Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 |

Napi gondolatok

A remény hirdetői


Kol 1, 21-23
Szent Pál mintha egy szép kapcsolat történetét mesélné el: valamikor idegenek voltatok Isten számára, nem szerettétek, de megismertétek Jézus Krisztust, aki megtisztított titeket, hogy szentek és szeplőtelenek, vagyis kedvesek legyetek Isten előtt.
Tartsatok ki ebben a kapcsolatban, - biztatja őket az apostol, - mégpedig a szilárd hit és a remény által.
Az Istenbe vetett hit azt jelenti, hogy kapcsolatban vagyunk Vele, és erre a kapcsolatra építjük az életünket.
A remény abban, hogy életünk be fog teljesedni Istennél. Mert ez az élet tökéletlen, igazságtalan, értelmetlen lenne, ha nem vezetne beteljesedéshez.
Ezt a reményt hirdették minden teremtménynek az ég alatt - mondja Szent Pál. Minden teremtmény sóvárog a megváltás beteljesülésére, amint a római levélben is olvashatjuk.
Pál feladatának érzi ennek a reménynek a hirdetését. Nekünk is ez a feladatunk. Nem csak szóval, hanem életünkkel, döntéseinkkel tanúskodunk arról, hogy nem elégszünk meg azzal, amit ez a földi élet nyújtani tud nekünk, hanem a beteljesedett életre készülünk.

2017-09-09


______________________________

Keresztelő Szent János vértanúsága


Az első olvasmányban Jeremiást Isten biztatja, hogy merje elmondani a nép vezetőinek azt, ami Ő általa üzen nekik. Nem fog tetszeni a főembereknek és papoknak, úgy, hogy ellene fognak fordulni, de Isten megigéri, hogy megvédi tőlük, megszabadítja a kezükből. Még meg is fenyegeti: ne ijedj meg tőlük, mert ha én ijesztelek meg, rosszabbul jársz. Jeremiásnak választania kellett, hogy kinek a haragjától fél jobban. Elméletben egyszerű volt a választás, mert a főemberek nem tudták volna megvédeni Isten haragjától, de Isten megigérte, hogy megvédi a főemberek bosszújától.
Hasonló volt a sorsa Keresztelő Jánosnak. Ő is azzal vonta magára a király haragját, hogy elmondta, mint próféta, mit üzen Isten neki, és hát annak nem tetszett. Csak hogy Isten nem védte meg, nem szabadította ki a király kezéből. Engedte, hogy lefejezzék. Miért? Mert Keresztelő János Jézus előfutára volt. Halálával jelezte azt, amit Jézus élete tanít: Isten megszabadít a halál karmaiból az örök élet számára, de ahhoz itt merni kell meghalni.
Jusson eszünkbe, mikor döntenünk kell: most Istennek akarunk a kedvében járni, vagy az embereknek. Attól félünk, hogy emberek megharagszanak ránk, vagy, hogy megbántjuk Istent?
Isten csak akkor tud megmenteni, ha Jézussal együtt mi is meg merünk halni. Mindennapi apró vértanúságaink készítenek fel a Véle való együttlétre.

2017-08-29


______________________________

Ilyen csoda, igen


1 Tessz1, 2b-5. 8b-10
Szent Pál a mai szentleckében elégedett. Nem figyelmeztet, nem int, nem szid, hanem ima közben a tesszaloniki közösségre gondol, és mosolyogva ad hálát Istennek. Meg is írja nekik: választottak vagytok: az Istené, és a mienk, akik hirdettük közöttetek az evangéliumot.
Meggyőződése, hogy Isten ereje és az ő törekvése hozta meg azt a csodás változást a tesszalokikiak lelkében, hogy elfordultak a bálványoktól, és Krisztus követői lettek., mégpedig igazi keresztények. Tevékeny hitük, áldozatos szeretetük, és Krisztusba vetett reményük van.
Istentől hiába várjuk, hogy helyettünk oldja meg a mi ügyes-bajos dolgainkat azért, hogy nekünk könnyebb legyen. Nem fog a kedvünkért csodát tenni, bármilyen szépen kérjük. De ha az Ő Országának az építésén dolgozunk a Szentlélek irányításával, bízhatunk abban, hogy csodás változások mennek végbe az emberek lelkében. Csak figyeljünk a Szentlélekre, és ne kíméljük magunkat. Mi is lesz, amiért mosolyogva hálát adjunk Istennek.

2017-08-28


______________________________

Évközi 21. vasárnap


Néha szeretnénk tudni, hogy kik vagyunk igazából. Önmagunk megismerésének egyik forrása az, amit testvéreink rólunk elmondanak nekünk. Nem a pletykákra, a hátam mögött elejtett megjegyzésekre gondolok, mert azok gyakran felszínesek, meggondolatlanul kimondott szavak, hanem arra, amikor a testvérem szemebe néz és szeretettel elmondja, hogy milyennek lát.
Jézus Fülöp Cezáreája vidékén ezt kéri tan0tványaitől, hogy teregessék ki kártyáikat, mondják el, kinek gondolják Jézust, mi a véleméynük róla. Ne csak mások vélemyényét hallgassák, hanem a magukét is fogalmazzék meg.
Hihetetlen ez a Jézus. 2000 évvel ezelőtt élt a világ egyik jelentéktelen zugában, semmi rendkívüli esemény nem fűződik a nevéhez, mégis ma emberek millióit gyűjti össze, hogy hallgassák a szavát. És ennél sokkal többen dicsérik, csodálják. Ugyanúgy, mint annak idején, sok szépet, jót mondanak róla: nagy ember volt, próféta, valami újat hozott, álmodozó volt, idealista. Sokan kedvelik az életpéldája miatt, csodálják következetességét, lelki erejét, ismételgetik bölcs mondásait.
Jézus azonban tanítványaitól egy magasabb szintet követel meg. Egész életemen át imádkothatom, mondhatom a zsolozsmát, a rózsafűzért, anélkül, hogy személyesen megérintene. Más tisztelni Jézust, és más szeretni őt.
Simon adja meg a választ a tan0tvényok nevében: te vagy Krisztus! - vagyis, te vagy a Messiás, te vagy az, akire várunk, akire áhítozik a lelkünk.
Jézus sem marad adós. Ő is kimondja, hogy Simonban látja Pétert, aki meg tudja erősíteni testvérei hitét.
Mikor Isten titkához közeledünk, felismerjük, hogy kik vagyunk Isten szemében, és hogy milyen feladattal bíz meg testvéreink javára.

2017-08-27


______________________________

Közönséges és rendkívüli


Rut 2, 1-3. 8-11; 4, 13-17
Rut elment a mezőre, hogy férjet keressen magának. Ki is szemelte Boózt, volt férje rokonát, aki jó partinak ígérkezett, mert gazdag és tekintélyes volt. Azt mondja az olvasmány, hogy történetesen épp Boóz földjére került, aki történetesen nagylelkű volt véle szemben, aztán, a mai olvasmányból hiányzik, történetesen együtt háltak, aztán házasság lett belőle, és gyermek született. Egy falusi történet ez, amiben nincs semmi rendkivüli, hacsak az nem, hogy Rut szereti az anyósát.
Mégis úgy értelmezték a gyermek születését, mint Isten nagy kegyességét, és a szomszéd asszonyok együtt örültek velük, és együtt adtak hálát Istennek.
Meg akarjuk tanulni a közönséges, hétkoznapi eseményekben felismerni Isten kegyelmét. Mikor szeretettel végzett munkánknak látjuk a gyümölcsét, emberek, gyermekek életében, akikkel törődünk, az istenes élet csiráját, nem versengünk egymással, hanem együtt örülünk, és együtt adunk hálát Istennek.

2017-08-26


______________________________

Emlékkő


Józs 24, 14-29
Józsue választás elé állítja a népet. Döntsenek ők maguk, hogy Istennek, vagy a bálványoknak akarnak szolgálni. És miután a nép Istent választja, Józsue egy emlékkövet állít az Istennel kötött szövetség jeleként, amely emlékezteti őket arra, hogy Isten nem kényszerítette őket, csak felkínálta a lehetőséget, ék szabadon választották Istent. A kő emlékezteti őket erre akkor is, amikor ez a szövetség terhükre van, amikor másvalamire volna kedvük, mint amit Isten kér tőlük. Isten őket választotta, és ők Istent választották.
Ilyen a mi kereszténységünk is. Bár keresztény családban születtünk, úgy neveltek minket, mégis mindenikünk életében ott van a pillanat, amikor önként Isten mellett döntött. Dönthettünk volna másképp is, de Istent választottuk. Ugyanez történt akkor is, amikor felismertük a hivatásunkat. Isten meghívott, és mi erre igent mondtunk. Minket nem egy kő emlékeztet az Istennel kötött szövetségre, hanem Jézus keresztje. Amikor csalódunk testvéreinkben, kiábrándulunk önmagunkból, emlékeztet a kereszt arra, hogy Jézus Krisztus minket választott és mi igent mondtunk neki. Ha néha el is tántorodunk a véle kötött szövetségtől, ő ugyanazzal a szeretettel mindig visszavár.

2017-08-19


______________________________

Átkelés a vízen


Józs 3, 7-10.a 11. 13-17
A nép elérkezett az ígéret földjének, Kánaánnak a határához. Félelmekkel voltak tele, látva, hogy nála erősebb nép lakja azt az országot, nagy várfalak védelmezik városaikat, de az Úr egy jellel bátorítja őket s ez a jel a Jordán folyón való csodás átkelés. Már egyszer ehhez hasonló csodát látott a választott nép, amikor átkeltek a Vörös tengeren. A víz a Szentírás nyelvezetében a halál birodalmát jelenti. Aki vízbe merül az meghal és áldozata lesz a vízi szornyeknek. Isten azzal. hogy megmutatja, hogy a biztos halált jelentő vízen az ő segítségével át tudnak kelni, és nem éri őket bántódás, arra bátorítja őket, hogy merjék elfoglalni ezt az országot, még akkor is, ha nem érzik erre magukat elég erősnek, mert meg fogja menteni őket ellenségeik kezéből, és győzelemre fogja vezetni. Akkoriban a választott nép fiai még nem tudtak az örök életről. A legnagyobb boldogság, amire vártak, amiben reméltek, ehhez a földi országhoz, Kánaánhoz fűződött.
Jézus Krisztus eljött közénk, és tudtunkra adta, hogy nem ebben az életben vár ránk az igazi ígéret földje, hanem az Isten Országa az, de oda is csak úgy juthatunk el, ha Istenben bízva átkelünk a vízen. A gonosz erők egyre fenyegetőbbek: kevesen vagyunk, és mi magunk sem szeretjük egymást, gyűlölködünk, ellenségeskedünk, szinte szégyen ma hinni Istenben. Mi magunk is sok esetben gyávák, következetlenek vagyunk, gyenge keresztényeknek bizonyulunk. Jézus nem csak biztat, hogy merjünk szembenézni a gonosz erőkkel, hanem kézen fog és átvezet ebből az életből az élet teljességébe. Bízhatunk benne, mert ő érettünk meghalt, és vele együtt mi is feltámadunk.

2017-08-17


______________________________

Átkelés a vízen


Józs 3, 7-10.a 11. 13-17
A nép elérkezett az ígéret földjének, Kánaánnak a határához. Félelmekkel voltak tele, látva, hogy nála erősebb nép lakja azt az országot, nagy várfalak védelmezik városaikat, de az Úr egy jellel bátorítja őket s ez a jel a Jordán folyón való csodás átkelés. Már egyszer ehhez hasonló csodát látott a választott nép, amikor átkeltek a Vörös tengeren. A víz a Szentírás nyelvezetében a halál birodalmát jelenti. Aki vízbe merül az meghal és áldozata lesz a vízi szornyeknek. Isten azzal. hogy megmutatja, hogy a biztos halált jelentő vízen az ő segítségével át tudnak kelni, és nem éri őket bántódás, arra bátorítja őket, hogy merjék elfoglalni ezt az országot, még akkor is, ha nem érzik erre magukat elég erősnek, mert meg fogja menteni őket ellenségeik kezéből, és győzelemre fogja vezetni. Akkoriban a választott nép fiai még nem tudtak az örök életről. A legnagyobb boldogság, amire vártak, amiben reméltek, ehhez a földi országhoz, Kánaánhoz fűződött.
Jézus Krisztus eljött közénk, és tudtunkra adta, hogy nem ebben az életben vár ránk az igazi ígéret földje, hanem az Isten Országa az, de oda is csak úgy juthatunk el, ha Istenben bízva átkelünk a vízen. A gonosz erők egyre fenyegetőbbek: kevesen vagyunk, és mi magunk sem szeretjük egymást, gyűlölködünk, ellenségeskedünk, szinte szégyen ma hinni Istenben. Mi magunk is sok esetben gyávák, következetlenek vagyunk, gyenge keresztényeknek bizonyulunk. Jézus nem csak biztat, hogy merjünk szembenézni a gonosz erőkkel, hanem kézen fog és átvezet ebből az életből az élet teljességébe. Bízhatunk benne, mert ő érettünk meghalt, és vele együtt mi is feltámadunk.

2017-08-17


______________________________

Átkelés a vízen


Józs 3, 7-10.a 11. 13-17
A nép elérkezett az ígéret földjének, Kánaánnak a határához. Félelmekkel voltak tele, látva, hogy nála erősebb nép lakja azt az országot, nagy várfalak védelmezik városaikat, de az Úr egy jellel bátorítja őket s ez a jel a Jordán folyón való csodás átkelés. Már egyszer ehhez hasonló csodát látott a választott nép, amikor átkeltek a Vörös tengeren. A víz a Szentírás nyelvezetében a halál birodalmát jelenti. Aki vízbe merül az meghal és áldozata lesz a vízi szornyeknek. Isten azzal. hogy megmutatja, hogy a biztos halált jelentő vízen az ő segítségével át tudnak kelni, és nem éri őket bántódás, arra bátorítja őket, hogy merjék elfoglalni ezt az országot, még akkor is, ha nem érzik erre magukat elég erősnek, mert meg fogja menteni őket ellenségeik kezéből, és győzelemre fogja vezetni. Akkoriban a választott nép fiai még nem tudtak az örök életről. A legnagyobb boldogság, amire vártak, amiben reméltek, ehhez a földi országhoz, Kánaánhoz fűződött.
Jézus Krisztus eljött közénk, és tudtunkra adta, hogy nem ebben az életben vár ránk az igazi ígéret földje, hanem az Isten Országa az, de oda is csak úgy juthatunk el, ha Istenben bízva átkelünk a vízen. A gonosz erők egyre fenyegetőbbek: kevesen vagyunk, és mi magunk sem szeretjük egymást, gyűlölködünk, ellenségeskedünk, szinte szégyen ma hinni Istenben. Mi magunk is sok esetben gyávák, következetlenek vagyunk, gyenge keresztényeknek bizonyulunk. Jézus nem csak biztat, hogy merjünk szembenézni a gonosz erőkkel, hanem kézen fog és átvezet ebből az életből az élet teljességébe. Bízhatunk benne, mert ő érettünk meghalt, és vele együtt mi is feltámadunk.

2017-08-17


______________________________

Átkelés a vízen


Józs 3, 7-10.a 11. 13-17
A nép elérkezett az ígéret földjének, Kánaánnak a határához. Félelmekkel voltak tele, látva, hogy nála erősebb nép lakja azt az országot, nagy várfalak védelmezik városaikat, de az Úr egy jellel bátorítja őket s ez a jel a Jordán folyón való csodás átkelés. Már egyszer ehhez hasonló csodát látott a választott nép, amikor átkeltek a Vörös tengeren. A víz a Szentírás nyelvezetében a halál birodalmát jelenti. Aki vízbe merül az meghal és áldozata lesz a vízi szornyeknek. Isten azzal. hogy megmutatja, hogy a biztos halált jelentő vízen az ő segítségével át tudnak kelni, és nem éri őket bántódás, arra bátorítja őket, hogy merjék elfoglalni ezt az országot, még akkor is, ha nem érzik erre magukat elég erősnek, mert meg fogja menteni őket ellenségeik kezéből, és győzelemre fogja vezetni. Akkoriban a választott nép fiai még nem tudtak az örök életről. A legnagyobb boldogság, amire vártak, amiben reméltek, ehhez a földi országhoz, Kánaánhoz fűződött.
Jézus Krisztus eljött közénk, és tudtunkra adta, hogy nem ebben az életben vár ránk az igazi ígéret földje, hanem az Isten Országa az, de oda is csak úgy juthatunk el, ha Istenben bízva átkelünk a vízen. A gonosz erők egyre fenyegetőbbek: kevesen vagyunk, és mi magunk sem szeretjük egymást, gyűlölködünk, ellenségeskedünk, szinte szégyen ma hinni Istenben. Mi magunk is sok esetben gyávák, következetlenek vagyunk, gyenge keresztényeknek bizonyulunk. Jézus nem csak biztat, hogy merjünk szembenézni a gonosz erőkkel, hanem kézen fog és átvezet ebből az életből az élet teljességébe. Bízhatunk benne, mert ő érettünk meghalt, és vele együtt mi is feltámadunk.

2017-08-17


______________________________