Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Jónás, Jézus és mi


Jón 1,1-2,1. 11
Jónás próféta Jézus előképe. Azt a küldetést kapta, hogy megmentse a pusztulástól a niniveieket. Ő is alszik a hajó fenekén, akár csak Jézus a bárkában a vihar idején; tengerbe vetették, hogy megmeneküljenek a hajó utasai, mint ahogy Jézust keresztre feszítették, hogy mi megmeneküljünk; három napig volt a hal gyomrában, miként Jézus a sír mélyén.
Kényes feladattal bízta meg Isten Jónást. A niniveiekhez kellett mennie, és megtérésre felszólítani őket, hogy el ne vesszenek. Jónás nem szerette, ellenségeinek tartotta a niviveieket. Az ember nem szivesen megy ellenségei közé. Ki tudja, hogyan reagálnak Isten üzenetére. Ugyanakkor attól is tartott, és joggal Jónás, hogy Isten megkönyörül rajtuk, és akkor ő fölöslegesen ment oda, hogy csapásokról, pusztulásról beszéljen nekik. Küldjön mást Isten, ha akar.
Mi is Jézuséhoz hasonló hivatást kaptunk: hogy odaadjuk teljesen önmagunkat embertársaink megmentése érdekében. Mi is húzódozunk a kellemetlen feladattól, nem mondunk Istennek nemet, de a gyakorlatban olykor az ellenkező irányba megyünk. Látjuk a viharokat, körülöttünk, melyek fenyegetik az embereket, de mi inkább szundikálunk. Az a jó, hogy Isten nem nyugszik bele, addig ösztönöz, míg teljesíteni fogjuk a tőle kapott feladatunkat.

2017-10-09


______________________________

Bár hallgatnánk az Úr szavára!


Bár 1, 15-22
A próféta azt mondja, hogy azért jutottak olyan helyzetbe, mint amiben vannak, mert nem hallgattak az Úr szavára. Jézus ugyanezt pozitiven fogalmazza meg: hallgassatok szavamra, akkor megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.
Ha nem hallgatunk az Úr szavára, más hangok fognak irányítani minket. Ha nem vagyunk Isten szolgái, más, kegyetlen úr szolgálatára rendeljük magunkat.
Sok olyan eszközt beengedtünk az életünkbe, melyeken keresztül a világ hangja eljut hozzánk és vezet, akkor is, ha vesszük észre. Világiasan kezdünk gondolkodni. Csak gondoljunk arra, hogy milyen témákról szólnak a beszélgetéseink. Ami foglalkoztat, arról beszélünk a legtöbbet.
Ha jót akarunk magunknak, igyekszünk olyan körülményeket biztosítani önmagunk számára, amelyek nem akadályoznak meg az Isten szavára való odafigyelésben. Szívünk mélyén van egy cella, ahová Isten eljön, hogy beszéljen velünk. Itt dől el a sorsunk, és a szerepünk a világban.

Figyelem, az új cím: sebesiferencesek.info

2017-10-06


______________________________

Reménnyel dolgozni


Zak 8,1-8
Az Úr megígéri, hogy Jeruzsálem ismét élettel teli, és szép jövő elé néző város lesz, ahol derűsen megöregednek az emberek, mivel nem halnak meg a háborúkban, és ahol sok gyermek születik, annak jeleként, hogy remélnek a jövőben. Ha úgy is látják, hogy Istennek ez az ígérete nehezen valósulhat meg, mert kevesen vannak és gyengék, Isten képes ígéretét megvalósítani, összegyűjtve gyermekeit a világ minden tájáról.
Az Isten Országáról beszél, melynek mi is tagjai vagyunk. Mégis, néha rajtunk is erőt vesz a csüggedés, amikor látjuk, hogy milyen kevesen vagyunk és milyen gyengék az egyházközségünkben, a provinciánkban. Úgy érezzük, hogy fölösleges minden erőfeszítés, úgy sem lesz itt már élet. Isten biztat minket, hogy reménnyel, és lelkesen dolgozzunk azzal a kevés emberrel is, akik vagyunk. Semmilyen erőfeszítésünk nem lesz hiábavaló. mert beépül az Isten Országának építésébe.

2017-10-02


______________________________

Építgetünk, javítgatunk


Zak 2, 5-9
Zakariás próféta a babiloni fogságból való visszatérés után tevékenykedett, és arra biztatta a népet, hogy ne fáradjon bele a jeruzsálemi templom építésébe.
A mai szakaszban a próféta látomásban egy férfit lát, aki meg akarja mérni a szent várost, Jeruzsálemet. Bizonyára a város falait akarták felépíteni, ezért volt szükség a mérésre. Isten azonban figyelmezteti, hogy Jeruzsálem olyan nagy lesz, hogy minden nép oda fog költözni. Maga Isten lesz a védőfala, és ő fog benne lakni. Az aljövendő Isten Országáról van itt szó.
Mi is építgetünk, javítjuk az épületeinket, szertartásokat szervezünk. Mindennek azonban csak akkor van értelme, ha az épületek nem üresek, a szertartásaink nem formaságok, hanem Isten lakik bennük, Isten működik közöttünk.

2017-09-30


______________________________

Építkezzünk


Agg 1, 1-8
A próféta a nép szemére veti, hogy hanyagolja az Úr templomának felépítését, pedig ők maguk már díszes lakásokat készítettek maguknak. Ez emlékeztet Dávid királyra, aki ugyanezt az érvet hozta, mikor neki akart fogni a templomépítésnek, de akkor neki az Úr nem engedte meg, hogy templomot építsen, hanem csak az előkészületeket végezhette el. Itt azonban az Úr kéri a néptől, hogy lássanak neki az építésnek.
Azért nincs áldás az életükön, a munkájukon, - mondja a próféta, - mert önmagukkal törődnek, nem Isten ügyével.
Nekünk is szól az üzenet. Lehet, hogy eredményeink vannak, lehet, hogy nem követünk el bűnöket, nem teszünk rosszat senkinek, de nem lehetünk boldogok, ha csak önmagunkkal vagyunk elfoglalva. Nincs Isten áldása az életünkön, ha elhanyagoljuk Isten Országának az építését.
Mit jelent Isten Országát építeni? Közel kerülni azokhoz, akikkel egy közösséget alkotunk, miként a téglák a falban, és jóindulattal, testvéri szeretettel kapcsolódni egymáshoz, hogy nem csak a templomban, hanem a mindennapi életben is közöttünk lakhasson az Úr.

2017-09-28


______________________________

Egy pillanatra...


Ezdr 9, 5-9
Ezdrás pap egész nap kesergett, hogy milyen bűnös a nép s emiatt milyen szomorú helyzetbe kerültek. Aztán egy adott pillanatban abbahagyta a kesergést. Rádöbbent, hogy nem az a lényeg, hogy mennyi baj van, hanem az, hogy Isten megkönyörült rajtuk. Bár folyton vétkeztek, és most is vétkeznek, Isten mégis megkönyörült, bár nem érdemelték meg, hazavezette őket Jeruzsálembe és lehetővé tette a templom és a város újraépítését.
Ugyanabban a helyzetben vagyunk mi is. Mikor kesergünk, panaszkodunk, hogy mennyi minden nincs rendben, ezzel annak a meggyőződésünknek adunk hangot, hogy mi jobb sorsot érdemelnénk, és követeljük, hogy Isten azt megadja nekünk, miként egy elkényeztetett gyermek követeli, hogy úgy legyenek a dolgok, ahogy ő szeretné.
Mikor azonban abbahagyjuk a kesergést, rádöbbenünk, hogy semmit nem érdemelnénk meg, Isten mégis irgalmas hozzánk, és gondoskodik mindenről, ami szükséges ahhoz, hogy eljussunk hozzá, ahol végre boldogok leszünk.

2017-09-27


______________________________

Van nagyobb baj, mint a halál


Ezdr 6, 7-8. 12b 14-20
A zsidók hazatértek a sok év száműzetésből. Ami számomra meglepő, hogy nem az volt az első dolguk, hogy maguknak házakat építsenek, berendezekedjenek, hanem, hogy felépítsék az Úr templomát. Azt hitték, hogy rengeteg bűnt követtek el Isten ellen, ezért volt részük a száműzetésben, ezért több száz állatot áldoztak fel Istennek bűneik bocsánatára, majd megünnepelték a húsvétot, annak tudatában, hogy Isten ismét kiszabadította őket a rabságból, mint annak idején Egyiptomból, és hazavezette őket az ígéret földjére.
Megtanulhatjuk mi is, hogy számunkra minden más tennivalónknál fontosabb az Istennel való kapcsolatunk ápolása, rendbetétele minden helyzetben. Ne azon aggódjunk, hogy mi lesz velünk. Nem az a legnagyobb baj, ha valami nem sikerül, vagy ha betegek leszünk, vagy ha meghalunk. Mindennél nagyobb baj, ha megromlik az Istennel való kapcsolatunk.

2017-09-26


______________________________

A remény hirdetői


Kol 1, 21-23
Szent Pál mintha egy szép kapcsolat történetét mesélné el: valamikor idegenek voltatok Isten számára, nem szerettétek, de megismertétek Jézus Krisztust, aki megtisztított titeket, hogy szentek és szeplőtelenek, vagyis kedvesek legyetek Isten előtt.
Tartsatok ki ebben a kapcsolatban, - biztatja őket az apostol, - mégpedig a szilárd hit és a remény által.
Az Istenbe vetett hit azt jelenti, hogy kapcsolatban vagyunk Vele, és erre a kapcsolatra építjük az életünket.
A remény abban, hogy életünk be fog teljesedni Istennél. Mert ez az élet tökéletlen, igazságtalan, értelmetlen lenne, ha nem vezetne beteljesedéshez.
Ezt a reményt hirdették minden teremtménynek az ég alatt - mondja Szent Pál. Minden teremtmény sóvárog a megváltás beteljesülésére, amint a római levélben is olvashatjuk.
Pál feladatának érzi ennek a reménynek a hirdetését. Nekünk is ez a feladatunk. Nem csak szóval, hanem életünkkel, döntéseinkkel tanúskodunk arról, hogy nem elégszünk meg azzal, amit ez a földi élet nyújtani tud nekünk, hanem a beteljesedett életre készülünk.

2017-09-09


______________________________

Keresztelő Szent János vértanúsága


Az első olvasmányban Jeremiást Isten biztatja, hogy merje elmondani a nép vezetőinek azt, ami Ő általa üzen nekik. Nem fog tetszeni a főembereknek és papoknak, úgy, hogy ellene fognak fordulni, de Isten megigéri, hogy megvédi tőlük, megszabadítja a kezükből. Még meg is fenyegeti: ne ijedj meg tőlük, mert ha én ijesztelek meg, rosszabbul jársz. Jeremiásnak választania kellett, hogy kinek a haragjától fél jobban. Elméletben egyszerű volt a választás, mert a főemberek nem tudták volna megvédeni Isten haragjától, de Isten megigérte, hogy megvédi a főemberek bosszújától.
Hasonló volt a sorsa Keresztelő Jánosnak. Ő is azzal vonta magára a király haragját, hogy elmondta, mint próféta, mit üzen Isten neki, és hát annak nem tetszett. Csak hogy Isten nem védte meg, nem szabadította ki a király kezéből. Engedte, hogy lefejezzék. Miért? Mert Keresztelő János Jézus előfutára volt. Halálával jelezte azt, amit Jézus élete tanít: Isten megszabadít a halál karmaiból az örök élet számára, de ahhoz itt merni kell meghalni.
Jusson eszünkbe, mikor döntenünk kell: most Istennek akarunk a kedvében járni, vagy az embereknek. Attól félünk, hogy emberek megharagszanak ránk, vagy, hogy megbántjuk Istent?
Isten csak akkor tud megmenteni, ha Jézussal együtt mi is meg merünk halni. Mindennapi apró vértanúságaink készítenek fel a Véle való együttlétre.

2017-08-29


______________________________

Ilyen csoda, igen


1 Tessz1, 2b-5. 8b-10
Szent Pál a mai szentleckében elégedett. Nem figyelmeztet, nem int, nem szid, hanem ima közben a tesszaloniki közösségre gondol, és mosolyogva ad hálát Istennek. Meg is írja nekik: választottak vagytok: az Istené, és a mienk, akik hirdettük közöttetek az evangéliumot.
Meggyőződése, hogy Isten ereje és az ő törekvése hozta meg azt a csodás változást a tesszalokikiak lelkében, hogy elfordultak a bálványoktól, és Krisztus követői lettek., mégpedig igazi keresztények. Tevékeny hitük, áldozatos szeretetük, és Krisztusba vetett reményük van.
Istentől hiába várjuk, hogy helyettünk oldja meg a mi ügyes-bajos dolgainkat azért, hogy nekünk könnyebb legyen. Nem fog a kedvünkért csodát tenni, bármilyen szépen kérjük. De ha az Ő Országának az építésén dolgozunk a Szentlélek irányításával, bízhatunk abban, hogy csodás változások mennek végbe az emberek lelkében. Csak figyeljünk a Szentlélekre, és ne kíméljük magunkat. Mi is lesz, amiért mosolyogva hálát adjunk Istennek.

2017-08-28


______________________________