hogy ezek a megpróbáltatások nem tudnak tönkretenni minket. Szorongatnak, de agyon nem nyomnak, bizonytalanságban vagyunk, de kétségbe nem esünk, szenvedünk, de elhagyottak nem vagyunk, földre terítenek, de el nem veszünk. Így a mi gyengeségeink, törékenységünk örömünkre szolgálhatnak, mert rajtuk keresztül nyilvánvalóbban megmutatkozik Isten ereje. Nem szomorkodunk tehát amiatt, hogy miért nem vagyunk olyan erősek, olyan okosak, olyan ügyesek, vagy akár olyan egészségesek, mint mások, hanem bizalommal adunk hálát Istennek, hogy ezek ellenére képessé tesz minket annak a feladatnak a betöltésére, amit ránk bízott.

2017-06-16


______________________________

Bizalom


2Kor 3,5-6
Szent Pál a mai szentleckében bizalomról beszél. Miután a korintusi hivek kétségbe vonták azt, hogy Pál igazi apostol, és olyanok tanítására hajlottak, akik törvények, előírások útján akarják őket Istenhez vezetni, Pál mégis bízik a korintusi hívekben, és az ő bizalmát a Krisztusba vetett bizalmára építi, aki őt apostolává tette.
Az igazi közösség alapja a kölcsönös bizalom, és bár sokszor csalódtunk testvéreinkben, képesek vagyunk újra és újra bizalmat ajándékozni egymásnak, mert Krisztus is hűtlenségeink, rossz lépéseink ellenére is bízik bennünk.

2017-06-14


______________________________

Szent Antal


Ma, Szent Antal ünnepén az ő nyelvéről szeretnék szólni. 1263-ban, április 8-án ásták ki Szent Antal testét, hogy az új, épülő bazilikában, új koporsóba helyezzék. Amikor kinyitották a sírját, azt látták, hogy Szent Antal teste teljesen elporladt, de a nyelve, csodás módon épen maradt. Ezen az eseményen jelen volt a rend akkori miniszter generálisa, Szent Bonaventúra. Nem csak ferences testvérek tanúskodtak e mellett, hanem nagyon sok laikus is. Tizenkét köztiszteletben álló laikust választott ki Pádua városának vezetősége, hogy ők közelről megnézzék, ezt a csodás módon épen maradt nyelvet, hogy aztán a pápa előtt tanúskodni tudjanak róla.
Külön ünnepet szögeztek le a szent nyelve tiszteletére, február 15-ére.
Hogy miért épp a nyelve maradt meg Szent Antalnak, azt szépen kifejezi egyik korabeli krónikás: A szent nyelve Krisztus trombitája volt, a Szentlélek eszköze Isten igéjének a közvetítésére. Jelképezi azt, hogy Szent Antal leginkább a nyelvét adta át Istennek, és ez minket is arra indít, hogy magunkból minél több mindent átadjunk Istennek, mert ez az útja annak, hogy a halál ne legyen úr rajtunk.

2017-06-13


______________________________

Vigasztalás


2 Kor 1, 1-7
A következő két hét alatt Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második leveléből olvasunk fel. Ebben a levelében Szent Pál arra igyekszik, hogy viláhosan meghatározza, mi a jó és mi a rossz. Pál szereti ezt a közösséget, és ezért megengedi magának, hogy keményebben szóljon hozzájuk.
A mai részben a vigasztalásról hallottunk. Vigasztaló volt Pál számára látni, hogy növekszik, fejlődik a korintusi közösség. Azt tapasztalja, hogy a szenvedésekkel, melyekben része van, együtt jár a vigasztalás is, mely Krisztustól érkezik. Nem az az igazi szenvedés, amelyet valami sikertelenség miatt érzünk, vagy az igazságtalanság miatt, melyben részünk van. Az igazi szenvedés a bennünk lévő rossz miatt van. És a rossz elleni küzdelemben mindig mewgkapjuk Krisztustól a vigasztalást. Ő azt akarja, hogy egymásért vállaljuk a szenvedéseket, hogy együtt küzdjünk a bennünk, és közöttünk jelenlévő rossz ellen, és egymás vigasztalására lehessünk.

2017-06-12


______________________________

Három igazság


Tób 2, 9-14
Tobit veszélynek tette ki magát, hogy Istennek kedves cselekedetet hajtson végre, eltemesse megölt honfitársait. Fáradtan ért haza az egyik temetés után és egy banális baleset következtében megvakult. Hogyan lehetséges ez? Isten miért engedte meg, hogy ez megtörténjen, ahelyett, hogy megjutalmazta volna bátorságáért, hűségéért?
Így gondolkodtak szomszédai, akik kinevették, és így gondolkodott a felesége is, aki sértegette Tobitot. Talán néha mi is így gondolkodunk. Nekünk is eszünkbe jut, mikor baj ér, hogy Isten nem igazságos, mert én ezt nem érdemeltem meg.
Ilyenkor tudatosítsunk három igazságot:
- Isten szeret, és mindig a javunkat akarja, nem játszik velünk.
- Isten jobban tudja mint én, hogy mi válik a javamra.
- Semmi olyan nagy rossz nem történhet velem, ami végleg tönkretenné az életemet. Isten képes mindenből valami jót kihozni.

2017-06-06


______________________________

Egy példakép


Tób 1, 3; 2, 1a-8
Nehéz sosrsa volt a száműzetésben élő zsidó népnek. Rosszul bántak velük, gyakran megöltek közülők egy-egy embert. Félelmükben sokan a zsidók közül meghunyászkodtak, úgy viselkedtek, mintha semmi közük sem lett volna a megöltekhez. A szent író példaként állította Tobit alakját a zsidók elé. Ő bátran felvállalta, hogy honfitársai azok, akiket megöltek, hogy hozzá tartoznak, és eltemette őket, akkor is, ha emiatt a pogányok az életére törtek, és honfitársai kinevették.
Ma is szükségünk van hasonló példára, mert olyan társadalomban élünk, amely nem díjazza a keresztény értékek szerinti életet. Bátorságra van szükségünk, hogy ne alakuljunk a többiekhez, hogy becsületesen végezzük a feladatainkat, akkor is, ha senki nem ellenőriz, ne sajátítsunk el semmit titokban, akkor sem, ha senki meg nem tudja, hogy eltemessük a mások részéről jövő sérelmeinket, és jók legyünk azokkal szemben is, akik nem érdemelnék meg.
Fontosabb számunkra a lelkiismeretünk helyeslése, mint a múló előnyök, és az, hogy ne forduljanak mások ellenünk, vagy ne nevessenek ki magatartásunkért.

2017-06-05


______________________________

Az elöljárókért


Csel 20, 28-38
Nem csak Szent Pált vezeti a Szentlélek, hanem az elöljárókat is, akiket a a közösségek élére rendelt - olvastuk a szentleckében. Pál apostol búcsúzik az efezusi közösségtől, és hagyogat:
vigyázzatok magatokra, és a rátok bízottakra.
Elsősorban önmagukra kell vigyázniuk. Hiába dolgoznak sokat másokért, ha ök maguk nem vigyáznak a maguk lelki életére. Veszélyeknek teszik ki magukat, ha a sok tevékenység miatt nincs idejük az Istenre figyelni.
Az elöljárókat a Szentlélek helyzete a közösség élére. Nem ők igyekeztek mások fölé emlekedni, nem előreléptetés, karrierben elért siker közöttünk az elöljáróság.
Vigyázzanak a nyájra, mert farkasok törnek rá, nem csak kívülről, hanem közülük is egyesek a többiek farkasaivá válnak.
Igyekezzünk ne lenni egymás farkasaivá: ne rágjuk egymást, ne gúnyoljuk ki a háta mögött, és főleg ne legyünk közömbösek egymás iránt. Elöljáróinkért pedig imádkozzunk, hogy emberfeletti feladatukat a Szentlélekre hallgatva teljesíteni tudják.

2017-05-31


______________________________

Csak a János-féle keresztségben


Csel 19, 1-8
Folytatjuk az Apostolok Cselekedeteinek az olvasásását. Most már Pál és Apolló párhuzamosan hirdetik az evangéliumot, Apolló Korintusban, Pál pedig Efezusba ment. Ott már talált olyan személyeket, akik hittek Krisztusban, de nem ismerték a Szentlelket. Csak a bűnbánat keresztségében részesültek. Miután felkészítette őket, megkeresztelkedtek Jézus nevében, és leszállt rájuk a Szentlélek. Ismeretlen nyelven kezdték dicsérni Istent.
Minket ugyan Jézus nevében kereszteltek meg, mégis, könnyen megrekedünk mi is a János-féle keresztségnél, a bűnbánattartásánál: megtanulunk bizonyos vallásos szokásokat, gyónunk, áldozunk, imákat végzünk, zsolozsmázunk, és ezekkel úgy lefoglaljuk magunkat, hogy nem marad hely a Szentlélek működésének az életünkben.
Pünkösdre készülve kérjük a Szentlélek Istent, hogy árassza el a mi életünket, hogy ne a szokások irányítsák életünket, hanem Ő működjön általunk, hogy eddig ismeretlen, de a mai ember számára érthető nyelven tudjuk dicsőíteni Istent, és hirdetni Jézus Krisztust.

2017-05-29


______________________________