Napi gondolatok

A csaló és a hűséges


Ter 27, 1-5. 15-29
A Pátriárkák történetéből ismét egy nem túlságosan épületes történetet olvastunk. Jákob, az édesanyjának, Rebekának a segítségével, kihasználja apjának, az öreg Izsáknak a vakságát, és becsapják, azért, hogy az elsőszülöttnek járó áldást ne a nagyobb fiu, Ézsau kapja meg, hanem Jákob. Ebből a csaló Jákobból lett Izrael 12 törzsének, a választott népnek az atyja.
Senki nem dicsérte Jákobnak ezt a tettét, sőt haragudtak rá, olyannyira, hogy el kellett menekülnie a családjából, de ennek ellenére Isten nem fordított hátat neki, és továbbra is rajta keresztül akarta beteljesíteni az Ábrahámnak tett ígéreteit.
Két dolog szembeötlő ebben a történetben: az egyik, hogy az az ember természete szerint csaló, hűtlen, képmutató, míg Isten hűséges. Bár bebizonyosodik, hogy az ember nem méltó Isten bizalmára, Isten mégis újból és újból bizalmat ajándékoz neki. és a tévedésit, bűnit is jóra fordítja. A rossz rossz marad, de Isten irgalma a bűn rothadékából is virágot tud sarjasztani.
Ilyen szemmel próbálom a magam élkettörténetét is szemlélni. Számtalanszor bebizonyítottam, hogy méltatlan vagyok Isten bizalmára, Isten mégis, újra, és újra megajándékoz az ő bizalmával, és feladatot ad nekem.
Nekem is hasonlóképpen kell viselkednem testvérfeimmel szemben, azokkal is, akikben csalódtam. Senkiről ne mondjam azt, hogy az én szememben nincs esélye. Úgy, ahogy Isten velem szemben irgalmas, tudjak én is irgalmas lenni testvéreimhez.

2017-07-08


______________________________

Régi gondolatok