Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 |

Napi gondolatok

A csaló és a hűséges


Ter 27, 1-5. 15-29
A Pátriárkák történetéből ismét egy nem túlságosan épületes történetet olvastunk. Jákob, az édesanyjának, Rebekának a segítségével, kihasználja apjának, az öreg Izsáknak a vakságát, és becsapják, azért, hogy az elsőszülöttnek járó áldást ne a nagyobb fiu, Ézsau kapja meg, hanem Jákob. Ebből a csaló Jákobból lett Izrael 12 törzsének, a választott népnek az atyja.
Senki nem dicsérte Jákobnak ezt a tettét, sőt haragudtak rá, olyannyira, hogy el kellett menekülnie a családjából, de ennek ellenére Isten nem fordított hátat neki, és továbbra is rajta keresztül akarta beteljesíteni az Ábrahámnak tett ígéreteit.
Két dolog szembeötlő ebben a történetben: az egyik, hogy az az ember természete szerint csaló, hűtlen, képmutató, míg Isten hűséges. Bár bebizonyosodik, hogy az ember nem méltó Isten bizalmára, Isten mégis újból és újból bizalmat ajándékoz neki. és a tévedésit, bűnit is jóra fordítja. A rossz rossz marad, de Isten irgalma a bűn rothadékából is virágot tud sarjasztani.
Ilyen szemmel próbálom a magam élkettörténetét is szemlélni. Számtalanszor bebizonyítottam, hogy méltatlan vagyok Isten bizalmára, Isten mégis, újra, és újra megajándékoz az ő bizalmával, és feladatot ad nekem.
Nekem is hasonlóképpen kell viselkednem testvérfeimmel szemben, azokkal is, akikben csalódtam. Senkiről ne mondjam azt, hogy az én szememben nincs esélye. Úgy, ahogy Isten velem szemben irgalmas, tudjak én is irgalmas lenni testvéreimhez.

2017-07-08


______________________________

Küldetés és közösség


Ter 23, 1-4. 19; 24, 1-8. 62-67
Sára meghalt, Ábrahám megöregedett, és azt szerette volna, hogy fia, Izsák megnősüljön, hogy hogy az ő utódaink keresztül váljanak valóra Isten ígéretei. Egyrészt fontosnak tartja Ábrahám, hogy Izsák vissza ne térjen arra a földre, ahonnan annak idején ő kivonult, mert Istennek Kánaán földjén vannak tervei leendő népével, másrészt azt akarja, hogy ne a kánaániak leányai közül vegyen feleséget magának, hanem a rokonsága köréből, mert a pogány asszonnyal együtt a pogány szokások és bálványok is beszüremlenek a családba. Ezért küldi el a szolgáját Úr városába.
Isten minket is ki akar mozdítani abból a fészkünkből, amelyben biztonságban érezzük magunkat, és az emberek közé akar küldeni, olyan emberek közé, akiknek más az értékrendszerük, mások a szokásaik, mint a mienk, mégis közöttük van terve Istennek velünk. Nem könnyű ezekhez az emberekhez közeledni. Néha lehet kellemetlen, vagy akár veszélyes is, mégis, nem egyezik meg Isten akaratával az, hogy magunkat kímélve biztonságban és kényelmesen éldegéljünk egyik napról a másikra. Másrészt pedig nem vegyülhetünk össze azokkal, akikhez küld az Úr. Nem vehetjük át az ő életmódjukat, bálványaikat. Ezért tudatosan építenünk kell a közösségünket, hogy itt találjunk vigaszra, bátorításra, és hűségesek tudjunk maradni az Úrhoz feladataink, küldetésünk végzése közben.

2017-07-07


______________________________

Rá bízzuk


Ter 22, 1-19
Ábrahámot Isten felszólította, hogy hagyja el a saját hazáját, házát, szakítson a múlttal, és egy új kalandba bocsátkozzon. Megváltozott a neve is, jelezve, hogy új emberré vált. De aztán váratlan, és nagyon fájdalmas dolgokat kért tőle Isten. Előbb Izmaelt kellett eltávolítania, az első fiát, és utána, hogy feláldozza a második fiát, Izsákot. Ebben áll Ábrahám nagysága, hogy képes volt elhagyni a múltját, és Isten kezébe helyezni a jövőjét, mindenét. Nem csak arról kellett lemondania, hogy birtokoljon személyeket, vagy dolgokat, hanem le kellett mondania arról, hogy saját jövőjét, életét megtervezze. Az élete teljesen Isten kezében van.
Mi is sok esetben a multból merítünk bátorságot, és abban remélünk, hogy szép jövő vár ránk. Szabad, és kell is örvendeni a múlt eredményeinek, és okos dolog tervezni a jövőnket, de egyedül Isten a mi múltunk és a mi jövőnk. A legbölcsebb dolog, amit tehetünk, hogy rábízzuk magunkat.

2017-07-06


______________________________

Igazságtalan


Ter 21, 5. 8-20
Az a csodálatos az Ószövetség történeteiben, hogy nem igyekeznek eltakarni szereplőik emberi oldalát. Nem hibátlan szenteket állítanak elénk, hanem gyarló embereket, mint amilyenek mi vagyunk, akiken keresztül mégis, Isten tud működni.
A nagy Ábrahám nem mer ellentmondani a feleségének, aki féltékenységből elzavartatja a háztól a szolgálót, akit ő maga adott Ábrahámnak, hogy gyermeke legyen tőle. Most, hogy saját gyermeke született, nem kell a szolgáló fia. S mi több, úgy tűnik, Isten is arra bátorítja Ábrahámot, hogy elkövesse Hágárral és Izamellel szemben ezt az igazságtalanságot, kitegye őket a pusztában a halálveszélynek. Isten nem mondja, hogy helyes az, amit Sára kér, de megengedi, hogy megtörténjen Hágárnak és Izmaelnek az elűzése, mert neki velük is terve van, amit az emberi rosszindulat nem képes keresztülhúzni.
A minket ért igazságtalanságok láttán megjelenik a kísértés, hogy kétségbeesünk, hogy elveszítsük a reményt, hogy elzárkózzunk, mint ahogy Hágár félrébb ült, hogy ne lássa fia gyötrődését, vagy pedig, ha lehetőségünk van, hogy bosszút álljuk az elszenvedett sérelmekért.
Istennek terve van velünk is. Hozzá meneküljünk tehát bánatunkkal, és ő megnyitja a szemünket. Megmutatja, honnan merítsünk reményt, erőt a küzdelemhez, hogy az a szép terv, amelyet Isten rólunk kigondolt, megvalósulhasson.

2017-07-05


______________________________

Ne tétovázz, ne nézz vissza, ne állj meg!


Ter 19, 15-29
Szodoma városa egy bűnfészekké vált, és Isten elhatározta, hogy elpusztítja. De ott lakott Lót, Ábrahám unakaöccse. Ábrahám közbenjárására, Isten meg akarta menteni őt és a családját. Lótnak tudtára adta, hogy azonnal el kell hagynia a várost, ő azonban tétovázott. Az angyalok kézen fogták, és úgy vezették ki a városból, és lelkére kötötték, hogy ne nézzen vissza, és ne álljon meg. Csak így tudja megmenteni az életét.
Ma is ezt mondja nekünk az Úr: ne tétovázz, ne nézz vissza, és ne állj meg.
A tétovázás a cselekvésnek az elhalasztása. Nem mondunk nyiltan nemet Istennek, de egyik napról a másikra halogatjuk azt a jót, amit ő kér tőlünk a magunk életének a megmentése érdekében. Lassan ebből a jóból csak egy halvány vágy marad.
Ne nézz vissza. Akkor nézünk hátra, amikor nyitva hagyjuk a szívünk kapuját olyan dolgok számára, melyek elvonják a vigyelmünket, az energiánkat az egyetlen szükségestől. Arra megy rá az erőnk, hogy azt után sóvárgunk, amit Krisztusért elhagytunk. Egyik szemünk Istenre tekint, a másik a világra, mintha kancsik lennénk. Így nem tudunk magunkban egységet teremteni.
Megállni: az utazás végét jelenti, mikor már nem haladunk semerre, csak egy helyben topogunk. Nem álmodozunk valami szebbról, jobbról. Sóbálvánnyá változunk, mint Lótnak a felesége.
Nem akarunk tétovázni. Azt választjuk, hogy Krisztus legyen a legfőbb örömünk. Nem akarunk sajnálkozva tekinteni azokra a dolgokra, amelyeket már odaadtunk az Úrnak, és nem akarunk megállni, megelégedni azzal, ahová eljutottunk, mert tudom, hogy csak akkor élet, ha nap mint nap fejlődök, és ha tétovázás nélkül megteszem azt a lépést, amelyre biztat az Úr.

2017-07-04


______________________________

Szent Tamás


Ef 2, 19-22
Nem vagyunk idegenek, hanem Isten háza népe vagyunk - hallottuk a mai szentleckében. Olyanok vagyunk, mint egy épület, amelynek a szegletköve, vagyis az, ami összetart, egymáshoz köt Jézus Krisztus. Nem rokonság, barátság, közös érdekek kapcsolnak össze bennünket, hanem az, hogy mindenikünkben jelen van Jézus élete.
Hasonló dolgot hallottunk az evangéliumban: Tamás biztos jelet keres, amely alapján fel tudja ismerni Jézust. Nem a szeme színéről, nem a hajáról, nem is a járásáról ismeri fel Jézust, hanem a sebhelyeiről, az önmagát odaajándékozó szeretet konkrét jeleiről.
Minket is erről ismernek fel, hogy keresztények vagyunk, hogy Krisztushoz tartozunk. Nem a ruhánkról, nem az elmondott imáinkról, nem a szép hangunkról, vagy az eredményeinkről, hanem az önmagunkat odaajándékozó szeretet konkrét jeleiről.
Ha közöttünk gyenge az egység, ha nem érezzük elég jónak a mi közösségünket, az annak a jele, hogy bennünk még nem elég erős Krisztus szeretete, az önmagát odaajándékozó szeretet. Ha erre törekszünk, és ezt próbáljuk egymásban is felismerni, akkor könnyebben felismerjük Szent Tamással együtt, a közöttünk jelenlévő Úr Krisztust.

2017-07-03


______________________________

Vendégség


Ter 18, 1-15
A mai olvasmányban Ábrahám vendégül látja Istent. Ábrahám hol három személlyel, hol eggyel beszélget. Számára világos, hogy, bár három személyt lát maga előtt, bennük Isten látogatott el hozzá. A keleti atyák ebben a szentírási részben a Szentháromságra vonatjozó első utalást vélik felfedezni. Mindenképp, számunkra tanulság, hogy aki hozzánk látogat, akár egyedül, akár többed magával, Isten képviseletében érkezik hozzánk. Öröm látni, hogy általában, akik hozzánk látogatnak, nálunk jól érzik magukat. Érdemes azonban azt is tudatosítani, hogy amikor Isten testvéreket adott mellénk, minden egyes testvérben, még abban is, akit nehezebben tudok elviselni, Isten jött el hozzám.
Isten Ábrahámnak ismét tudtára adta, hogy gyermeke fog születni. A tegnapi részben Ábrahám nevetett Isten ígéretén, most Sára tette ugyanezt. Ez a nevetés nem olyan, mint amikor valaki viccet mond s mi nevetünk, hanem azt jelzi, hogy nem hiszi, amit Isten ígér. Lehetetlennek tartja. Nos, ha lehetetlennek tartom is megtanulni szeretni azt, aki számomra ellenszenves, vagy, aki nekem rosszat tett, Isten képessé tud tenni erre, csak lássam vendégül őt, fogadjam be az életembe.

2017-07-01


______________________________

Termékeny élet


Ter 17, 1. 9-10. 15-22
A mai olvasmány a megváltás egyik nagyon fontos mozzanatáról szól: Isten szövetséget köt egy emberrel. Egy szövetségkötés általában azt jelenti, hogy mindkét fél valamit nyer, és valamit felkínál. Isten, amikor az emberrel szövetséget köt, nem nyer semmit. Felkínálja neki a boldog életet, és cserébe azt kéri, hogy az ember bízzon benne. Ez a bizalom abban nyilvánul meg, hogy Isten utasításai szerint cselekszik. Az Ábrahámmal kötött szövetség jele lesz Izsák, aki Isten rendkívüli közbelépése nélkül nem születhetett volna meg, hisz Ábrahám már majdnem 100 esztendős volt ás Sára is kilencven.
Isten velünk is szövetséget kötött. Minket is el akar vezetni a boldog életre. Az a tudat, hogy Isten mellettünk áll, ő képes teljesíteni azt, amit ígér, és meg is fogja tenni, bátorságot ad a különféle nehéz helyzetek közepette, melyeken átvezet az utunk. A velünk kötött új szövetség jele, hogy Isten Fiát adta, aki magára vette e keresztet, a mi keresztünket is, és feltámadt, úgy, ahogy mi is fel fogunk támadni. Ha Ábrahám életét, aki már szinte száz éves volt, Isten termékennyé tette, az én életemnek is konkrét gyümölcsei lesznek, ha bízom benne.

2017-06-30


______________________________

Indulj


Ter 12, 1-9
Két ige körül forog a mai olvasmány mondanivalója: vonulj ki, én majd megmutatom, hova. Végül is ilyen az emberi élet, kezdve attól, hogy a gyermeknek el kell szakadnia az anyméhtől, hogy elkezdje az emberi élet kalandját, és ahogy fejlődik, újra és újra valamitől el kell szakadnia, hogy egy újabb korszak kezdődjön az életében. Ha nem is jelent ez legtöbbször költözést, helyváltoztatást, mégis mindig valami változásra készít fel az Úr. Valamitől el kell szakadnunk, és valami új kezdődik. Azt ismerjük, amit elhagyunk, de nem tudjuk tisztán, hogy mi vár ránk. Isten új célokat tűz elénk, új távalatokat nyit számunkra. Az ő szavára, és benne bízva indulunk, akkor is, ha nem látjuk világosan, hogy mi vár ránk. Nem csoda, hogy kételyeke kísérnek. Néha látjuk halványan a célt, de körülöttünk sok minden homályos. De az Úr nem hagy magunkra minket. Mindig tudtunkra adja, hi a következő lépés, hogy mitől kell elszakadnunk. A test folyton azt mondja nekünk: még adjál, még adjál nekem! - Isten Lelke azonban felszólít: menj, menj! Kár halogatni az elindulást, amikor szól az Úr.

2017-06-26


______________________________

Sürget


2 Kor 5, 14-21
Krisztus szeretete sürget minket. Olyan mondás is van, hogy Isten malmai lassan őrülnek. Isten tervében mindennek megvan a maga ideje, de nincs helye a késlekedésnek. Időre volt szükség, amíg Isten felkészítette az embert az ő eljövetelére, a megváltás nagy kegyelmére, de amikor eljött az ideje, nem késlekedett, nem halogatta a mi megváltásunkat. Krisztus azért halt meg, hogy megfordítsa a halál dinamikáját, amely az emberek életén uralkodott. Elég volt egy rossz döntés, egy hiba ahhoz, hogy a törvény kemény ítéletét magára vonja az ember, de Krisztus ezt megváltoztatta. Az új szövetséget a saját vérével pecsételte le, új életlehetőséget nyújtva mindenkinek. S ha ezt a kegyelmet megkaptuk, minket is sürget, ne habozzunk azt tovább adni, hogy mindenki megismerhesse, és szeretni tudja Istent. Nincs vesztegetnivaló idő. Amikor jön, hogy elhagyjam az imáimat, kényelmességből elhalasszam a feladataim végzését, amikor gyávaságból, vagy nemtörődömségből nem szólalok meg akkor, amikor kellene, jusson eszembe, hogy Krisztus szeretete sürget, és ha nem igyekszem, Isten ügyét hátráltatom.

2017-06-17


______________________________